Elvonókúrám élményei (ötödik - befejező rész)

Huhh, ez a küldetés is kipipálva!🎉 El sem hiszem. Az egészben szinte azt élveztem a legjobban, amikor a konyhai üzenőfalon lévő centi minden egyes nappal egyre rövidebb és rövidebb lett.

Érdekességként említem csak meg, hogy csütörtökön voltam vért adni, és diéta ide vagy oda, teljesen jól voltam, még csak meg sem szédültem. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a szervezetem igencsak el volt látva tápanyaggal, még azt is simán kibírta, hogy elvettek tőle négy és fél dl vért!

Előző bejegyzésemben említettem egy kis meglepetést. Elvonóm során szorgalmasan fényképezgettem a különböző finomságokat, amelyek nem csak a diétám követelményeinek feleltek meg tökéletesen, hanem ráadásul igen kellemes kulináris élményben részesítettek. A képek a “Hihetetlen finomságok” című albumomban találhatóak meg, melynek linkjét e bejegyzés végén mellékelem.

Nem is csigázom tovább a kedélyeket, a végeredmény tehát:

súly: 76.5 kg (-2,9 kg)

testzsír: 28.9 % (-1,2%)

víz: 51.8 % (+0,9%)

Nem tudom megállni, hogy a végén szokás szerint ne okoskodjak egy ideillő idézettel, amely a diétám folyamán gyakran ellebegett lelki szemeim előtt:

“Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.”

Köszönöm az eddigi figyelmet és érdeklődést, legközelebb egy kritikával jelentkezem.

A könnyebb elérés érdekében mellékelem tehát a finomságokról készült képek linkjét:
Hihetetlen finomságok

Elvonókúrám élményei (negyedik rész)

Nem tagadom, elég kemény 28 napon vagyok túl. Mondjuk nem is fizikailag, inkább lelkileg volt megterhelő az elvonókúra, ugyanis nagyon próbára tette a kitartásomat!

Meg kell mondjam, egy ehhez hasonló küldetésbe úgy érdemes belefogni, hogy az ember jól van lelkileg. Én igazán szerencsés vagyok, hiszen a férjem mellett megtaláltam azt a biztonságot és nyugalmat, ami ahhoz kell, hogy efféle küldetéseket teljesíthessek.😇 Hiszen akinek rendben van a lelkivilága, az nem menekül az evésbe; nem eszik bánatában, vagy unalmában, netán azért, hogy a stresszt azzal vezesse le. Sokaknak ez most nem fog tetszeni, de úgy is fogalmazhatnék, hogy ráadásként mindemellett még fel is kell nőni a feladathoz.

Mondok egy példát. Egyik nap férjemnek olyan desszertet készítettem, ami nem felelt meg a diétám követelményeinek. Mivel senki nem tartott fegyvert a fejemhez, úgy gondoltam, nem kockáztatom azzal a testi épségemet, ha ellenállok a kísértésnek, és NEM eszek az édességből.😅 Elvégre máskor is készíthetek olyat. Egyébként pedig van egy jó kis trükk az ilyen esetekre: a sütiket le lehet fagyasztani! Semmi bajuk nem lesz egy kis didergéstől, és legalább a lelkiismeretünk is tiszta marad, ha egy kis szigorítás időszakában nem faljuk fel suttyomban a tiltott finomságot, hanem belátjuk, hogy a fagyóban szépen megvár minket. Nálunk például most körülbelül négyféle süti várakozik arra, hogy leteljen a diétám. Na de félreértés ne essék, nem fogom mindet rögvest az elvonóm utáni első nap felfalni!

Erről jut eszembe! Nem ám úgy fogok visszatérni a normál táplálkozásomhoz, hogy tört krumplival megkent kenyeret aprítok feltétként a rizses spagettihalomra, amit jól megszórok liszttel - merthogy ezeket az ételeket harminc napon át mellőztem az életemből. Nem-nem. Fő a fokozatosság elve. És persze a cukrot meg sem említem, mert azt továbbra sem vagyok hajlandó enni. Na jó, ez alól azok az élelmiszerek kivételek, amelyekbe érthetetlen és roppant bosszantó módon “véletlenül” belekerül egy kicsike százalékban, például mustár, torma, konzervhal, fagyasztott zöldség, stb.

Pár szóban kitérek ‘titkos fegyveremre’, amivel reményeim szerint egy végső csapást mértem makacs fölös kilóimra. Múlt vasárnap léböjt napot tartottam. Ez azt jelentette, hogy aznap csak folyékony halmazállapotú étket vehettem magamhoz, semmi rostot! Tehát "ehettem" ugyan zöldséglevest, de leszűrve. A nap folyamán még frissen préselt alma-répa-zöldséglevet ittam, valamint rengeteg teát. Nem is volt vészes az a nap, pláne, hogy leszámítva egy kis délelőtti kertészkedést, főként pihentem. Egy-egy ilyen léböjt roppant hatékony nagytakarítást jelent a szervezet számára.

Szóval, összegezve a dolgot, most ott tartok, hogy a maradék két napot becsületesen végigcsinálom, és vasárnap végre jöhet az eredményhirdetés! Azért nem szombaton, mert egész napos programunk lesz a férjemmel. Már nagyon izgatott vagyok az eredményt illetően!

Vasárnap tehát jövök a számadatokkal, illetve egy meglepetéssel is készültem! Addig pedig egy kis lelkesítés azoknak, akik a harmincnapos elvonómhoz hasonló “mókás programot” választanának maguknak:

A képlet egyszerű: ha éhes vagy, igyál! Ha történetesen nem vagy szomjas, nyaljál sót, és akkor biztosan inni fogsz!😂

Elvonókúrám élményei (harmadik rész)

Most már bátran bevallom, önkéntes diétám bizony elég emberpróbáló.😒 Nyilván kényelmesebb lenne, ha a diéta ideje alatt csak ülnék a babérjaimon, ám én továbbra sem vagyok hajlandó hanyagolni a mozgást az életemből, ezért a jól bevált módszert követem, és heti öt-hat napon bizony alaposan megmozgatom a porcikáimat.

Már említettem, hogy sokat segít rajtam a zabkása és a puffasztott szeletek. A harmadik héttől viszont éreztem, hogy kell még valami, amitől jóllakok, ami finom, nem mellesleg pedig belefér szigorúan szabott étrendembe. És rátaláltam a zabra! Pontosabban: a zabpehelyből házilag darált zabpehelylisztre és a zabkorpára (ezt már vettem). Való igaz, a zabkorpa lényegesen drágább, mint a fehérliszt, de! A fehérliszt maga a tökéletes üres kalória. Semmi használható tápanyag nincs benne. Szegény búzát annyira lecsupaszítják lisztté válása során, hogy a végén zéró lesz a rosttartalma is. Minek fizessek hát a semmiért? Kis kutatómunka után választásom tehát a zabra esett, mert:

• “a zab a legnagyobb energiaadó, és biológiai értelemben a legértékesebb fehérjetartalmú gabonafajta;
• az aminosavak gazdag tárháza;
• vérnyomáscsökkentő és keringésjavító hatása van;
• fehérjében, antioxidánsokban, ásványi anyagokban gazdag;
• magas a B- és E-vitamin-tartalma;
• rostban gazdag, alacsony szénhidráttartalma nem okoz hirtelen vércukorszint emelkedést;
• a többi gabonaféléhez képest jóval kevesebb keményítő van benne”.

Mindez túl szép, hogy igaz legyen, ugye? Így is van. Egyetlen hátránya azért még ebből a csodanövényből készült lisztnek is van: nehézkes vele dolgozni (főleg péksütik készítésénél). Bizony nem úgy viselkedik, mint a hagyományos fehér liszt, ezért érdemes másfajta lisztekkel keverni (teljes őrlésű, kókuszliszt, kukoricaliszt stb.).

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Tapasztalatból mondom, ami amúgy tény is, hogy az efféle tartalmasabb lisztekből készült ételek sokkal jobban laktatnak, mint a fehér liszttel készült finomságok. Tíz-tizenkét darab hagyományos palacsintát például vígan meg tud enni egy felnőtt férfiember (néhány nő is), azonban ha a zablisztből készült változatnál lenne ilyen kis mohó az ember fia/lánya, bizony megszenvedné a torkosságot.🙉 Úgy járna, mint a kis gömböc a mesében… Szóval, ha ráadásul egy kicsit még matekozni is akarunk, akkor kijön, hogy ha kevesebb is elég a drágább lisztből készült ételekből, akkor kevesebbszer kell venni, plusz ha hozzávesszük, hogy az egészségünkre is jó hatással van, akkor aztán igazán megéri az árát!

Lisztprobléma tehát kipipálva.😁

Diétám kezdetén az is a kikötésem volt, hogy lehetőleg teljesen mellőzzem a cukrot. Sajnos ez már sokkal-sokkal nehezebb feladat. Na nem azért, mert cukorfüggő volnék, dehogy! Ellenkezőleg! Nem vagyok ugyan cukorbeteg, de egyenesen beteg vagyok a cukortól. Főleg, ha az élelmiszeripar lépten-nyomon le akarja nyomni a torkomon a lassan ölő fehér mérget. Sunyi módon képesek még a fagyasztott zöldséghez is hozzákeverni!😱 El is mesélek egy “kedves” epizódot egyik ebédkészítésemről.

Benyúlok a fagyóba, előhúzok egy csomag guszta mexikói zöldségkeveréket, és valami belső sugallatra átböngészem, mi minden finomság van benne. Nos, 93%-ban valóban finomságok voltak benne különböző zöldségek formájában, ám a maradék 7% többek között kétféle olajat, sót, rizs keményítőt és cukrot rejtett!! Ezt olvasván futóstroke-ot kaptam. Értsd: hirtelen elborította a vér az agyamat. Úgy nézhettem ki, mint a rajzfilmekben az a kis mérges, vérben forgó szemű figura. Miközben visszaraktam a mexikói mixet a fagyóba, és néhány alaposan átgondolt szitkot szórtam a készítőkre, újbóli választásom egy sima finomfőzelékre esett, ami tényleg csak répát és borsót tartalmazott.

Mivel ételt nem dobok ki, szigorú diétám végeztével csak meg fogom enni a cukrozott zöldséget. De lám, egy újabb tanulsággal gazdagodtam: nagyon résen kell lenni, ha tudni akarod, mit etetnek meg veled! Innentől kezdve talán nem is lesz túlzás, ha só vásárlásakor megnézem, van-e a sóban hozzáadott cukor…😅

Tehát küzdök-küzdök kitartóan, és becsülettel végigcsinálom a kis elvonókúrámat. Lelki segítség gyanánt még a kezdetekkor kitűztem a konyhai üzenőfalra egy centit, amit kedvenc ollómmal naponta hűségesen szabdalok lefelé egyesével. A képen a kezdő hosszúság látható, ami mára igencsak megrövidült. Már csak nyolcszor kell belevágnom!

Elvonókúrám élményei (második rész)

Immár két hét telt el önkéntes diétám kezdete óta. Miután elmúlt az újdonság varázsa, bevallom, voltak nehezebb pillanataim. Nap mint nap ki kell találnom, mivel tölthetném meg úgy a bendőmet, hogy ne ismétlődjön az unalomig az étrendem.😒

E heti barátom és segítőtársam az alma és a puffasztott rizs-, illetve búzaszelet volt. Szegény almát eddig hanyagoltam az életemből, szinte kizárólag sütemény formájában vettem magamhoz, ám mostanra a maga nyers valójában is jó barátom lett!😊 A puffasztott búza/rizsszeletet viszont soha semmilyen formában nem szerettem. Most sem ízlik, viszont remek kenyérpótló. Próbálkoztam volna azzal is, hogy ízesített pufikat veszek (pl. hagymás-tejfölös, paprikás), ám amikor a csomagolásukon megláttam az összetevők között az “ízfokozó, cukor” szavakat, dühösen dobtam vissza őket a polcra. Akkor is nagyon elszontyolodtam, amikor a salátámat tormával akartam feldobni, de hát a kedves gyártó még abba is cukrot tett! Így a saláta egy egyszerű frissen őrölt borsos-kefires mártást kapott. Sebaj.

Már-már félve vallom be, de még egy barátot szereztem a diéta idejére, méghozzá méregtelenítő teakeveréket. A patikában vettem, elvileg segíti a fogyást valamint a méreganyagok távozását a szervezetből. Azért félek ezzel a vallomással, mert még a végén megkapom, hogy biztos csak emiatt sikerült fogynom.😏 Egyébként amikor átböngésztem, miféle gyógynövények vannak a teában, hangosan felröhögtem. Ilyenek többek között, hogy “kukoricabajusz, kutyabengekéreg, katángkóró herba.”

Jut eszembe az életmód változtatásáról. A minap olvastam egy cikket egy amerikai sztárszakácsról, aki úgy dobott le magáról egy év alatt harmincnyolc kilót, hogy “csak” a főzéshez használt alapanyagokon változtatott. Például elhagyta a cukrot és a fehér lisztet, valamint a rántott, tehát bő olajban sült dolgokat; lecserélte a zsíros vörös húsokat sovány fehér húsfélékre; rengeteg friss zöldséget és gyümölcsöt evett a sok tészta, krumpli és kenyér helyett, szóval ilyenek. Az egyik mondata nagyon megtetszett, idézem: “ Ha teleeszem magam jó kajával, nem marad hely a rossznak.”

Végezetül még egy fontos gondolat. A húgomnak volt egy igen okos észrevétele, miszerint írtam ugyan, hogy mennyi a kezdő súlyom, de azt nem, hogy ehhez hány centi társul. Nagyon nem mindegy ugyanis! Tehát akik még nem láttak engem teljes hosszanti terjedelmemben, azoknak elárulom, hogy kereken 180 cm magas vagyok. Na igen, sokat álltam kiskoromban az esőn.😄

Egy hét múlva ismét jelentkezem.

Elvonókúrám élményei (első rész)

Nem, még nem haltam éhen.😅 Sőt! Ilyen jókat akkor sem ettem, amikor nem volt tiltólistán semmilyen étel. Ez pedig annak köszönhető, hogy használnom kellett a kreativitásomat a konyhaművészetben.

Bevallom, a kúra kezdete előtt be voltam rezelve attól, hogy folyton éhes leszek.😬 Az első nap kihegyezett fülekkel vártam, mikor kordul meg a gyomrom. Ám mivel gyakorta falatoztam keveset, és sok folyadékot is ittam, meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen jól vagyok.

Ami még sokat segített abban, hogy kellemesen elteljek, az a zabkása volt. Tudom-tudom, eléggé ‘cicomátlan’ neve van szegénykének, ám annál finomabb! Az ajánlott felnőtt napi zabpehely-adag ötven gramm. Kimértem: ez a kis szeműből nyolc evőkanállal, a nagy szeműből pedig tizenegy evőkanálnyival jelent. Ehhez mindössze 2,5-3 dl víz vagy tej kell (én fele-fele arányban öntöm hozzá). Felforraljuk, majd még két percig főzzük takarékon, és már készen is van a tápláló-laktató finomság. Hogy ne duzzogjanak az ízlelőbimbóim, rendre teszek a kásába két mókás kanálnyi, illetve mokkáskanálnyi folyékony édesítőszert, továbbá fahéjat, vagy egy evőkanál kakaóport, vagy kókuszreszeléket, esetleg ha kihűlt, összekeverem reszelt almával; de az ízesítése a képzeletünkre van bízva.

Házi kakaóitalt is gyakran készítek, természetesen ezt is édesítőszerrel. Továbbá még egy jó tipp: főzésnél használjuk bátran a különböző zöldfűszereket. Ezek csuda trükkös és hasznos jószágok, ugyanis olyan intenzív ízt adnak az ételnek, hogy az ember észre sem veszi, ha véletlenül nem elég sós az eledele.

Mivel már az elején kikötöttem, hogy a kúra alatt nem állok mérlegre, így csak abból tudom leszűrni a pozitív változást, hogy az egyik övemen elfogytak a lyukak! Újakat kell fúrni rá, hogy összébb húzhassam. Ez azért biztató kezdet.

A mozgást természetesen továbbra is lelkesen űzöm, csak azt sajnálom, hogy hetente egyszer be kell iktatnom egy pihenőnapot.😑

Összefoglalva tehát: nagyon jól érzem magam a bőrömben, és kíváncsian várom, végül hány kiló mínusszal sikerül zárnom a kúrát. Három hét múlva kiderül, ám addig még többször is jelentkezem.