Nem tagadom, elég kemény 28 napon vagyok túl. Mondjuk nem is
fizikailag, inkább lelkileg volt megterhelő az elvonókúra, ugyanis nagyon
próbára tette a kitartásomat!
Meg kell mondjam, egy ehhez hasonló küldetésbe úgy érdemes
belefogni, hogy az ember jól van lelkileg. Én igazán szerencsés vagyok, hiszen
a férjem mellett megtaláltam azt a biztonságot és nyugalmat, ami ahhoz kell,
hogy efféle küldetéseket teljesíthessek.😇 Hiszen akinek rendben van a
lelkivilága, az nem menekül az evésbe; nem eszik bánatában, vagy unalmában,
netán azért, hogy a stresszt azzal vezesse le. Sokaknak ez most nem fog
tetszeni, de úgy is fogalmazhatnék, hogy ráadásként mindemellett még fel is kell nőni a
feladathoz.
Mondok egy példát. Egyik nap férjemnek olyan desszertet
készítettem, ami nem felelt meg a diétám követelményeinek. Mivel senki nem tartott
fegyvert a fejemhez, úgy gondoltam, nem kockáztatom azzal a testi épségemet, ha
ellenállok a kísértésnek, és NEM eszek az édességből.😅 Elvégre máskor is
készíthetek olyat. Egyébként pedig van egy jó kis trükk az ilyen esetekre: a sütiket
le lehet fagyasztani! Semmi bajuk nem lesz egy kis didergéstől, és legalább a
lelkiismeretünk is tiszta marad, ha egy kis szigorítás időszakában nem faljuk
fel suttyomban a tiltott finomságot, hanem belátjuk, hogy a fagyóban szépen
megvár minket. Nálunk például most körülbelül négyféle süti várakozik arra,
hogy leteljen a diétám. Na de félreértés ne essék, nem fogom mindet rögvest az
elvonóm utáni első nap felfalni!
Erről jut eszembe! Nem ám úgy fogok visszatérni a normál
táplálkozásomhoz, hogy tört krumplival megkent kenyeret aprítok feltétként a
rizses spagettihalomra, amit jól megszórok liszttel - merthogy ezeket az
ételeket harminc napon át mellőztem az életemből. Nem-nem. Fő a fokozatosság elve. És persze a cukrot meg sem említem,
mert azt továbbra sem vagyok hajlandó enni. Na jó, ez alól azok az élelmiszerek
kivételek, amelyekbe érthetetlen és roppant bosszantó módon “véletlenül”
belekerül egy kicsike százalékban, például mustár, torma, konzervhal,
fagyasztott zöldség, stb.
Pár szóban kitérek ‘titkos fegyveremre’, amivel reményeim
szerint egy végső csapást mértem makacs fölös kilóimra. Múlt vasárnap léböjt napot
tartottam. Ez azt jelentette, hogy aznap csak folyékony halmazállapotú étket
vehettem magamhoz, semmi rostot! Tehát "ehettem" ugyan zöldséglevest,
de leszűrve. A nap folyamán még frissen préselt alma-répa-zöldséglevet ittam,
valamint rengeteg teát. Nem is volt vészes az a nap, pláne, hogy leszámítva egy
kis délelőtti kertészkedést, főként pihentem. Egy-egy ilyen léböjt roppant hatékony nagytakarítást jelent a szervezet számára.
Szóval, összegezve a dolgot, most ott tartok, hogy a maradék
két napot becsületesen végigcsinálom, és vasárnap végre jöhet az
eredményhirdetés! Azért nem szombaton, mert egész napos programunk lesz a
férjemmel. Már nagyon izgatott vagyok az eredményt illetően!
Vasárnap tehát jövök a számadatokkal, illetve egy
meglepetéssel is készültem! Addig pedig egy kis lelkesítés
azoknak, akik a harmincnapos elvonómhoz hasonló “mókás programot” választanának
maguknak:
A képlet egyszerű: ha éhes vagy, igyál! Ha történetesen nem
vagy szomjas, nyaljál sót, és akkor biztosan inni fogsz!😂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése