Felnőttképzés gyermekeknek - 3. (befejező) rész

Vészesen közeledett december 7-e, az írásbeli, illetve szóbeli vizsga napja. Előtte azonban az utolsó két tanítási napon (november 28-29.) az elméleti részt oktató tanárunkkal voltunk ismét, aki különböző feladatokat hozott nekünk, hogy rágyúrhassunk az írásbelire.

Na hiszen, az a rágyúrás… A többiek úgy vélték, nekik bőven elég a november 30-tól december 6-áig tartó hétnapos felkészülési idő a három év anyagának elsajátítására, ezért jóformán csak én vettem részt interaktív módon a “kérdezz-felelek játékban”.

Erről eszembe jutott, hogy pár szóban kitérjek a tanulási módszeremre. A leghatékonyabban asszociálva tudok tanulni. Mivel vizuális típus vagyok, ezért az így elsajátított ismeretanyag elég jól be tud vésődni az agyacskámba. Az anyagismeretet például a következő képzettársításokkal rögzítettem. Vegyük mondjuk a szintetikus szálasanyagok közül a polipropilént. Mi jut erről eszembe? Hát egy polip! Nézzük ezeknek az anyagoknak a jellemzőit:

• hőállósága gyenge (ezért fő meg a polip)
• kopásállósága kiváló (láttál te már kopott polipot?)
• kis szennyeződési hajlam (láttál te már koszos polipot?)
• színezhetőségük rossz (találkoztál már színes polippal?)
• fényállóságuk gyenge (ezért laknak az óceán mélyén).

Vagy egy másik példa: polivinil-alkohol. Valamiért erről a tengerészek jutottak az eszembe.

Jellemzők: nedves állapotban hőre érzékenyek (elképzeltem, ahogy részegen kidőlnek a tűző napon). Vagy, ezekből a szálakból mik készülnek: sebvarró cérna (részeg matróz elesik, mehet az ügyeletre összevarratni a sebét); halászfelszerelések (ez adott). Így elég szórakoztató volt a tanulás.😄 Na, de elég ebből a kis kitérőből ennyi.

Felvirradt a nagy nap! Úgy volt, hogy 10-től 1-ig tart majd az írásbeli, utána rögtön húzhatjuk is a szóbeli tételeket. Mondom, úgy volt! Ám 7-én reggel azzal fogadott minket a varrásoktatónk, hogy kicsit változott a terv, aznap csak írásbeli lesz, a szóbelit áttették 13-ára, a gyakorlati vizsga után. Hú, hogy örültek a többiek! Nyertek még öt napot! Bár szerintem egyes csoporttársaimon plusz öt év felkészülési idő sem segített volna…😏 Engem kicsit bosszantott a dolog, hiszen szívesen túl lettem volna az elméleti részen 7-én, mert már untig ismételtem azt a negyven szóbeli tételt.

Na mindegy, megírtuk az írásbelit, mehettünk haza. 12-én, hétfőn találkoztunk újra, aznap varrtuk meg a bélelt blézert, valamint egy egyszerű kötényt. A varrásoktatónk igazán kitett magáért, végig bent volt velünk a műhelyben, segített, ahol csak tudott! Na igen, annak, aki az alkatrészeket sem volt képes felismerni, kellett is a segítség… Mindenesetre meglepő módon mindenki időben be tudta fejezni a munkáját.

13-án már csak az utolsó próbatétel várt ránk: meg kellett varrni egy darab szoknyát, és ahogy készen lettünk vele, mehettünk is át a másik terembe szóbelizni.

Hárman úgy nagyjából egyszerre fejeztük be a szoknya megvarrását, tehát el is indultunk a tanműhellyel szemközti terembe a vizsgabizottság színe elé. A legbátrabb rögtön leülhetett velük szemben, hogy elregélje, hogyan készítette el a beadandó szoknyáját (saját alkotásomról a bejegyzés végén képet mellékelek). Amíg tehát “feleltem”, a többiek kihúzták a tételüket, és leültek, hogy kidolgozzák azt.

Amikor végeztem, én is elvonultam egy üres padba, hogy összeszedjem a gondolataimat a kihúzott tételem A és B részéről egyaránt. (Aki kíváncsi rá, annak elárulom, hogy a sorozatgyártásban készülő szoknyák gyártástechnológiájáról, valamint a varrógépek használatának biztonságtechnikájáról kellett beszélnem).💁

Időközben szépen lassan a többiek is beszállingóztak. Amikor végeztem a felelettel, elvonultam a leghátsó padba, hogy senkit ne zavarjak. Meg persze roppant kíváncsi voltam a többiekre. Legfőképp “A Bosszúállóra”, aki vizsga előtt mindenkit - természetesen engem kihagyva - szőlőcukorral kínált, mondván, az mennyit segít az agynak. Nem akartam lelombozni szegényt: a szőlőcukor azon nem segít, aki nem tanult. Az nem csodatévő cukor.

Szóban forgó leányzó is sorra került tehát, hogy számot adjon a tudásáról. Vagyis, őőő, …na jó, ez a mondat így nem egészen helytálló, hiszen nem volt neki semmilyen tudása. Igaz ugyan, hogy a tanfolyamon azzal menőzött, hogy a beadandó szoknyájának a dokumentációjához ő nem csak egy számlát csatol (mint ahogy azt kellett volna), hanem egyenesen könyvelést készít hozzá, mert ő azt hat évig tanulta! Nem nagyon értek a dologhoz, de nem tudom elképzelni, hogy 1 db szoknyáról hogyan lehet egy egész könyvelést elkészíteni. Másrészt ahhoz képest, hogy ez a nagyon okos csoporttársam hat évig közgazdasági jellegű iskolába járt, szóbelin nem tudott egyetlen értelmes mondatot sem összerakni a magánvállalkozók által fizetendő adókról. Csak rizsázott. Jobban mondva - hogy egy kulináris jellegű hasonlattal éljek -, az nem rizsázás volt, amit előadott, hanem moslék!

Ennek a jó képességű lánynak a kebelbarátnőjének azonban még ezt a pocsék feleletet is sikerült alulteljesítenie. A kihúzott tétele B része a piackutatásról szólt. Elismerem, roppant nehéz téma. Főleg úgy, ha valaki bele sem szagol a tanártól kapott, kidolgozott tételbe! Az A rész viszont… Hú, erről nem tudni semmit! Az A rész különböző nőiruha-típusokról, illetve azok díszítési módjairól szólt. Segítségképpen egy lapon tizenöt különböző ruha modellrajzát is megkapta a vizsgázó. Ennek ellenére, amit a csoporttársam ki tudott nyögni, az mindössze ennyi volt: “Hát őőő, csípőből bővülő ruha”. Na de az összes ilyen volt?!! Sehol egy A-vonalú, netán egy egyenes vonalvezetésű? Jó, igazságtalan voltam, azért volt még egy mondat, amit fel tudott mutatni a felelő: “Díszítési módok, hát őőő …masni, öv…, …masni”. És ezek után ne kezdjen el a szemem tikkelni, ha arra gondolok, hogy a legrosszabb jegy a csoportban hármas volt! Sehol egy gyenge kegyelemkettes! Akkor én minek törtem magam annyira azért a négyesért? Na jó, ez buta kérdés volt. Természetesen azért, hogy a későbbiekben hasznosítani tudjam a megszerzett tudásomat. Amit, hála Istennek, senki nem vehet el tőlem. De nem csak ez vigasztal. Ha nem tűnik nagyképűségnek, bátorkodom megjegyezni, hogy a bizonyítványok kiosztásakor ezeket a szavakat intézte hozzám a vizsgabizottság elnökasszonya: “Nem sok hiányzott az ötöshöz. Érdemes ezt a szakmát magasabb szinten elsajátítania, javaslom a továbbtanulást.”

Befejezésként már csak egy hozzáfűznivalóm van a témához. Miért a címválasztás? Nos, aki nem éri fel ésszel, hogy saját érdeke lenne tanulnia és szorgalmasan gyakorolnia választott szakmáját, az sajnos egy felelőtlen örök gyerek marad. Hiszen gyerekeknek szokták mondogatni a szüleik, hogy ne a tanár miatt tanuljanak, de még csak ne is a szülők kedvéért, hanem saját maguk miatt!

És végezetül az ígért képek:

Felnőttképzés gyermekeknek - 2. rész

Ott tartottam tehát, hogy ejtek néhány szót a női szabó képzés vizsga előtti időszakáról. A “fenyegetéseknek” köszönhetően (miszerint kellő létszám híján le sem vizsgáztatnak minket) én sajnos csak októbertől vetettem bele magam úgy istenigazából a tanulásba, ami pont arra volt elég, hogy egy szálegyenes 4-es virítson végül a bizonyítványomban. Pedig olyan nagyon szerettem volna, ha egy kövér hasú 5-össé görbül a jegy!😭

Az utolsó egy-két hétben a varrás órákon volt olyan, aki annyira előrehaladt a tanár által kiadott munkájával, hogy nem maradt számára varrnivaló feladat. Éppen ezért előfordult, hogy amikor a többiek arról kezdtek el regélni, melyikük hogyan repedt keresztbe és kasul szülés közben, legyűrve öklendezhetnékemet, fogtam a tételeket, és elvonultam az aulába egy csendes zugba tanulni. Sajnos nem az volt az egyetlen eset, amikor szabályosan ki kellett menekülnöm a teremből, ugyanis más alkalmakkor arról esett szó, ki hogyan kínozza a kutyáját (nevelés célzattal)!😠 Ami viszont nap mint nap, tehát rendszeresen terítéken volt, az a következő: “Ismered Bíró Manyit? Tudod, a sógornőm bátyjának a lányának a kutyájának a harmadik lábán a bolha, tudod, aki a bótban dolgozik! Tudod, ott lakik a…” Ááá! Komolyan mondom, jobban ismertem a tanfolyam végére egész Dévaványa lakosságát, mint a saját rokonságomat! Nagy kár, hogy tanulótársaim az alkatrészeket nem tudták ilyen prímán felsorolni, amivel éppen dolgoztunk. Pedig milyen sokszor arcoskodtak egyesek, hogy “Ú, de vagány vagyoook, nagyon megy ez nekeeem!” Csak magamban tettem hozzá: “Na igen, még vagányabb lennél, ha felismernéd a blézer alkatrészeit, miután már harmadszor varrjuk meg.” Nem is tudom, hogy inkább vicces, vagy pedig siralmas, amikor többen is elakadtak a blézernél (háromszor varrtuk le ugyanazt a típust), és kérdezték, mit mivel kell összerakni, amire a tanár: “Mutasd az eleje közepet! Nem, az a háta oldala. ...nem, az az ujja alja. ...na jó, inkább odamegyek.” Sajnos nem túlzok, de egynémely - azóta levizsgázott - tanuló egyedül a zsebet volt képes felismerni az alkatrészek közül.

Sokan most azt gondolhatják, nem tragédia, ha egy varrónő nem tud önállóan dolgozni, a legtöbb helyen úgyis berakják a gép mögé, és rábíznak egyetlen-egy munkafolyamatot, például az egyenes varrást. Na igen, a baj ott kezdődik, hogy volt olyan csoporttársam, akinek az sem ment mindig. A legborzasztóbb munkája viszont annak a lánynak volt, akit előző bejegyzésemben megismerhettünk, mint A Bosszúálló. Döbbenet, de olyan munkát adott ki a kezei közül, ami egyenesen minősíthetetlen volt! A vizsgablézert például úgy varrta meg, hogy rés maradt szerencsétlen ruhadarabon (vagyis egy darabon hiányzott a varrás). Minden túlzás nélkül állítom, annak ellenére, hogy ő is “sikeresen” levizsgázott, egy zsebkendőt nem varratnék meg vele. Pedig szegény pára mennyire igyekezett a tanfolyam ideje alatt! Igazán nem az ő hibája, hogy nem tudott megtanulni varrni! Négy különböző varrógépet is kipróbált, de csak nem akart a kezei alatt működni egyik sem...

Az elméleti anyagból viszont topon volt fent nevezett leányzó! Elmagyarázta ugyanis nekünk, tudatlan csoporttársainak, hogyan kell kiszámolni az anyaghányadot (azt, hogy pontosan mennyi anyagot kell vennünk a boltban egy adott ruhadarab elkészítéséhez). Tehát, idézem: “Őő, izé, fogod az eredeti szabásmintát, és annak a kerületét és a területét méred meg.” Mindösszesen két kérdésem lenne: ha van eredeti szabásminta, akkor létezik hamisítvány is valahol? Illetve, azt esetleg a biztonság kedvéért nem kellene még lemérni, hogy az adott szabásminta pontosan hány literre jön ki? Ez sem kisebb butaság, mint a kerületszámítás, ami valahogyan egész tanfolyam alatt szóba sem került, még véletlenül sem! Persze, aki huszonhárom éves nő létére abban a tévhitben él, hogy az ocsmány beszéd a menő, attól nem is nagyon lehet többet várni.😏

El kell ismernem, azért nem csak ez a fiatal és tapasztalatlan leányzó tudott előrukkolni ilyen bődületes baromságokkal. Egy olyan csoporttársam, akinek már a tanfolyam előtt is volt a szakmába vágó előképzettsége, egyszer megkérdezte a tanártól: “Tanárnő, a hajtásszélhez is rakjak varrásszélességet?” Amikor ezt később elmeséltem apósomnak, aki negyven éve van a szakmában, megfontoltan csak ennyit mondott: “Igen, csak arrébb kell rakni a szabásminta alkatrészt.” És ekkor kezdtünk el mindketten röhögni. Azért aki a tanfolyam előtt varrónőként dolgozott sokáig, és aki egy kicsit is odafigyelt az elején az elméleti oktatáson, az nem kérdez ilyet! Hiszen a hajtott szélnek pont az a lényege, hogy ott nem vágjuk el az anyagot, tehát egyben van, nem kell varrni, akkor minek rá a varrásszélesség? És hová rajzoljuk, az asztalra?

Sajnálom, ha nagyképűnek tűnök, természetesen én sem tudok mindent, de amikor valaki olyat kérdez, amit már a szánkba rágott a tanár órákon, vagy aki olyan alap dolgot nem tud, ami esetleg ahhoz kellett volna, amiben előzőleg hosszú ideig dolgozott, akkor felmerül bennem a kérdés, miért nem gondolkoznak el a dolgokon egy kicsikét? Netán miért nem erőltetik meg magukat, és rakják el a telefonjukat, amikor éppen elméleti oktatás folyik?

Talán túl komoly gondolkodásmódra vall, ha úgy vélem, érdemes minél több ismeretet magunkba szívni a választott leendő szakmánkkal kapcsolatban? Talán túl sokat várok az emberektől?

Tudom, túl sok a kérdés. Lépjünk tovább. Jön a harmadik, és egyben legérdekesebb rész, a vizsga napja. Erre azonban várni kell pár napocskát, hogy szép sorban összeszedjem hozzá a gondolataimat és az emlékeimet.

(Blézer a roppant bonyolult alkatrészekből...)

Felnőttképzés gyermekeknek - 1. rész

Egy újabb fejezet zárult le az életemben. Véget ért a féléves, intenzív, női szabó képzés. Meglett a vizsgaeredmény is. Az enyém sajnos nem görbül, bár ha azt vesszük, mennyi időnk volt felkészülni, és az oktatási központtól mennyi segítséget kaptunk, ez nem is csoda.

Mielőtt a háromnapos megmérettetésről, valamint a vizsgára való felkészülésről ejtenék néhány szót, mesélek kicsit erről a fél évről.

Tizennégy fővel kezdtük el a tanfolyamot június közepén, és rögtön az elején kikötötték, hogy az órai hiányzások száma nem haladhatja meg a 20%-ot! (Ez a tény a későbbiekben kap szerepet.) Jó. Telt-múlt az idő, két főt “kiengedett” a tanfolyam, mert munkát kaptak. Egy embernek annyira megterhelő volt iskolába járnia (testileg és szellemileg egyaránt), hogy egyszerűen abbahagyta néhány hét után. Maradtunk tehát tizenegyen, amiből két ember felbukkanási rendszeressége a kutya vacsorájához, vagy pedig bármely mese kezdetéhez volt hasonlítható (az illető hol volt, hol nem volt). Ekkor kezdett el az ügyintéző azzal riogatni minket, hogy vegyük komolyan a sulit, mert tíz fő alatt nem vizsgáztatják le a bandát. Mit mondjak, ez a fenyegetés nem volt valami motiváló és inspiráló arra, hogy gőzerővel készüljek a vizsgára (ami akkori állás szerint úgy nézett ki, hogy vagy lesz, vagy nem lesz). Meg persze könyveket is csak úgy a tanfolyam felénél kaptunk, amikből tanulhattunk volna. A szerkesztéshez beígért felszerelést pedig akkor kaptuk meg, amikor már befejeztük az elméletet, és csak varrás-órák voltak hátra...

Na mindegy. Júniustól-augusztusig tehát elméleti oktatást kaptunk, majd beharangozták, hogy augusztustól orrvérzésig fogunk varrni! Persze. Varrtunk volna, ha van mit! Szegény varrásoktató tanárunk csak szeptember végére tudta kiharcolni, hogy anyagot vehessen, de akkor is olyat adtak neki, ami finoman szólva is minősíthetetlen volt. De legalább volt min gyakorolni, és nem csak a suli tanműhelyének raktárában fellelhető cafrangokkal bajlódtunk.

Nem elég azonban, hogy a képzést indítók nem törték magukat, hogy minél hatékonyabban készülhessünk a vizsgára, de a csapat egy része is elég hányaveti módon állt a tanuláshoz. Sajnos nem csak a saját idejüket lébecolták el, de azokat is hátráltatták, akik haladni akartak volna. Például amikor a tanár szólt, hogy menjen mindenki a vasalóhoz vagy varrógéphez, mert csak egyszer mutatja meg adott műveletet, három vagy négy ember a füle botját sem mozdította, mi meg türelmesen vártuk, mikor méltóztatnak őnagyságák az oktató köré gyűlni, hogy okuljanak. Csak az a baj, hogy nemigen óhajtottak okulni. Oda se’ bagóztak arra, amit a tanár mondott, barkácsoltak valamit a ruhadarabon önhatalmúlag, ami persze nem volt jó, ezért várni kellett rájuk, amíg fél nap alatt visszabontották az elbarmolt munkájukat, és csak utána haladhattunk tovább.😒

Emlékszem, mennyi maszekolni való munkát vittem magamnak otthonról az órákra (ruhákat javítottam/alakítottam át, kis szütyőket varrtam), de volt, hogy unalmamban regényt olvastam. Egyszer meg is jegyezte a tanár, hogy zavarja, mennyit olvasok órán. Mi tagadás, engem is roppantul zavart, de ha egyszer a banda fele cseszett arra, hogy mi varrni járunk be a suliba, és nem pofázni, netezni, meg zenét hallgatni… Sajnos azonban nem csak ily módon hátráltatta a haladást ez a maroknyi ember. Az oktatás elvileg 8-tól 2-ig tartott, ám egyeseknek ez a hat órányi “kemény munka” is meghaladta a képességeit, ezért rendszeresen fél 9-re estek be (még shoppingolni kellett Dévaványán suli előtt), és fél 2-kor menetrendszerűen leléptek, mondván, “megy a busz”! (És utána nem ment több?) Péntekenként csak fél 1-ig bírták a strapát, annyira elfáradtak szegények az egész hetes nagy hajtásban… Persze mivel így sok-sok óra gyakorlás kiesett nekik, még ezért is várni kellett rájuk, hogy csigalassúsággal próbáljanak utolérni minket.

Engem akkor kezdett megutálni a fél banda, amikor szóvá merészeltem tenni, hogy miért kell rendszert csinálni ebből a korai hazamenetelből? A dévaványaiak nem utáltak, mert őket nem “szekáltam”. Egyébként utólag is én kérek elnézést, amiért tévesen azt hittem, hogy Magyarországon szólásszabadság van. Tévedtem, sajnálom.😜

Igyekeztem erőszakot alkalmazni magamon, és már meg sem szólaltam, amikor az egyik léhűtő többször is eljátszotta, hogy “elaludt”, majd délben beesett, beírta magát a jelenlétibe egész napra, és persze a bérpótló támogatást ugyanúgy megkapta, mint az, aki egész nap ott ült és lelkiismeretesen dolgozott.

És most jön az érdekes rész! November derekán vagy csípőjén, már nem emlékszem pontosan, közli velünk az ügyintéző, hogy innentől azt is írjuk be a jelenlétibe, aki aznap nem jelent meg. Huhh, lehet, hogy hirtelen felindulásomban túlreagáltam a dolgot; vagy pedig én vagyok Mátyás király reinkarnációja, szóval nem tudom mi lelt, mindenesetre csöppet kifakadtam a csoport előtt. Leginkább az bosszantott, hogy mivel időközben még egy ember lemorzsolódott, ezért úgy látszik, a tanfolyamszervezők mindent megtettek azért, hogy levizsgáztassanak minket. És ezalatt azt értem, hogy az a bizonyos tizedik fő, akin sokáig a csoport sorsa függött, és aki kb. 20%-ot járt be (nem, nem annyit hiányzott, annyit járt be), szóval ő, aki hiába tesz az egész tanfolyamra, ugyanúgy megkapja a juttatást, mint mi! Na igen, a kifakadásomat a “kedves és nagytudású” lógósok, tévesen magukra vették. Onnantól kezdve (egy kisebb szócsata után) levegőnek néztek. Amivel, meg kell mondjam, szívességet tettek nekem. Mondjuk volt egy nap, amikor “kitüntettek a figyelmükkel”. Történt ugyanis, hogy ez a maroknyi igen jó felfogású nőszemély, mivel tudta, hogy szabolcsi vagyok, egész álló nap csak a tirpákokat szidta. Hm, nem igazán találtak fogást rajtam, ugyanis egyáltalán nem hatott meg a dolog, és csak varrtam szép szorgalmasan, csendben, nem voltam hajlandó magamra venni a sértegetéseket. Másnaptól már nem is tudtak kitalálni semmit sem, amivel szekálhattak volna. Úgy tűnik, csak ennyi tellett tőlük. Nem valami sok...

A kedvencem az volt, amikor a csoport legbutább résztvevője amolyan óvodás módon többször eljátszotta, hogy körbevonult a termen, mindenkinek adott egy szelet csokit, ám engem tüntetőleg kihagyott az ajándékozásból. Szegény, azt hitte, ez nekem fáj. Nem akartam elkeseríteni, hogy ezzel csak szívességet tesz, hiszen nem eszem ilyen bolti vackokat. Gondoltam, hadd örüljön magának. Olyat is csinált a csóri, hogy inkább mindennap magára vállalta a tanműhely összeseprését, csak hogy az én helyemet bosszúból kihagyja. Ezzel is csak nekem tett jót, hiszen amikor én lettem volna a soros, megcsinálta helyettem a takarítást, így én addig is varrhattam! 😁 Mondjuk, akinek a szellemi szintje ott van, hogy szünetekben különböző szellentéstípusokat hallgat a telefonján, és azon röhög, hát az csak hadd örüljön a gonosz, ámde bárgyú és hatástalan kis magánakciójának. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ember arcára ki tud ülni a gonoszság és a rosszindulat, ami nagyon el tudja csúfítani.

Na tessék, megint elszaladt velem a toll! Ezt a részt itt és most befejezem. Egy következőt annak áldozok, hogy ismertessem a többiek felkészültségi szintjét a vizsgára; a harmadik, befejező részben pedig összefoglalom a háromnapos megmérettetés jelentősebb mozzanatait.

(ilyesmikkel maszekoltam)

Tornádótámadás

Ha úgy fejezem ki magam, hogy Tornádó nevezetű kandúrkánk jobban félti a hasát, mint a világ leggondosabb édesanyja újszülött gyermekét, akkor túl szerény voltam.😅

Egyik délután arra értünk haza a férjemmel, hogy a konyhaablak párkányára gondosan odakészített cicatávoltartó-mechanizmus szét van rombolva, és néhány eleme a földön hever szanaszét! Egyébként a cicacsapda annyiból állt, hogy két hosszúkás virágtartót teleraktam földdel, a tetejére szépen ráhalmoztam néhány szép kavicsot és kagyló-, valamint csigahéjat, végül az egyik tartóra ráköltöztettem egy fából készült szarvascsaládot. Ez a "távoltartó berendezés" hónapok óta annak rendje és módja szerint be is töltötte a funkcióját. Ám egy napon…

...igen, azon a bizonyos napon Tornádó megvadult! Mégsem hibáztatom őt. Egyem meg a kis zúzáját, megszokta a lelkem, hogy menetrendszerűen felkel a gazdi (én) hajnal fél ötkor, akinek első dolga, hogy megetesse őméltóságát. Aznap azonban kicsit elaludtam, ami miatt háromnegyed órát késtem a reggeli felszolgálásával.😱 Botrány!😂 Ráadásul, ami még tovább rontotta az amúgy is kényes helyzetet, az volt, hogy az addig megszokott menetrendet is felborítottam. Egy héten keresztül ugyanis otthon maradtam tanulni, tehát Tornádó egész nap a jó meleg előtérben szunyókálhatott a kazán közelében. A csapdatámadás napján azonban átmentem Berénybe apósomék varrodájába. Szegény cicám biztosan kétségbeesett, és sehogyan sem értette, miért nem mehet be a jó melegbe. Gondolom, a konyhaablak párkányán nyivákolva próbálta magára vonni a figyelmet, ám mindössze az üres lakás csendjét kapta válaszul.

Az incidens után férjemmel meg voltunk győződve róla, hogy cicánk a padlás felől közelítette meg a célzónát. Éppen ezért áldoztunk arra egy egész órát csütörtök este, hogy gondos torlaszt készítsünk egy újabb Tornádótámadás ellen a padlás felől. Elkészült a mű, visszarendeztem a szétzilált szarvascsaládot, és nyugodt szívvel nyugovóra tértünk.

Másnap kora reggel a sötét lakásban csíkszemmel kibóklásztam wc-re, majd miután felkapcsoltam a konyhában a villanyt, hirtelen a semmiből nagy zörgés támadt a konyhaablak felől. Hevesen dobogó szívvel a hang irányába fordultam (immár kikerekedett szemekkel), és azt láttam, hogy Tornádó a szúnyoghálón csimpaszkodik, miközben veszettül nyávog. Hirtelen felindulásomban sajnos a piroslámpás negyedben dolgozó nők jelzőjével illettem a kandúrom szőrmókos szülőanyját.🙊 Ezt utána meg is bántam. Hiszen nem tehet róla ez a kis ösztönlény, ha ennyire eluralkodik rajta abbéli félelme, hogy netán késik a reggelije!!

Természetesen beengedtem őt az előtérbe, nyomban szervíroztam a reggelijét, majd miután elfogyasztotta azt, szépen felugrott a székére, megmosakodott, megnyugodott, és elszenderedett. Reggelizés közben a férjemmel levontuk a konklúziót: a cicánk vagy helyből képes minden gond nélkül megugrani az egy méter harmincat, vagy titokban rúdugró bajnok.😏

Most újabb cicatávoltartó megoldáson töprengünk a férjemmel. Addig is leszereljük a szúnyoghálót, mielőtt az a dög (ezt csupa szeretetből írom) még szétcincálná, és a szarvascsaládot is beköltöztettem a műhelybe.

Mellékelek néhány képet. Az egyiken a kettészakított szarvascsalád látható, a többin pedig azok a békés jelenetek, melyek azt mutatják meg, mennyire jól érzi magát Tornádó a reggelije után.

(Jut eszembe, mielőtt bárki megsajnálná ezt a kis szörnyet, amiért nem lakhat bent a házban, közlöm, hogy tavaly egy príma agglegénylakot rendeztünk be neki és Bogárnak a műhelyben, ahová szabad bejárásuk van.)

Jó pap is holtig tanul

Vészesen közeledik az írásbeli és szóbeli vizsgám időpontja (női szabó képzésre járok). December 7-én kell számot adnom a tudásomról.

A többiekkel ellentétben nekem nem csak annyi az igényem, hogy éppen csak átbukjak a vizsgán, hanem az 5-ösre hajtok! Éppen ezért az utóbbi hetekben kicsit háttérbe kellett szorítanom néhány kedvelt időtöltésemet, és ebbe sajnos a blogolás is beletartozik.

Emlékszem, mielőtt belevágtam az intenzív féléves képzésbe, mennyit siránkoztam azon, hogy milyen kevés idő jut a dolgaimra. Most látom csak, hogy akkor igen sok szabadidőm volt!

Múlt hétvégén kivételesen nem a tanulásé volt a főszerep, ugyanis 2 db kedves vendég is érkezett hozzánk vasárnap, amire már szombat reggeltől elkezdtem készülni (bevásárlás-takarítás-sütés-főzés). Szerencsés vagyok, hiszen a férjem rendesen kivette a részét a munkából, és persze a vendéglátás remekül sikerült, mindenki jól érezte magát.

Hetedikéig sajnos nem készülök új bejegyzéssel, utána viszont tervezek egy folytatásosat a suli kulisszatitkaival kapcsolatban. Érdekes lesz…

Alak- és egészségbarát desszert

Tegnap rám tört az édességvágy. De nagyon! Fejben leltárt készítettem a kamrában lévő desszertnek valókról, és lassan összeállt a kép. A következő dolgok kerültek a konyhapultra: alma, zabpehely, kakaópor, méz, fahéj, és kókuszreszelék.

Megpróbáltam kisilabizálni az optimális arányokat, végül pedig arra jutottam, a következő mennyiségek talán megfelelőek lesznek:

• 3 db nagyobb alma,
• 3 dl apró szemű zabpehely,
• 2 evőkanál kakaópor,
• 2 evőkanál méz,
• 2 teáskanál fahéj,
• a forgatáshoz kókuszreszelék

Ennek a finomságnak az elkészítése igazán nem igényel nagy tudományt vagy kézügyességet, és pár perc alatt megoldható.

Első lépésként meghámoztam és lereszeltem az almákat. Robotgéppel összedaráltam a zabpelyhet, amit máris az almára zúdítottam. Erre került a fahéj, a kakaópor, végül a méz. Fogtam egy szimpatikus kanalat, és alaposan összekevertem az alapanyagokat, majd fél órára betettem a hűtőbe pihenni.

Mindezek után kiélhettem alkotói hajlamaimat: gusztusos golyócskákat formáztam a masszából, majd meghempergettem őket kókuszreszelékben. Bevallom, kicsit lágyra sikerült a massza, ám éppen csak annyira, hogy még formázható volt.

...és pont ez a “masszaállapot” késztetett arra, hogy javítsak az arányokon. A második verzió alapanyag-összetétele a következőképpen alakult.

A narancsos változat hozzávalói:

• 2 db alma,
• 4 dl apró szemű zabpehely,
• 1 narancs kifacsart leve,
• 3 teáskanál fahéj,
• 2 evőkanál kakaópor,
• 2 evőkanál méz (a nagyon édesszájúak tehetnek bele hárommal is),
• a forgatáshoz kókuszreszelék

Elkészítés:

Meghámozzuk és lereszeljük az almákat, erre jöhet is a ledarált zabpehely a többi hozzávalóval együtt. Alaposan elkeverjük, és fél órát pihentetjük a hűtőben. Nem is marad más dolgunk, mint vizes kézzel golyókat formálni a masszából, és meghempergetni kókuszreszelékben.

Tudom, hogy ezek roppant egyszerű desszertek, mégis ebben rejlik a nagyszerűségük! Mindamellett, hogy büntetlenül falatozhatunk belőlük akár vacsora után is, a következő jótékony hatással vannak szervezetünkre áldásos összetevőiknek köszönhetően.

“Alma → erősíti az immunrendszert, továbbá

• flavonoidtartalmának köszönhetően rákmegelőző, gyulladáscsökkentő tulajdonsággal bír
• segít a vírusok és baktériumok leküzdésében
• májvédő szerepet is betölt
• közreműködik a sejteket károsító oxidációs folyamatok semlegesítésében
• segíti az emésztést, ami leginkább a rosttartalmának köszönhető
• fontos a koleszterin elleni harcban
• kiváló hatású cukorbetegség esetén is
• tisztítja a légutakat, csökkenti az asztma kialakulásának kockázatát
• a fogyókúrába is jól beilleszthető gyümölcs, sőt narancsbőr ellen is hatásos
• összességében védi az egészségünket”

“Zabpehely → erősíti az immunrendszert, hozzájárul annak egészséges fenntartásához, valamint

• a benne található fitovegyületek védelmet nyújtanak a különböző krónikus betegségek ellen
• meggátolja a rák megjelenését, különösen a mellrák esetében
• szabályozza a vérnyomást
• sokáig tartó teltségérzetet ad, nagyban támogatja az egészséges emésztést
• szabályozza az olyan refluxos tüneteket, mint a gyomorégés
• jó hatással van az anyagcserére, valamint edzés előtt fogyasztva jelentősen növelhető vele a teljesítmény”

“Kakaópor → óvja az immunrendszert, ezenkívül

• véd a cukorbetegségtől
• jót tesz a keringésnek
• késlelteti az öregedést
• több mint 300-féle különböző értékes vegyületet tartalmaz
• csökkenti számos krónikus betegség, mint a rák, stroke vagy szívkoszorúér megbetegedések kockázatát
• a kakaóban található flavonoidok védő hatással bírnak szív- és érrendszerünk egészségére
• teobromin- és alacsony koffeintartalmának köszönhetően élénkítő hatású, serkenti a mentális aktivitást”

“Fahéj →

• gyakran használják a gyomor-, illetve bélcsatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen
• antibakteriális, valamint görcsoldó hatással bír
• segíti az emésztést, vagyis enyhíti az emésztési zavarokat, a hányingert
• segít megemészteni a zsírokat
• a benne lévő tannin miatt javítja a vérkeringést, amivel csökkenti a hűléses betegségek tüneteit
• a fahéj még afrodiziákumnak is jó”

“Méz → a méz közel 70 féle gyógy- és fiziológiai hatással bír

• a megfázás minden tünetét enyhíti, segít a torokfájáson
• jótékony hatással van az immunrendszerre
• magas kálcium tartalma miatt jó hatással van a csontképzési zavarokra
• magas vastartalma miatt kiváló vérszegénység esetén
• méregtelenítésre kitűnő választás
• fájdalomcsillapító hatása is van
• kedvezően hat az izomzat, még a szívizomzat működésére is
• jót tesz az emésztésnek, ugyanis tisztítja a vért
• serkenti a vérkeringést és vérnyomáscsökkentő hatása ismert
• magas energiatartalmának köszönhetően alkalmazható a fáradtság és különböző betegségek leküzdésében
• egy kiskanál mézet elszopogatva megnyugtathatjuk a stresszes idegrendszert is, ugyanis beindítja a szerotonin nevű hormon termelődését”

“Kókusz → antibakteriális hatású és megakadályozza a vírusok és fertőzések elterjedését a szervezetben, sőt

• hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez
• magas kálciumtartalmának köszönhetően csontrendszeri betegségekben szenvedőknek kifejezetten ajánlott
• kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszer megbetegedéseire, jót tesz az emésztésnek, és a kókuszrostok fogyasztása enyhíti a bélgörcsöket
• nagyon magas az energiatartalma, így lábadozó betegek, vagy erős testi munkát végzők, sportolók számára ajánlott, mivel a mozgáskészséget fokozza, erőt, energiát ad”

“Narancs →

• a benne lévő sok lúgos ásványi anyag segít karbantartani a test savbázis egyensúlyát
• tele van C-vitaminnal, amely védi a sejteket, fő szerepe a szabad gyökök semlegesítésében van
• a citrusfélék limonoid tartalmáról bebizonyosodott, hogy sikeresen felveszik a harcot egyes daganatos elváltozásokkal szemben
• megelőzi a vesebetegségek kialakulását és csökkenti a vesekő előfordulását
• csökkenti a koleszterinszintet
• hozzájárul az egészséges szívműködéshez és szabályozza a magas vérnyomást
• kiemelkedően magas polifenol tartalmának köszönhetően véd a vírusos fertőzésekkel szemben
• magas rosttartalma segíti az emésztőnedvek termelődését
• segít a jó látásban és védi a bőrt”

Mindezek után nincs is más hátra, mint hogy csatoljam az elkészített finomságokról készített képeket. Az elsőn a “lágyabb” változat látható, a másodikon pedig a narancsos.

A csodaszer

Arról biztosan mindenki hallott, mennyire egészséges a méz. Nem semmiért nyerte el a “folyékony arany” megtisztelő címet.

Na de azt ki tudja, hogy a szépségápolásban is micsoda nagyszerű csodaszer a méhecskék munkájának gyümölcse?

Bátorkodtam összegyűjteni jó néhány egyszerű, ámde hatékony receptet. Ezeket rögtön azután sorakoztatom fel, miután megosztom a Kedves Érdeklődő Olvasóval, miért is érdemes bevetni ezt a varázslatos nedűt.

“A méz hatása a bőrre:

• csökkenti a ráncok mélységét, eltünteti a finom vonalakat
• megakadályozza a fertőzéseket
• megtartja a nedvességet és megakadályozza a kiszáradást
• simává és rugalmassá varázsolja a bőrt
• sebgyógyító, gyulladáscsökkentő
• élettel telivé teszi a bőrt
• gyógyítja a pattanásokat
• csökkenti a bőr elszíneződését
• segíti a bőrsejtek megújulását.”

Mézes sampon

Hozzávalók: → kedvenc, jól bevált samponunk, 1 teáskanál méz.

A mézes sampont felvisszük a nedves hajunkra, gondosan és alaposan átmasszírozzuk fejbőrünket, majd bő vízzel leöblítjük.

A méz segíti szabályozni és megőrizni a nedvességet, valamint erősíti a hajhagymákat.

Hajvilágosító szőkéknek

3 evőkanál mézet elkeverünk kevés vízzel, amit egy ritka fogú fésűvel felviszünk a hajunkra. Legalább 1 óráig hagyjuk hatni, majd a szokásos módon megmossuk a hajunkat.

Arcszőrzet eltüntetése

Hozzávalók: → 2 evőkanál méz, 1 evőkanál zabpehely, 2 teáskanál citromlé.

A hozzávalókat összekeverjük, bekenjük a kívánt részt, 15 percig hagyjuk hatni. Langyos vízzel lemossuk.

Heti 2-3 alkalommal végezzük el. Egy hónap, és eltűnik a pihe.

Mézes mélytisztító maszk

Hozzávalók: → 1 evőkanál méz, 1 evőkanál zabliszt.

Felvisszük arcbőrünkre a masszát, 15 percig hagyjuk hatni, majd langyos vízzel leöblítjük.

Ránctalanító pakolás

Hozzávalók: → ¼ csésze meggy, 2 evőkanál méz.

A meggyet villával összetörjük, hozzákeverjük a mézet, egy ecsettel felvisszük az arcunkra és nyakunkra. 15 percig hagyjuk hatni, majd az előbb leírt módon leöblítjük.

Gyengéd hámlasztó

Hozzávalók: → 2 evőkanál méz, 1 evőkanál szódabikarbóna.

Benedvesítjük az arc és dekoltázs bőrét, körkörösen felvisszük a tápláló anyagot, végül pár perc után leöblítjük.

Bőrfeszesítő pakolás

Hozzávalók: → 1 evőkanál méz, ½ reszelt alma.

Elkeverjük a hozzávalókat, felvisszük az arcra, 20 percig hagyjuk hatni, majd langyos vízzel lemossuk.

Csupán a rend kedvéért idebiggyesztek 2 db belsőleg használandó egészséges receptet is.

Egészség-korty

Hozzávalók: → 1 teáskanál almaecet, 1 kávéskanál méz, 2,5 dl forró víz.

Kedvenc bögrénkben elkeverjük a hozzávalókat, és lefekvés előtt elkortyolgatjuk.

Ez a koktél segít a salakanyagok kiválasztásában, valamint fájdalomcsillapító hatású.

Immunerősítésre

1 kis üvegcse mézbe annyi megpucolt fokhagymagerezdet pakolunk, amennyi csak belefér. 21 napig érleljük, utána kiszedjük a fokhagymát.

Naponta egy kiskanálnyi ebből a szerből, és elkerülnek a betegségek!

Azért szeretem ezeket a praktikákat, mert amellett, hogy könnyen beszerezhető hozzájuk az a csekély mennyiségű hozzávaló, nem tartalmaznak semmiféle mesterséges, netán irritációt okozó vegyszert. És ha jobban belegondolunk, talán olcsóbbak is ezek a házi megoldások, mint a legtöbb, boltban kapható kenőcs.

Kedvcsinálónak csatolok ide pár képet. (Mondjuk a harmadikon a hölgy picurkát talán túltolta a dolgot, de bizonyára egészségére válik.)

Merevedési nehézségek

Bizony már nálunk is előfordult ez a probléma, nem is egyszer. Az ember hiába igyekszik, mégis úgy érzi, a teste cserbenhagyja őt.🙈

Van viszont egy jó hírem! Kitartó munkával és szorgalommal lehet segíteni ezen a problémán. És persze fő a rendszeres gyakorlás. Mindennap egy-egy kicsivel kell csak kitolni a határainkat, és meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy akaratunk és elszántságunk segítségével egyre többet bír majd a testünk, és egyre tovább ki tudjuk tartani az adott pózt.

Nagyon remélem, hogy sikerült kedvet csinálnom a rendszeres gyakorláshoz, ám mindenekelőtt lássuk, mik is a plankolás előnyei! (Ugye senki nem gondolta, hogy másról van szó?😅)

1, Segít szálkásítani, és javít a teljesítményeden

“A plank az ideális gyakorlat a hasizmok edzésére pont azért, mert bekapcsolja az egész központi csoportot, beleértve a haránt hasizmot, az egyenes hasizmot, a külső ferde hasizmot és a farizmot. Nem szabad alábecsülni az összes izomcsoport edzésének fontosságát, mert minden csoportnak megvan a maga feladata. Ha megerősíted ezen izomcsoportokat, akkor észreveszed, hogy:

• Haránt hasizom – növeli a nagyobb súlyok emelésének képességét.

• Egyenes hasizom – javít sportteljesítményeden, főleg ugrásoknál. Ez a csoport a felelős a hírhedt kockahasért is.

• Ferde hasizom – növeli a stabil hajlékonyság képességét és az oldalak kiforgását.

• Farizmok – támogatják a hátat és az erős, formás feneket.”

2. Csökkenti a hát- és a gerincsérülés kockázatát

“A plank az a fajta gyakorlat, amely engedi az izomtömeg növekedését, és egyúttal biztos lehetsz abban, hogy nem teszi ki a gerincedet és a csípődet túl nagy nyomásnak. Egy amerikai edzésért felelős bizottság szerint a planking nem csak, hogy csökkenti a hátfájást, hanem erősíti az izmokat és erős támaszt nyújt az egész gerinc számára, főleg a felső részének.”

3. Megtapasztalhatod a gyors anyagcserét

“Planking a tökéletes mód a test serkentésére, és ha minden nap elvégeznéd, akkor több kalóriát égetnél el, mint a hagyományos hasizom gyakorlatoknál, mint pl. a felülés vagy a bicska. Ezzel a gyakorlattal történő, mindennapos izomerősítés, nagyobb energiamennyiség elégetését biztosítja ülés során is. Ez akkor fontos, ha ülő állapotban, a számítógép előtt töltöd napjaid legnagyobb részét.

Ha úgy döntesz, hogy napi 10 perc edzést végzel munka előtt, vagy után, nem csak, hogy felgyorsítja metabolizmusodat, hanem biztosítja, hogy ez a gyorsaság az egész nap folyamán megmaradjon. ( Igen, még alvás közben is.)”

4. Javít a testtartásodon

“Plank edzésed tökéletesen javítja testtartásodat. A törzs erősítésével minden körülmény között képes leszel fenntartani a helyes testtartást, mert a hasizmok hatással vannak a nyak, a vállak, a mellkas és a hát állapotára.”

5. Javít teljes egyensúlyodon

“Próbáltál már valaha egy lábon állni, de nem bírtál egyenesen állni többet néhány másodpercnél? Nem azért történt, mert részeg voltál, hanem azért, mert hasizmod nem elegendően erős ahhoz, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítson. Az egyensúly fejlesztése, plank és különböző variánsainak segítségével, fejleszti kitartóképességedet minden sportág számára.”

6. Rugalmasabb leszel, mint valaha

“A rugalmasság az egy kulcsfontosságú extra, ami a rendszeres plankeléssel jár. Ezzel a fajta edzéssel növeszted és nyújtod az összes hátsó izomzatod, és ezzel együtt feszíted a hátsó combizmokat, a láb íveit és a lábujjakat. Ha az edzéstervedbe beilleszted az oldalsó planket, akkor dolgozhatsz a ferde hasizmaidon is, ami még több előnnyel jár.”

7. A mentális előnyök tanúja leszel

“A plankelésnek sajátos hatása van az idegrendszerünkre, és javítja hangulatunkat is. Hogyan? Nos, olyan izomcsoportok nyúlnak meg, amelyek más módon hatnak a szervezetben lévő stresszre és feszültségre. Gondolkozz el rajta: egész nap ülsz, combizmaid összehúzódnak, lábaid egyre nehezebbek és a vállaidban lévő feszültségek pedig egyre nagyobbak. Ez mind az izmokban és idegekben lévő stressz okozója. A jó hír az, hogy a plank nem csak az agyat nyugtatja meg, hanem segít a szorongás és a depresszió tüneteinek a gyógyításában is – de csak akkor, ha a plank a mindennapi rutin részévé válik.”

Ami még nagyszerű a plank gyakorlásában, hogy nem kell hozzá drága kondibérlet; profi sportfelszerelés, eszközök; nem lehet kifogás a rossz idő; az időhiányra pedig végképp nem foghatjuk az edzés elmismásolását, hiszen csupán néhány perces erősítésről van szó! És még egy nagyszerű pozitívum: az egyik leghatékonyabb gyakorlat, amit végezhetsz, mert relatív kis idő elteltével is jelentős eredményt lehet elérni.

Lássuk, mit lehet még tudni erről a témáról!

“A hasizom az egyetlen izomcsoport, amelyik nem érintkezik csonttal. Ez azt jelenti, hogy támaszt kell nyújtania egész hátunknak és gerincünknek. Ugyanúgy fontos szerepet játszik a balesetek megelőzésében. Viszont ahhoz, hogy ezt a feladatot sikeresen elvégezze, erősnek és állandóan edzettnek kell lennie. Ebből kifolyólag plankingelni minden nap a megfelelő út ahhoz, hogy erősítsük törzsünket és gerincünket.”

Végezetül pedig a kivitelezése:

“Kezdd az alap plank pozícióval, alsókarjaiddal és lábujjaiddal a talajon.

• Tartsd tested egyenesen, stabilan a füledtől a lábujjakig, a hátad behajlítása nélkül.

• A fej legyen ellazulva, és a tekinteted a földet nézze.

• Az elején elég, ha 10 másodpercig ebben a testhelyzetben maradsz.

• Folyamatosan hosszabbítsd idődet 30, 45, 60 másodpercre.”

(Hozzátenném, azért lehet ezt még idővel fokozni, az 5 perc sem lehetetlen!)

Bátorkodtam összeállítani egy kis képtárat ehhez a témához kapcsolódóan. Az alábbi linkre kattintva navigálhatod magad a célzónába.

Kitartást és sok örömöt kívánok az edzéshez!
gyakorláshoz

Angyali sugallat

Finoman szólva is érdekes volt a múlt hétfői napom. Iskola után kivételesen nem egyből a könyvtárba mentem, ahogy szoktam, hanem beterveztem egy egyórás sétát. Nos, ebből kettő lett úgy, hogy a második órai sétámon egy idős hölgyet támogattam.

Aznap hajnal háromkor keltem (senki ne kérdezze, miért, mert én magam sem tudom😅). A szokásos reggeli készülődésünkig anyagot gyűjtöttem egy újabb blogtémámhoz, majd suliba mentem. Tekintettel arra, hogy kialvatlanul kellett megírnom egy vállalkozástan modulzárót, majd még németórán is illett figyelnem (amiben a fejfájásom némileg hátráltatott), elhatároztam, órák után beiktatok egy frissítő egyórás sétát, nehogy elaludjak a könyvtárban. A buszom indulásáig két óra hossza volt, amiből a séta utáni órácskát tanulással készültem tölteni.

Nem volt előre eltervezett útvonalam, arra mentem Dévaványán, amerre a lábam vitt.😊 Csendes utcácskákat fedeztem fel takaros házakkal. A fejem kitisztult, felfrissültem, és letudtam az aznapi edzésem egy részét is. Otthon már csak karra akartam erősíteni, amit később akaratlanul kiváltottam azzal, hogy egy nénivel a karomon sétáltam még egy órán át. 😄

Közeledtem az egyórás sétaadagom végéhez, így a könyvtár felé vettem az irányt. Egyszer csak mit látok? Egy ősz hajú embert a járdán, aki éppen próbál feltápászkodni. Körülötte rengeteg lehullott falevél. Megszaporáztam lépteimet, hogy segíthessek, ám egy fiatalember megelőzött. Mire odaértem, már felsegítette az idős hölgyet. Kihalásztam a néni táskáját az avarból, átnyújtottam neki, majd megkérdeztem, mi történt, tud-e járni, kísérjem-e haza?

A “balesetes” elmesélte, hogy megcsúszott a nedves avaron, megütötte mindkét térdét, de egyébként kutya baja, és bizony megköszönné, ha haza tudnám kísérni, nem lakik messze. Karon fogtam tehát, és elbotorkáltunk a házáig. Valóban nem volt messze. Viszont…

Amikor a néni hosszas keresgélés után sem találta a kulcsát, és nem is jött elő senki a házból, átfutott rajtam egy halvány balsejtelem.

Javasoltam, forduljunk vissza, elkísérem az orvosi rendelőig, ott leülhet megpihenni. Ezt azért is éreztem jó ötletnek, mert amikor a néni házához igyekezvén elhaladtunk a rendelő előtt, akkor mesélte büszkén az idős hölgy, hogy ott dolgozott negyven évig, gondoltam, csak rábízhatom ott valakire, aki ismeri. Még csak a harmadik szomszédig jutottunk, amikor megláttunk az egyik udvaron egy hölgyet, aki megismerte támogatottamat. Megtudtam tőle, hogy a nénit Margitkának hívják (pont mint anyukámat!), és szegényke rosszul emlékszik, már egy másik helyen lakik egy fiatal házaspár gondozásában, és bizony már máskor is eltévedt. Na, ekkor ijedtem meg picurkát, mert nem tudtam, mitévő legyek, és az idő is egyre telt… A szomszéd hölgy nagyjából útba igazított, szerencsére pont a buszállomás felé kellett mennünk. Margit néni még elcsevegett volna ismerősével az egyre jobban szitáló esőben, ezért finoman noszogatnom kellett, hogy bizony ideje felkerekednünk, mert még sokat kell gyalogolnunk a fájós térdeivel.

Háháá, Margit néni viszont nagyon cseles volt ám! Elértünk vélt lakhelye utcájának a sarkáig, ami után be kellett volna fordulnunk jobbra, ám ő ott topogott egy kicsit, mondván, várjuk meg a szemből jövő fiúcskát, mert úgysem férnénk el mindhárman a járdán. Jó. Megvártuk. Indulnék jobbra, a néni pedig fordul vissza. Na, de mondom, nem lesz ez így jó, hisz’ onnan jövünk, nem volt ott senki, zárva a kapu, a néninél meg nincs kulcs! Csak menne vissza a lelkem! Finoman rábeszéltem, hogy mégiscsak jobb lesz nekünk jobbra fordulnunk, hátha már keresik, és útközben összetalálkozunk azzal, akivel lakik. Úgy is lett!

Nem sokat mentünk, amikor megszólítottam az utunkba eső szociális otthon portását, hátha véletlenül tudja, hol is lakik pontosan Margit néni. Ekkor lefékezett mellettünk egy bicikli. Egy körülbelül velem egykorú fiatalasszonyka igen megörült, hogy végre rátalált az ő kis csellengőjére. A továbbiakban úgy mentünk, hogy a hölgyemény tolta a biciklit, aminek a kosarába már bele is rakta a néni táskáját, én pedig továbbra is a sérültet támogattam.

Még mindig volt egy félórám a busz indulásáig, ami pont elég volt arra, hogy az egyébként tízperces utat megtegyük adott időn belül. Bekísértem Margit nénit a házba, szépen elbúcsúztam tőle és a fiatalasszonytól is, majd órámra pillantva kicsit “kiléptem”, hogy elérjem a buszomat.

Hazafelé elgondolkoztam azon, mennyi véletlennek kellett összeadódnia ahhoz, hogy segíthessek a néninek. Mivel azonban nem hiszek a véletlenekben, arra jutottam, mindkettőnk védőszentje közreműködött a dologban.😇 Annyit biztosan tudok, hogy amikor hétfőn az egyébként is napirenden kívüli sétámat végeztem iskola után, akkor csak mentem, amerre a lábam vitt. És bizony a lábam - angyali sugallatra - Margit nénihez vitt.

Végezetül már csak annyit fűznék ide, hogy másnap a férjem ezzel a jó-tanáccsal engedett el suliba reggel: “Aztán ügyesen! Nem kísérgetni mindenféle avarból felszedett embereket!”😄

Kalandom szemléltetésére próbáltam a neten egy ideillő képet találni, ám nem igazán jártam sikerrel. Mindenesetre ezt az aranyos képecskét idebiggyesztem.

A Nasi

Van az úgy, hogy az ember lánya (pölö én) hirtelen valami finom édességet enne, de cukormentes étcsokin kívül nincs otthon semmi! 😅 Mit lehet ilyenkor tenni?

Leltárt kell készíteni, és elővenni minden leleményességünket, hogy összehozzunk valami gyors finomságot.

Hétvégén a következő alapanyagokat szedtem össze életmentő nasimhoz: almát, kókuszreszeléket, zabkorpát, kakaóport, fahéjat, rumaromát és mézet. Nézzük most a hozzávalókat számszerűsítve:

• 3 db alma,
• 6 evőkanál kókuszreszelék,
• 3 evőkanál zabkorpa,
• 1 evőkanál kakaópor,
• fél mokkáskanál fahéj,
• 1 mokkáskanál rumaroma,
• 1-2 kiskanál méz vagy egyéb édesítő ízlés szerint

Elkészítés:

Egyetlen “bonyolult” mozzanata van csupán az összeállításnak: meghámozni és lereszelni az almákat. Ám ezután már csak két dolog marad hátra:

1. összekeverni az almával a többi hozzávalót,
2. erőt venni magunkon, nehogy egyenesen a szánkba kanalazzuk a desszertet 🙊😄

Érdemes önuralmat gyakorolnunk egy-két óra erejéig, mert ennyi idő alatt pompásan összeérnek az ízek a hűtőben, ami csak fokozza a kulináris élvezetet!

Jó étvágyat hozzá!

20 km

Ez a táv így leírva nem is tűnik soknak. Legalábbis, ha valamilyen járművel teszi meg az ember. Még az sem lenne vészes, ha simán le kellene sétálni sík terepen. Ám hegyi környezetben ez a bizonyos 20 km bizony testet-lelket próbára tévő feladat. És mégis, egy életre szóló élmény!😊

Múlt pénteken a férjemmel, sógorommal, valamint az ő családjával felkerekedtünk, hogy egy szép és aktív hétvégét töltsünk Cserépfalun . Hogy a későbbiekben egyszerűbb legyen a helyzetem, nevesítem főszereplőinket: a férjem Tibi; a bátyja Gyuszi, akinek a felesége Ági, gyermekük neve pedig Panna.

A pénteki napunk a “bemelegítésről” szólt. Miután megérkeztünk szálláshelyünkre és kipakoltunk, elindultunk sétálni egyet. Ez végül 7 km-t jelentett. Azért volt különösen jó ez a túra, mert nyugodtan lehetett fényképezgetni, hiszen nem kellett időre teljesíteni a távot, ráadásul nem tolongott körülöttünk úgy 3000 lelkes résztvevő (mint szombaton).😅

És akkor máris rátérnék erre a bizonyos szombatra. Egy bőséges reggeli után felnyaláboltuk magunkat, és reggel nyolckor nekivágtunk a túrának. Egy darabig még Panna és Ági is jött velünk, ám kisvártatva kénytelenek voltunk különválni, hiszen egy négyéves kislányka sehogyan sem bírta volna a megmérettetést, az apukájának pedig szerény véleményem szerint is csöppet kimerítő lett volna porontyát végig a nyakában cipelnie.😏 Így tehát Ági szépen kézen fogta a pityergő Pannát, és visszaindult vele a faluba, mi hárman pedig nagyobb fokozatra kapcsoltunk. Mentünk, mendegéltünk, míg egyszer csak egy szép tisztáshoz értünk. Ez volt az a hely, ahol a szervezők hat-hétezer szelet zsíros illetve lekváros kenyérrel, valamint hagymával és csalamádéval várták a résztvevőket. Úgy öt percecskét töltöttünk el itt, épp csak amíg feltankoltuk szervezetünk raktárait, aztán nyargaltunk is tovább.

Tavaly már írtam egy összefoglalót az első 20 km-es túrám élményeiről Értetek, Blogolvasók!! címmel. Nos, a forgatókönyv ezen is hasonló volt, és az a brutál emelkedő, ami egy éve igencsak kifogott rajtam, semmivel sem lett enyhébb. Háháá, én viszont annál harcedzettebb lettem az elmúlt egy év rendszeres testmozgásnak köszönhetően!😁 Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén negyed órával hamarabb sikerült teljesítenünk a távot, mint tavaly, és összességében az ábrázatom sem volt a végére olyan lestrapált, mint aki most van túl a Mount Everest megmászásán.😂

Szállásunkra visszatérve még a zuhanyozásnál is fontosabb feladat várt rám, méghozzá egy alapos nyújtás. Noha tíz percen keresztül lazítottam magam, másnap mégis úgy járkáltam, mint egy szériahibás Terminátor, amelyiken rosszul állították be az emberi-lépés imitálást. Na, de én még csak hallgassak is a szecska kis húsz kilométeremmel! Többek között egy 120 km-es táv is szerepelt a választható túraútvonalak között, amire a bátor és elvetemült vállalkozók 27 órát kaptak.

Szűnni nem akaró kíváncsiságomtól hajtva - mivel nem volt a kezünk ügyében lépésszámláló - kiszámoltattam a fiúkkal, vajh’ hány lépést tehettünk meg a 20 km alatt. Némi kalkulálás után hozzávetőlegesen 33-35 ezer lépésre saccolták. Mindenesetre megnyugtató volt a tudat, hogy az ajánlott napi tízezer lépést adott napon kipipálhattuk. Háromszor is.

A szombati megpróbáltatást tehát sikeresen teljesítettük. Másnap, mielőtt hazafelé vettük volna az irányt, még átugrottunk Cserépváraljára, hogy egy “kis” túrázás keretében megnézzünk magunknak egy kaptárkövet (fényképet a bejegyzés végén mellékelek róla). Szóval vasárnap is megmásztunk egy kisebbfajta hegyet, nehogy a lábizmaink véletlenül elfelejtsék, hogy ők erre továbbra is képesek. Természetesen ebbe a kisebb fajta kalandba már Ági és Panna is betársult.

Összefoglalva elmondhatom, hogy nagyon, de nagyon megért ez a hétvégi túraadag minden erőfeszítést! Egyetlen egy dolog szomorított el: sajnos néhány “ember”társam nem bírt magával, és itt-ott elszórt egy-egy csokipapírt, műanyag flakont vagy cigicsikket abban a pompás környezetben (nem mondom, hogy a szombati túrázók voltak, de akkor is…). A szemetelésről bővebben inkább nem írnék véleményt, mert a bejegyzés végére még elrontanám a hangulatot.

A hétvégén készült képek megtekinthetőek az alábbi linkre kattintva.
A 20 km-es túra élményei képekben

3 az 1-ben, azaz 9 a 100-ban

Tavaly nyáron rendszeresen átjártam férjemmel együtt Mezőberénybe apósom szabó-varró műhelyébe. Sokat gyakoroltam a varrást, és amikor elfáradtam, elvonultam egy csendes helyre írni. Azért szerettem átjárni, mert ott szó szerint a kutya (meg a cica) sem zavart, mint otthon. Na jó, túlzás, hogy önszántukból zavartak volna a kis szőrmókok, inkább arról van szó, hogy amikor otthon maradtam, mindennel foglalkoztam, csak az írással nem: takarítottam, sütöttem-főztem, kertészkedtem, szabtam, csinosítgattam a házat; vagy kutyáztam-cicáztam. Jaj, elkalandoztam.🙈

Ha a becenevemet akarom felhasználni, akkor azt mondhatnám, hogy Berényben a napi rendszeres röpke relaxációs Rituálé a következő volt: kávézás apóssal. Rendszerint 3 az 1-ben kávét hörpöltünk, és egyszer valamiért a csomagoláson az összetevőkre tévedt a tekintetem. A forró kávé és a kánikula ellenére is meghűlt bennem a vér az összetevők láttán! Mit olvasok a csomagoláson? Idézem: “Cukor, glükózszirup, kókusz növényi zsír és/vagy pálmamag növényi zsír, azonnal oldódó kávékivonat 6%, gabonakávé kivonat 3%, emulgálószer, stabilizátorok, tejfehérje, csomósodást gátló anyag.”

Hogy mi volt ezzel a bajom? "Csupáncsak" a következő: a szervezetünket mérgező cukornak álnevei vannak. Ami óz-ra végződik, az mind azt jelenti, hogy cukor! Tehát cukor, alias glükóz, alias szacharóz. Ezzel csak az a baj, hogy amikor azt írják, “cukor, glükózszirup”, akkor azt imígyen kell dekódolni: cukor, cukorszirup. A következő, ami szúrta a szememet, az volt, amikor (gyengécske matematikai képességeim ellenére is😅) rövidke fejszámolás után a következőre jutottam: abban az egy adagnyi kávéporban mindösszesen 9%-ot tesz ki maga a kávé. A többi 91% cukor még több cukorral, és egy sor egyéb borzalmas, egészségre semmiképpen sem pozitív hatással lévő mesterséges anyag! Ez volt az a pillanat, amikor bizonytalan időre szüneteltettem a kávéfogyasztásomat. Azóta persze jóízűen elszürcsölgetem az én kis reggeli fahéjas hosszúkávémat, ám azt jó minőségű, cukormentes kávégranulátumból készítem, és vagy édesítés nélkül, vagy egy pici édesítővel iszom.

Tulajdonképpen más hozzáfűznivalóm nincs ehhez a témához, így ezennel befejezem bejegyzésem.

Fogyás erőfeszítés nélkül

Igazán mókásnak tartom némely elhízott ember gyermeteg naivitását, amiből persze a leleményes és kapzsi “csodatévő” szerek és kütyük gyártói hizlalják a bankszámlájukat, miközben sajnos - ám nem meglepő módon - a fogyni vágyó nem fogy semmit sem. Maximum pénzből.

Nos, ezután a hosszú mondatú bevezető után kifejtem a véleményemet erről a témáról.

Én eleve azon szoktam magamban mosolyogni, amikor egy elhízott ember eljut arra a szintre, hogy változtatni akarjon áldatlan állapotán, és rögvest nekilát “hirtelen csodát tévő” szereket keresni. Egyet nem értek: miért akar egy kövér ember egy hónap alatt harminc kilót fogyni?! A hízása is ilyen csodamód gyorsan következett be? Hiszen ha a sok-sok pluszkiló lassan és fokozatosan rakódott rá, akkor hogyan gondolhatja, hogy a szervezete képes természetellenes módon hirtelen megszabadulni attól a rengeteg feleslegtől, amit gondatlan gazdája lassan és módszeresen pakolt rá? Amin viszont egyszer hangosan felröhögtem, az az volt, amikor az egyik egészség-műsorban így nyilatkozott egy elhízott ember: “Elegem lett a kövérségből! Megembereltem magam, és döntöttem: rendelek egy fogyasztószert.” Hm, ahhoz aztán valóban roppant nagy erőfeszítés kell, hogy az ember a foteljában tespedve megnyomjon egy gombot, és házhoz rendeljen egy olyan szert, amit csak a bagólesőjébe kell tömnie, és a fenekén ülve várni a csodát, miközben talán még arra is vár, hogy a sült galamb belerepüljön a szájába… Egyébként nem értem, mi ez a fene nagy ellenállás a mozgással szemben. Pedig tény, hogy mindössze napi tizenöt perc testmozgás átlagosan három évvel képes meghosszabbítani életünket. 🎉

De most komolyan: 1 hónap alatt 30 kg mínusz? Legalábbis a csodaszergyártók ezt ígérik. Nos, jobban belegondolva, igen, lehetséges. Amennyiben rákos az ember...😒 Nem fér a fejembe, hogyan lehet valaki olyan buta és lusta, hogy képes megrendelni egy szert, ami ilyen fogyást ígér? Hát hogy a fenébe lehetne már naponta 1 kg-ot fogyni?! Ráadásul úgy, hogy az illető továbbra sem emeli fel a fotelből a zsíros sej-haját, és úgy fal, mint egy disznó. Sajnos nem tudok kedvesebben fogalmazni. Egyrészt az háborít fel, hogy ezek a csaló cégek így átverik az ostoba, hiszékeny áldozatukat, másrészt bicskanyitogató ez a fajta lustaság: várni egy olyan “csodaszerre”, ami majd varázsütésre lefogyaszt úgy, hogy az illető nem erőlteti meg magát.

Azon is roppant jól szórakoztam, amikor a fogyni vágyó pácienst egy egészségklinikán ráállították egy olyan kütyüre, amely megmutatta a tápláltsági állapotát. Nos, én ránézésre, ráadásul ingyen megmondtam volna róla, hogy túltáplált.

Azért van ám, aki “tesz” is az alakjáért! Gonosz módon elröhögtem magam, amikor egyik kedvenc életmódműsoromban azt láttam, hogy riportalany áll mozdulatlanul egy gépen, ami rezeg alatta! Hű - gondoltam -, ez ám az erőkifejtés! Bár, ha azt vesszük, hogy az a kövér ember éppen nem a fotelban tespedt, hanem megemberelte magát, és állt egy valójában helyette dolgozó gépen, valóban szép teljesítmény!😀

Akadnak olyan emberek is, akik idegenkednek a csodatévő fogyasztó “vegyszerektől”, és inkább természetes anyagok segítségét szeretnék igénybe venni. Persze erre is van megoldás. Nézem X nevű egészségműsort, ahol beharangoznak egy olyan hölgyet, aki rendkívül nagy tudással bír azzal kapcsolatban, hogyan segítenek a különböző gyógynövényekből főzött teák a fogyásban és az anyagcsere fokozásában (ami ugye a fogyást segíti). Szóval, izgatottan várom, hogy végre feltűnjön a képernyőn ez az egészségtől kicsattanó és feltehetően karcsú hölgyemény, erre bedöcög a képbe egy mázsás asszony, aki annyira el van hízva, hogy szuszogva beszél! Na kérem, ez mennyire hiteles? Felmerül bennem a kérdés, hogyhogy nem segít magán ez a csúnyán és egészségtelenül elhízott nő?! Hiszen a teahörpölgetés csak nem kerül túl nagy erőfeszítésbe? Nem értem.

Még Londonban ismertem egy lányt. Az éveink száma megegyezett, vagyis mindketten harmincasok voltunk akkor, viszont kilók tekintetében igencsak lepipált a hölgyemény egy szintén harmincassal! Pedig egy jó fejjel alacsonyabb volt tőlem. Szóval ez a lány egyszer ezt mondta nekem: “Elhatároztam, hogy egészségesen fogok élni, edzeni is fogok, és akkor fitt leszek.” Mindeközben az ebédidőnket töltöttük a munkahelyen, és két fogadalom között csak úgy tömte magába a hamburgert sült krumplival, amit a rend kedvéért cukros kólával öblített le. Persze nála azóta sem történt semmi változás… Nem tűzött ki magának egy időpontot, amikor valóban elkezd egészségesebben élni (erre egyébként a legalkalmasabb dátum a most), és nem úgy tekintett magára, aki ezt meg is tudja valósítani, hiszen akkor legalább próbálkozott volna. Látszott a lányon, hogy nem áll készen, nincs meg az igazi elhatározása, hiszen továbbra is jóízűen gyűrte a bőre alá a hizlaló és egészségtelen készételt.😓

Őszintén bevallom, jó néhány éve én sem voltam ám egy cseppet sem jobb az ilyen falánk és rest emberektől! Persze akkor még nem ismertem a férjemet, aki mellett most tökéletesen boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Bizony volt a húszas éveimben olyan időszak, amikor közel jártam a mázsás súlyhoz, és persze a testmozgásom is kimerült annyiban, hogy átmentem a szobából a konyhába falni. Azóta persze sok minden történt. Megtaláltam a férjemet, megtaláltam önmagam. Érdekes, hogy a megfelelő társ mellett mennyire másként látja régi önmagát az ember, és hogy szép lassan mennyire meg tud változni az élete pozitív irányban! Szerencsés vagyok, hiszen én a férjem mellett - és ezt most túlzás nélkül állítom - csakis pozitív irányba változtam. 💕

Nos, lassan ideje befejeznem ezt a bejegyzést is. Hétvégén nagy kaland vár rám, ugyanis férjemmel és sógorommal, illetve a családjával elutazunk Cserépfalura, mert szombaton nekivágunk egy kellemes 20 km-es teljesítménytúrának! Pont egy éve vettem részt életem első teljesítménytúráján, amelynek élményeiről Értetek, Blogolvasók!! című bejegyzésemben olvashatsz.