2020. november 23., hétfő

Élelmiszereink árnyoldalai


Belegondoltunk-e már abba, hogy a mai modern korban oly’ könnyen hozzáférhető, többnyire feldolgozott élelmiszerek milyen hatással vannak a szervezetünkre?

Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök könyvét jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnének tudatosabb vásárlóvá válni. Azok is haszonnal forgathatják, akik a jövőben jobban odafigyelnének, mit tesznek a családi asztalra; milyen élelmiszerek kerülnek saját és szeretteik szervezetébe, és azok mit okoznak. Nem véletlen a mondás: “Az vagy, amit megeszel.” Az egészségünk nagyban ettől függ!

Ez a könyv nem fél kimondani az igazságot az élelmiszeriparról, ugyanakkor olvasmányos, elgondolkodtató, és változásra buzdít.

“Kezdj el úgy táplálkozni, mintha az életed múlna rajta, mert pontosan ez a helyzet: az életed múlik rajta!”

Laurie Coots

2020. november 8., vasárnap

Miért írok?

 

Csodálatos volt a november 06-ai péntekem! Előzőleg kaptam egy meghívót a 2021-es Békési Kalendárium bemutatójára. Idén is pályáztam egy novellával és több fotóval, és a szerkesztő ismét érdemesnek találta a munkámat arra, hogy a kiadványt gazdagítsa. 😀

Nyár közepén egyik nap áttekertem Békésre, hogy készítsek néhány képet az “Apró részletek Békésről” című fotópályázatra. Az alábbi kép kapott helyet a kötetben:

 

Még aznap megírtam az irodalmi pályázatra a munkámat, amelynek témája a “Múltunk darabkái a jövő építőköveti” címet viselte. Írásom itt olvasható: Nagymama.

A pénteki könyvbemutató rendezvényén a kalendárium közreműködői mellett a pályázókat is külön jutalmazták. Nem kis büszkeséggel töltött el már maga a tudat, hogy érdemesnek tartották az én munkámat is a megjelenésre. Ráadásul, amikor kimentem, hogy átvegyem jutalmamat a szerkesztőtől, külön megjegyezte, hogy nagyon jó az írásom. Elmondta a közönségnek továbbá még a bemutató elején , hogy számtalan pályamunka érkezett be, de csak a legjobb tizenöt kerülhetett a kötetbe. 💗

Jutalmam egy tiszteletpéldány, egy oklevél, valamint egy ajándékutalvány volt. Külön öröm számomra, hogy írásommal tulajdonképpen ismét pénzt kerestem. Hálás vagyok ezért! 🙏

Hálás vagyok továbbá egy kedves blogger társamnak is, aki nyár végén felkeresett azzal, hogy bemutathat-e engem, mint szerzőt az Alkotó Blogger Magazin-ban. Megtisztelve éreztem magam, és össze is raktam egy bemutatkozó szöveget, amelyet itt találsz:

Írói bemutatkozásom

(Jut eszembe: a “tudatos vegán író” elnevezést nem én találtam ki, ám igen elégedett vagyok vele.😁)

Szívből tudom ajánlani Eyn blogját, ahol tartalmas, sok esetben motiváló, lélekemelő cikkeket olvashatsz.

Eyn oldala

Köszönöm mindazoknak, akik eddig is figyelemmel kísérték írói munkámat. Sok-sok tervem van még, és minden erőmmel azon vagyok, hogy meg is tudjam valósítani őket. Persze ehhez türelmet kell gyakorolnom, hiszen az életben mindennek megvan a maga ideje. És hogy miért írok? Egyszerűen azért, mert nem tehetek mást. 📚💝

2020. november 7., szombat

Nagymama

 

Büszkén állíthatom, hogy nagyon szép menyecske voltam. Székelyudvarhelytől nem is messze, egy kicsiny zsákfaluban, Mátisfalván éltem édesszüleimmel és hat testvéremmel. Szűkösen ugyan, de azért boldogan éltünk. Jószág mindig volt az udvaron. Édesanyám varrónő volt, így mindig szép ruhában jártunk, még ha kissé viseltes anyagból készültek is a darabok. A divattal akkoriban a kutya sem törődött. Örültünk, hogy minden napra megvan a betevőnk és van fedél a fejünk fölött.

Képzeld, tegnap azért voltam tökre kibukva, mert nem volt a méretemben az a bőrnaci, amit kinéztem a kedvenc üzletemben. Annyira gáz volt, hogy nem fértem bele az eggyel kisebb méretűbe! Ott rögtön el is határoztam, hogy fogyózni fogok. Másnaptól, persze, mert shoppingolás után aznap még elmentünk iszogatni a csajokkal. Anyám szerint tizenhat évesen nem kellene bárokban tölteni az időmet. Jaj, olyan maradi!

Az egyetlen szórakozásunk a tánc volt. Évente kétszer zenés mulatságot rendeztek. Tizenhat éves korunk után arra elmehettünk. De csak úgy, ha volt velünk férfi kíséret. A bátyáimmal érkeztem az első ilyen bálba. És ott láttam meg a Nagyapádat. Hej, milyen fess katona volt! Mind közül a legdélcegebb.

Annyira ciki, hogy még mindig nincs pasim! Tök bénának érzem magam. Pedig van egy srác, akire eléggé rá vagyok kattanva. Eggyel felettem jár suliba, és marha sokat chatelünk. Jókat szoktunk röhögni a cicás mémeken. Folyton ilyeneket küldünk egymásnak. Nem értem, miért nem hívott még el randira. Talán nekem kellene rányomulnom?

Szinte rá sem mertem pillantani. Pedig Ő egész este le nem vette a szemét rólam. Nem is táncolt senki mással! Egyszer-kétszer elkapta a pillantásomat, de olyankor mindig elpirultam… A mulatság végén engedélyt kért az egyik bátyámtól, hogy hazakísérhessen. Nem merte megfogni a kezemet még a kapuban sem. De örök hűséget fogadtunk egymásnak, akkor este.

Hát ezt nem hiszem el! Amikor már összejött volna a dolog ezzel a helyes sráccal, akkor bejelentették, hogy világjárvány van, és nem mehetünk sehová! Még suliba se! Ráadásul bezártak az üzletek is. Nem tudok menni shoppingolni. Tökre unatkozok! Már a netezést is unom. Azt mondják, mindenki maradjon otthon, mert úgy biztonságos. Hja, meg halál unalmas is…

És megtörtént az elképzelhetetlen. Eladták az országunkat. A saját hazánkban nem voltunk már biztonságban. Aki tudott, felpakolta a szekérre személyes holmijait, de csak ami ráfért, és menekült. Száműzötté váltunk. Hontalanná. Nincstelenné. Csodával határos módon Nagyapóval azon a napon megtaláltuk egymást. Onnantól fogva soha egy napnál tovább nem voltunk távol egymástól… Kérte, hogy menjek vele. Könnyes búcsút vettem édesszüleimtől és testvéreimtől. Soha többé nem láttam őket. Mi kettecskén pedig Pécsett telepedtünk le. Fészket raktunk, és családot alapítottunk.

Anyám azt mondja, fogjam be a számat, és örüljek neki, hogy nem kell nélkülöznünk. Meg hogy hálát kéne adnom, amiért megvan mindenünk. Folyton azzal jön, hogy nektek mennyire keményen meg kellett dolgoznotok mindenért. Példát kellene vennem rólatok, amiért annyi áldozatot hoztatok, hogy tisztességgel felneveljétek a gyerekeiteket. És hogy még egy olyan jó anyós, mint Te voltál, nincs még egy a Földön. Respekt érte, frankón, de úgy gondolom, hogy az a világ már elmúlt. Én ki akarom élvezni a szabadságomat! Azt, hogy bárhová utazhatok, amikor csak kedvem tartja, és akkor, amikor akarok!

Az volt az utolsó utazásom. Életem párjával megérkeztünk új lakóhelyünkre, amit hosszú, hosszú évek alatt sikerült az otthonomnak éreznem. Neki könnyebb volt, hiszen Pécsett nőtt föl. De mindvégig boldogok voltunk. Nagyon keményen dolgoztunk ugyan, de soha egy szóval sem bántottuk egymást. Egyetlen szívfájdalmam volt csupán: nem jutott időm olvasni. Pedig mennyire szerettem a könyveket! Mit meg nem adtam volna, ha esténként le tudok ülni egy-egy félórára, hogy elmélyedjek a kalandok, szerelmek, izgalmak sokaságában.

Egek! Nem hittem, hogy ez lehetséges, de kajak nincs mit olvasnom! Itthon kell dekkolnom egész nap, már hetek óta, a négy fal között. Imádok olvasni, de már az összes létező itthon fellelhető könyvet kiolvastam. Könyvtárba meg nem lehet menni a hülye vírus miatt. Pedig nekem könyvek kellenek! Az e-bookot utálom. Az nem igazi könyv! Bárcsak vége lenne már ennek a helyzetnek, és visszatérne minden a megszokott kerékvágásba!

...azon a napon örökre megváltozott az életem. Idegen lettem a saját hazámban. 16 óra 32 perckor. Június 14-én. 1920-ban. Soha semmi nem volt már olyan, mint régen.

2020. november 1., vasárnap

Felfelé együtt könnyebb

 

Rhonda Byrne A varázslat című könyve alapjaiban változtatta meg az életemet. A pozitív változás 2018 szeptemberében kezdődött, miután elolvastam ezt a fantasztikus művet. Erről írtam is egy blogbejegyzést, amelyet itt találsz → A hálás szív mágnese a csodáknak.

Ahogy az évek során haladtam önfejlesztő utamon, egyre erősödött bennem az érzés, hogy szeretném, ha mások is megtapasztalnák ezt a csodát. Akinek csak tudtam, meséltem a könyvről és a tapasztalataimról is. Legutóbb egy kedves újdonsült ismerősömmel beszélgettem ezekről a dolgokról, és szóba került A titok című könyv is, szintén fent nevezett írónőtől. És láss csodát, Vera egy olyan történetet osztott meg velem, amitől libabőrös lettem, és csak úgy repesett a szívem. 😃

Vera elmesélte, hogy kinyomtatott egy varázscsekket (megtalálható A varázslat című könyv 165. oldalán, vagy ezen a linken: Magic Check), amelyre ráírt 50.000 Ft-ot, majd kitette a hűtőszekrény oldalára. Néhány nap múlva éppen esedékes volt a telefon előfizetésének megújítása, ráadásul a férjével szerettek volna egy új tévét is venni. Ahogy az ügyintéző nézegette a kedvezményeket, osztott-szorzott, majd a következő ajánlattal állt elő: “Van egy olyan készülék, amelyet a meglévő kedvezmények beszámításával 50.000 Ft-tal olcsóbban kaphatnak meg.”

Ez a kedves ismerősöm nem győzött hálálkodni nekem, amiért a figyelmébe ajánlottam ezeket a könyveket. És ami még fantasztikus, hogy sikerült találnia egy olyan munkát, amely az eddigivel ellentétben szellemileg kielégíti, nem mellesleg a fizetése is legalább a duplája lesz! Új munkahelye megteremtéséhez Vera szintén a hála erejét vetette be. Annyira örülök, hogy ilyen jól alakul az élete! Ez engem is felemel. 😄💖

Érdekes, hogy a legtöbb ember sajnos nem igazán tud szívből örülni más sikereinek. Aki megreked egy szinten, az bizony nem nézi jó szemmel, ha más netalán elindul a maga útján, és egyre magasabbra jut.


Pedig ha egy embertársunk előrébb jut, azzal mi egyáltalán nem leszünk kevesebbek. Csak mi érezzük úgy, hogy elvettek tőlünk valamit. Holott az Univerzumban bőség uralkodik, és bármilyen magasságokba is kapaszkodunk együtt, egymást segítve, mindenki ugyanúgy hatalmas bőségben részesülhet. Azt pedig végképp ne feledjük: amit adsz, azt kapod vissza!