A teljesítménytúrák kóstolója

Az Alföld Turista Egyesület - amelynek férjemmel büszke tagjai vagyunk - harminchárom éve elindított egy szép hagyományt. 1986 óta minden évben megrendezik a Körös Teljesítménytúrákat, ahol a mozogni vágyók kipróbálhatják magukat különböző távokon gyalogosan, vagy akár kerékpárral. 

Az Egyesület tagjai az esemény előtt szokás szerint bejárják a távokat, és ellenőrzik a szükséges dolgokat (utak állapota, túrajelzések).

Május 25-én, egy szombati napon Tibivel mi is csatlakoztunk a 20 km-es távot megcélzó csapathoz. Délben indultunk, ami azért volt jó, mert szombatonként tíztől-tizenkettőig nyitva tartunk a könyvtárban, és aznap én voltam a soros. Kivételesen bicajjal mentem hát. Munkám végeztével szélsebesen hazatekertem, és ledobtam a járgányt az udvaron. Tibi már teljes menetfelszerelésben várt, elegendő mennyiségű elemózsiával a hátán. Mármint, hátizsákban, persze. 😅

Kézen fogva átsiettünk a szomszédságunkban lévő Kálmán Fürdőig, ahonnan a túra indult. Egy-két csoportkép elkészítését követően máris nyakunkba vettük az Alföldet.

Ragyogóan sütött a nap, a társaság tagjai élénken cseverésztek, egy-két túratársammal pedig sűrűn kattintgattuk a fényképezőgépünket.

Kisvártatva megálltunk egy kanyarban, ahol a túravezetőnk előhalászta kulacsát, és körbekínálta a csapatot szíverősítővel. Hozzám a következő szavakkal fordult: “A sajtóreferensünknek is innia kell ám!” (Általában én írom a túrákról a cikkeket, ezért a megtisztelő titulus.)

Drága férjem az ellátmány pakolásakor kissé elszámolta magát: mindösszesen 1 db dobozos sört tett be! 😱 Elvileg azt nekem szánta, de a pálinka után Tibi lehúzta a folyékony kenyér felét, majd lazán kijelentette, hogy a túravezető hibája, hogy nekem csak egy fél dobozzal jutott belőle. 😂

Mentünk, mendegéltünk, és imitt-amott ilyesféle mondatok röpködtek:

“Nézzétek, ott egy őzike! ...vagy óriásnyúl, nem tudom.”

“Ezek az ügyes vízügyesek lefestették a jelzésünket.” vagy

“Várjatok, mert a hölgyek elvonultak a mosdóba.” (értsd: előreszaladtak egy bokorhoz)

“Odassatok, a csizmás kandúr hogy szedi a lábát!” (Egyik túratársunk gumicsizmában jött, mert azt hitte, nyakig érő sár lesz.) 😅

Szóval vidáman telt a délután, bántam volna, ha kihagyom a túrát.

A pusztaságban, pontosabban Nagyzugnál megálltunk egy kis időre, elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd róttuk tovább a kilométereket.

Úgy fél öt tájékán meg is érkeztünk a kiindulási ponthoz, szépen lepirulva, kellemesen elfáradva. Kisvártatva pedig megkaptam életem első túrás kitűzőjét, valamint egy oklevelet is!

Külön büszkeséggel tölt el, hogy a kitűzőket a férjem tervezte a körös Teljesítménytúrákra. 😊

Élet növényi alapokon

Immár nyolc hónap is eltelt azóta, hogy véglegesen áttértem a növényi alapú étrendre. És igen, biztos vagyok benne, hogy ez a döntésem életre szóló, mert elsősorban etikai indíttatású volt. Miután felnyílt a szemem, és látom, hogy az állati termékek mögött mekkora szenvedés, halálfélelem, rettegés, kínok és horror van, egyszerűen nem tudnék lenyelni semmiféle állati eredetű terméket.

Na most, e sorok írása közben így nézett ki a környezetem:

Erre a bejegyzésre hónapok óta készülök. Amellett, hogy időről-időre feljegyeztem egy-egy gondolatot, élményt, ötletet, bizony egy meglepetéssel is szolgálhatok. A “Képgalériában” (lent) ugyanis kereken 101 db fotó látható különböző ínycsiklandó, növényi alapanyagokból készült ételről. Az ízüket sajnos nem tudom prezentálni, de annyit mondhatok, hogy egy új és csodás gasztronómiai élményvilág tárult ki előttem!

Ezzel kapcsolatban van is egy aranyos sztorim.

A szobában tettem-vettem, amikor a férjem bekiabált a konyhából:

- Na hallod!

Kíváncsian kukkantottam ki:

- Mi az?

- Hát ilyen jókat nem eszik senki! - jött a válasz, miközben Tibi egy csicserikrémes-zöldséges tortillát majszolt. - Nem is tudom, mikor ettem ilyen finomat. 😊

Tibivel egyébként (minden téren) nagy szerencsém van. Soha nem volt valami nagy húsrajongó, így nem kell külön főznöm neki. Teljesen elégedett azzal az étrenddel, amire váltottam. Nem mellesleg az emésztése is tökéletesen működik, azelőtt ugyanis voltak vele problémák. Szóval Tibim még örül is az új diétámnak, mert mint megjegyezte: “Legalább már nem kell néznem, ahogy eszed a húst.” 🙈

Erről jut eszembe! Amikor szóba kerül, hogy nem eszek állati eredetű dolgokat, akkor rendre megkapom a csodálkozó kérdést elkerekedett szemű embertársaimtól: “Úristen, akkor mit eszel?!”

Ilyenkor próbálom türelmesen elmagyarázni, hogy körülbelül nyolcvanezer féle ehető növény létezik a Földön, amiből bizonyára tudok válogatni. Azt is hozzáteszem, hogy a vegyes táplálkozásúaknál a köret például kimerül a krumpli-rizs-tészta hármasában, holott csak rizsből több ezer fajta van. Ezenfelül ott a bulgur, köles, árpa, hajdina, zab, quinoa; továbbá a csicseriborsó, szója, tofu, szejtán; valamint a zöldségek és gyümölcsök garmadája. A felsorolt alapanyagokból pedig bármit el lehet készíteni: fasírtokat, rántott dolgokat, töltött/rakott ételeket, süteményeket, pogácsát, szószokat; mindenféle levest, főzeléket, egytálételt. Szóval igazán változatosan tudunk étkezni. Ráadásul hab a tortán, hogy ezek az ételek általában húsz-harminc perc alatt készen vannak, szóval időt is nyerek az elkészítésükkel. 😎

Ha már a nyerésnél tartok, akkor felsorolok néhány pozitívumot, amit eddig megtapasztaltam:

• örömmel, bűntudat nélkül étkezek minden egyes alkalommal (ezért is nevezik békés étrendnek)
• érezhetően megnőtt az erőnlétem
• szebb és erősebb lett a hajam, tisztább a bőröm
• többnyire elkerülnek a betegségek, de ha el is kapok valamit, sokkal hamarabb gyógyulok meg
• a gyakori migrénes fejfájásaim egyszerűen megszűntek
• a testem elengedte a maradék felesleges kilóimat
• láthatóan eltűnőben van a narancsbőröm
• gyorsabb az anyagcserém → többet ehetek büntetlenül 😄
• békésebb, kiegyensúlyozottabb vagyok, tisztább gondolatokkal
• környezettudatosabb lettem
• csodálatosan gazdag kulináris világ tárult ki előttem
• felerősödött az ízérzékelésem, ezért élvezni tudom a természetes ételek valódi ízét
• könnyebben és gyorsabban tanulok 😏
• megértőbb és elfogadóbb vagyok az embertársaimmal 💗
• amikor előfordul, hogy degeszre eszem magam, nyugodt marad a lelkiismeretem, mert tudom, hogy nem szaladnak fel rám plusz kilók, és senkinek sem ártok a falánkságommal

Bevallom őszintén, egyvalamit nagyon-nagyon bánok azzal kapcsolatban, hogy áttértem erre az életmódra. Mégpedig azt, hogy ez a váltás nem hamarabb jött el az életemben.

Sok olyan embertől hallottam, akik áttértek a növényi alapú táplálkozásra, hogy óhatatlanul ráléptek a spirituális utazás ösvényére, és egy olyan utat követnek, ami segít megtalálni a legjobb valójukat. Ezt én is tapasztalom. És nagyon élvezem az utazást! 😇

Emlékszem, először három hónap elteltével álmodtam “vegánul”. Álmomban álltam egy hamburgeres bódé előtt, és azon agyaltam, mit is választhatnék. Rájöttem, hogy a hambit lehet kérni húspogácsa nélkül, és a sült krumplit sajt és majonéz nélkül is. Egyébként ez már a való életben is megtörtént. Amikor egy rendezvényen a séftől hús-és sajtmentes hamburgert kértem, először elkerekedett a szeme. Kérdezte is, hogy akkor mit rakjon bele? Mondom: salátát és sok-sok zöldséget. Isteni lett az elkészült étel! Ráadásul a tulaj olcsóbban számolta fel, mint a húsos verziót.

Á, az anyagiak. Sokaktól hallom, hogy nekik nincs pénzük annyi zöldséget meg gyümölcsöt venni, mint amennyit szeretnének. Volt olyan ismerősöm, aki kijelentette, hogy ő sajnálja a pénzt gyümölcsre. Mhm, oké. Amikor megkérdeztem az illetőtől, hogy melyiknek a kilója drágább: a húsé vagy a banáné, a sajté vagy a borsóé, akkor csak röhögött, de nem tudott mit mondani. Persze mindenki maga dönti el, hogy étteremben eszik, gyorsétkezdében, félkész kajákat vesz; vagy pedig "áldoz" az életéből egy fél órát, netán egy órát, hogy bevásároljon és főzzön valamit. Áldoz... Az egészség és boldogság oltárán. 😏

Szándékosan nem tértem ki a vegyes táplálkozás romboló és sötét oldalára. És a lentebb található képgalériára, illetve a linkekre is nyugodtan rá lehet kattintani. Nem áll szándékomban elrettentő, horrorisztikus tartalmakat Rád tukmálni. Nincs jogom ugyanis senkit sem “megtéríteni”, és nem is akarok ilyet tenni. Én csak elmeséltem, miket tapasztaltam, hogyan érzem magam. A váltás mindenkinek egyéni döntése, és pontosan akkor fog ez megtörténni, amikor készen áll rá az ember.

Bejegyzésem végére tartogatok két mókás jelenetet.

Anyósom az elmúlt években tanúja volt jó néhány életmódbeli próbálkozásomnak: kalóriaszámolás, szénhidrátcsökkentett táplálkozás, konditermi edzések stb. Egyem meg, azt hiszi, hogy ez a mostani is holmi múló szeszély, amit csak kipróbáltam. 😅

A munkahelyemen az egyik “törzsolvasónk”, a hetvenöt éves Sándor bácsi, akivel érdekes témákról szoktam beszélgetni, múltkor így szólt hozzám: “A feleségem egyszerűen nem hiszi el, hogy itt a könyvtárban dolgozik egy igazi vegán.” Ezen jót derültem. Micsoda kuriózum lettem. 😂 Válaszul ennyit közöltem mosolyogva: “Mondja meg a kedves feleségének, hogy üdvözletét küldi neki egy hús-vér vegán.”

Búcsúzóul pedig egy magvas gondolat:

“A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.”

                                                                  Tom Peters

Extra tartalmak:

Képgaléria

Videólinkek:
- Tíz ostoba tévhit a vegánokról!

- Tíz ok, hogy miért legyél vegán

Kivonat A világbéke étrend című könyvből
Olvasmány

(Emlékszem, miután letöltöttem és elkezdtem olvasni ezt a művet, eszembe jutott egy ötlet. Szerettem volna, ha a szeretteim is tudatára ébrednek a valóságnak. Ezért a 230 oldalas könyvből készítettem egy 23 oldalas dokumentumot, ami tisztán és érthetően tárja fel előttünk az igazságot. Aki pedig mélyebben bele akarja ásni magát a témába, az ingyenesen elérheti ezt a fantasztikus könyvet.)

Ingyenesen hozzáférhető anyag:
A világbéke étrend