THIS IS SPARTAAA-CUS

Nem mindennapi kalandban volt részem június 24-én, szombaton. Kénytelen vagyok jól összeszedni a gondolataimat, hiszen az élmény egyszerűen leírhatatlan (és én mégis megpróbálkozom azzal, hogy leírjam)!😄

Férjemmel ez év januárjában csatlakoztunk az Alföld Turista Egyesülethez, és milyen jól tettük! Kedves és segítőkész csapatba csöppentünk, akikkel remek túrákon veszünk részt.

Érdekes módon a szombatra meghirdetett Spartacus-túrára mindössze egy maroknyian jelentkeztünk, így tehát a kis csipetnyi csapat be is fért egy személyautóba. Amikor sofőrünk aggodalmasan hátrapillantott, kényelmünket ellenőrizvén, megnyugtattam, hogy sok hóember kis helyen is elfér, főleg, ha megolvad. Ám szerencsére mi nem indultunk olvadásnak, hála a légkondi csodájának! Meg persze még a nap sem nagyon lendült bele a feladatába (emberek ropogósra pirítása, pácolása), hiszen hajnali hat óra sem volt még indulásunkkor.

Mielőtt elmesélném a folytatást, hadd mutassam be túratársaimat: férjem (Tibi); egy hetvenhét éves, igen tapasztalt veterán (Ádám); egy szintén tapasztalt úriember (Béla); és a túravezetőnk (Laci), aki egyben a sofőri feladatot is elvállalta.

Mivel sajnos teleportálni egyikünk sem tudott, így négy órát kellett áldozni az életünkből arra, hogy megérkezzünk úticélunkhoz: Dömösre. Ott leparkoltunk, felnyaláboltuk menetfelszerelésünket, és tíz óra előtt tíz perccel nekivágtunk a nagy kalandnak.😎

Sokat jelentett, hogy már a túra legelején, tehát frissen, erőnk teljében leküzdöttük az 568 méteres szintkülönbséget. Igen, felfelé!😅 Ez volt az a szakasz, ahol tovább edzhettem magam a tériszonyom legyőzésében. Elcsépelt mondat, tudom, ám annál bölcsebb: a félelmeidet úgy tudod legyőzni, ha szembenézel velük. Hát én szembenéztem az alattam tátongó nagy mélységgel!😱 Meg kell mondjam, már csak halványan él bennem egy kis iszonyat a tértől. Hozzáteszem, a legnagyobb csapást maga a Spartacus-ösvény mérte iszonytató tériszonyomra. De erről később.

Szeretnék kicsit kitérni az állóképességemre, hátha valakit rendszeres mozgásra fog inspirálni a fejlődésem. Két évvel ezelőtti, legelső 20 km-es túrámon az emelkedőn úgy ziháltam, mint az asztmájától szenvedő Drakula; másnap pedig úgy járkáltam, mint egy szériahibás Terminátor; valamint leülésnél és felállásnál is óbégattam kínomban.😂 Ezzel szemben idén úgy másztam fel a sziklákon, mint pók a falon, és másnap szinte semmi izomlázat nem éreztem. Gyanítom, ezt leginkább a heti négy-öt, néha hat alkalommal végzett rendszeres edzéseimnek köszönhetem (meg persze két éve jóval többet is nyomtam…).

Térjünk vissza a jelenbe! Mentünk, mendegéltünk, közben beszélgettünk, és bizony sok okosságot tanultam tapasztalt túratársaimtól. Közben pedig néha kétrét görnyedtem a nevetéstől, olyan mókás sztorikat adtak elő. Ádám például, aki tán’ már több mint negyvenöt éve túrázik, mesélte, hogy amikor megcsinálta az első 100 km-es túráját, akkor… de hadd adjam ezeket a szavakat az ő szájába: “Úgy képzeld el Rita… (a levegővétel helye), hogy a túra végeztével…, otthon beleültem egy kád meleg vízbe…, és egy hét múlva…,” az én agyamon pedig sebtiben keresztülnyargalt a mondat befejezése: “...is ott ültem”. De persze nem ez volt a történet vége. Szóval kellemesen eldiskuráltunk, egészen a Spartacus-ösvényig. Ott ugyanis roppant mód kellett ügyelni minden lépésünkre.😨

Azt gyanítom, hogy nem véletlenül kapta az ösvény a nevét. Aki ott végigmegy, az egy igazi bátor gladiátor! Az út túlnyomórészt olyan keskeny, mint egy anorexiás modell csípője, és vannak hirtelen éles kanyarok, amikor az ember megy-megy, és egyszer csak ott a lába előtt a nagy semmi! Fantasztikus útvonal! Maga az ösvény Pilisszentlászló és Visegrád között kanyarog, a csodálatosan szép Visegrádi-hegység ölelésében. Lehet, hogy megterhelőnek tűnik egy ilyen túra, de hál’ Istennek már tapasztalatból mondhatom el, hogy noha valóban elfárad az ember, mégis csodásan feltölti lelkileg - hosszú időre!😊

Szombati végeredményünk tehát kicsivel több, mint 24 km, 768 méter szinten. És ami a fő, épségben hazaértünk, hogy megírhassam ezt az élménybeszámolót - remélhetőleg kedvcsinálónak!

Már csak annyit jegyeznék meg itt a végén, hogy az első linkre kattintva a saját kezűleg készített képek mustrálhatók meg. A második link képeit - amelyek magát a Spartacus-ösvényt mutatják - a netről szedtem le, mert hősiesen bevallom, megmászása közben az életemért kapaszkodtam!🙈
a túra
Spartacus-ösvény

Szomjoltó

Te mennyit iszol? Na, ne tessék félreérteni a kérdést! Nem az alkoholfogyasztásodra gondolok. Pusztán a napi folyadékbeviteled felől érdeklődök.😄

Azért jutott eszembe erről a témáról írni pár gondolatot, mert azt látom a környezetemben, hogy az emberek elfelejtenek inni. Vagy csak egyszerűen nem foglalkoznak azzal, hogy a szervezetüknek szüksége lenne a folyadékpótlásra. Sőt, van olyan ismerősöm, aki azért nem iszik egész nap, hogy ne kelljen elszaladgálnia pisilni. Gratulálok neki!

Pedig bizony megvan a veszélye annak, ha az ember elhanyagolja ezt a fontos dolgot. Mit fontos? Életbevágó! Lássuk csak, mit okozhat a vízhiány a testben, ám előtte még idebiggyesztek pár érdekes adatot:

“A test átlag víztartalma 75%. Átlag 8 pohár vizet kellene fogyasztani ahhoz, hogy ez az arány megmaradhasson.

A vér 95%-a, a csontok 22%-a, míg az izmok 75%-a víz.”

“Magas vérnyomás

Normális hidratáltság esetén a vér 92 százaléka víz. Ha nincs elég víz a szervezetben, a vér besűrűsödik, ami áramlási ellenállást okoz és magas vérnyomást eredményez.

Asztma és allergiák

Dehidratáltság következtében a légjáratok beszűkülnek - testünk így védekezik, hogy kevesebb víz párologhasson el a kilégzéssel. Továbbá a szervezet hisztamintermelése (ami allergiás folyamatokban is termelődik) exponenciálisan nő, ahogy a test vizet veszít.

Bőrproblémák

A vízhiány meggátolja a toxinok kiválasztását a bőrön át, így bőrünk sokkal érzékenyebbé és sérülékenyebbé válik mindenféle kórokozóval szemben.

Húgyhólyag- és veseproblémák

A dehidratáltság a toxinok és savtermékek felhalmozódását okozza, ami csökkenti a vesék és a húgyhólyag ellenállását a baktériumokkal és egyéb kórokozókkal szemben.

Emésztési gondok

A vízbevitel és ezzel az alkalikus ásványok bevitelének (magnézium és kalcium) csökkenése olyan komoly emésztési problémákat okozhatnak, mint a fekély, a gastritis és a reflux.

Székrekedés

A vastagbélben szívódik fel a víz legnagyobb mennyisége. Így, ha nincs elég víz a szervezetben, a vastagbél szintjén maximálisan zajlanak a felszívó mechanizmusok, ezáltal székrekedést okozva.

Ízületi fájdalom és merevség

Minden ízület felépítésében megtalálható a porcszövet, amelynek nagy része víz. Ezért elegendő víz hiányában fájdalom és merevség jelentkezhet.

Súlygyarapodás

Amikor a szervezetben nincs elég víz, az éhséghez hasonló tünetek lépnek fel, és ezt sokan félreértelmezve esznek, holott a szervezet szomjas.

Korai öregedés

A vízhiány miatt a test minden szerve, köztük a legnagyobb, a bőr is vizet veszít és megráncosodik, korai öregedést idézve elő.”

És ha hiszed, ha nem, ehhez a felsoroláshoz hozzácsaphatnánk még a fejfájást is. A legtöbbször így adja tudtunkra a szervezetünk, ha szomjazik.

Nem akarok többet okoskodni, egy a lényeg, inni kell!

Méregnap gyerekeknek

Az idei gyereknapot munkával egybekötött megfigyeléssel töltöttem. A helyi művelődési házban dolgozom, így aznapra engem is beosztottak. Az volt a feladatom egy kedves kolleginával egyetemben, hogy csillámtetkókat ragasztgassak a kölkökre. És közben figyeltem!😏

Figyeltem, és egyre jobban elborzadtam. Az egész gyereknap arról szól, hogy a lehető legtöbb mérget tömöd a gyerekedbe! Sorolom a felhozatalt: péksüti, palacsinta, jégkrém, jégkása, vattacukor, csokiszeletek, cukorkák, cukros üdítők. BORZASZTÓ! És ezt fejeljük meg azzal, hogy a "kedves" szülők lépten-nyomon azzal a síp-síp-síp-síp-síp (ez itt a csúnya szavak helye) cigijükkel lófráltak a gyerekek között! BORZALOM!

Ki kell térnem kicsit az üdítőkre. “Véletlenül” elolvastam az egyik termék címkéjét. Ezt írták rá: “A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat.” De legalább őszintén közlik ezt a vásárlóval!

A kolléganőm, akit a trambulinhoz osztottak be, azt mesélte, hogy az egyik kölyök hirtelen kimászott az ugráltató-küyüből, és elment a fák közé hányni. A másik meg szó szerint orrvérzésig ugrált. Szerencsétlen gyerekek egész nap semmi normálisat nem esznek, agyontömik magukat cukorral, ami stimulálja az idegrendszerüket, felpörögnek, erre jön az, hogy ott a lehetőség őrjöngeni (ugrálóvár, trambulin stb.), ráadásul a meleg és a hőbörgés miatt fokozott folyadékbevitelt igényelnének, de csak cukros löttyöt kapnak, ami tovább dehidratálja őket. Csoda hát, ha nem kapnak agyvérzést? Nem is értem, miért így kell ünnepelni a gyereknapot?

És mivel nem értem, nem is tudok ide más egyebet írni.