Amiért
ma hálás vagyok:
- Anitának a nekem ajándékozott hajgumiért 👸
- Vikinek az angol fordítások lektorálásáért 😌
- amiért a mindennapi hála gyakorlása által egyre több és több olyan dolog áramlik az életembe, amiért hálás lehetek 🙏
Mindennapjaim során előfordul, hogy érdekes, vicces, esetleg elgondolkodtató események történnek velem. Ezeket szeretném megosztani a Kedves Olvasóval, néhány fényképpel fűszerezve. A blogomban egyaránt előfordul múltba révedés, valamint különböző aktuális témák boncolgatása. Jó szórakozást kívánok!
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért
ma hálás vagyok:
Amiért ma hálás vagyok:
Pam
Grout Adj hálát és gazdagodj című könyve ihlette az alábbi ötletet: 30 napon át
mindennap megosztok 3 olyan dolgot, amelyért hálát adhatok. 🙏😇💝
Ha gondolod, csatlakozz Te is, de ha magadban végzed el ezt az egyszerű gyakorlatot, az is képes csodákat hozni az életedbe. A lényeg, hogy mindig találj valami új dolgot, bármilyen apróságnak tűnik is.
Amiért tehát a mai napomon hálás lehetek:
Egyik nap felhívtam a Mesteremet. Csak be akartam köszönni neki, és megosztani vele, mennyire jól érzem itt magam.
Köszönés után első kérdése az
volt, hogy mi baj van, miben segíthet. Csodálkoztam. Miért lenne baj? Mint
kiderült, egy közös ismerősünk, aki szintén élt ezen a helyen, egészen
elrettentő képet festett le a központról. Olyan erős szavakat használt a jellemzéshez,
mint állatkert, szekta; továbbá kérte a Mesterünket, segítsen neki kiszakadni
innen, mert MERU nem engedi, olyan erős itt a kötés…😒
Megjegyzem, itt szabadon
jönnek-mennek az emberek. Van, aki csak pár hónapig marad, van, aki évekig, és
olyan is van, aki egy darabig itt él, majd hazamegy, később pedig visszatér.
Szabadon.💁
Azt is hozzátenném, hogy ez a hely előbb-utóbb kiveti magából az olyan Lelkeket, akik még nem állnak készen a megfejlődnivalójukra.
Milyen érdekes, hogy ha valaki, aki itt járt, rossz hírét viszi a helynek, akkor akik hallják, készek ezt valóságként elfogadni anélkül, hogy saját maguk megtapasztalták volna, milyen is itt lenni, vagy pedig meghallgatták volna más ember nézőpontját is.
Ez éppen ahhoz hasonló, mint amikor egy szakítás után valaki csak az egyik felet hallgatja meg, és az alapján ítéli meg, ítéli el a másikat, és szakítja meg vele a kapcsolatot. Bár ebben az esetben talán jobb is, ha az ilyen ember kikerül a “vádlott” életéből, hiszen valószínűleg nem volt őszinte a kapcsolatuk (legalábbis az őt megítélő részéről…). Felhozhatnék az egyszerűség kedvéért akár olyan példát is, amikor mondjuk az alaptalanul és betegesen féltékeny férfi meggyőződésévé válik, hogy a nője megcsalta, és ezt a tévképzetét kiplakátolja a közösségi üzenőfalára; ugyanakkor a nő valósága ezzel szemben az, hogy barátja igazságtalanul vádolta és bántotta őt a gyanúsítgatásaival, holott ő nem adott rá okot. Talán te is ismersz ilyeneket. Persze ez ugyanúgy vonatkozik elvakultan féltékeny nő – ártatlan pasi felállásra is.
Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez: az én Valóságom az, hogy csodálatos tapasztalásokkal gazdagodok itt folyamatosan; felgyorsult ütemben tisztulok és gyógyulok; csupa kedves és őszinte, mosolygós ember vesz körül; eddig soha nem tapasztalt szabadságot van szerencsém megélni, megbecsülik a munkámat. Boldog vagyok.😌
Az első kép még nyár elején
készült, amikor a Mesterem által szervezett önismereti táborban töltöttem
néhány napot. Nehéz lenne szavakkal kifejeznem, mennyire csodálatos és építő
élményekben volt részem ott is.🙏
Tiszta szívvel ajánlom
figyelmedbe honlapját (Dr. Őrlős Gábor), különösen pedig a Kódex című
könyvét; továbbá, ha már könyvajánló, akkor Balogh Bélától A végső valóságot.
A többi kép MERU-t mutatja be.
Tudod te, hogy mennyire szerencsés vagy? Vagy provokálónak érzed ezt a kérdést?
Jó ideje mondogatom már magamnak és másoknak is, mennyire szerencsés vagyok. És ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden héten nyerek a lottón (főleg, hogy nem lottózok😂), vagy kifogtam a multimilliomos nagy Ő-t (hiszen igen jól érzem magamat önmagammal), netán örököltem egy nagyobb összeget (hála Istennek még mindkét szülőm él😇).
Viszont végtelenül szerencsésnek érzem magam, amiért ép minden testrészem és érzékszervem, egészséges vagyok; van hol laknom, mindennap jóllakhatok; megvan a szabadságom, én rendelkezek az időmmel, biztonságban élhetek; fantasztikus emberek vesznek körül, akikkel segítjük egymást az Utunkon; és rátaláltam egy olyan önismereti útra, amelyen haladva csodálatos élményekkel gazdagodok.🙏
Valószínűleg Te is szerencsés vagy, hiszen ha ezt a bejegyzést olvasod, az azt jelenti, hogy van interneted, eszközöd is hozzá, látsz a szemeiddel; vélhetően nem az utcán élsz, és meglehet, hogy nem gyötör mardosó éhségérzet, ami elterelné a figyelmedet e sorok olvasásáról. Gyanítom, hogy a szeretteid is körülötted vannak, és támogatnak, ha kell.
Közel másfél hónapja élek Hollandiában, és önkénteskedek MERU-ban (Maharishi European Research University). Lenyűgöző ez a hely! Egyetlen hónap alatt többet fejlődtem, tisztultam és gyógyultam, mint eddigi Utam során bármelyik évben. Ezt a helyet is feltétlenül hozzá kell adnom a listámhoz, amelyben felsoroltam, miért vagyok szerencsés.
Te mi mindenért érzed magad szerencsésnek?
Ez volt a búcsúsüti, amit a legutóbbi munkahelyemre
vittem. Mákos-pudingos, valamint kölesből készült “túrós” rétes. Bocsi, nem is
rétes volt ez, hanem leveles-tészta-göngyölet. 😄
Sok emberben él bizalmatlanság a vegán ételekkel kapcsolatban. Talán már meg sem lepődtem, amikor az egyik kedves és vicces volt kolleginám (mielőtt nekiláttak a sütinek) elindította a stoppert, hogy csekkolja, bizonyos idő elteltével életben vannak-e még a többiek. 😅
Most pedig jöjjön az élet(em)ről néhány gondolat.
Július végén költöztem Hollandiába. A hely neve MERU,
azaz Maharishi European Research University. Önkéntes vagyok itt, teljes
ellátásért és némi zsebpénzért. Továbbá rengeteg a szabadidőm, amit önmagamra
és alkotásra fordíthatok. 🙏
Tulajdonképpen gyógyulni jöttem ide. Testileg-lelkileg
belebetegedtem egy kapcsolatba, amiből csak nagyon nehezen tudtam végleg
kilépni. Többször is nekifutottam, azonban nem voltam elég erős hozzá
mindaddig, amíg a szervezetem jelzett: elég volt! Hónapokig fuldokolva köhögtem
mellette. A lelkem azt kiabálta: “Nem bírok már egy levegőt szívni vele,
fuldoklom!” A testem pedig erre reagált.
Miután elköltöztem, láss csodát, szinte nyom nélkül
elmúltak a tünetek.
Sokat tanultam abból a kapcsolatból, és rengeteget erősödtem általa. Hála érte! Bár még mindig vannak a lelkemben lenyomatok, utóhatások. Sebek. Talán idővel ezek begyógyulnak, a hegek azonban mindig emlékeztetni fognak rá, hogy miken mentem keresztül, mennyi bántást engedtem be az életembe, és milyen jelekre figyeljek a jövőben.
Nem célom magamra húzni az áldozatszerepet. Elismerem a felelősségemet a kialakult kapcsolati dinamikában. Tele voltam megfelelési kényszerrel, elvárásokkal; az önbizalmam valahol nulla alatt lehetett; képtelen voltam kiállni magamért. Volt mit elengednem bőven, és volt hová fejlődnöm. Ugyanakkor rohadtul fájt szembesülnöm az árulással, megélni a csalódást, ami mélységes bizalomvesztéshez és kiábrándultsághoz vezetett. No igen, van még min dolgoznom.
A minap egy barátommal arról beszélgettünk, vajon
miért kellett megtapasztalnom egy verbálisan bántalmazó, lehúzó, manipulatív
kapcsolatot. Milyen minták, programok futnak bennem gyerekkoromtól, amelyek oda
vezettek, hogy beengedjek az életembe egy férfit, aki nem becsült meg,
kritizált, leminősített, kiabált velem, bűntudatot keltett bennem, manipulált,
és aki más nő után vágyakozott mellettem. Nem biztos, hogy valaha is megfejtem
a miértekre a választ. És talán nem is ez számít. Talán az számít, hogy most
őszintén elmondjam: senkinek nincs joga ahhoz, hogy rosszul bánjon veled! Az,
aki beléd fojtja a szót a mondatod közepén, kiabál veled, leminősít, kritizál,
nem tartja be a szavát, hazudik neked is és veled kapcsolatban is, bűntudatot
kelt benned; az a személy nem tisztel, nem becsül és nem szeret téget. Ami
egyenlő azzal, hogy meg sem érdemel. Arra is figyelj oda, hogy mellette milyen
embernek érzed magad. Értékesnek, vagy egy sz@r embernek? Az is intő jel, ha
kibeszél, ócsáról neked másokat (főleg az exét). Biztos lehetsz benne, hogy TE
leszel a következő, akit majd kibeszél másoknak, elárulva a legintimebb
titkaitokat, feltupírozva a valóságot, hogy te legyél a rossz...
(Zárójelben szeretném tisztázni, hogy nem csak a női nem képviselőinek szól a mondanivalóm. Sajnos férfiak is szenvednek verbális bántalmazástól, manipulációtól, lelki zsarolástól.)
Légy tudatos arra, hogy a fentebb felsorolt vészjelek közül mire kapod fel a fejed, és mennyit engedsz be belőlük az életedbe. Az ugyanis a Te felelősséged, ha hagyod, hogy bántsanak. Egyedül Te húzhatod meg a saját határaidat. Ehhez viszont szeretned, tisztelned és becsülnöd kell magad! Ó, milyen könnyű ezt mondani, ugye?... Azt hiszem, ezzel van a legnehezebb dolgunk az életben. Viszont fontos, hogy dolgozzunk rajta! Ha pedig a fent említett vészcsengők közül bármelyiket észlelnéd, azonnal húzd fel a nyúlcipőt, és fuss, fuss, minél messzebb! Tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire nehéz, amikor az ember szerelmes, viszont azt is tudom, hogy a lelked sugallatában, abban a bizonyos belső hangban mindig bízhatsz, mert ő jót akar neked. Csak figyeld, hogy mit súg. 😇
A képekről röviden: az elsőn a búcsúsüti látható; a
második szemlélteti a lelkiállapotomat, amit eksz hagyott maga után; az utolsó
kettő pedig azt sugallja, hogy a remény éltető sugarai mindig ott vannak borús
gondolatfelhőink mögött, és képesek felolvasztani lelkünk megdermedt talaját,
hogy az újra virágba borulhasson.
Külföldre
költözésem előtt elköszöntem a Pilistől. Minden alkalommal, amikor a hegyekben
túráztam, töltődtem, kikapcsolódtam. E legutóbbi alkalommal pedig óvatosan
leguggoltam egy pillangó mellé, és megkérdeztem tőle: “Megengeded, hogy
lefotózzalak?” És nemhogy megengedte, még pózolt is nekem! Széttárta a
szárnyacskáit szép feszesre, és megvárta, amíg készítek róla néhány képet.
Köszönöm!