2017. január 30., hétfő

It's Britney bitch


Van ez a híres előadó-”művész”. Na igen, művészet kell ahhoz, hogy a rajongókat elkurvulásra tanítsa valaki…😑

Jujuj, mielőtt elfelejteném: a békesség megőrzése érdekében a Britney rajongók inkább ne olvassanak tovább!🙈

Legutóbb arról elmélkedtem, mennyire eltorzítják ezek a nagy “sztárok” a mai kislányok értékrendjét. Nem véletlenül írtam kislányt, egy tizenkét-tizenhárom éves gyermek ugyanis attól még nem lesz érett nő, ha érthetetlen módon siettetné az időt, és olyanra maszkírozza magát és úgy viselkedik, mint egy kiélt huszonnyolc éves örömlány.

Na de térjünk csak vissza Britney-re. Szemráncolva néztem meg az egyik klipjét (Make me…), és meg kell mondjam, rögtön megrohamoztak ezzel kapcsolatban a gondolatok!

Maga a klip tulajdonképpen arról szól, hogy Britney kisasszony dugótársat keres magának. Rendez egy szereplőválogatást, ahol csupa kockahasú fiatalember mutogatja magát. Kivéve egyet, aki kissé pocakos. De nem baj, Britney az ő “produkcióját” is lelkesen megtapsikolja, ami egyébként mindössze annyiból áll, hogy a fickó meghágást imitáló mozdulatokat tesz. Ez valóban roppant izgató tud lenni egy igényes nő számára…😒

A casting végül is sikeres lesz, Britney megtalálja párját, akivel mennek is szobára. Szerintem még a nevét sem kérdezi meg, de hát a mai világban minek azt tudni, hogy kivel hentereg az ember. Ami viszont (számomra) fura volt a klip végén, hogy minek akarják Britney értelmesebbnél értelmesebb tekintetű barátnői egy monitoron keresztül végignézni a nászt? Ők arra izgulnak fel?

Persze nevezetes művésznő még eme klipben sem érezte magát elég trendinek, ezért legújabb videójában (Slumber party) egy nőtársát simogatja és nyalogatja. Haladni kell a korral, kérem, a régimódi férfi-nő felállás úgy látszik, már nem elég menő.

Az imént kivesézett számát egyébként élőben is előadta ám a művésznő! El kell ismernem, irigylésre méltó koreográfiát adott elő. Mármint, bármelyik könnyűvérű és mindenre kapható sztriptíztáncosnő megirigyelhetné. Aztán úgy a szám felénél beőgyeleg egy ropi fickó reppelni, akinek a lába közét természetesen megmarkolássza Britney. El is gondolkoztam, miért nem pippantotta le ott helyben?😂

Jut eszembe az élő adásról. Britney vagy playbackel (amivel jobban jár a hallgató), vagy pedig tényleg élőben “énekel”, de azzal halálra kínozza a rajongóit. Már akik nem süketek. Bár lehet, hogy a szerelem vakká tesz, a rajongás meg süketté…

Sajnos azonban nem csak Britney nem tud énekelni, holott elvileg ez a kenyérkereső szakmája. Hallottam Lana Del Rey-t élőben küszködni. Komolyan elmerengtem rajta, hogy a háttérben a zenészek hogyan képesek őt elviselni? Aztán megláttam, hogy be van dugva a fülük.😅 Még egy sajnos következik: szomorú, de még számtalan hasonló előadó van (köztük nagy csalódásomra Jennifer Lopez és Madonna is), akik egyszerűen képtelenek a saját számaikat korrekt módon elénekelni. Ez számukra nem égő? Vagy elég, ha bugyiban rázzák a valagukat? Miért nem vesznek énekórákat is? Hogy képesek pénzt csinálni abból, hogy a feljavított hangjukkal adják el az albumaikat?! Tényleg csak az számít, hogy a profi technikával kiretusált, egyébként botrányosan hamisan előadott számaikat klipeknek álcázott orgiákkal és pornófilm-előzetesekkel árasszák a hallgatóságra, köztük a felvilágosítatlan gyerekekre? Utána meg csodálkozunk és elborzadunk az olyan, neten keringő képeken, ahol tizenegy-tizenhárom éves fiú- és lánygyerekek fogják búbánatos ábrázattal újszülött csecsemőjüket! Hiszen ezek a gyerekek “csak” menők akartak lenni, mint a ribi és strici példaképeik. Mit tudják szegények, hogy az ész nélküli hentergésből nemkívánatos terhesség lehet. Netán nemkívánatos nemi betegség.

Mindezek után persze meg se kérdezzem, mit keres egy cenzúrázatlan, korhatár nélküli és nappal is leadott videóklipben szopóálarc vagy szájpecek, amik tudtommal a szado-mazo, leginkább nőket megalázó szex “játékszerei”? Azt se kérdezzem meg, ugye, hogy Rihe Anna, akarom mondani Rihanna egyik élő fellépését elnézve (S&M című száma) miért volt az az érzésem, hogy szegénykémet rögvest megujjazzák ott a színpadon? Így akarták elterelni a figyelmet hamis, repedtfazék hangjáról? És amikor már azt hittem, rosszabb nem jöhet, felbukkant a színpadon Britney egy kis playbackre és valagrázásra. A végén iszonyúan értelmes ábrázattal ezek elkezdtek párnacsatázni a táncosaikkal. Egek! Remek előadás volt, nem mondom. 👏👏👏

Huhh, nagyon belelovaltam magam ebbe a témába. Lapoznom kell, lenyugodnom, és valahogyan elfogadni ezt az elkorcsosult, elfajzott, magából kifordult világot olyannak, amilyen. Hiszen ebben vagyok kénytelen élni.

A végére már csak annyi közlendőm van, hogy magam sem tudom, milyen indíttatásból, de összegyűjtöttem néhány képet a fent nevezett klipekből; mindezeken felül pedig megtekinthető lesz egy-két művészi fotó arról, hogy az egyébként kiváló hangú Christina Aguilera is mennyire ki tud fordulni önmagából egy manapság eladható klip elkészítése kedvéért.

enyhén szólva érdekes képtár

2017. január 22., vasárnap

Ribiképzés gyermekeknek


Végeztem egy kis kutatómunkát. No nem úgy kell ezt elképzelni, hogy bevonultam egy laboratóriumba, hanem csak leültem szépen a laptop elé, és megnéztem pár mai videóklipet. Döbbenetes “élmény” volt!

Aki nem tud angolul, semmi baj, annak is tökéletesen érthető a számok mondanivalója: jelenj meg party-kon minél kurvásabban felöltözve; mozogj úgy, mint aki vár valamit a lábai közé; ha éppen nem jut neked pasi, sebaj, markolássz és nyalogass egy nőt. A fiúknak tömören ennyi az üzenet: válogatás nélkül dugj meg annyi csajt, amennyit csak bírsz. A refrének többnyire csak egyvalamire buzdítanak: “Rázd a segged!”, és “Térdelj le!” (na nem imádkozni…). Egyes klipeket elnézve pedig olyan érzése támad az embernek, mintha pornóforgatás zajlana éppen. Csoda hát, ha ilyen nyíltan zúduló impulzus hatására a kislányok már általános iskolás korukban kifordulnak önmagukból, és lélek nélküli szextárgyakká válnak?😔

Sajnos nem túlzok. És sajnos a világ már jó tíz éve elkezdte az elfajzást. Még a sóstói Élményfürdőben dolgoztam, amikor az egyik úszómester kollégám a következő párbeszédet folytatta le egy nyolcadikos kiskrapekkel:
- És van már barátnőd, vagy udvarolsz egy kislánynak?
- Ugyan már! Csak bemegyek a budiba, ott meg 500 Ft-ért lecumizza a dákóm az egyik kiscsaj a suliból.
Ez volt tíz éve. Ennyire tartotta magát egy kislány.

Elég azonban az is, ha megnézzük, micsoda képeket raknak ki magukról közszemlére az olyan lánykák, akik még nem végeztek a nyolc általánossal, vagyis még tizennégy évesek sincsenek! Úgy ki vannak sminkelve, hogy bármely kidobó simán beengedné őket felnőtt szórakozóhelyekre, mert kinéznek huszonkét-huszonnégy évesnek is. A műköröm alap. A pucsítós kép cicanaciban nem hiányozhat a repertoárból. És persze ezek a kis csibék, akiknek a tojáshéj még ott van a pucsítva kitolt fenekükön, a bögyüket is rendre kiteszik a kirakatba.

Hogy egy konkrét példát is említsek, egyik ismerősöm tizenhárom éves lányának igazi tetoválások “ékesítik” a testét, és az orrába egy szép nagy karika van belőve. A százezres telefonjával rendre pucsítós-cicimutogatós képeket posztolgat a közösségi oldalán, persze olyan sminkben, hogy aki nem tudja, mennyi idős, biztosra venné, hogy a huszonötöt is betöltötte. Csak sajnos van “egy kis gond” a kislánnyal: bukdácsol az iskolában. Mi lesz így belőle, ha még a nyolc általánost sem képes kijárni? Bár, mivel máris több mint ezerötszáz követője van, a képeiből és a testéből biztosan meg fog tudni élni…

Jut eszembe a követőkről. A szülő (vagy bárki más) nem gondol bele abba, milyen veszélyes az, ha a gyereke ennyire provokáló képeket rak ki magáról úgy, hogy az adatlapján még az is szerepel, melyik iskolába jár; valamint az ész nélküli posztoknak köszönhetően az is nyomon követhető, mikor merre őgyeleg?! Így aztán egy beteg elméjű pedofilnak igazán könnyű levadásznia.

Mennyire igaz a mondás: kiskutya is a nagytól tanul. Ezek a kislánykák is a nagy “sztároktól” tanulnak ám! Olvastam valahol, hogy az egyik amerikai énekesnő ezzel kezdi a napját: készít magáról körülbelül háromszáz képet, és azok közül választja ki a legtökéletesebbet, amit persze úgy rak fel a közösségi oldalára, hogy előtte a telefonján lévő programmal még kicsit kiretusálja. Azért elég szomorú, ha egy ember ezzel tölt órákat, mert annyira nincs önbizalma, hogy ha nem kap reggel több ezer pozitív megerősítést a neten keresztül, akkor ki sem lép az utcára.

Picit még visszatérek a “sztárok” által közvetített üzenetekre, amit a klipjeiken kívül az élő fellépéseiken is megfigyelhetünk. A könnyen dekódolható üzenet tehát ez: “Kurvás ruhában rázd a segged a pasiknak. Alázd meg női mivoltodat azzal, hogy a padlón vergődsz szexre kiéhezve. Ne szégyelld, ha berúgsz, és összeokádod magad a tömeg előtt”. Ilyenre is volt példa női előadótól! Azt hiszem, ennyi. Legalábbis nekem ez jött le a klipekből és fellépésekből, de gondolom, az általános iskolás kislányok sem értelmezik félre a nagy gigasztárok követendő példáját, azért viselkednek úgy, ahogy…

Nem akarok többet írni ehhez a témához. Az eddigi gondolatmenet is éppen eléggé lelombozott. Jobban teszem, ha ezt most befejezem, és inkább szép dolgokra koncentrálok. Mindenesetre néhány képet még mellékelek a bejegyzés végén, bár azok feldolgozásához sajnos kell némi lelki erő... (A rajzfilmfigurás bácsikával mélységesen egyetértek: néha én is átköltöznék egy normálisabb bolygóra.)




2017. január 8., vasárnap

Kutya-kommunikáció


Legutóbb egy igen érdekes és roppant mód hasznos könyvön rágtam át magam. Jan Fennell Kutyapszichológia címmel írt egy olyan könyvet, ami amellett, hogy tele van kutyanevelésre vonatkozó tanácsokkal, még olvasmányos is. Szeretném összefoglalni, milyen pozitív változásokat hozott ez a könyv kutyatartó életünkbe.🐶

Történt egy nap, hogy leszedtem a dolgozószobában a függönyt rövidítés céljából. Ez a művelet még nem is járt különösebb (kutyazavaró) zajjal. Hanem amikor a helyére raktam, a csipeszek vadul zörögtek, miközben eligazgattam a függönyt a karnison! Többek között ez az a hang, amire vén, ámde vérmes kis vérebünk rettentően haragszik. Főleg mivel ez az ablak a teraszra néz, ahol Bogár úr őrhelye van. Amikor tehát a függönnyel motoztam, Bogár bősz ugatásba kezdett, és tapasztalatból tudtam, hogy mindezt még akkor is percekig folytatja majd, amikor már síri csend borul a buksijára az ablak felől…😅

Nos, ez volt az a pillanat, amikor is eszembe villant, hogy ideje letesztelni a könyvben olvasott egyik módszert. Mindössze ennyit kellett tennem: teljes nyugalmat és magabiztosságot sugározva kimennem, figyelmen kívül hagyni a házat rendíthetetlenül őrző ugatógépet, megállni az ablak előtt, figyelmesen szemrevételezni (továbbra is nyugalmat közvetítve a kutyus felé), végül egy árva szó nélkül visszamenni a házba. És működött! 😃 A szemem sarkából láttam, hogy Bogár uraság meglepődött a gazdi új reakcióján, de hamar leesett neki a tantusz, és csodák csodájára abbahagyta az ugatást! A módszer lényege egyébként roppant egyszerű: azt kell testbeszéddel ebünk felé közvetíteni, hogy mi vagyunk a falkavezér, a mi feladatunk nyugtázni, rendben van-e a territóriumunk (körbepisilnünk azért nem kell😂), nem fenyeget veszély, tehát nem tartozik a négylábúnk hatáskörébe, hogy önkényesen percekig óbégasson a vélt veszélyforrásra. Eddig oktalan módon mit csináltam? Bogár veszettül ugatta az ablakot, ha netán le merészeltem engedni a redőnyt, erre én ingerülten kinyargaltam, ráparancsoltam, hogy hagyja már abba, és persze nem történt semmi. Akkor hagyta abba az ugatást, amikor ő jónak látta. Azzal, hogy beszéltem hozzá, csak megerősítettem a kutyust abban, amit magáról gondolt, vagyis hogy ő a falkavezér, ő hoz döntéseket, én pedig alatta állok a rangsorban, tehát rám nem kell hallgatnia, mivel én nem parancsolok neki. Nem biztos, hogy meglepő dolgot fogok mondani, de az állatok az emberi szavaknak nem az értelmét fogják fel, hanem a hanglejtést, illetve azt, amit közben feléjük sugárzunk. Testbeszédből értenek.

Van egy másik példám is, hogy a könyvben olvasottakat valóban hatékonyan lehet hasznosítani. Ám előbb lássunk egy negatív példát arra, buta módon milyen érzéseket váltottam ki feleslegesen a kutyusomból. Amikor tavaly nyáron állatorvoshoz vittük oltásra, aggódtam amiatt, hogyan fog viselkedni új gazdái kezei alatt a kis szőrmók (anyósoméktól örököltük meg Bogarat). Szóval, amikor beraktuk újdonsült kedvencünket a kocsiba, reszketett szegénykém, mint a nyárfalevél, annyira átragasztottam rá a feszültséget. Pedig nem tudta, nem tudhatta előre az a jószág, hogy szurit fog kapni. Annyit tudott csak, hogy a falkája egyik tagja (én) sík ideg. Többé ilyet nem csinálok, az tuti. Előbb lemegyek alfába, és csak utána indulunk majd el szurira.😊

Na de lássuk azt az élményt, amiben az okos kis kutyánk részesített minket nem is olyan régen! Eddig nálunk (és szerintem ezzel sokan vannak így) a kutyasétáltatás a következőképpen nézett ki: Bogár hat ló erejével húzta a pórázt - természetesen füle botját sem mozdítva “Lassíts már!” parancsszavunkra -, elvonszolta a két nyugtalan és feszült gazdit úgy két saroknyira a háztól, kifulladt, lefeküdt a fűbe, így jóformán nekünk kellett őuraságát hazacipelnünk. Nem túl idilli kép, ugye…😏

A fent említett könyv elolvasása óta imígyen zajlott le ez a kutyus számára oly kellemes és kalandos foglalatosság: kutyasétáltatás előtt Tibimmel felvettük legnyugodtabb állapotunkat, elindultunk, és amint elkezdett húzni Bogár (természetesen az első másodpercben), megálltunk, leguggoltam hozzá, és gyengéden, de ugyanakkor határozottan visszatartottam. Nem kiabáltunk rá, hogy “Lassíts”, vagy “Bogár, ne húzz már”, hanem szépen nyugodtan mindössze annyit közöltünk vele testbeszéddel, hogy ha húz, akkor nem haladunk. Nem ő a falkavezér, nem ő hozza a szabályokat. Amikor lenyugodott kissé, újra elindultunk. Persze belelkesült a kis szörny, húzott, újra leguggoltam, lefogtam, vártam, hogy csillapodjon, és így tovább. Kiváló edzés volt ez egyébként a lábamnak, mert vagy egy tucatszor le kellett guggolnom hozzá. De működött a dolog! Megértette a kutyusunk a lényeget. Hazafelé csodák csodájára nem feszült a póráz (mint addig), hanem szépen lazán tudtuk vezetni Bogarat, aki már mellettünk bandukolt, és nem úgy húzott minket előre, mint aki igáslónak képzeli magát. A séták elején még be szokott lelkesedni Bogár, de ilyenkor elég annyi, hogy megállunk, nyugodt hangon (véletlenül sem kiabálva) ennyit mondok: ”Állj!”, és ő rögtön lecövekel, elgondolkodik, lenyugszik, majd ha szólok neki, szépen sétálhatunk tovább. Ez hatalmas előrelépés az eddigi “vonszoltatásunkhoz” képest, igazán büszke vagyok az okos kis kutyusunkra!😇

Annak, aki szeretné jobban megérteni a kutyája viselkedését, és hatékonyan szeretne kommunikálni vele, jó szívvel ajánlom Jan Fennell Kutyapszichológia című könyvét. Érdemes rászánni azt a pár órát az elolvasására, és persze a többi időt a gyakorlásra, hiszen ha megtaláljuk kedvencünkkel a közös nyelvet, nyugodtabb és boldogabb mindennapok elé nézhetünk.
Az én okos kutyám!💗