A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélkedések. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélkedések. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 10., szombat

Híd a szabadságba

 

Azt hittem, tudom, milyen szabadnak lenni. Aztán megtapasztaltam az egyre teljesebb szintjeit.

Először a volt férjem mellett ébredtem tudatára annak, milyen érzés a valódi szabadság. Mellette szabadon lehettem akkori önmagam, mert feltétel nélkül szeretett és elfogadott. Vele bármit szabadon megoszthattam, bármikor szabadon közlekedhettem.

Hét év házasság után megjelent bennem az érzés, hogy már nem vagyok “otthon”, már nem tudok tovább a feleségeként működni. El kellett indulnom az Utamon, Ő pedig szabadon engedett. Békével váltunk el egymástól. Megmondtam neki, és valóban így is érzem: örökké szeretni fogom őt.

Ahogy haladtam és fejlődtem az Utamon, egyre többféle minőségét ízlelhettem meg a szabadság fogalmának.

Az egyszerűség kedvéért pontokba szedem ezeket a gondolatokat.

  • bármilyen munkában örömömet lelem
  • én választom meg a reakcióimat, érzéseimet az életem történéseire, mások viselkedésére
  • megengedem magamnak, hogy a szívemre hallgassak
  • alkohol nélkül is meg merem élni az érzéseimet, és vállalom önmagamat, a véleményemet
  • nem egy másik ember cselekedetétől teszem függővé, hogy érzem magam
  • nem megfelelési kényszerből cselekszem
  • nemet tudok mondani anélkül, hogy úgy érezném, magyarázkodnom kell
  • megengedem magamnak, hogy ne csináljak semmit (és éppen ezzel teszek a legtöbbet)
  • hallgatok, amikor mások elvárják, hogy beszéljek
  • ha úgy érzem, önmagammal akarok lenni, magyarázkodás nélkül megteszem
  • szabadon osztom be az időmet
  • megengedem magamnak, hogy akár fél óráig bámuljam a felhőket
  • bűntudat nélkül tudok végre pihenni, lazítani

Ehhez a kis gondolatfolyamhoz a Szabadság hídról készített fotókat választottam – különböző szemszögből és napszakban megörökítve.








2023. szeptember 14., csütörtök

Mi a TE Valóságod?

 

Egyik nap felhívtam a Mesteremet. Csak be akartam köszönni neki, és megosztani vele, mennyire jól érzem itt magam.

Köszönés után első kérdése az volt, hogy mi baj van, miben segíthet. Csodálkoztam. Miért lenne baj? Mint kiderült, egy közös ismerősünk, aki szintén élt ezen a helyen, egészen elrettentő képet festett le a központról. Olyan erős szavakat használt a jellemzéshez, mint állatkert, szekta; továbbá kérte a Mesterünket, segítsen neki kiszakadni innen, mert MERU nem engedi, olyan erős itt a kötés…😒

Megjegyzem, itt szabadon jönnek-mennek az emberek. Van, aki csak pár hónapig marad, van, aki évekig, és olyan is van, aki egy darabig itt él, majd hazamegy, később pedig visszatér. Szabadon.💁

Azt is hozzátenném, hogy ez a hely előbb-utóbb kiveti magából az olyan Lelkeket, akik még nem állnak készen a megfejlődnivalójukra.

Milyen érdekes, hogy ha valaki, aki itt járt, rossz hírét viszi a helynek, akkor akik hallják, készek ezt valóságként elfogadni anélkül, hogy saját maguk megtapasztalták volna, milyen is itt lenni, vagy pedig meghallgatták volna más ember nézőpontját is.

Ez éppen ahhoz hasonló, mint amikor egy szakítás után valaki csak az egyik felet hallgatja meg, és az alapján ítéli meg, ítéli el a másikat, és szakítja meg vele a kapcsolatot. Bár ebben az esetben talán jobb is, ha az ilyen ember kikerül a “vádlott” életéből, hiszen valószínűleg nem volt őszinte a kapcsolatuk (legalábbis az őt megítélő részéről…). Felhozhatnék az egyszerűség kedvéért akár olyan példát is, amikor mondjuk az alaptalanul és betegesen féltékeny férfi meggyőződésévé válik, hogy a nője megcsalta, és ezt a tévképzetét kiplakátolja a közösségi üzenőfalára; ugyanakkor a nő valósága ezzel szemben az, hogy barátja igazságtalanul vádolta és bántotta őt a gyanúsítgatásaival, holott ő nem adott rá okot. Talán te is ismersz ilyeneket. Persze ez ugyanúgy vonatkozik elvakultan féltékeny nő – ártatlan pasi felállásra is.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez: az én Valóságom az, hogy csodálatos tapasztalásokkal gazdagodok itt folyamatosan; felgyorsult ütemben tisztulok és gyógyulok; csupa kedves és őszinte, mosolygós ember vesz körül; eddig soha nem tapasztalt szabadságot van szerencsém megélni, megbecsülik a munkámat. Boldog vagyok.😌

Az első kép még nyár elején készült, amikor a Mesterem által szervezett önismereti táborban töltöttem néhány napot. Nehéz lenne szavakkal kifejeznem, mennyire csodálatos és építő élményekben volt részem ott is.🙏

Tiszta szívvel ajánlom figyelmedbe honlapját (Dr. Őrlős Gábor), különösen pedig a Kódex című könyvét; továbbá, ha már könyvajánló, akkor Balogh Bélától A végső valóságot.

A többi kép MERU-t mutatja be.





2023. szeptember 11., hétfő

Szerencséd van!

 

Tudod te, hogy mennyire szerencsés vagy? Vagy provokálónak érzed ezt a kérdést?

Jó ideje mondogatom már magamnak és másoknak is, mennyire szerencsés vagyok. És ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden héten nyerek a lottón (főleg, hogy nem lottózok😂), vagy kifogtam a multimilliomos nagy Ő-t (hiszen igen jól érzem magamat önmagammal), netán örököltem egy nagyobb összeget (hála Istennek még mindkét szülőm él😇).

Viszont végtelenül szerencsésnek érzem magam, amiért ép minden testrészem és érzékszervem, egészséges vagyok; van hol laknom, mindennap jóllakhatok; megvan a szabadságom, én rendelkezek az időmmel, biztonságban élhetek; fantasztikus emberek vesznek körül, akikkel segítjük egymást az Utunkon; és rátaláltam egy olyan önismereti útra, amelyen haladva csodálatos élményekkel gazdagodok.🙏

Valószínűleg Te is szerencsés vagy, hiszen ha ezt a bejegyzést olvasod, az azt jelenti, hogy van interneted, eszközöd is hozzá, látsz a szemeiddel; vélhetően nem az utcán élsz, és meglehet, hogy nem gyötör mardosó éhségérzet, ami elterelné a figyelmedet e sorok olvasásáról. Gyanítom, hogy a szeretteid is körülötted vannak, és támogatnak, ha kell.

Közel másfél hónapja élek Hollandiában, és önkénteskedek MERU-ban (Maharishi European Research University). Lenyűgöző ez a hely! Egyetlen hónap alatt többet fejlődtem, tisztultam és gyógyultam, mint eddigi Utam során bármelyik évben. Ezt a helyet is feltétlenül hozzá kell adnom a listámhoz, amelyben felsoroltam, miért vagyok szerencsés.

Te mi mindenért érzed magad szerencsésnek?

2023. július 13., csütörtök

Közösségben, közös célért

 

Szívügyem az állatvédelem.

Közel öt éve iktattam ki minden állati eredetű terméket az étrendemből - egyik napról a másikra. Semmiféle hiányérzetem nem támadt (azóta sem), és nem lemondásként élem meg a döntésemet. Növényi alapanyagokból igazán finomakat eszek, ráadásul bőségesen (Instagram, YouTube).

Bevallom, az utam elején “harcos vegán” voltam. AKARTAM, hogy felnyíljon az emberek szeme, és meglássák, milyen áron kerül a boltokba, illetve a tányérjukra az állati eredetű étel. Sajnos azonban be kellett látnom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az emberek többsége nem rendelkezik elegendő információval a növényi étrendről, az állati termékek egészséget károsító hatásairól, az állattartás horrorisztikus körülményeiről, valamint ennek a nagyüzemi, iparosított eljárása által okozott környezeti károkról. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy tudatosan elhitették velünk, hogy állati termékekre szükségünk van (nincs!), továbbá belénk nevelték, hogy vannak “háziállatok” és “haszonállatok”, utóbbiakat pedig nyugodt lelkiismerettel tárgyiasíthatjuk, használhatjuk.

Tapasztalatuk sincs azzal kapcsolatban, hogy mennyi testi nyavalyától képes megszabadítani a növényi étrend; milyen fantasztikus, már-már hihetetlen mértékű emelő hatással van energiaszintünkre, közérzetünkre.

Marad tehát a példamutatás, az információk, tapasztalatok megosztása ebben a témában, receptek bemutatása, vegán ételekkel való kínálás rokonok, barátok körében; illetve az, hogy összefogunk, és szó szerint és átvitt értelemben is kiállunk az állatokért.

2023. 07. 07. Nyugati tér




2023. július 1., szombat

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz

 

Újabb próbatétel elé állított az élet. Akár így is felfoghattam volna a dolgot: 😳😟🥺😭🤬

Ám én helyette ezt választottam: 💁‍♀️🤔😏😌😀

Attól tartok, annyira nem szeretek unatkozni, hogy nem véletlenül zajlanak bennem és körülöttem jelentős változások. De viccet félretéve, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és minden értünk van. Azért, hogy fejlődjünk, csiszolódjunk. A Mesterem, Őrlős Gábor szavait idézem: „Amiben fejlődnünk kell, de nem akarunk, azt csak szenvedésen keresztül fogjuk megfejlődni magunkban.”

Végtelenül hálás vagyok, amiért három éve rátaláltam arra az elfogadó és szeretetteljes, emelő közösségre, amelynek a tagja lehetek.💗 Ha ők nem lennének, akkor:

A) antidepresszánsokon élnék

B) alkoholista lennék

C) feladtam volna ezt az életet;

vagy:

A+B+C a négyzeten.🙈

Belőlük merítek erőt. Az elmúlt időszakban erre különösen nagy szükségem volt, mert akkora taslikat kaptam az élettől, hogy a fal adta a másikat.😅 Onnan tudom, hogy sokat erősödtem lelkileg, hogy nem omlottam össze, hanem inkább arra koncentráltam, hogy megoldjam az adott helyzeteket. Jó, bevallom, egyszer-kétszer sírtam. Ám a hála könnyei potyogtak a szememből, ugyanis ahogy bezárultak mögöttem ajtók, csodálatos módon úgy nyíltak ki újabbak, jobb lehetőségeket tárva elém. És azért is sírtam örömömben, mert a megfelelő időben kaptam segítőket, mondhatni, azt is csodamód.😇

Mindezzel arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy jöjjenek az életben bármilyen nehézségek, feladatok, kihívások, próbálj meg minden erőddel azon lenni, hogy meglásd bennük a fejlődési lehetőséget, vagy valami új dolog kezdetét, és ne ragadj bele a negatív, lehúzó érzésekbe. Hidd el, ha bátran és a derűdet megtartva csakis előre tekintesz, megtalálod a megoldást. Mindig van megoldás! A próbák pedig, csak próbák…





2023. június 14., szerda

A szavak ereje

 

Pünkösdkor ellátogattam Mezőberénybe. Sűrű volt a programom, ugyanakkor arra is volt alkalmam, hogy önmagammal legyek. A Tópart Vendéglőben vettem ki szobát két éjszakára. Ez volt a bázisom, innen mászkáltam el. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy a fogadott lányom felkért bérmaanyjának.💝 Érdekes volt végighallgatni a misét. Gyerekkoromban rendszeresen jártam templomba. És most, felnőtt fejjel és egy bizonyos tudatossági szinten ért egy döbbenetes felismerés: belém mantrázták a bűntudatot!! Visszatérő elem volt a ceremónia során, hogy bocsánatért esedezzek, amiért vétkeztem, bűnt követtem el. A következő megerősítéseket kellett hangosan kimondani: “én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem”, és “nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”. Te jó ég!! Csoda, ha egész életemet végigkísér(tet)te a bűntudat és az önbüntető program? Ehhez persze hozzáadódtak az otthoni környezetben hallott negatív programok, plusz egynémely exem leminősítései, kritizálásai.

Egy ideig jártam kick-box edzésekre. Gyakran kék-zöld foltos volt a combom a sok rúgástól, és egyszer a sípcsontomat is olyan szinten szétrúgtam, hogy igencsak szorítani kellett a fogamat, hogy ne fakadjak sírva a fájdalomtól. De! A fizikai sérülések sokkal hamarabb gyógyulnak, mint a lelki bántalmazás, és nem is maradandóak. Mármint, eszembe sem jutnak. Ám amit szavak formájában raktak rám életem során… Nos, azok újra és újra felbukkannak, és sajnos hatnak rám a mai napig, hiába kaptam őket sok-sok évvel ezelőtt.

Volt olyan ember a múltamban, aki gyakran és előszeretettel mondogatta rám, hogy “vénasszony”. Ebben az a fura, hogy világéletemben mindig lényegesen fiatalabbnak néztek a koromnál.😏 Legutóbbi alkalommal például, ahogy hazafelé utaztam Nyíregyházáról, Debrecenben felszállt három kb. velem egykorú férfi. Egyikük tudott angolul, és valahogy szóba elegyedtünk (még egy pohárka huszonkét éves whiskey-vel is megkínáltak🙈). Megkértem Garry-t, tippelje meg, hány éves vagyok. Harmincat mondott. Pedig még smink sem volt rajtam. Egy másik eset pedig ezután történt. Szokásomhoz híven hétvégén kirándulni mentem. Útközben egy közel hatvanéves úriember mellé csapódtam, és beszélgetni kezdtünk. A túrát együtt fejeztük be. Kíváncsiságból tőle is megkérdeztem, mennyi idősnek saccol. Ő is harmincra tippelt. Szeretek ezzel kísérletezni, így a múlt heti önismereti táborban a vacsoraasztalnál körbekérdeztem társaimat, hány évesnek néznek. Az eredmény a következő volt: 34, 32, 37 és 35.

Döbbenetes, mekkora erejük van a szavaknak! Vigyázzunk, mire használjuk, mert gyógyítani, de gyilkolni is lehet velük. Ugyanúgy arra is legyünk éberek, hogy magunkat milyen szavakkal illetjük! Figyeljünk rá, hogy lehetőleg dicséret hagyja el a szánkat.

A képeken egy közös lángosozás látható bérmalányommal, valamint egy kereken negyvenegy éves, boldog vénasszony.😄





2022. november 1., kedd

Az ÉN igazam!!!


Döbbenetes történetet hallottam.

Képzeljük el, hogy egy csapat férfi összejön, hogy kedvelt sportjuknak, a lábtenisznek hódoljanak. Kellemes szombat délután van, lelkesen, önfeledten játszanak. És egyszer csak megtörténik a baj! Összevitatkoznak azon, hogy a vonalon belül, vagy a vonalon kívül volt-e a labda.🙊 A vita elfajul, jön az anyázás, a *uzizás, végül a játékosok elkezdik gyepálni egymást. Olyannyira eldurvul a helyzet, hogy ki kell hívni a rendőrséget.😕

És ez az eset úgynevezett “értelmi”-ségiekkel történt.

Ha egy kicsit körülnézünk a mindennapjainkban, hány olyan feszült jelenetet látunk (netán szenvedünk el), amely abból fakad, hogy kinek van igaza? Miért olyan megveszekedettül fontos foggal-körömmel ragaszkodni az igazunkhoz, még veszekedések, vagy ne adj’ isten verekedés árán is? Tényleg annyira nehéz elengedni a dolgot, megállni egy pillanatra, és belátni, hogy valójában a másik embernek van igaza – az ő nézőpontjából…😏

Elméláztam a dolgon. Muszáj, hogy MINDIG igazunk legyen? Valóban megéri habzó szájjal, összeszorított foggal (és szívvel) kapaszkodni az “igazunkba”, és beleállni a konfliktusba, még azon az áron is, hogy így esetleg elvadítjuk magunktól a szeretteinket? Számítani fog egy hét, egy hónap vagy egy év múlva, hogy kinek volt igaza?

Morbid lesz a következő kép, de valamiért ez úszott be az elmémbe. Egy sírfelirat, rajta a következő sorral: “Márpedig NEKEM volt igazam!”

Egyébként, ha játszani akarunk a szavakkal, és ezzel a csodás, kódolt magyar nyelvvel, akkor vegyük el az i betűt az igazság szó elől…

És ha még egy kicsit játszani akarunk, akkor megpróbálhatjuk kitalálni, elképzelni, mi marad, ha elengedjük az igazunkat? Békesség? Elfogadás? Szeretet?💚

2022. október 2., vasárnap

Sosem vagy egyedül!


Ma van az Őrangyalok Világnapja!

Mindannyiunknak van őrangyala. Azonban nem az a feladata, hogy az életben minden bajtól, kellemetlenségtől és fájdalomtól megvédjen minket, hiszen akkor hogyan tudnánk fejlődni? Viszont minden egyes pillanatban ott van velünk, és gondoskodik arról, hogy megtapasztaljuk azokat a dolgokat, amelyek a fejlődésünket szolgálják. Ehhez bármikor kérhetünk tőle erőt. Kérhetjük azt is, hogy segítsen átvészelni egy-egy keményebb helyzetet.

Amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább, tudd, hogy az őrangyalod veled van, és a Gondviselés mindig annyit rak rád, amennyit elbírsz! Egy-egy nehéz döntés előtt pedig figyelj a sugallataidra, a megérzéseidre, mert ezek által kapod a segítő üzeneteket.

Biztosan te is láttál már olyan ábrázolást, amelyen az ember jobb vállán ül az őrangyala, a balon pedig az ördög (őr-dög). A te válladon is ott vannak. És mindkettő duruzsol a füledbe.

Az őrangyalodban vakon megbízhatsz, ő jót akar neked. Ha figyelsz és gyakorolsz, egy idő után tisztán meg tudod majd különböztetni, mit üzen az egyik, és mit a másik. A döntés pedig mindig a tiéd.


2022. március 15., kedd

Testközelből

 

Sokat utazok. Legutóbb az egyik nagyváros állomásán felszállt az addig szinte üres vonatra sok-sok ukrán menekült. Lassacskán mindenki szépen elhelyezkedett. A gyerekek többsége a szülők vagy testvérek ölébe fészkelte be magát, de volt olyan is, aki lekuporodott az anyja lábához a padlóra, és ott nyomta el az álom.

Békés csendességben utaztunk. A menekülni kényszerült lelkek, akik mindenüket hátrahagyva indultak el egy idegen országba, a legszebb ruhájukban keltek útra. Csak annyit hoztak magukkal, ami egy-egy táskába belefért. Egy kislány a plüssmaciját szorongatta. Egy fiúcska a műanyag teherautóját ölelte magához.

A mellettem ülő apuka, ölében kisfiával, tanácstalanul kérdezgette a megállókban: “Budapest? Budapest?” Elővettem füzetemet, és felírtam a hátralévő megállók nevét, és bekarikáztam az utolsót: “Budapest-Nyugati”. Majd magamra mutattam, hogy én is ott szállok le. A férfi megnyugodott. Talán a mosolyom is segített. Rám nézett, és a maga módján elmagyarázta, hogy hátra kellett hagyniuk az otthonukat. Én pedig a magam módján elmutogattam, hogy imádkozom értük.

A végállomáshoz közeledve a családok izgatottan sorakoztak az ülések között. Egy-egy érintéssel bátorították egymást. És mosolyogtak!

…és mi sírunk?? Mi elégedetlenkedünk, akiknek megvan mindenük?

Van néhány ismerősöm, akiknek valóban megvan mindene, mégsem tud szívből örülni, mosolyogni, hanem csakis panasz hagyja el a száját.

Harmincas fiatal nő. Megvan keze-lába, az összes érzékszerve működik, hitelmentes lakásban él, mindennap jóllakhat, tisztálkodhat; a párja a tenyerén hordozza, eljárnak moziba, étterembe, szórakozni. Mégsem láttam mosolyogni már hosszú ideje. El van borulva az arca, a lelke. De hát a boldogságot is el kell bírni. Nem mindenki képes rá ebben az életében.

Negyvenes fiatalasszony. Ott van neki a kisfia, épen és egészségesen. Gyönyörű kis lélek, aki az édesanyja példáját látva fejlődik, cseperedik emberré. Ha az a “program” ivódik belé, hogy az élet borzasztó, az emberek hülyék és gonoszak, félni kell mindentől, akkor vajon milyen világképe lesz?

Én nem vagyok hajlandó híradót nézni, és tovább erősíteni a félelmet. Ahol a figyelem, ott az energia. És aminek energiát adsz, az növekszik. A szeretetet, a kedvességet választom. Hiszem, hogy előbbre visz, ha másokra mosolygok (igen, ok nélkül), ha megkérdezem az illetőt, hogy van (és meg is hallgatom a választ), és ha segítek, ahol csak tudok (nem várva ellenszolgáltatást).

A félelem lehúz, a szeretet felemel. A mi döntésünk, hogy melyiket választjuk.

(A pipacs a viktoriánus idők virágnyelvében az örömöt vagy a vigaszt szimbolizálta.)

2022. március 5., szombat

Haspók a hegyekben

 

Egy szép napsütéses délután elmentem túrázni a hegyekbe. Vittem az állványt is, hogy felvegyek néhány gondolatot. Ez lett belőle:

Otthon, édes otthon

2022. március 1., kedd

Angyali üzenet

 

Nem szépítem a dolgot, piszkosul mélyen voltam az elmúlt hetekben. Inkább nem tipegnék vissza a múltba, szóval nem részletezem, lelkileg miken mentem keresztül.

Nehéz volt felkelnem, mert nem volt, ami motiváljon – az életre. Aztán egy reggel üzenet várt a telefonomon. Egy kedves ismerősöm, pontosabban a “spirituális fogadott lányom” írta, hogy pénteken Pestre jön, mi lenne, ha találkoznánk. Hatalmas volt az örömöm, és már lendítettem is a lábam, hogy kipattanjak az ágyból, és elkészüljek.

Pontosan akkor érkeztem az állomásra, amikor begördült a vonat. Arcomon széles mosoly terült el. Az ölelés pedig természetesen alap nálunk.

Hihetetlenül szuper napot töltöttünk együtt.

Isteni finomságokat ettünk és ittunk, sokat nevettünk, és Carlotta olyan dolgokat mondott nekem, amelyekről meggyőződésem, hogy az angyalok üzeneteit csatornázta le. Új erőre kaptam. Néhány dologra másként láttam rá, más szögből. És ez egy teljesen más képet adott az életemről.

Hiszem, hogy vannak körülöttünk emberek, akik segítenek minket az Utunkon. Illetve, egymást segítjük, támogatjuk. Még azok is a fejlődésünket szolgálják, akikről adott élethelyzetben, tapasztalások után azt gondoljuk, hogy ártottak nekünk, vagy fájdalmat okoztak. Hiszen minden értünk történik.

Sosem tudhatjuk, ki az, akinek éppen ránk van szüksége. Ezért is fontos, hogy lehetőleg a derűt, a szeretetet válasszuk, minden egyes nap. Ily módon tudjuk átadni egymásnak a Fényt. És egy világos, ragyogó helyen, ahol mindinkább eltűnőben van a sötétség, már nincs mitől félnünk.

“Az ember utólag döbben rá, mennyi csoda mellett ment el. Utólag jön rá, hogy elfelejtett szeretni. Utólag, hogy boldog volt, s észre sem vette. Utólag, hogy nem is figyelt a másikra. Utólag, hogy elfelejtett jónak lenni hozzá. Utólag, hogy kár volt őt nem szeretni. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna.”

Müller Péter

2022. január 24., hétfő

Tél

 

Nem sok szín és nem sok élet van ezen a képen, igaz? Mégis szép. És számomra mégis akad mondanivalója.

Például az, hogy ezekben a fákban ott van az ÉLET. Tavasszal rügyezni kezdenek majd, leveleket növesztenek, virágba borulnak.

Addig azonban türelmesen, csendben, kitartóan várnak. Te képes vagy ugyanerre? Türelmesen, csendben és kitartóan várni az új kezdetre? A kibontakozásra?

A téli időszak remek lehetőség arra, hogy befelé figyeljünk. Hogy csendben legyünk. December végén számot vethetünk addigi életünkkel, január elején pedig jöhet a tervezgetés, fogadkozás, régi rossz szokások lecserélése újakra, amelyek a fejlődésedet szolgálják. Vagy marad minden a régiben. Tőled függ.

Tél. Letisztult, csendes, várakozó, ígéretekkel teli. Neked mit ígér?

2022. január 15., szombat

Szeretet

 

A Szeretet nem akarja rád erőltetni az akaratát.

A Szeretet nem tudja jobban, hogy mi a jó Neked.

A Szeretet nem tesz különbséget közted és mások között.

A Szeretet feltétel nélküli.

 

A Szeretet nem képzel rólad rémképeket “féltésből”.

A Szeretet nem ítéli el látatlanban a barátaidat.

A Szeretet azt is szereti, akit Te szeretsz.

A Szeretet elfogadó.

 

A Szeretet nem korlátozza a szabadságodat.

A Szeretet nem veszi semmibe az érzéseidet.

A Szeretet nem veszi el az erődet.

A Szeretet tiszta.

 

A Szeretet nem akkor keres, amikor anyagi hasznot vár tőled.

A Szeretet nem irigyli tőled az anyagi javakat.

A Szeretet nem csak akkor szeret, amikor megfelelsz neki.

A Szeretet állandó.

 

A Szeretet nem tiltja meg, hogy tanulj a Leckéidből.

A Szeretet nem tartja hülyeségnek az álmaidat.

A Szeretet nem korlátozza a fejlődésedet.

A Szeretet támogat.


2021. november 11., csütörtök

Malka Mai


Képzeld el, hogy egy hétéves kisgyerek vagy. Édesanyáddal és nővéreddel együtt menekülnöd kell az otthonotokból. Pakolni már nincs idő. Azt viszed, ami rajtad van.

Folyton csak mentek és mentek, addig, amíg lábadat sebesre töri a szandád. Aztán belázasodsz. Nem tudod folytatni az utat. Elszakadsz a családodtól. Magadra maradsz.

Kíméletlenül kínoz az éhség. Mindennap. Ha kapsz egy almát, sokáig kincsként őrzöd, dédelgeted, ám uralkodsz magadon. Még nem eszed meg. Későbbre tartogatod, amikor is mindenestől elfogyasztod. Mindenestől. Mert a testednek minden csepp kalóriára szüksége van.

Ide-oda sodródsz. Idegen helyen kötsz ki, ahol senki nem törődik veled. Ártatlan kisgyerek vagy, mégis szembe kell nézned a háború nyers, embertelen, testet gyötrő és lélekölő borzalmaival. Az átélt traumák hatására soha nem leszel már az, aki régen voltál. Soha.

...
Ha körülnézünk, hogy manapság milyen bőséges és áldott körülmények között élhetünk, vajon eszünkbe jut hálát adni azért, amink van? Meg szoktuk köszönni a Gondviselésnek, hogy biztonságban, szabadon létezünk, mindennap jóllakhatunk, körülvesznek a szeretteink, az értéktárgyaink? Képesek vagyunk realizálni, mennyire szerencsések vagyunk?

Jó szívvel ajánlom a hétéves zsidó kislány, Malka Mai igaz történetét leíró könyvet. A Bodor Tibor hangoskönyvtárnak olvastam fel, ám néhány mondatot újra kellett kezdenem, mert bizony elcsuklott a hangom.

Ha szeretnél emlékeztetőt, mennyire szerencsés és gazdag vagy, olvasd el ezt a könyvet!

2021. augusztus 4., szerda

Minden relatív


Általában hogy telik egy munkanapod? Gyorsan elrepül, vagy folyton az órát lesed, mikor mehetsz végre haza? Szereted, amit csinálsz, vagy azon elmélkedsz, mi értelme az egésznek?

Legutóbb, amikor mancskarbantartáson jártam, ez is szóba került. A pedikűrösöm boldog mosollyal az arcán mesélte, milyen gyorsan elrepül a napja, hiszen szereti a szakmáját. És ez bizony látszott is rajta. 😊

Nem akarom megnevezni, melyikben, de az egyik helyi szupermarketben dolgozik egy pénztáros, akinél öröm fizetni! Mosolyog, figyelmes, a vásárló szemébe néz, és mindig van egy kedves szava. 😍 Ugyanakkor, ugyanezen a helyen egy olyan eladó is dolgozik, aki mufurc, kedvetlen, és látszik rajta, hogy a pokolba kívánja az összes vevőt. Pedig ugyanaz a munkakör! Szerintem utóbbi hölgynek lassabban és nehezebben telik a napja. 😐

Kétféle módon lehet javítani egy “nemszeretem” munkán. Vagy a hozzáállásod tudatos megváltoztatásával, vagy pedig egy drasztikusabb lépéssel: munkahelyváltással. Utóbbihoz nem kevés bátorság és elszántság kell, az tuti. Előbbi viszont már sokkal könnyebb feladat, hiszen csakis Te döntheted el, hogyan érzed magad az adott pillanatban. Nem a körülmények! Akkor is mosolyoghatsz, ha szakad az eső, és akkor is lehetsz durcás, amikor hétágra süt a nap. 🌞 Az érzéseidet senki más nem választhatja meg helyetted. Válaszd a derűt! Mert megéri, és mert megérdemled. 💓

2021. július 25., vasárnap

Égi áldás!


Eláztam. Nem kicsit.
😄

Az úgy történt, hogy kedden elindultam bicajozni. Nem volt ugyan felhőmentes az ég, de a franc se gondolta, hogy a nyakamba fog szakadni. Tekerek-tekerek🚴‍♂️, egyszer csak elkezd esni. Jó. Nem telik el egy perc, már ömlik, szakad, záporozik rám az égi áldás! És képzeld, örültem neki! Arra gondoltam ugyanis, hogy most kívül-belül tisztulok. 🙏 Belegondoltam, mennyire szerencsés vagyok. Hiszen megvan a szabadságom. Ép és egészséges vagyok, tehát mozoghatok. Van biciklim. Van hová hazamennem, ahol ráadásul lezuhanyozhatok és tiszta, száraz ruhába bújhatok. Van mit ennem! Mindez átfutott az agyamon (miközben a szakadó esőben tapostam a pedált), és egyre szélesebb mosolyra húzódott a szám. 😃

A legnagyobb poén az egészben, hogy éppen aznap délután elmélkedtem azon, milyen jó lenne kimosnom az edzőcipőmet. Nos, ki lett mosva, méghozzá alaposan. 😅 Amikor pedig otthon felfordítottam az egyiket, hogy kiöntsem belőle a vizet (mondom én, hogy ömlött az eső!), akkor egy méretes smiley-t találtam a talpára ragadva. Hát mi ez, ha nem az Univerzum üzenete? 😇

Arra biztatlak, Te is lásd meg mindenben a jót! Gondold végig, mire emlékeztet az adott szituáció, amiért hálás lehetsz? Mert még ha az éppen megélt nehezebb pillanatodban nem is tudod, hogy miért jó az neked, hidd el, ezen a csodálatos Földön minden Érted van! 💝

U. i.: Azt ugye mondanom sem kell, hogy amint hazaértem, elállt az eső? 😂

 

2021. június 7., hétfő

Amiből sohasem elég


“Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki. De akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

Első olvasásra ez talán igazságtalannak tűnik. De mit szólsz ahhoz, ha fogok egy bizonyos szót, és kiegészítem vele a fenti mondatot?

“Akinek van hálája, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki. De akinek nincs hálája, attól még azt is elveszik, amije van.”

Mennyivel másabb így! 😄

Egy régebbi bejegyzésemben már írtam arról, hogyan is változtatta meg az életemet ez az egyszerű szó.

A hálás szív mágnese a csodáknak

Azóta is gyakorlom a hálát, napi szinten. 🙏

Igazán nem megerőltető dolog, mindössze egy kis tudatosságot igényel. Az viszont tuti, hogy elképesztő változásokat hoz az ember életébe! 💖


Már az is jelentősen befolyásolja az életedet, hogy mit gondolsz, és mi minden hagyja el a szádat. De mondok egy még jobbat: ha leírod a céljaidat és a vágyaidat, megsokszorozod a teremtő hatást!

Érdekes volt visszanéznem a célfüzetemet. Azok a dolgok, amelyeket hónapokkal ezelőtt vetettem papírra (és talán már el is felejtettem), sorra mind megvalósultak. Érdemes hát keríteni egy füzetet (bármilyen megteszi), naponta egyszer leülni néhány percre, és leírni, mi mindenért vagy hálás, és mit szeretnél elérni. 📝

Fontos, hogy jövőbeli vágyainkat jelen időben fogalmazzuk meg, és mondjunk érte köszönetet, mintha már meg is kaptuk volna. És közben érezzük át az örömöt és a hálát, amennyire csak tudjuk! Ez garantáltan beindítja az áramlást.

Arra azonban figyelj, hogy mindig pontosan fogalmazz! Ha pl. ezt írod le: “köszönöm, hogy a házunkat sikerült jó áron eladnunk”, nagyon nem mindegy, hogy az neked volt jó ár, vagy a vevőnek. 😅 Vigyázz, mit kívánsz, mert megkapod!

Éppen ma reggel néztem meg ezzel a témával kapcsolatban Halász Alexandra egyik YouTube videóját. Szívből tudom ajánlani Neked is, mert amellett, hogy vicces példákat hoz a “kérj és megadatik” működésére, elképesztően értékes gondolatokat oszt meg velünk!

Megálmodás, megtervezés, megteremtés


Na, mit mondasz? Keresel magadnak egy füzetet? 😉

2021. március 15., hétfő

Programozás


Feje tetejére állt a világunk. És már egy éve tart.

Tíz éve nem nézek tévét. Vesztettem ezzel bármit is? Nem.

Nem hagyom, hogy a tévéprogram írja elő nekem, mikor kell a képernyő elé ülnöm, és meddig kell ott maradnom. Nem engedem, hogy elhitessék velem, gyógyszerek nélkül az emberi szervezet életképtelen. Nem vagyok hajlandó negatív hírekkel mérgezni az elmémet és a lelkemet. Nem tűröm, hogy holmi bárgyú reklámok üvöltsék utánam, mit kellene megvennem, és hogyan kellene élnem.

Elborzadva látom magam körül, mire képes a média. A legtöbb ember gondolkodás nélkül elhiszi minden szavát. Ha bemondják, hogy kerüld a szeretteiddel a kapcsolattartást, megteszed. Ha rád parancsolnak, hogy napi 8-10-12 órában takard el az arcod egy darab ronggyal, megteszed. Ha előírják, hogy este 20:00 órára érj haza,... (De miért nem 21:00-re? Vagy mondjuk 20:22-re? 😏😐)

És ha mondjuk azt mondanák, hogy annyira veszélyes a helyzet, hogy maszkban kell aludnod, megtennéd? Vagy ha például éppenséggel azt közölné a televízió (=tele-vízió → vízió fn. 1. nem létező dolog, amit csak az elménkben látunk; látomás, ábrándkép 😉), hogy hirtelen megszűnt a veszély, szabadon közlekedhetsz bármikor, maszk nélkül léphetsz be a boltba, megölelheted szeretteidet, meg mernéd tenni? Vajon mennyire épült be a tudatalattidba, mennyire befolyásolja a mindennapjaidat az, amit már egy éve szajkóznak a tévében?

Megfigyelted már, hogy amire a figyelmedet fordítod, az növekszik? El mered hinni, hogy test, lélek és szellem hármasa vagyunk? Az elmúlt egy évben volt részed a mozgás örömében? Tapasztaltad már, milyen jó hatással van rád egy ölelés? Tudsz félelem nélkül élni? Mersz felelősséget vállalni az életedért?

Érdekes, hogy az iskolában nem tanítják, mekkora teremtő ereje van szavainknak, gondolatainknak. A dolgok nem csak úgy megtörténnek a világban. Mi teremtjük a körülményeket. Mindennap panaszkodsz? Akkor ne csodálkozz, ha újabb és újabb dologgal szembesülsz, ami miatt panaszkodnod “kell”. Mikor fordult elő utoljára, hogy hálát adtál valamiért? Vagy hogy köszönetet mondtál? Bárkinek is.

Egy éve manipulálnak minket félelemmel, amitől nagyobb lehúzó erő talán nincs is. Ezen van a fókusz, ez növekszik. De meddig? Mikor realizálod magadban, hogy TE vagy a felelős a saját életedért? A TE gondolataid, érzéseid, szavaid és tetteid azok, amik formálják a Világodat. TE döntöd el, mit engedsz be az életedbe, mivel táplálod magad. Negatív dolgokkal akarsz jóllakni, vagy esetleg belekóstolsz kicsit a pozitív oldalba? Fogj egy könyvet, és mélyedj el benne csendben! Fogyaszd el az ebédedet úgy, hogy közben az étkezésre figyelsz, és hálát adsz azért, amiért aznap is jóllaktál. 🙏 Hívd fel egy szerettedet, és mondd el neki, mennyire örülsz, hogy ő az életed része. 💕 Sétálj egy nagyot a jó levegőn! És már csak egy dologra bátorítalak: kapcsold ki a tévét! Az ég szerelmére, csak kapcsold ki a tévét!!!

2021. január 28., csütörtök

És Te minek örülsz?

 

Ismered Hozleiter Fannyt? És ha azt mondom, hogy ő az ország Mosolykája? Szerintem mindenképpen érdemes tudni róla, mert valami elképesztő az a kitartás, életöröm és tenni akarás, ami belőle árad. 😇

Mosolyka már egészen fiatalon úgy döntött, hogy a boldogságot választja a csüggedés helyett. Igen, ez egy döntés. Mert még ha a körülményeinken nem is tudunk változtatni, afölött hatalmunk van, hogy mit hozunk ki belőlük, vagy hogyan viszonyulunk hozzájuk; a jó, vagy pedig a rossz oldalukra irányítjuk-e a fókuszunkat.

Mosolyka két éve betöltötte a harmincat! Ez azért nagy szó, mert az orvosok tizennyolcat jósoltak neki. Maximum.

Fannynak van egy betegsége, amivel nem hajlandó azonosulni, és ezt nagyon jól teszi. Valami hihetetlen belső bölcsesség és akaraterő van benne. Egyszerűen nem hagyja, hogy egy idegen ember (doktor) véleménye, gondolatai hatással legyenek az életére. Eltökélte, hogy járni fog. Sétálni az unokáival. Futkározni a parkban. És amit az ember el tud képzelni, az valósággá is válhat. 💗

Vasárnap láttam egy rövid dokumentumfilmet Mosolykáról. Meghatódtam. Azt mondta, futni ugyan nem tud, de ölelni igen. Járni nem képes, de mosolyogni igen. És tudod mit tud még? Hálát adni minden egyes napjáért! 🙏

Döbbenet, hogy Ő ad erőt egészséges embereknek, akik valahogy nem látják, mennyire becsülniük kellene mindazt, amijük van. Akik annyira természetesnek veszik, hogy fel tudnak szaladni a lépcsőn, vagy önállóan képesek hajat mosni, hogy elfelejtenek ezért köszönetet mondani. Pedig az Élet Törvénye egyszerű: minél több mindenért adsz hálát, annál több dolog áramlik az életedbe, amiért hálát adhatsz. Próbáld csak ki! 😉

2021. január 3., vasárnap

Hogyan tovább?


“Az embereknek csak 2%-a gondolkodik, 3%-a hiszi magáról azt, hogy gondolkodik, és 95% bármit megtenne, csak ne kelljen gondolkodnia.”

Bob Proctor


Ismét túlvagyunk egy újabb éven, amely igazán különleges volt. Megadta a lehetőséget, hogy lelassuljunk, és magunkba nézzünk.

Az elmúlt évben felfordult körülöttünk a világ. Volt egy megszokott, jól bejáratott életmódunk, napi rutinnal, és talán észre sem vettük, nem tudatosult bennünk, hogy bizony nap mint nap mókuskereket pörgetünk, miközben lassan eltelik az életünk. Az életünk, amelyben BENNE kellene lennünk!

Hajtottuk a pénzt, túlóráztunk, rohantunk az intéznivalók után. Háztartást vezettünk, hajtottuk a pénzt, esténként a tévét bámultuk öntudatlanul. Elhanyagoltuk szeretteinket, elfeledkeztünk magunkról, hajtottuk a pénzt…

Azelőtt természetesnek vettük, hogy bármikor elmehetünk a boltba, és ott akármit megvehetünk. Megszoktuk, hogy szabadon közlekedhetünk bárhová, indok nélkül. Meggondolatlanul vásároltunk, miközben élelmünk egy része a kukában kötött ki végül. Megvettünk olyan dolgokat, amelyekre nem is volt szükségünk, amik talán csak arra kellettek, hogy lenyűgözzünk vele másokat. Ezek a földi, élettelen tárgyak végül a lakásunk egy eldugott, sötét sarkában felejtődtek magányosan, szomorúan. Ugyanakkor hanyagoltuk a barátainkat, hiszen rettentő elfoglaltak voltunk: ki sem látszottunk a munkából, egyre több pénzt kellett gyűjteni. S mindezt miért? Hogy a neten mutogathassuk: “Nekem nagyobb autóm van, idenézz!” A szeretteinkkel türelmetlenek voltunk, hiszen a folytonos robot, az állandó stressz elszívta az energiáinkat. Bármit is csináltunk, nem az adott pillanatban éltünk: vagy a múlton rágódtunk, vagy a jövőtől féltünk.

De mégis mi az, ami valójában a miénk? Mi ad értelmet az életünknek? Mi az, amit földi létünk végén magunkkal vihetünk? Mi az, amiben még tiszta szívvel hihetünk?

A biztonság labilis. A szépség mulandó. Az emlékek megkopnak. Az egészség romlásnak indul. Az életenergia megcsappan. A pénz elveszti értékét. Az emberiség nem ismeri fel pazarló életmódjának mértékét. Mikor fogjuk fel végre, hogy a bolygó nem a miénk? Csupán kölcsönkaptuk arra az időre, amíg földi életünket töltjük rajta. Vigyáznunk kell rá! Ugyanúgy a termőföldekre, tengerekre és a levegőre, ahogyan az állatvilágra, egymásra, ...és magunkra.

Ám még mindig ott tartunk, hogy azt nézzük, abba kötünk bele, mit csinál a másik. A neten trollkodunk “nagy bátran”. Arctalanul fröcsögjük magunkból a negatív szitkokat. Fogcsikorgatva azért szorítunk, hogy a másikat lehúzzuk a saját szintünkre, ha már mi magunk nem tudunk feljebb kapaszkodni, mert annyira gyengék vagyunk.

De vajon mennyivel több energiánkba telne, ha őszinte jóindulatot árasztanánk magunkból? Ha kedves szavak hagynák el a szánkat, a billentyűzetünket? Tényleg jobb érzéssel tölt el minket, ha lehúzó, gonosz, rosszindulatú megnyilvánulásokat teszünk? Azáltal valóban többek leszünk? Nem lehet, hogy baj van velünk?

Felfordult a világ. Minden bizonytalanná vált. Milliók veszítették el a munkahelyüket. Ám még mindig az a lényeg, hogy embertársainkból mennyi hasznot tudunk húzni. Amikor egy anya segítséget kér, az általa felajánlott összeg a munkádért nem elég, sérti az egódat. Nem éri meg segíteni… “Majd ha többet fizet!” Tedd már fel magadnak a kérdést: mi az, amit a koporsódban magaddal vihetsz? Melyik az a bank, amelyik a túlvilágon is vezeti a számládat? Hányszor nyújtottál segítséget önzetlenül? Ezt vajon már megszámláltad?

Mikor vesszük már észre, hogy nem egymás ellenségei vagyunk? Embernek születtünk! Olyan lénynek, aki képes az együttérzésre, jóságra, szeretetre.

Akarod tudni, hogy mi az, ami valójában a tiéd?

A pillanat maga, semmi más. A pillanat, amit akár megélhetsz teljes valóddal. Amiben jelen lehetsz. Amiben örömöt érzel, segítséget nyújtatsz, de pénzért meg nem vehetsz. És ami egyszer végleg véget ér. Mert megvan az az EGY utolsó pillanat, ami után megszűnsz létezni e földi síkon. De azt nem tudhatod, hogy mikor jön el az a pillanat.

Van viszont valami, ami nem múlhat el soha. Ez pedig a szeretet. Ebből korlátlanul adhatsz, mégsem fogy el. Sőt, minél többet adsz, annál többet kapsz vissza. Ez az, ami erősít téged, egészségesen tart, türelemre, elfogadásra tanít, és tiszta. Amit akkor is megoszthatsz másokkal, ha nincs semmi egyéb, amit adhatsz. Amivel egy szomorú embert mosolyra fakaszthatsz.

Itt egy új lehetőség. Dönthetsz bárhogy, rajtad múlik. Dönthetsz úgy, hogy a másikban megpróbálod a jót észrevenni. Elhatározhatod, hogy nem telik el úgy nap, amelyben ne csalnál mosolyt egy embertársad arcára. Választhatod a szókincsedből a kedves, építő szavakat a negatívak helyett. És élhetsz úgy is, hogy folyamatosan sugárzod magadból a szeretetet.