Egyik nap felhívtam a
Mesteremet. Csak be akartam köszönni neki, és megosztani vele, mennyire jól
érzem itt magam.
Köszönés után első kérdése az
volt, hogy mi baj van, miben segíthet. Csodálkoztam. Miért lenne baj? Mint
kiderült, egy közös ismerősünk, aki szintén élt ezen a helyen, egészen
elrettentő képet festett le a központról. Olyan erős szavakat használt a jellemzéshez,
mint állatkert, szekta; továbbá kérte a Mesterünket, segítsen neki kiszakadni
innen, mert MERU nem engedi, olyan erős itt a kötés…😒
Megjegyzem, itt szabadon
jönnek-mennek az emberek. Van, aki csak pár hónapig marad, van, aki évekig, és
olyan is van, aki egy darabig itt él, majd hazamegy, később pedig visszatér.
Szabadon.💁
Azt is hozzátenném, hogy ez a
hely előbb-utóbb kiveti magából az olyan Lelkeket, akik még nem állnak készen a
megfejlődnivalójukra.
Milyen érdekes, hogy ha
valaki, aki itt járt, rossz hírét viszi a helynek, akkor akik hallják, készek
ezt valóságként elfogadni anélkül, hogy saját maguk megtapasztalták volna,
milyen is itt lenni, vagy pedig meghallgatták volna más ember nézőpontját is.
Ez éppen ahhoz hasonló, mint
amikor egy szakítás után valaki csak az egyik felet hallgatja meg, és az
alapján ítéli meg, ítéli el a másikat, és szakítja meg vele a kapcsolatot. Bár
ebben az esetben talán jobb is, ha az ilyen ember kikerül a “vádlott” életéből,
hiszen valószínűleg nem volt őszinte a kapcsolatuk (legalábbis az őt megítélő
részéről…). Felhozhatnék az egyszerűség kedvéért akár olyan példát is, amikor
mondjuk az alaptalanul és betegesen féltékeny férfi meggyőződésévé válik, hogy
a nője megcsalta, és ezt a tévképzetét kiplakátolja a közösségi üzenőfalára;
ugyanakkor a nő valósága ezzel szemben az, hogy barátja igazságtalanul vádolta
és bántotta őt a gyanúsítgatásaival, holott ő nem adott rá okot. Talán te is
ismersz ilyeneket. Persze ez ugyanúgy vonatkozik elvakultan féltékeny nő –
ártatlan pasi felállásra is.
Visszatérve az eredeti
gondolatmenetemhez: az én Valóságom az, hogy csodálatos tapasztalásokkal
gazdagodok itt folyamatosan; felgyorsult ütemben tisztulok és gyógyulok; csupa
kedves és őszinte, mosolygós ember vesz körül; eddig soha nem tapasztalt szabadságot
van szerencsém megélni, megbecsülik a munkámat. Boldog vagyok.😌
Az első kép még nyár elején
készült, amikor a Mesterem által szervezett önismereti táborban töltöttem
néhány napot. Nehéz lenne szavakkal kifejeznem, mennyire csodálatos és építő
élményekben volt részem ott is.🙏
Tiszta szívvel ajánlom
figyelmedbe honlapját (Dr. Őrlős Gábor), különösen pedig a Kódex című
könyvét; továbbá, ha már könyvajánló, akkor Balogh Bélától A végső valóságot.
A többi kép MERU-t mutatja be.