Az édességböjt eredménye

Korábban már írtam arról egy bejegyzésben (40 napos édességböjt), hogy belevágtam egy számomra kemény akaraterőt és kitartást igénylő projektbe, nevezetesen a 40 napos édesség-megvonásba. Akkor még félúton jártam. Azóta kijelenthetem, hogy sikeresen végigvittem a tervemet!

És most ide kívánkozik egy de! Való igaz, a kitűzött időpontig (január 17-e) sikerült a sok-sok ártalmas és hizlaló édességtől távol tartanom magam, sőt, napokig eszembe sem jutottak, ám eljött a hazautazás ideje, ahol sajnos átestem a ló másik oldalára, és akkorát zakóztam, hogy most kezdhetem elölről romokban heverő közérzetem és fittségi állapotom felépítését.

Ott rontottam el a dolgot, hogy nem tartottam mértéket. Kezdtem azzal, hogy ha már magyar honban voltam, majd’ mindennap vettem magamnak valamilyen ízesítésű Túró Rudit. Következett az, hogy szinte az egész szabadság arról szólt, hogy Tibimmel hosszú órákig ültünk a kocsiban (persze közben haladtunk is, nem csak úgy beültünk), ilyen-olyan rokonoknál, barátoknál vendégeskedtünk, jól teleettük magunkat mindenféle finomsággal, aztán persze nekem kellett a desszert is… Végezetül pedig sajnos az is hozzáadódott az egészségem és fittségem elleni merénylethez, hogy nem mozogtam semmit. Meg is lett az eredménye: másfél hét alatt közel öt kilót híztam. Igen, most pirulok…

Hopp, azt majdnem elfelejtettem említeni, hogy mielőtt hazarepültünk volna (amikor is még tartott a 40 napos böjtöm), az egyik lakótársunk folyton bűnbe akart vinni. A srác egy cukrászdában dolgozik, és általában egy-két doboz, kissé szépséghibás sütit hazahozhat. Kínálgatott persze jószívűen, én mondtam, hogy nem lehet, ám ő tovább győzködött, hogy az a pár nap már nem számít. Én pedig úgy voltam vele, hogy ha akkor feladom, pont a cél előtt, akkor ennyi erővel az életben bármit feladhatok idő előtt, de ha kitartok, és végigcsinálom, akkor amit csak kitűzök magamnak célul, és nagyon akarom, akkor semmi nem állhat az utamba, megcsinálom!

Mivel még tart a szabadságom, és a húgom is itt van látogatóban Londonban, úgy vagyok vele, hogy február 1-ig kicsit (vagy közepesen) még bűnözök, na de utána ismét kitűzök magam elé egy célt, és minden erőmmel azon leszek, hogy sikeresen el is érjem azt!