Érdem szerint

 

Öt év munkája. Kettőnk “gyermeke”. Akadályok tömkelege. Kitartásunk erősödése. Jelentős befektetés. Álmaink megvalósulása. Mérhetetlen öröm és hála.

Röviden így tudnám összefoglalni a Judit barátnőmmel💗 közösen alkotott krimi elkészültével kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet. Hosszabban is írhatnék róla, de nem teszem. (A könyv végén bővebben is kifejtettem a “Kulisszatitkok a könyv születéséről” című oldalakon.)

Ebben a könyvben benne van szívünk-lelkünk.

Fogadd szeretettel, mert szeretettel készült!😊

Novum Kiadó

lira.hu

Megtalálható továbbá az AMAZON-on, valamint a nagyobb budapesti, szegedi, pécsi LÍRA boltokban.

 

Akik már olvasták:

“Bevallom elfogult vagyok könyvek terén, thriller és krimi könyvet szeretek a legjobban olvasni, így ez a könyv is megfogott. Gyönyörű és minőségi, témáját tekintve is érdekes, nehéz mindenkinek megfelelni ebben a körben.

Lépésről lépésre épül fel a történet, így több szemszögből lehet rátalálni az eseményekre.

Gratulálok Rita, csak így tovább!!”

Bodó Edina

 

“Hol is kezdjem?

Amikor Rita felkért, hogy írjak pár sort a regényhez, örömmel fogadtam, azután elolvastam újra, majd órákig törtem a fejem, hogyan is fogjak hozzá. Mert nem könnyű dolog ez. Beszélni a történetről, jól fogalmazni, őszintének lenni, de nem bántóan, felkelteni a kíváncsiságot, de nem árulni el sokat. Egy biztos, a mondanivalót nem rejtette véka alá, vállalva ezzel (sőt éppen ezért), hogy megossza leendő olvasóit.

 A regényről:

Már az első oldalakból sugárzik a Ritára oly jellemző pozitivitás, amivel barátságos, készséges, ragaszkodó figurákat hívott életre (s még nem is említettem Caesart, Tornádót, Spenótot és Brokkolit. :))

A több szálon futó cselekmény főbb szereplői modern gondolkodású, lendületes, kedvelhető emberek, akiknek betekinthetünk a mindennapjaikba, s akiknek jelleme, hivatástudata példaértékű, mégis, vagy éppen ezért gyanúsítottaivá válhatnak a tárgyalt bűnügynek.

A cselekmény egy olyan nyomozást követ végig, ami több nehezen magyarázható, értelmetlennek tűnő gyilkosság mikéntjét és okát igyekszik feltárni, beleszőve a történetbe némi humort, iróniát és romantikát. Ez utóbbit duplán, ami itt bátortalan, már-már eszményi, utópisztikus, ott piszkálódó, sőt pimasz mégis hiteles.

Hogy krimi-e? Biztosan.

Hogy horror-e? Nos, nem folyik a vér, nincsenek hosszan és gyomorforgatóan taglalt, iszonyodásra késztető leírások. Vagy mégis?

Döntse el ki-ki maga aszerint, hogy mit fogad be a gyomra.”

Csonki Katalin

“Hogy mitől lesz jó egy könyv és mitől nem az sok mindenen múlik, legalább is ezt szokták mondani. Én úgy gondolom valójában az olvasó lelki állapotán múlik. Hiszen maga az író mindig egy fantasztikus dolgot alkot, hoz létre. Viszont nem mindegy mi olvasók mikor találunk rá, erre a fantasztikus dologra.

Magam részéről én nagyon hálás vagyok, hogy az elsők között lehettem ennek a csodának a születésénél. Megkaptam tőle az izgalmat, a rejtélyt, a szerelmet, (a dögös pasit, a sexi nőt, akire az összes többi nő féltékeny,) a testvéri szeretetet, az összetartást és a figyelmet arra, ami azt hiszem sokunkban ott lapul. Az állatok féltését, óvását és a végtelen szeretetük észrevételét.

Szívből ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a krimiket, a jó könyveket, az izgalmakat, vagy csak egyszerűen rajonganak a könyvekért!”

Szögi Annamária

Minek örüljek?

 

Tegnap bóklásztam egy jót a Gellért-hegyen. Fotózgattam is, majd a tetején letelepedtem egy félreeső sziklacsoporton, és csak szemlélődtem. Örültem. Aztán hirtelen felnevettem, mert ahogy néztem a Dunát, azt láttam, hogy egy batár nagy hajó éppen egy éles hátraarcot hajt végre a vízen. Az elmémbe pedig beugrott egy kérdés: “Naaa, mi van? Eltévedtünk?”😅

Egyébként a napokban költöztem át egy új albérletbe. Szuper, mert a szobám hatalmas és napfényes, a munkahelyem gyalog(!) fél óra, a lakástól pár lépésre van egy piaccsarnok, és a lakótársammal csak angolul tudok kommunikálni.😀

Ez így mind nagyszerű!

Ó, és van még egy előnye, hogy ismét költözködtem. Tovább gyakorolhatom az elengedés művészetét. Felszabadító érzés!😌

A Te életedben mi az, aminek örülni tudsz? (Többet is felsorolhatsz.)😉

A szavak ereje

 

Pünkösdkor ellátogattam Mezőberénybe. Sűrű volt a programom, ugyanakkor arra is volt alkalmam, hogy önmagammal legyek. A Tópart Vendéglőben vettem ki szobát két éjszakára. Ez volt a bázisom, innen mászkáltam el. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy a fogadott lányom felkért bérmaanyjának.💝 Érdekes volt végighallgatni a misét. Gyerekkoromban rendszeresen jártam templomba. És most, felnőtt fejjel és egy bizonyos tudatossági szinten ért egy döbbenetes felismerés: belém mantrázták a bűntudatot!! Visszatérő elem volt a ceremónia során, hogy bocsánatért esedezzek, amiért vétkeztem, bűnt követtem el. A következő megerősítéseket kellett hangosan kimondani: “én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem”, és “nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”. Te jó ég!! Csoda, ha egész életemet végigkísér(tet)te a bűntudat és az önbüntető program? Ehhez persze hozzáadódtak az otthoni környezetben hallott negatív programok, plusz egynémely exem leminősítései, kritizálásai.

Egy ideig jártam kick-box edzésekre. Gyakran kék-zöld foltos volt a combom a sok rúgástól, és egyszer a sípcsontomat is olyan szinten szétrúgtam, hogy igencsak szorítani kellett a fogamat, hogy ne fakadjak sírva a fájdalomtól. De! A fizikai sérülések sokkal hamarabb gyógyulnak, mint a lelki bántalmazás, és nem is maradandóak. Mármint, eszembe sem jutnak. Ám amit szavak formájában raktak rám életem során… Nos, azok újra és újra felbukkannak, és sajnos hatnak rám a mai napig, hiába kaptam őket sok-sok évvel ezelőtt.

Volt olyan ember a múltamban, aki gyakran és előszeretettel mondogatta rám, hogy “vénasszony”. Ebben az a fura, hogy világéletemben mindig lényegesen fiatalabbnak néztek a koromnál.😏 Legutóbbi alkalommal például, ahogy hazafelé utaztam Nyíregyházáról, Debrecenben felszállt három kb. velem egykorú férfi. Egyikük tudott angolul, és valahogy szóba elegyedtünk (még egy pohárka huszonkét éves whiskey-vel is megkínáltak🙈). Megkértem Garry-t, tippelje meg, hány éves vagyok. Harmincat mondott. Pedig még smink sem volt rajtam. Egy másik eset pedig ezután történt. Szokásomhoz híven hétvégén kirándulni mentem. Útközben egy közel hatvanéves úriember mellé csapódtam, és beszélgetni kezdtünk. A túrát együtt fejeztük be. Kíváncsiságból tőle is megkérdeztem, mennyi idősnek saccol. Ő is harmincra tippelt. Szeretek ezzel kísérletezni, így a múlt heti önismereti táborban a vacsoraasztalnál körbekérdeztem társaimat, hány évesnek néznek. Az eredmény a következő volt: 34, 32, 37 és 35.

Döbbenetes, mekkora erejük van a szavaknak! Vigyázzunk, mire használjuk, mert gyógyítani, de gyilkolni is lehet velük. Ugyanúgy arra is legyünk éberek, hogy magunkat milyen szavakkal illetjük! Figyeljünk rá, hogy lehetőleg dicséret hagyja el a szánkat.

A képeken egy közös lángosozás látható bérmalányommal, valamint egy kereken negyvenegy éves, boldog vénasszony.😄