A következő címkéjű bejegyzések mutatása: énkép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: énkép. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. november 11., kedd

Mit várhatsz egy ashramtól?

 

Nem ragozom túl a mondanivalómat, hiszen a címadó videómban összefoglaltam a közel két év alatt szerzett tapasztalataimat, élményeimet, amelyeket egy spirituális elvonulóhelyen szereztem.

Ha furdalja az oldaladat a kíváncsiság, ne habozz, kattints az alábbi linkre:

Mit várhatsz egy ashramtól?

2025. január 23., csütörtök

Meghívó egy jobb életre!

 

Négy éve sajátítottam el a Transzcendentális Meditáció (TM) technikáját. Túlzás nélkül állítom, hogy a rendszeres gyakorlásnak hála elképesztően fantasztikus hatással van rám, a mindennapjaimra. 😌

Természetesen továbbra is érkeznek az életembe úgynevezett akadályok, bár ezeket szeretem feladatoknak, fejlődési lehetőségeknek tekinteni. És ritkán ugyan, de szoktam mélypontra kerülni. Nem mindegy azonban, hogy mennyi ideig maradok ott, mennyire gyorsan tudok visszatalálni az egyensúlyomba. 🙆

Azt hiszem, az lesz a legegyszerűbb, ha felsorolásszerűen osztom meg Veled a meditáció áldásos hatásait.

Ezeket tapasztalom:

→ az intuícióm felerősödött

→ a teremtő erőm is megnőtt

→ a szinkronicitás folyamatos az életemben, valahogy mindig jókor vagyok a jó helyen

→ felgyorsult ütemben válnak valóra a kívánságaim

→ az egészségem kitűnően szolgál

→ energiaszintem a fellegekben jár

→ jobb a memóriám

→ egy-egy úgynevezett nehézségen sokkal hamarabb túlteszem magam

→ türelmesebb, elfogadóbb vagyok

→ túlcsordul bennem a hála és szeretet érzése

→ megtanultam békében élni önmagammal; elfogadtam, megszerettem magam

→ figyelmemet mindig arra összpontosítom, amiért hálás lehetek

→ mindennek igyekszem megtalálni a pozitív oldalát 😇

Szeretném hangsúlyozni (bár talán Te is észrevetted), hogy átalakulóban van a világunk. És ahogy kint, úgy bent, ahogy lent, úgy fent. Magadban kell elindítanod a változást, hogy ezt lásd visszatükröződni a környezetedben. Nem csak magadért fontos, hogy megtaláld a békét, hanem a közösségért, a világunkért is! 🙏

Ha nem tudod, hol kezdd el, vagy milyen technikát válassz ehhez, íme, egy kis segítség:

Békemeditáció minden nap (YouTube csatorna)

VNTV - Miért fontos meditálni?

2024. augusztus 10., szombat

Híd a szabadságba

 

Azt hittem, tudom, milyen szabadnak lenni. Aztán megtapasztaltam az egyre teljesebb szintjeit.

Először a volt férjem mellett ébredtem tudatára annak, milyen érzés a valódi szabadság. Mellette szabadon lehettem akkori önmagam, mert feltétel nélkül szeretett és elfogadott. Vele bármit szabadon megoszthattam, bármikor szabadon közlekedhettem.

Hét év házasság után megjelent bennem az érzés, hogy már nem vagyok “otthon”, már nem tudok tovább a feleségeként működni. El kellett indulnom az Utamon, Ő pedig szabadon engedett. Békével váltunk el egymástól. Megmondtam neki, és valóban így is érzem: örökké szeretni fogom őt.

Ahogy haladtam és fejlődtem az Utamon, egyre többféle minőségét ízlelhettem meg a szabadság fogalmának.

Az egyszerűség kedvéért pontokba szedem ezeket a gondolatokat.

  • bármilyen munkában örömömet lelem
  • én választom meg a reakcióimat, érzéseimet az életem történéseire, mások viselkedésére
  • megengedem magamnak, hogy a szívemre hallgassak
  • alkohol nélkül is meg merem élni az érzéseimet, és vállalom önmagamat, a véleményemet
  • nem egy másik ember cselekedetétől teszem függővé, hogy érzem magam
  • nem megfelelési kényszerből cselekszem
  • nemet tudok mondani anélkül, hogy úgy érezném, magyarázkodnom kell
  • megengedem magamnak, hogy ne csináljak semmit (és éppen ezzel teszek a legtöbbet)
  • hallgatok, amikor mások elvárják, hogy beszéljek
  • ha úgy érzem, önmagammal akarok lenni, magyarázkodás nélkül megteszem
  • szabadon osztom be az időmet
  • megengedem magamnak, hogy akár fél óráig bámuljam a felhőket
  • bűntudat nélkül tudok végre pihenni, lazítani

Ehhez a kis gondolatfolyamhoz a Szabadság hídról készített fotókat választottam – különböző szemszögből és napszakban megörökítve.








2024. július 31., szerda

Piknik a tónál

 

Egy Ashramban önkénteskedem (bővebb infó: Életem egy Ashramban), a szabadnapom hétfőnként van. Legutóbb gondoltam egyet, az ebédemet befőttesüvegbe “csomagoltam”, felpattantam a bringámra, és eltekertem a közeli tóhoz. Meseszép erdei ösvényen keresztül. 😊

Negyvenkét éves vagyok. Végre most már őszintén érzem, hogy szeretek magammal időt tölteni. Talán a későbbiekben írok majd arról, hogyan jutottam el a kapcsolatfüggőségemtől az önszeretetig. Ám addig is, hadd biztassalak a következőkre: kezdj el dolgozni magadon, csendesedj el, figyelj befelé, mert a boldogságot nem a külvilágban fogod megtalálni, hanem önMAGadban.

Adott napon pontosan ez az érzés suhant át rajtam: “Olyan boldog vagyok önmagammal, mint még soha!” 😇

Az ebédem pedig: fűszeres serpenyős burgonya, majonézes paradicsomsaláta füstölt pirospaprikával; epres puding cikóriakávéval, mazsolával és amaránttal gazdagítva.




2024. június 14., péntek

Felvétel indul!

 

Kereken négy hónapja meséltem egy bejegyzésben arról, hogyan is éldegélek egy Ashramban.

Jó hírem van: készítettem egy videót, amelyet az alábbi linkre kattintva tekinthetsz meg, és amelynek a leírásában egy újabb meglepetés videót találsz. 💝😊

Életem egy Ashramban


2024. február 14., szerda

Életem egy Ashramban


Mit keresek én itt, hol a manóban vagyok, és mi is ez a hely egyáltalán?😄

Megbízva a Google adta válaszban, az alábbit tudom mondani:

“Az ashram szó jelentése szanszkritul: spirituális elvonulóhely, az ashraya tőből, mely menekültet, illetve elvonulást jelent.

Indiában hagyományosan egy ember hozza őket létre és köré gyűlnek a tanítványok, így hozzák létre magát az ashramot.

Az ashramok főként jógázásra, meditációra, spirituális útkeresésre, elcsendesedésre alkalmas helyek, melyek a fizikai, a mentális és az érzelmi tudatosság fejlesztésére alkalmasak.

Többnyire szigorú napirenddel, munkával, gyakorlással, közösségi élettel telnek a mindennapok.”


És most nézzük a saját tapasztalataimat.

Kezdjük ott, mi késztetett arra, hogy felmondjak a munkahelyemen, összepakoljam legszükségesebb holmijaimat, és elvonuljak egy idegen országba, egy ismeretlen helyre.

Egy évig voltam benne egy olyan kapcsolatban, amelyik a végére teljesen kiforgatott önmagamból, és szó szerint fuldokoltam benne. Miután nagy nehezen és többszöri nekifutásra sikerült kiszakítanom magam belőle, őszintén elmeséltem egy bejegyzésben, hogyan éltem meg az érzéseimet. Ha kíváncsi vagy rá, itt olvashatod el, azonban ha nincs kedved vagy időd, röviden annyit, hogy mint utólag kiderült, életem e rövid szakaszában egy nárcisztikus ember vált a Tanítómmá. Kiváló Leckét kaptam, köszönet érte, és azért is, mert ennek hatására kerültem erre a csodálatos helyre!🙏


Na de hol is vagyok?

Hollandiában, pontosabban Vlodropban, egy MERU nevezetű helyen. MERU = Maharishi European Research University. Maharishi Mahesh Yogi alapította ezt a helyet, aki a ‘90-es évek elejétől élt itt 2008-ig, egészen a haláláig. MERU egyébként nem csupán egy szimpla Ashram. Több annál. Itt különböző továbbképzéseken lehet részt venni, valamint elmélyíteni a transzcendentális meditáció, azaz TM technikát, továbbá számos kezelés közül is lehet választani (fényterápia, aromaterápia, stb.).

Maradhatok, ameddig akarok, ám ha idővel úgy alakul az életem, hogy másfelé megyek, akár hónapok vagy évek múlva is tárt karokkal várnak vissza.🙌 Egyelőre maradok, mert rendkívül jól érzem itt magam. Egy csodás, támogató közösségre találtam itt, ahová összetört szívvel, összezavart énképpel érkeztem, és valami hihetetlen ütemben történt meg a tisztulásom, a gyógyulásom. Nem mondom, hogy fájdalommentes volt, de határozottan megérte. A rendszeres meditálásnak, a hely erejének, a befelé figyelésnek, lelassulásnak, az önmagammal való munkának bőven meglett az eredménye. Nem csak én változtam, hanem a családomra is döbbenetes hatással voltak/vannak ezek a tiszta, pozitív energiák.


Mindenképpen szeretnék néhány kedves szót ejteni a közösségről.

Azt érzem, hogy egy igazi nagy család vagyunk. Fantasztikus lelki támaszt nyújtunk egymásnak, ugyanakkor a mindennapi életben is segítjük egymást. Kéthetente tartunk olyan összejövetelt, ahol megoszthatjuk javaslatainkat, ötleteinket, sikereinket, és mindig van egy-egy tag, aki köszönetét fejezi ki valakinek a munkájáért. Igazán lélekemelő és motiváló szokás. A nemzetiségeket tekintve igen változatos az összkép sokféle izgalmas kultúrával, és az is nagyszerű, hogy napi szinten gyakorolhatom az angolt. És itt kívánkozik ki belőlem két kedves kis epizód. Egyik délután öt önkéntes indult el bevásárló körútra. A következőt képzeld el: egy magyar, egy cseh, egy bolgár, egy kínai és egy török hölgy zsúfolta be magát egy nem túl méretes autóba a legnagyobb egyetértésben és szeretetben.😊

Egy másik nap ülök a közös étkezőben, kortyolgatom a teámat, és ahogy elnézegetem a különböző nemzetiségű Lelkeket, a következő kellemes érzés érint meg: “senkit nem ismerek, és mégis mindenkit ismerek”.😇


Nem fogok azonban arcátlanul hazudni és azt állítani, hogy itt vattacukorból fonják a mézeskalács házikók kerítését, amelyek udvarán selymes szőrű, szivárványszínű csillámpónik kacagnak az angyalokkal.😅 Itt is meg kell birkóznom bizonyos Életfeladatokkal, ezeken azonban könnyebben túljutok. Itt is megkapom a Leckéimet, viszont hamarabb felismerem őket, illetve azt, hogy mit tanulhatok belőlük.

Itt is vannak olyan emberek, akiket tolerálnom kell, azonban tudatosabb vagyok rá, hogy ezáltal gyakorolhatom a türelmet, az elfogadást. Itt is vannak nehezebb pillanataim, azonban többnyire a béke-, a hála- és szeretetérzés az, amely túlcsordulóan sugárzik a szívemből.💗

Még nem tartok ott, hogy teljesen le tudjam csendesíteni az elmémet, viszont képes vagyok tudatosabban megfigyelni a gondolataimat, hátralépve önmagamtól, néha megmosolyogva az egómat. Egyem meg! Egyre többször rálátok, hogyan akar megvédeni engem, és hogy milyen minták, programok, hitrendszerek alapján működök.

Törekszem rá, hogy a lehető legtöbb időmet a MOST-ban töltsem, és minden porcikámmal, minden érzékszervemmel megéljek minden áldott pillanatot, ami adatik nekem, és amely megismételhetetlen. A múltban már nemigen barangolok, a jövőbe viszont még el-el szoktam csatangolni.🙈

Mielőtt idejöttem, enyhén szólva munkamániás voltam. Állandóan pörögtem. Zsúfolttá tettem a saját életemet. Nem engedélyeztem magamnak egy árva perc pihenőt sem, mondván, én akkor pihenek, amikor alszok. No, ez itt megfordult. Megengedem magamnak a semmittevést. És tudod mit? Éppen ezzel teszem a legtöbbet önmagamért. Itt tulajdonképpen nincs is jelentősége az időnek. Nem nézegetem percenként az órát, mint régen. Nem kell rohannom sehová.😏

Három éve sajátítottam el a Transzcendentális Meditáció technikáját (röviden TM). Életem legjobb befektetése volt – önmagamba. Ennek a gyakorlása tulajdonképpen arról szól, hogy lecsendesítjük az elmét, és befelé figyelünk, kapcsolódunk önmagunkkal. A technika elsajátításakor egy képzett TM tanártól kapunk egy személyre szóló mantrát, amelyet magunkban ismételgetünk. Naponta kétszer húsz percet javasolt gyakorolni. Néha azt érzem, hogy többre vágyom, annyira csodás az élmény, amikor a meditációt gyakorlom.


Töprengek, töprengek, logikailag mi is következzen most.

Oké, mi lenne, ha elmesélném, általában hogyan telik egy napom?

Többnyire azzal kezdem a reggelemet, hogy felkelek. Jó, viccet félretéve, legelső dolgom, hogy megágyazok, jógázok, majd meditálok húsz percet. Ezután lezuhanyozok, és mivel indulás előtt bőven van időm, a számítógépemen szöszmötölök. A központtól harminc percnyire lakom (jelenleg egy cseh és egy magyar hölggyel), és különjárattal hoznak-visznek minket. A buszon általában olvasok, vagy zenét hallgatok. Reggeli után tíztől délig elvégzem az aznapi feladataimat, majd következik egy kétórás ebédszünet. Igen. Két óra hosszás. Nyugiban elfogyasztom tehát kiadós és finom ételemet, majd egy rövid sétát követően ping-pongozok a többiekkel.😃 Ez már tradíció! Annyit gyakoroltam az elmúlt hónapokban, hogy igen komoly szintre fejlődött a tudásom. Fantasztikus, hogy mennyire élvezzük a meccseket, rengeteget nevetünk közben. Ebéd után újabb másfél-két óra munka következik. Délutánonként közös meditáción veszek részt. Azt tapasztalom, hogy ezeken sokkal mélyebbre tudok menni, mint amikor magamban gyakorlok. Fantasztikusan pihentet, ugyanakkor feltölt. Ezután vagy maradok még vacsoráig a központban, és angolozok, vagy hazamegyek, és edzek, gépen szöszölök, olvasok vagy angolozok. Végre rengeteg a szabadidőm. És ezt az elmúlt közel fél évben ki is maxoltam. Megengedtem magamnak, hogy ne csináljak semmit. Ha kedvem támadt, csak bámultam a felhőket, vagy nagyokat sétáltam a közeli erdőben. Otthon rettentő munkamániás voltam, állandóan pörögtem. Na, itt az ellenkezőjét éltem meg. Nem is alkottam semmit az elmúlt időszakban. Pontosabban de! Magamat alkottam újra.


Ennyi rizsázás után talán meg is éheztél. Akkor hadd ejtsek néhány szót az ételekről.

Alapvetően itt vegetáriánus koszt van. Szóval hús nuku, tojás sincs, sajna viszont tejtermékeket a közösség legtöbb tagja fogyaszt. Nem lennék Vegán Haspók (Instagram; YouTube), ha nem biggyeszteném ide, hogy amikor ártatlanul megkérdezik, mi a baj a tejtermékkel, akkor türelmesen elmagyarázom, hogy a tehén nem varázsállat, aki csak úgy poénból ontja magából a tejet. Újra és újra mesterséges megtermékenyítés áldozata lesz (már ez sem egy kellemes folyamat), majd elveszik az anyaállattól az újszülött borját. A fiúk mennek a vágóhídra, a lányok sorsa a rabszolgaság és fájdalommal, szenvedéssel teli “élet” lesz. Az anyát pedig a végletekig kizsákmányolják, kiszipolyozzák a lehető legnagyobb profit elérése érdekében. Nem mellesleg egy felnőtt emberállat szervezetének egyáltalán nem hasznos egy másik állatfaj anyateje, sőt…😒

De vissza a finomságokhoz és az örömhöz, hogy vegánként teljes mértékben változatosan tudok itt étkezni. Mindennap többféle főtt étel közül lehet választani, valamint mindig van valamilyen sült zöldség és saláta is. Vacsorára többnyire levesek, tésztaételek és párolt zöldség kerül az étkezőbe. Külön figyelmesség az indiai főszakács úrtól, hogy amikor például a tört burgonyát vajjal készíti, akkor nekem hoz egy tálkában natúr főtt krumplit. Ja, és amikor megünnepeljük egy-egy közösségi tag szülinapját, mindig van vegán torta is.😋


Az ételekről áttérek egyéb finomságokra. Egyfajta csodás lelki jóllakottságot is tapasztalok mindennap, ugyanis számomra már megszokottá váltak a szívtől-szívig ható ölelések, ragyogó mosolyok, szeretetteljes megnyilvánulások, támogatások, valamint a csodák! Olyan “apróságokra” gondolok, mint hogy kimondok valamit hangosan (kívánságot), és az rövid időn belül valósággá válik. Vagy gondolok valakire, a következő pillanatban pedig megjelenik. Vagy felteszek magamban egy kérdést, és szintén igen rövid időn belül valamilyen formában megérkezik rá a válasz. A legkirályabb viszont talán az volt, hogy néhány napja megállítottam az esőt. Komolyan! Hangosan kimondtam, hogy most már aztán elég legyen, álljon meg, és csak annyi idő telt el, amíg bementem az egyik épületbe elintézni valamit (egy perc lehetett), kiléptem az ajtón, és elkerekedett szemekkel konstatáltam, hogy már nem esik.

Az Univerzum – vagy nevezhetjük Természetnek, Szinkronicitásnak – támogatását is mindennap élvezem. Valahogy mindig a megfelelő időben vagyok a megfelelő helyen, és az éppen szükséges támogatást kapom meg az Élettől. Itt mi ezt egyszerűen csak úgy hívjuk, hogy “nature’s support”. Ami azonban a leg- leg- legfelemelőbb megtapasztalásom, az újév napján a Tiszta Szeretet átélése volt.😌 Most bajban vagyok, hiszen hogyan is lehetne ezt megfogalmazni? Hogyan lehet érzékletesen átadni, milyen egy észbontóan finom vegán somlói galuska íze? (Ha meg akarod tapasztalni, irány Budapesten a Napfényes Étterem!😃)


Talán arra is kíváncsi vagy, hogy miféle munkákat végzek itt.

Miután megérkeztem, többnyire a közös étkezők rendben és tisztán tartása volt a feladatom. Néhanapján a mellékhelyiségek takarítását is elvégeztem. Alkalmanként a zöldségszeletelőben teljesítettem szolgálatot. Igen. Ez itt egy szolgálat. Lassacskán – mivel látták, hogy precíz és megbízható vagyok – a Maharishi házban is segíthettem. Eleinte takarítottam, ám fokozatosan megtanultam, hogyan készítjük elő az ünnepségekre a különböző dolgokat, továbbá besegítettem a rendezvények szervezésébe, hostesskedésbe is.

2023. december 29. és 2024. január 13. között történelmi jelentőségű esemény zajlott Indiában, amelynek neve “10.000 for world peace” volt. Egy igazán különleges, lélek- és rezgésszintemelő összejövetel volt ez, nagyjából tizenkétezer aktívan meditáló ember részvételével. El tudod ezt képzelni? Itt, MERU-ban is éreztük a hatását! És biztosak lehetünk benne, hogy szép lassan az egész világ tapasztalni fogja ennek a megmozdulásnak a varázslatos, pozitív következményeit. Békére van szükségünk. Elsősorban azonban önmagunkkal kell megbékélnünk. Hiszen aki boldog, az nem bánt másokat.💕

Nemrégiben olvastam a Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése című könyvében egy egyszerű buddhista gyakorlatról.

“Ha képes vagy rá, segíts másokon! Ha nem vagy rá képes, akkor legalább ne árts nekik!”

 

Azt hiszem, ezzel a mondattal, illetve a tízezer fős indiai összejövetelről készült videóval zárom bejegyzésemet.

2023. szeptember 14., csütörtök

Mi a TE Valóságod?

 

Egyik nap felhívtam a Mesteremet. Csak be akartam köszönni neki, és megosztani vele, mennyire jól érzem itt magam.

Köszönés után első kérdése az volt, hogy mi baj van, miben segíthet. Csodálkoztam. Miért lenne baj? Mint kiderült, egy közös ismerősünk, aki szintén élt ezen a helyen, egészen elrettentő képet festett le a központról. Olyan erős szavakat használt a jellemzéshez, mint állatkert, szekta; továbbá kérte a Mesterünket, segítsen neki kiszakadni innen, mert MERU nem engedi, olyan erős itt a kötés…😒

Megjegyzem, itt szabadon jönnek-mennek az emberek. Van, aki csak pár hónapig marad, van, aki évekig, és olyan is van, aki egy darabig itt él, majd hazamegy, később pedig visszatér. Szabadon.💁

Azt is hozzátenném, hogy ez a hely előbb-utóbb kiveti magából az olyan Lelkeket, akik még nem állnak készen a megfejlődnivalójukra.

Milyen érdekes, hogy ha valaki, aki itt járt, rossz hírét viszi a helynek, akkor akik hallják, készek ezt valóságként elfogadni anélkül, hogy saját maguk megtapasztalták volna, milyen is itt lenni, vagy pedig meghallgatták volna más ember nézőpontját is.

Ez éppen ahhoz hasonló, mint amikor egy szakítás után valaki csak az egyik felet hallgatja meg, és az alapján ítéli meg, ítéli el a másikat, és szakítja meg vele a kapcsolatot. Bár ebben az esetben talán jobb is, ha az ilyen ember kikerül a “vádlott” életéből, hiszen valószínűleg nem volt őszinte a kapcsolatuk (legalábbis az őt megítélő részéről…). Felhozhatnék az egyszerűség kedvéért akár olyan példát is, amikor mondjuk az alaptalanul és betegesen féltékeny férfi meggyőződésévé válik, hogy a nője megcsalta, és ezt a tévképzetét kiplakátolja a közösségi üzenőfalára; ugyanakkor a nő valósága ezzel szemben az, hogy barátja igazságtalanul vádolta és bántotta őt a gyanúsítgatásaival, holott ő nem adott rá okot. Talán te is ismersz ilyeneket. Persze ez ugyanúgy vonatkozik elvakultan féltékeny nő – ártatlan pasi felállásra is.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez: az én Valóságom az, hogy csodálatos tapasztalásokkal gazdagodok itt folyamatosan; felgyorsult ütemben tisztulok és gyógyulok; csupa kedves és őszinte, mosolygós ember vesz körül; eddig soha nem tapasztalt szabadságot van szerencsém megélni, megbecsülik a munkámat. Boldog vagyok.😌

Az első kép még nyár elején készült, amikor a Mesterem által szervezett önismereti táborban töltöttem néhány napot. Nehéz lenne szavakkal kifejeznem, mennyire csodálatos és építő élményekben volt részem ott is.🙏

Tiszta szívvel ajánlom figyelmedbe honlapját (Dr. Őrlős Gábor), különösen pedig a Kódex című könyvét; továbbá, ha már könyvajánló, akkor Balogh Bélától A végső valóságot.

A többi kép MERU-t mutatja be.





2023. augusztus 14., hétfő

Összetörve

 

Ez volt a búcsúsüti, amit a legutóbbi munkahelyemre vittem. Mákos-pudingos, valamint kölesből készült “túrós” rétes. Bocsi, nem is rétes volt ez, hanem leveles-tészta-göngyölet. 😄

Sok emberben él bizalmatlanság a vegán ételekkel kapcsolatban. Talán már meg sem lepődtem, amikor az egyik kedves és vicces volt kolleginám (mielőtt nekiláttak a sütinek) elindította a stoppert, hogy csekkolja, bizonyos idő elteltével életben vannak-e még a többiek. 😅

Most pedig jöjjön az élet(em)ről néhány gondolat.

Július végén költöztem Hollandiába. A hely neve MERU, azaz Maharishi European Research University. Önkéntes vagyok itt, teljes ellátásért és némi zsebpénzért. Továbbá rengeteg a szabadidőm, amit önmagamra és alkotásra fordíthatok. 🙏

Tulajdonképpen gyógyulni jöttem ide. Testileg-lelkileg belebetegedtem egy kapcsolatba, amiből csak nagyon nehezen tudtam végleg kilépni. Többször is nekifutottam, azonban nem voltam elég erős hozzá mindaddig, amíg a szervezetem jelzett: elég volt! Hónapokig fuldokolva köhögtem mellette. A lelkem azt kiabálta: “Nem bírok már egy levegőt szívni vele, fuldoklom!” A testem pedig erre reagált.

Miután elköltöztem, láss csodát, szinte nyom nélkül elmúltak a tünetek.

Sokat tanultam abból a kapcsolatból, és rengeteget erősödtem általa. Hála érte! Bár még mindig vannak a lelkemben lenyomatok, utóhatások. Sebek. Talán idővel ezek begyógyulnak, a hegek azonban mindig emlékeztetni fognak rá, hogy miken mentem keresztül, mennyi bántást engedtem be az életembe, és milyen jelekre figyeljek a jövőben.

Nem célom magamra húzni az áldozatszerepet. Elismerem a felelősségemet a kialakult kapcsolati dinamikában. Tele voltam megfelelési kényszerrel, elvárásokkal; az önbizalmam valahol nulla alatt lehetett; képtelen voltam kiállni magamért. Volt mit elengednem bőven, és volt hová fejlődnöm. Ugyanakkor rohadtul fájt szembesülnöm az árulással, megélni a csalódást, ami mélységes bizalomvesztéshez és kiábrándultsághoz vezetett. No igen, van még min dolgoznom.

A minap egy barátommal arról beszélgettünk, vajon miért kellett megtapasztalnom egy verbálisan bántalmazó, lehúzó, manipulatív kapcsolatot. Milyen minták, programok futnak bennem gyerekkoromtól, amelyek oda vezettek, hogy beengedjek az életembe egy férfit, aki nem becsült meg, kritizált, leminősített, kiabált velem, bűntudatot keltett bennem, manipulált, és aki más nő után vágyakozott mellettem. Nem biztos, hogy valaha is megfejtem a miértekre a választ. És talán nem is ez számít. Talán az számít, hogy most őszintén elmondjam: senkinek nincs joga ahhoz, hogy rosszul bánjon veled! Az, aki beléd fojtja a szót a mondatod közepén, kiabál veled, leminősít, kritizál, nem tartja be a szavát, hazudik neked is és veled kapcsolatban is, bűntudatot kelt benned; az a személy nem tisztel, nem becsül és nem szeret téget. Ami egyenlő azzal, hogy meg sem érdemel. Arra is figyelj oda, hogy mellette milyen embernek érzed magad. Értékesnek, vagy egy sz@r embernek? Az is intő jel, ha kibeszél, ócsáról neked másokat (főleg az exét). Biztos lehetsz benne, hogy TE leszel a következő, akit majd kibeszél másoknak, elárulva a legintimebb titkaitokat, feltupírozva a valóságot, hogy te legyél a rossz...

(Zárójelben szeretném tisztázni, hogy nem csak a női nem képviselőinek szól a mondanivalóm. Sajnos férfiak is szenvednek verbális bántalmazástól, manipulációtól, lelki zsarolástól.)

Légy tudatos arra, hogy a fentebb felsorolt vészjelek közül mire kapod fel a fejed, és mennyit engedsz be belőlük az életedbe. Az ugyanis a Te felelősséged, ha hagyod, hogy bántsanak. Egyedül Te húzhatod meg a saját határaidat. Ehhez viszont szeretned, tisztelned és becsülnöd kell magad! Ó, milyen könnyű ezt mondani, ugye?... Azt hiszem, ezzel van a legnehezebb dolgunk az életben. Viszont fontos, hogy dolgozzunk rajta! Ha pedig a fent említett vészcsengők közül bármelyiket észlelnéd, azonnal húzd fel a nyúlcipőt, és fuss, fuss, minél messzebb! Tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire nehéz, amikor az ember szerelmes, viszont azt is tudom, hogy a lelked sugallatában, abban a bizonyos belső hangban mindig bízhatsz, mert ő jót akar neked. Csak figyeld, hogy mit súg. 😇

A képekről röviden: az elsőn a búcsúsüti látható; a második szemlélteti a lelkiállapotomat, amit eksz hagyott maga után; az utolsó kettő pedig azt sugallja, hogy a remény éltető sugarai mindig ott vannak borús gondolatfelhőink mögött, és képesek felolvasztani lelkünk megdermedt talaját, hogy az újra virágba borulhasson.





2023. július 16., vasárnap

Önazonosság


Sokat tanultam magamról az elmúlt időszakban. Ehhez azonban kellett egy jó tanító.

Tíz éve kezdtem el a keresést. Választ akartam kapni arra a kérdésre, hogy miért úgy nőttem fel, ahogy. Mi miért nem tudtunk szépen élni?

Most nem piszkálnám fel a gyerekkoromat, az azonban érdekes, hogy még a felnőtt énemre, viselkedésemre és szokásaimra is mekkora hatással van.

Olyan minták és programok futnak bennünk, amelyek miatt rendkívül nehéz rálátni magunkra. Hátralépni és megfigyelni, hogy mit miért teszünk; bizonyos szituációk milyen válaszreakciókat váltanak ki belőlünk.

És persze az a nagy helyzet, hogy mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza. Ami nyilván így is van. A Te szemszögedből mindig Neked van igazad. De mi van akkor, ha meghallgatod a másikat? Vagy megpróbálsz belehelyezkedni, beleérezni az ő helyzetébe? Egyáltalán, honnan tudhatod, hogy a másik ember mit érez, mi a jó neki, mi motiválja?

Amit én érzek, az az, hogy végre életemben először jóban vagyok önmagammal. Elfogadtam és szeretem magam. Ide azonban fájdalmas úton érkeztem el.

Sajnos volt olyan társ is az életemben, akinek az elvárásainak nem tudtam megfelelni; sem külsőleg, sem belső tulajdonságaimat tekintve. Többek között idegesítette a derűm. Elhitette velem, hogy az hamis, és hazudok magamnak, és mindenki másnak is.

NEM!

A belőlem fakadó, áradó életöröm, hálaérzet és derű nem hamis! Szívből jön. És igenis nap mint nap igyekszem ezt megtartani, magamért és másokért.

Most már képes vagyok hálát adni azért, hogy az az ember ráébresztett arra, hogy hol NINCS a helyem, hogy milyen NEM vagyok, és hogy merre NE menjek. Köszönöm, hogy megtanultam kiállni magamért! Köszönöm, hogy általa erősödtem, és elfogadtam, megszerettem magamat! Köszönöm, hogy a segítségével felszínre törtek és tisztultak csúnya, mélyre elnyomott, fájó sebek. Vannak még. Tudom. Érzem. De készen állok a tisztulásra.

Köszönöm a képet Aranyosi Kingának! 🙏


2023. július 1., szombat

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz

 

Újabb próbatétel elé állított az élet. Akár így is felfoghattam volna a dolgot: 😳😟🥺😭🤬

Ám én helyette ezt választottam: 💁‍♀️🤔😏😌😀

Attól tartok, annyira nem szeretek unatkozni, hogy nem véletlenül zajlanak bennem és körülöttem jelentős változások. De viccet félretéve, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és minden értünk van. Azért, hogy fejlődjünk, csiszolódjunk. A Mesterem, Őrlős Gábor szavait idézem: „Amiben fejlődnünk kell, de nem akarunk, azt csak szenvedésen keresztül fogjuk megfejlődni magunkban.”

Végtelenül hálás vagyok, amiért három éve rátaláltam arra az elfogadó és szeretetteljes, emelő közösségre, amelynek a tagja lehetek.💗 Ha ők nem lennének, akkor:

A) antidepresszánsokon élnék

B) alkoholista lennék

C) feladtam volna ezt az életet;

vagy:

A+B+C a négyzeten.🙈

Belőlük merítek erőt. Az elmúlt időszakban erre különösen nagy szükségem volt, mert akkora taslikat kaptam az élettől, hogy a fal adta a másikat.😅 Onnan tudom, hogy sokat erősödtem lelkileg, hogy nem omlottam össze, hanem inkább arra koncentráltam, hogy megoldjam az adott helyzeteket. Jó, bevallom, egyszer-kétszer sírtam. Ám a hála könnyei potyogtak a szememből, ugyanis ahogy bezárultak mögöttem ajtók, csodálatos módon úgy nyíltak ki újabbak, jobb lehetőségeket tárva elém. És azért is sírtam örömömben, mert a megfelelő időben kaptam segítőket, mondhatni, azt is csodamód.😇

Mindezzel arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy jöjjenek az életben bármilyen nehézségek, feladatok, kihívások, próbálj meg minden erőddel azon lenni, hogy meglásd bennük a fejlődési lehetőséget, vagy valami új dolog kezdetét, és ne ragadj bele a negatív, lehúzó érzésekbe. Hidd el, ha bátran és a derűdet megtartva csakis előre tekintesz, megtalálod a megoldást. Mindig van megoldás! A próbák pedig, csak próbák…





2023. június 25., vasárnap

Minek örüljek?

 

Tegnap bóklásztam egy jót a Gellért-hegyen. Fotózgattam is, majd a tetején letelepedtem egy félreeső sziklacsoporton, és csak szemlélődtem. Örültem. Aztán hirtelen felnevettem, mert ahogy néztem a Dunát, azt láttam, hogy egy batár nagy hajó éppen egy éles hátraarcot hajt végre a vízen. Az elmémbe pedig beugrott egy kérdés: “Naaa, mi van? Eltévedtünk?”😅

Egyébként a napokban költöztem át egy új albérletbe. Szuper, mert a szobám hatalmas és napfényes, a munkahelyem gyalog(!) fél óra, a lakástól pár lépésre van egy piaccsarnok, és a lakótársammal csak angolul tudok kommunikálni.😀

Ez így mind nagyszerű!

Ó, és van még egy előnye, hogy ismét költözködtem. Tovább gyakorolhatom az elengedés művészetét. Felszabadító érzés!😌

A Te életedben mi az, aminek örülni tudsz? (Többet is felsorolhatsz.)😉







2023. június 14., szerda

A szavak ereje

 

Pünkösdkor ellátogattam Mezőberénybe. Sűrű volt a programom, ugyanakkor arra is volt alkalmam, hogy önmagammal legyek. A Tópart Vendéglőben vettem ki szobát két éjszakára. Ez volt a bázisom, innen mászkáltam el. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy a fogadott lányom felkért bérmaanyjának.💝 Érdekes volt végighallgatni a misét. Gyerekkoromban rendszeresen jártam templomba. És most, felnőtt fejjel és egy bizonyos tudatossági szinten ért egy döbbenetes felismerés: belém mantrázták a bűntudatot!! Visszatérő elem volt a ceremónia során, hogy bocsánatért esedezzek, amiért vétkeztem, bűnt követtem el. A következő megerősítéseket kellett hangosan kimondani: “én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem”, és “nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”. Te jó ég!! Csoda, ha egész életemet végigkísér(tet)te a bűntudat és az önbüntető program? Ehhez persze hozzáadódtak az otthoni környezetben hallott negatív programok, plusz egynémely exem leminősítései, kritizálásai.

Egy ideig jártam kick-box edzésekre. Gyakran kék-zöld foltos volt a combom a sok rúgástól, és egyszer a sípcsontomat is olyan szinten szétrúgtam, hogy igencsak szorítani kellett a fogamat, hogy ne fakadjak sírva a fájdalomtól. De! A fizikai sérülések sokkal hamarabb gyógyulnak, mint a lelki bántalmazás, és nem is maradandóak. Mármint, eszembe sem jutnak. Ám amit szavak formájában raktak rám életem során… Nos, azok újra és újra felbukkannak, és sajnos hatnak rám a mai napig, hiába kaptam őket sok-sok évvel ezelőtt.

Volt olyan ember a múltamban, aki gyakran és előszeretettel mondogatta rám, hogy “vénasszony”. Ebben az a fura, hogy világéletemben mindig lényegesen fiatalabbnak néztek a koromnál.😏 Legutóbbi alkalommal például, ahogy hazafelé utaztam Nyíregyházáról, Debrecenben felszállt három kb. velem egykorú férfi. Egyikük tudott angolul, és valahogy szóba elegyedtünk (még egy pohárka huszonkét éves whiskey-vel is megkínáltak🙈). Megkértem Garry-t, tippelje meg, hány éves vagyok. Harmincat mondott. Pedig még smink sem volt rajtam. Egy másik eset pedig ezután történt. Szokásomhoz híven hétvégén kirándulni mentem. Útközben egy közel hatvanéves úriember mellé csapódtam, és beszélgetni kezdtünk. A túrát együtt fejeztük be. Kíváncsiságból tőle is megkérdeztem, mennyi idősnek saccol. Ő is harmincra tippelt. Szeretek ezzel kísérletezni, így a múlt heti önismereti táborban a vacsoraasztalnál körbekérdeztem társaimat, hány évesnek néznek. Az eredmény a következő volt: 34, 32, 37 és 35.

Döbbenetes, mekkora erejük van a szavaknak! Vigyázzunk, mire használjuk, mert gyógyítani, de gyilkolni is lehet velük. Ugyanúgy arra is legyünk éberek, hogy magunkat milyen szavakkal illetjük! Figyeljünk rá, hogy lehetőleg dicséret hagyja el a szánkat.

A képeken egy közös lángosozás látható bérmalányommal, valamint egy kereken negyvenegy éves, boldog vénasszony.😄





2023. május 13., szombat

Ami boldoggá tesz


Amikor csak tehetem, elmegyek a Pilisbe túrázni. Hogyan is fogalmazhatnám meg szavakkal az érzést, amely közben átjár?! Legutóbb, ahogy az úton baktattam csendben, azon kaptam magam, hogy örömkönnyek szöknek a szemembe, annyira intenzív hálaérzés öntött el, amiért ott lehetek. 😌

Egyre inkább azt érzem, hogy erre vágyom: önmagammal levés, csend, természet. Az pedig extra kincs, hogy ép és egészséges vagyok, van hol laknom, és mindennap jóllakhatok.

Múlt hétvégén is elvonultam a hegyek közé töltődni. Csak mentem, amerre a lábam vitt. Nem tudtam, hová vezet az újonnan felfedezett út, de őszintén szólva nem is érdekelt. Biztonságban éreztem magam. Közben meg-megálltam készíteni egy-egy képet, vagy hallgatni a madárcsicsergést, az erdő hangjait; az életet, ami körülvett. A földi Mennyországban jártam. 💗

És hogy mit műveltem szegény ártatlan zabkásámmal, amitől az ilyen bizarr zöld színre váltott (és még egy katica is megcsodálta)😅? Spirulina port adtam hozzá. No nem hóbortból, hanem mert szuperegészséges.