A könyvtárosi lét kulisszatitkai

Bevallom, amíg nem kezdtem el könyvtárban dolgozni, bennem is az a kép élt, hogy egy könyvtáros egész nap elvan, mint a befőtt; nincs semmi dolga, hacsak nem annyi, hogy rászól az esetlegesen suttogásnál nagyobb hangerőt megütni merészelő olvasókra.

Aha! Az igazság az, hogy... na de mielőtt még belevágnék a többrétű munka ecsetelésébe, nézzük, hogyan is néz ki egy igazi, vérbeli könyvtáros:

 

Tehát. Az igazság az, hogy egy több tízezer darabos könyvállomány rendben tartása bizony rengeteg munkával jár. És az újonnan megrendelt könyvek sem maguktól kerülnek a helyükre. Hiszen ha belegondolunk (valljuk be, ez eddig meg sem fordult a fejünkben), egy új könyvnek az alábbi utat kell megtennie, amíg a polcra kerül: be kell vezetni a leltárkönyvbe; el kell látni leltári számmal, vonalkóddal és címkével (=felszerelés); el kell végezni a gépi feldolgozást (azért, hogy kereshető legyen a rendszerben); végül pedig a kijelölt helyére kell tenni. És ez csak 1 könyv!

Nyilván, egy könyvtár éves szinten ezerszámra rendeli a könyveket. Igen ám, de a polcok kapacitása véges. Helyet kell teremteni az újoncoknak. Ezért a megfelelő egyensúly megtartása miatt a gyarapítással összhangba kell hozni az állományapasztást. Magyarán: selejtezni kell, aminek szintén megvan a több fázisú munkafolyamata. Előfordul persze az is, hogy a könyvek egy részét áthelyezzük a raktárba. Tehát tulajdonképpen állandó mozgásban vannak a könyvek. És egy könyvtáros dolgozó feladatait tekintve mindez még csak a jéghegy csúcsa.

Csúcsokról jut eszembe: szükség esetén egyes könyvtárakban bizony létrázni is kell, hiszen előfordul, hogy plafonig érnek a polcok.

Vegyük most sorba az olvasószolgálatban ellátandó feladatokat, csupán felsorolásszerűen:

→ információszolgáltatás

→ könyvek kölcsönzése, visszavételezése

→ hosszabbítások, előjegyzések, foglalások kezelése

→ (kérés esetén) könyvtárközi kölcsönzés intézése

→ statisztika vezetése

→ telefonhívások és levelezőrendszer

→ adminisztráció (beiratkozás, lejárt/elveszett olvasójegyek)

→ újságok, magazinok kezelése (ami lejárt, mappákba gyűjteni, frisset pecsételni, kitenni)

→ segítségnyújtás a digitális jólét program keretein belül (pl. olvasónak segíteni önéletrajz írásában, információ keresésében, stb.)

→ fénymásolás/nyomtatás/szkennelés/laminálás

→ olvasónak könyvet ajánlani, keresni (szakdolgozathoz, kutatómunkához)

Vannak ám vicces kérések is! Például, amikor az olvasó azt a könyvet keresi, amelynek sajnos nem emlékszik sem a címére, sem a szerzőjére, de azt tudja, hogy olyan közepes méretű, és sárga a borítója. És az újdonságok polcán (amit úgy kéthetente frissítünk) a harmadik sorban volt. Hmmm. Ezen paraméterek alapján sajnos nem tudunk rákeresni a rendszerünkben a könyvre, bármennyire is szeretnénk segíteni. 😅

Oké, akkor most nézzük, milyen egyéb feladatok vannak még:

→ rendezvények, programok, szakkörök szervezése, lebonyolítása

→ könyvajánlók írása

→ “könyvmadár” szolgáltatás (amikor házhoz visszük a könyvet)

→ gyerekvilág rendben tartása (széthagyott játékokat elpakolni, színezőket nyomtatni, időnként ceruzákat hegyezni: 50-60 darabot, alkalmanként átnézni a társasjátékokat, hogy hiánytalanul megvan-e minden részük)

→ a visszavételezett könyvek elpakolása, a raktári rend tartása

Na, erre az utolsó pontra muszáj kicsit kitérnem.

Az a lényege egy könyvtárnak, hogy minden egyes könyv a helyén legyen. Ugyanis, ha egy könyv nem a helyére kerül vissza, akkor az tulajdonképpen elveszett. 😬

Feldolgozáskor minden egyes könyvhöz hozzárendelünk egy betűjeles számot (Cutter-szám, szakkönyvek esetében ETO-jelzettel kiegészítve), ami alapján tudjuk, hogy pontosan melyik polcra, azon belül is mely’ könyvek közé kerül az adott kötet. Igen ám, de amikor egy vastagabb könyvet akarunk a helyére tenni, viszont fullosan tele van az adott polcsor, akkor egész sornyi könyveket vagyunk kénytelenek megmozgatni.

Így aztán lehetséges, hogy tíz könyvet nem három, hanem harminchárom perc alatt pakolunk a helyére. 😅

Vagy például raktárrendezés alkalmával, amikor van két üres polcunk, nagyon nem mindegy, hogy milyen könyvekkel töltjük fel azokat. Ilyenkor egyszerűen, ha nem is hegynyi, de szekrénnyi könyveket mozgatunk meg. (És így maradnak jó kondiban a könyvtárosok. 💪)

Igazság szerint az lenne az ideális, ha nyitás előtt mindennap át tudnánk nézni az állományt, hogy biztosan minden könyv a helyén van-e. Előfordul ugyanis, hogy egy olvasó levesz egy könyvet, megnézi, arrébb megy, levesz egy másikat, ám az elsőt nem a helyére teszi vissza. Amikor pedig éppen olyan könyvet keresünk, ami nincs a helyén… 😑

Az ilyen kóbor lelkeket vagy véletlenszerűen találjuk meg, vagy csak leltározás alkalmával.

No de még mindig nem értünk a teendők végére. Lássuk, mivel foglalatoskodik még egy könyvtáros.

Új könyvek beszerzésén túl előfordul olyan eset is, amikor magánszemély (vagy akár civil szervezet) felajánlja a magángyűjteményét, ami lehet több száz, de akár több ezer könyv is. Az ilyen felajánlásokat különgyűjteményként kezeljük, és természetesen a példányokat ugyanúgy fel kell szerelni és fel kell dolgozni, ahogyan az új könyvek esetében, majd kialakítani számukra egy megfelelő helyet.

Említettem, hogy az újságokkal is vannak teendőink, napi szinten. Ezen túlmenően viszont év elején, amikor sorban megérkeznek a januári lapszámok, az előző évi példányokat folyamatosan elkezdhetjük egy kupacba gyűjteni, összekötözni, és kitenni az olvasóknak eladásra. A nagyobb könyvtárakban több száz féle újság van (napilapok, heti/havilapok, magazinok stb.). Tehát ennek megfelelően a több százat felszorozhatjuk 12-vel, 52-vel vagy 300-valamennyivel. (Bocsi, nem fogom kiszámolni, hány lap fordulhat meg egy átlagos könyvtáros kezében éves szinten, mert én a betűket szeretem, nem a számokat. 😄) Szóval ezekkel is van dolog bőven.

Jó, menjünk tovább.

Egy könyvtárban az évek során nyilván több dolgozó is megfordul. Különböző mentalitással, és a munkához való különböző hozzáállással. Éppen ezért fordulhat elő az is, hogy a már feldolgozott könyveket javítani kell a rendszerben (hibás vagy hiányos feldolgozás miatt).

Ezenkívül ott vannak még örök kedvenceink, a drága jó sorozatok! Imádni való például, amikor a könyvborítón sehol sincs feltüntetve, hogy az egy összefüggő sorozat része, így a mi feladatunk, hogy a rendszerben összekapcsoljuk a részeket. Ez azért praktikus, mert amikor kikölcsönzi valaki a példányt, akkor látjuk, hogy éppen a harmadik részt vinné el, tehát rákérdezhetünk, olvasta-e az első kettőt. 😏

Hasonló kategória az analitikus feldolgozás. Ilyenkor egy könyvön belül azt soroljuk fel, hogy mit tartalmaz.

Például novellás- vagy versesköteteknél, szakkönyveknél vezetjük fel ily' módon a rendszerbe a megfelelő adatokat. Így, amikor az olvasó egy bizonyos verset keres, akkor tudni fogjuk, hogy melyik verseskötetben találjuk meg. Éppen ezért, amíg egy egyszerű regényt pár percen belül fel tudunk dolgozni, addig egy analitikus feldolgozás (tartalomjegyzék hosszúságától függően) órákba, de akár napokba is telhet.

Összefoglalva annyit mondhatok, hogy csodálatos ez a szakma! Változatos. Szellemi kihívások elé állít. Kreativitást igényel. Varázslatos mélységekkel bír. Türelemre tanít. Felelősségteljes, hiszen a tudás hatalom, és mi információt szolgáltatunk, könyveket ajánlunk. Könyveket, amelyek az emberekben képesek olyan változásokat elindítani, amelyek akár megváltoztathatják az egész életüket.

Állatok világnapja

 

Valóban szeretjük az állatokat? Valamennyit, vagy csak bizonyos fajtájukhoz vagyunk kedvesek, és bánunk velük kitüntetett figyelemmel? De mi van azokkal, amelyeket megeszünk? És vajon hogyan hatnak az állati termékek az egészségünkre, a környezetünkre? Mi az, amivel a legtöbbet tehetjük az állatokért?

Ezekre a kérdésekre kapunk választ az alábbi könyvekből:

Meglehet, hogy kellemetlen, esetleg sokkoló lesz szembesülni a tényekkel. Azokkal az igazságokkal, amelyeket az élelmiszeripar nem reklámoz, mert ha tisztában lennénk a termékeik előállításának folyamatával, biztosan nem vásárolnánk belőlük többet.

Elgondolkodtató lehet az is, hogy Magyarország az összlakosságot figyelembe véve a negyedik helyen áll az elhízottakat tekintve Európa szinten. Ha csak a felnőtteket nézzük, akkor miénk a dobogós első hely. Önáltatás lenne azt hinni, hogy ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy mit teszünk a tányérunkra nap mint nap. Vagy hogy ez ellen nem tehetünk semmit. Érdemes elgondolkodni azon is, vajon az ízlelőbimbóinknak nyújtott múló élvezetnek valójában mi az ára? Tisztában vagyunk-e azzal, milyen körülmények között kénytelenek élni azok az állatok, amelyeknek elvesszük a tejét, a tojását, az életét.

Finomakat enni állati termékek felhasználása nélkül is lehet! Ehhez nyújt nagy segítséget számos szakácskönyv mindazoknak, akik nem tudják, mivel helyettesíthetőek a megszokott állati eredetű hozzávalók. Bárki megtapasztalhatja, hogy bizony lehet igazán ízletes és laktató ételeket készíteni kizárólag növényi alapanyagok felhasználásával. Csupán ki kell próbálni a recepteket, és egy új, gazdag kulináris világ tárul fel előttünk.

receptgyűjtemény

Szabó Magda: Az őz

(részlet)

“Az állatokat mindig szerettem, tulajdonképpen még az Ambrus disznóit is, sírtam, mikor levágták őket, holott kaptunk kóstolót; nem ettem belőle, pedig milyen jó szaga volt. Apám mézen, tejen, tojáson, vajon élt, mi meg azon, ami éppen akadt, nálunk nem gyűlt meg moslék soha, nem tudtunk kutyát tartani. Egy időben selyembogaraim voltak, aztán az iskolában szertáros lettem, kaptam egy kimustrált akváriumot, akkor guppikat tartottam, míg meg nem döglöttek sorra. Angélának őze volt, az őz miatt mentem el hozzá egyszer, mikor már készen voltam a délutáni munkámmal.”

AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJÁt október 4-én ünnepeljük. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja.

“Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.”

Márai Sándor