Utolért a végzetem?

Az utóbbi időben alkotói válságban szenvedtem. Pontosabban, nem szenvedtem én olyan nagyon, hiszen van egy fantasztikus lelki segítőm, aki rávezetett arra, hogy nekem most ezt meg kell élnem, jól bele kell mennem az érzésbe, mert a későbbiekben ebből ihletet meríthetek. Egyébként érdekes ez a dolog, mert azt hittem, az alkotás csak önfegyelem és szorgalom kérdése. Hát nem!

Évekkel ezelőtt ráléptem az önkeresés, önfejlesztés útjára. Ez az utazás cseppet sem könnyű, mégis szépen haladok előre. Ráadásul az elmúlt közel egy évben mintha még jobban haladnék, és olyan helyekre jutok el, amelyekről álmomban sem hittem volna, hogy léteznek! Csodálatos, ami bennem zajlik, és ezt visszatükrözi a külső környezetem is. 💞

Az önfejlesztésben rengeteget segítettek a könyvek. Amit leginkább kiemelnék, az Rhonda Byrne-tól A varázslat volt, amelyről már írtam élménybeszámolót (A hálás szív mágnese a csodáknak). Mel Robbins 5 másodperces szabály című könyve is nagy hatással volt rám (a jövőben készülök írni róla). Legutóbbi könyvélményem pedig Balogh Bélától A végső valóság. Nem túlzok, egy új világ nyílt meg előttem. Sokkal tisztábban látom a dolgokat. Békésebb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Igyekszem elfogadással és megértéssel fordulni embertársaim felé.

Hiszem, hogy a fejlődésemhez és az életem javulásához az is nagyban hozzájárult, hogy lassan egy éve áttértem a növényi alapú táplálkozásra, amelyet nem véletlenül neveznek békés táplálkozásnak. Ha érdekel a téma, az alábbi címre kattintva olvashatod tapasztalataimat, mely bejegyzés újabb könyvajánlót tartalmaz. 😄
Élet növényi alapokon

Hál’ Istennek az alkotói válságom nem tartott túl sokáig, és újra érkeznek hozzám az ötletek, sugallatok, gondolatok, amelyeket - ahogyan eddig is - szívem szeretetével osztok meg Veled. 💗

Túlélni mindenáron

Kedves Olvasó! Könyvajánló következik, méghozzá Andy Weir A marsi című szerzeménye. 😊

A történetnek már az első mondata magával ragad bennünket. És ez még csak a kezdet. Ahogy haladunk az olvasással, egyre inkább érezzük majd, hogy ez a könyv bizony letehetetlen.

A szerzőn kívül talán még senki nem gondolt bele úgy istenigazából, hogy egy földi halandó vajon meddig élhet a Marson. Ráadásul egy szál maga!

Főszereplőnk, Mark Watney három társával együtt érkezik a bolygóra, mégis magára marad, miután egy hatalmas porvihar elsodorja őt társaitól. A Földre visszatért túlélők természetesen abban a hitben vannak, hogy a Marson ragadt asztronauta menthetetlen. Halottá nyilvánítják tehát. Watney így egyedül marad az idegen bolygón, és úgy tűnik, semmi esélye sincs az életben maradásra.

A könyv elejétől a végéig azon izgulhatunk, vajon a főhős találékonysága, mérnöki képességei és az élethez való hajthatatlan ragaszkodása elegendő-e ahhoz, hogy újra visszatérhessen a Földre. Mindeközben rendíthetetlenül állnia kell a “marsi sarat” a számtalan leküzdhetetlennek tűnő akadállyal szemben.

A könyv elején található felszíni térkép a Marsról nagyban megkönnyíti, hogy magunk elé tudjuk vetíteni a főszereplő célirányos bolyongását a bolygón.

Miután elolvastam a könyvet, férjemmel megnéztük a belőle készült filmet is. Látványban a film verhetetlen, ám a könyv maga roppant szórakoztató módon íródott, és annyira magával ragadó a történet, hogy hiába vagyok pacsirta típus (korán kel - korán fekszik), sokszor bizony késő estig “kellett” olvasnom. 😄

A szerzőről

Andy Weir tizenöt éves volt, amikor egy kutatóközpont felvette programozónak – azóta is szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Egész életében rajongott a világűrért, és a szabadidejét olyan dolgoknak szentelte, mint a relativisztikus fizika, orbitális mechanika vagy az űrutazás története.

"A marsi" az első regénye.