Fényfókusz

 

Egy szerény, ám szívből jövő ajándék tőlem (is) – Neked! 💝

Ajándékod :0)

Összegzés után, újratervezés

 

A 2020-as év igazán különös, és ezzel együtt különleges is volt. Sokunkat lassításra, megállásra, a figyelmünk befelé fordítására kényszerített. Lehetőségünk adódott, hogy megvizsgáljuk életünket, szokásainkat, mindennapjainkat. Rádöbbentünk, mi az, ami valóban számít az életben, aminek tényleg jelentősége, értéke van.

Az egymástól való elkülönítés, a távolságtartás, a bezártság tükröt tartott elénk. Kik vagyunk valójában? Miért vagyunk itt a Földön, mi a feladatunk? Hogyan érezzük magunkat mások társasága, közelsége, érintése hiányában?

Az ember társas lény. Elengedhetetlen szüksége van szeretetre, ölelésre, érintésre ahhoz, hogy teste megfelelően működjön, és erős maradjon az immunrendszere. Nem lenne szabad félnünk a szeretetünk kimutatásától! Az ölelés nem veszélyes. A félelem igen. Egy kedves szó nem betegít meg. A negatív gondolatok igen.

Nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy mivel tápláljuk a testünket és az elménket egyaránt. Ez egyedül a mi felelősségünk. Ezen múlik az egészségünk, a jól-létünk, és az, hogy a hozzánk közel állóknak mit tudunk adni magunkból.

Eltelt tehát egy újabb év. Visszatekintve mérleget vonhatunk: az egyik serpenyőbe gondolatban pakoljuk bele pozitív megnyilvánulásainkat; a másikba pedig mindazt, ami talán nem tölt el büszkeséggel, mégis átéltük, vagy mégis azt cselekedtük. Merre billen a mérleg?

Egy új, lehetőségekkel teli év kapujában állunk. Hamarosan átlépünk a 2021-es esztendőbe. Az, hogy a világot hogy látjuk, és az eseményekre hogyan reagálunk, egyedül rajtunk múlik. Próbáljunk tudatosan arra törekedni, hogy minél inkább életünk részévé váljon szeretetünk kimutatása. És akkor rendben lesz minden.

Áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket és egészségben, sikerekben, ölelésekben gazdag, boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Gondolatmorzsák

 

Valahányszor tollat ragadok, flowban vagyok. Imádok írni, ez van. Az utóbbi időben mégis elhanyagoltam ezt az áldott tevékenységet. Igen, részben az én hibámból. Kiestem a ritmusból. Más feladataimat vettem előbbre. Részben azonban az Élet szólt bele az időbeosztásomba. Sajnos örök búcsút kellett vennünk egyik szeretett cicánktól, Pupillácskától. 😔 Megtettünk érte mindent, amit csak lehetett, mégis úgy döntött, hogy befejezi földi életét. Nekünk pedig tiszteletben kellett tartanunk, bármennyire is nehéz volt.

Ennek a kaotikus és küzdelmes évnek a végén azonban valami csodálatos dolog is történt velem. Elvégeztem egy transzcendentális meditáció tanfolyamot. Életem legjobb befektetése volt önmagamba. 🙏 Később talán mesélek róla. Előtte azonban hamarosan az évzáró gondolataimmal jelentkezek, aminek az az érdekessége, hogy közvetlenül az egyik meditációm után vetettem őket papírra, tiszta forrásomból. 💗