Kultúráld magad!

Január 22-én tartjuk a magyar kultúra napját, mely eseményt 1989 óta ünneplünk. Azért erre a dátumra esett a választás, mert Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a jeles napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Azért döntöttem eme téma mellett, mert január 19-én a helyi művelődési házban (ahol jelenleg dolgozom) ennek kapcsán volt egy jó kis rendezvényünk. A Békéscsabai Jókai Színház négy színésze jött el hozzánk, akiknek köszönhetően egy igen színvonalas előadást élvezhetett az erre kíváncsi néző. Akiből sajnos nem volt sok, sőt… Hiába hirdettük az eseményt több vonalon, ráadásul a könyvtárba betévedt ügyfeleknek is reklámoztuk, mégsem tolongtak az érdeklődők, sajnos.

Jön még egy sajnos. Az egyik idősebb néni, amikor hívtuk az ingyenes rendezvényünkre, ekképpen nyilatkozott: “Jaaaj, én akkor sem jövök, ha ti fizettek nekem érte. Otthon mennek a tévében az én kedvenc sorozataim, én azokat nézem.” Na igen, kinek mi a szellemi tápláléka.

Ez most csak egy ilyen kis nyúlfarknyi szösszenet. Na de amit a következő bejegyzésemben tervezek leírni, az nem lesz piskóta! Elöljáróban annyit, hogy a talentum-kereső műsorok egyes szereplőit fogom ízekre szedni.

Addig álljon itt néhány kép az Arany János-emlékév alkalmából rendezett zenés irodalmi est előadásából.

Műszakváltás

Tulajdonképpen egy picurka vicces véletlennek köszönhető, hogy megfogalmazódott bennem ennek a bejegyzésnek a megírása. Készítettem egy képet a fentebb említett momentumról, amit alább megtekinthetsz majd.

Amikor a könyvtár új könyveket vásárol, akkor az “újoncokkal” meglehetősen sok munka van: kikeresni a kódjukat, címkét ragasztani az előlapjukra és gerincükre, pecsételni, könyvkártyákat gyártani, bevételezni a számítógépes rendszerbe. Ja, és még a leltárkönyvbe is fel kell vezetni őket. Mivel roppant mód szeretek az ilyen dolgokkal pepecselni, önként és ...na jó, ha nem is dalolva, de dúdolva magamra szoktam vállalni ezeket a feladatokat.😊

Ezen a héten könyvkártyákat készítettem a számítógépen, amihez sablont használok, tehát csak az adatokat kell átírogatnom. Schobert Norbert: A nagy kalóriahazugság című szerzeménye után egy mesekönyv következett. Törlök-gépelek-törlök-gépelek, és egyszer csak a következő félkész kártyát pillantom meg a monitoromon:

Elég sokáig elkacarásztam magamban a dolgon.😄

Na de mire is akartam eredetileg kilyukadni? Talán csak arra, hogy egy ideje azt vettem észre magamon, hogy egyik műszakból csöppenek a másikba. Van ugye a munkahelyem főállásban, a háztartás vezetése, az állatkáim pátyolgatása, edzés, két blog vezetése, egy készülő könyv írása, és természetesen a legfontosabb dolog: egy férj! Hát nem állítom, hogy nem kellett megtanulnom zsonglőrködni az idővel…

Érdekes, hogy nemrégiben az egyik ismerősöm, miután elregéltem neki, mennyit pörgök, megjegyezte: “Hiszen te midig ilyen voltál.” Ezen kissé meglepődtem. Tényleg? És tényleg! És tulajdonképpen én ezt élvezem!😃 Ez tölt fel. Ez, hogy egyik műszakból csöppenek a másikba, miközben az agyam folyamatosan dolgozik; terveket szövök, feladatokat gyártok, ötletelek.

Persze tudom, mennyire fontos a pihenés is. Szoktam én pihenni, hol többet, hol kevesebbet. És ami a lényeg: most már teljesen máshogy állok az eddigi időhiányom nagy problémaköréhez. El is mesélem, hogyan:

Már csak egy gondolatot szeretnék megosztani Veled. Sokáig sajnos lelkiismeret-furdalásom volt, valahányszor pihenni merészeltem, és nem pörögtem állandóan. Ezen sokat kellett dolgoznom, hiszen nyugodt pihenésre igenis szükség van! Nekem a következő idézet segített a legtöbbet ennek az elfogadásában, amit Neked is megszívlelendő tanácsként adhatok:

“A pihenés befektetés önmagadba.”

Nyugi van, nyuggerek!

Ennek a bejegyzésnek az ötlete már a tavalyi nyugdíjas mikulásbuli óta motoszkál bennem. Sajnos nem lesz túl vidám ez az iromány.

A művelődési ház dolgozóit az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettek a nyugdíjas klub rendezvényén, ami amellett, hogy a Télapót ünnepelte, egy megbeszéléssel kezdődött. Mindössze arról volt szó, hogy a negyvenöt éves fennállásukat milyen keretek között tudnák méltón jubilálni az idősek. Én akkor szomorodtam el a legjobban, amikor az egyik felszólaló bácsika tényszerűen közölte a helyzetet: sajnos nincs mindenkinek 2000 Ft-ja arra, hogy részt tudjon venni ezen a kivételes ünnepségen. Bakker!😳 Én így nem akarok nyugdíjas lenni!! Minek dolgozik az ember tisztességesen egy életen át, ha még szecska 2000 Ft-ja sincs arra, hogy a barátaival elfogyasszon egy finom vacsorát?

Tulajdonképpen aznap tudatosult bennem, miért is figyelhető meg a magyar embereknél, hogy lefelé görbül a szájuk. Tudod, amikor látszik is az ajkuk két oldalán a lefelé futó, mély, szomorú barázda. Nincs 2000 Ft-juk…😞

Eszembe jutott még valami. Amikor még az Élményfürdőben dolgoztam Sóstógyógyfürdőn, egyszer találtam egy száz forintost a fürdő udvarán, aminek roppant mód megörültem. A kolléganőm vigyorogva megkérdezte, mire fogom költeni azt a rengeteg pénzt. Én vidáman csak annyit válaszoltam, hogy “ha veszek belőle két kiflit, akkor elmondhatom, hogy van mit a tejbe aprítanom.”

Nézzük csak, mit mondhatnak a mai öregek? “Gyermekeim, ilyen világ ez. Sehogyan sem tudok a nyugdíjamból 2000 Ft-ot kiküszködni. Nekem nincs mibe aprítanom a nincs mit.”...

Újévi meglepetés

Szokás szerint minden hónap első napján ráállok a mérlegre. A januári mérkőzésem eredménye láttán kissé vegyes érzések öntöttek el. Örültem is, meg nem is; bosszankodtam is, meg nem is.

Most sokak szemében biztosan nem leszek túl népszerű, de az ünnepek alatt nemhogy nem híztam, hanem még fogytam is. Holott - és ez most vérlázító lesz - én már nem akartam fogyni!😅 Legalábbis kilóban mérve nem. Viszont úgy az elmúlt egy évtől számítva keményen küzdöttem azért, hogy a testzsíromból lefaragjak pár százalékot.

Júniustól szinte pontosan ugyanazokat a számokat mutatta nekem a mérleg. Ám most, meglepetésemre, fogytam két kilót, és nagy örömömre a testzsíromból is sikerült lefaragnom másfél százalékot! A szervezetem víztartalma pedig nőtt egy százalékkal, ami szintén nem rossz dolog.

Igyekszem röviden összefoglalni, véleményem szerint mi indíthatta be a fogyást.

Október közepétől heti egy-két alkalommal felpattantam a spinning-cangámra, és intervalloztam egy jót. Mindössze tizenöt-húsz perc elég volt ahhoz, hogy kiköpjem a tüdőmet, és patakokban ömöljön rólam az izzadtság!😂 Most gyorsan el is reppelem, mit jelent intervallul edzeni.

Ezen felül az erősítő edzéseimhez nagyobb súlyokat kezdtem el használni, valamint körülbelül másfél-két hónapja igen drasztikusan lecsökkentettem a sófogyasztásomat. Nagyjából ennyi.

No de a lényeg: új év, új lehetőségek; új terveket lehet megvalósítani, vagy csak kitalálni; új fogadalmakat lehet tenni!😁

Mindenkinek kívánok a 2018-as, és természetesen az azt követő esztendőkre is erőt, egészséget, kirobbanó életkedvet és tettvágyat, boldogságot!🙌