Képzeld el, hogy egy hétéves kisgyerek vagy. Édesanyáddal és nővéreddel együtt
menekülnöd kell az otthonotokból. Pakolni már nincs idő. Azt viszed, ami rajtad
van.
Folyton csak mentek és mentek, addig, amíg lábadat sebesre töri a szandád. Aztán belázasodsz. Nem tudod folytatni az utat. Elszakadsz a családodtól. Magadra maradsz.
Kíméletlenül kínoz az éhség. Mindennap. Ha kapsz egy almát, sokáig kincsként őrzöd, dédelgeted, ám uralkodsz magadon. Még nem eszed meg. Későbbre tartogatod, amikor mindenestől elfogyasztod. Mindenestől. Mert a testednek minden csepp kalóriára szüksége van.
Ide-oda sodródsz. Idegen helyen kötsz ki, ahol senki nem törődik veled. Ártatlan kisgyerek vagy, mégis szembe kell nézned a háború nyers, embertelen, testet gyötrő és lélekölő borzalmaival. Az átélt traumák hatására soha nem leszel már az, aki régen voltál. Soha.
...
Ha körülnézünk, hogy manapság milyen bőséges és áldott
körülmények között élhetünk, vajon eszünkbe jut hálát adni azért, amink van?
Meg szoktuk köszönni a Gondviselésnek, hogy biztonságban, szabadon létezünk,
mindennap jóllakhatunk, körülvesznek a szeretteink, az értéktárgyaink? Képesek
vagyunk realizálni, mennyire szerencsések vagyunk?
Jó szívvel ajánlom a hétéves zsidó kislány, Malka Mai igaz történetét leíró könyvet. A Bodor Tibor hangoskönyvtárnak olvastam fel, ám néhány mondatot újra kellett kezdenem, mert bizony elcsuklott a hangom.
Ha szeretnél emlékeztetőt arra, hogy mennyire szerencsés és gazdag vagy, olvasd el ezt a könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése