Az Alföld Turista Egyesület - amelynek férjemmel büszke
tagjai vagyunk - harminchárom éve elindított egy szép hagyományt. 1986 óta
minden évben megrendezik a Körös Teljesítménytúrákat, ahol a mozogni vágyók
kipróbálhatják magukat különböző távokon gyalogosan, vagy akár kerékpárral.
Az Egyesület tagjai az esemény előtt szokás szerint bejárják
a távokat, és ellenőrzik a szükséges dolgokat (utak állapota, túrajelzések).
Május 25-én, egy szombati napon Tibivel mi is csatlakoztunk
a 20 km-es távot megcélzó csapathoz. Délben indultunk, ami azért volt jó, mert
szombatonként tíztől-tizenkettőig nyitva tartunk a könyvtárban, és aznap én voltam a
soros. Kivételesen bicajjal mentem hát. Munkám végeztével szélsebesen
hazatekertem, és ledobtam a járgányt az udvaron. Tibi már teljes
menetfelszerelésben várt, elegendő mennyiségű elemózsiával a hátán. Mármint,
hátizsákban, persze. 😅
Kézen fogva átsiettünk a szomszédságunkban lévő Kálmán
Fürdőig, ahonnan a túra indult. Egy-két csoportkép elkészítését követően máris
nyakunkba vettük az Alföldet.
Ragyogóan sütött a nap, a társaság tagjai élénken cseverésztek,
egy-két túratársammal pedig sűrűn kattintgattuk a fényképezőgépünket.
Kisvártatva megálltunk egy kanyarban, ahol a túravezetőnk
előhalászta kulacsát, és körbekínálta a csapatot szíverősítővel. Hozzám a
következő szavakkal fordult: “A sajtóreferensünknek is innia kell ám!”
(Általában én írom a túrákról a cikkeket, ezért a megtisztelő titulus.)
Drága férjem az ellátmány pakolásakor kissé elszámolta
magát: mindösszesen 1 db dobozos sört tett be! 😱 Elvileg azt nekem szánta, de a
pálinka után Tibi lehúzta a folyékony kenyér felét, majd lazán kijelentette,
hogy a túravezető hibája, hogy nekem csak egy fél dobozzal jutott belőle. 😂
Mentünk, mendegéltünk, és imitt-amott ilyesféle mondatok
röpködtek:
“Nézzétek, ott egy őzike! ...vagy óriásnyúl, nem tudom.”
“Ezek az ügyes vízügyesek lefestették a jelzésünket.” vagy
“Várjatok, mert a hölgyek elvonultak a mosdóba.” (értsd:
előreszaladtak egy bokorhoz)
“Odassatok, a csizmás kandúr hogy szedi a lábát!” (Egyik
túratársunk gumicsizmában jött, mert azt hitte, nyakig érő sár lesz.) 😅
Szóval vidáman telt a délután, bántam volna, ha kihagyom a
túrát.
A pusztaságban, pontosabban Nagyzugnál megálltunk egy kis
időre, elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd róttuk tovább a kilométereket.
Úgy fél öt tájékán meg is érkeztünk a kiindulási ponthoz,
szépen lepirulva, kellemesen elfáradva. Kisvártatva pedig megkaptam életem első
túrás kitűzőjét, valamint egy oklevelet is!
Külön büszkeséggel tölt el, hogy a kitűzőket a férjem tervezte a
körös Teljesítménytúrákra. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése