Nem állt szándékomban elolvasni az alábbi könyvet.
Legalábbis, tudatosan nem.
Úgy történt a dolog, hogy múlt év augusztus végén, a nyaralásunk
előtti napon elmentem a helyi könyvvásárba, mely jeles eseménynek a Művelődési
Ház és Könyvtár adott helyet. Mivel itt dolgoztam kerek egy esztendeig,
gondoltam, beköszönök a volt kollegináknak. Hogy, hogy nem, az egyik polcon
egyenesen A VARÁZSLAT című könyvre esett a pillantásom. Szinte ugrott is a
kezembe. Veled előfordult már olyan, hogy egy könyv választott téged? Vagy
bármi más?
Aznap, amikor ez a számomra jelentős esemény történt, nem
volt alkalmam kinyitni a könyvet, mert még sok apróságot kellett elintézni
a nyaralásunk előtt. Ám amint másnap elindultunk, máris elkezdtem olvasni.
Libabőröztem!
Mivel szükségét éreztem, már korábban nekiveselkedtem az
önfejlesztésnek. Úgy saccolom, hogy közel két éve is megvan már ennek.
Fokozatosan kezdtem el egyre magasabb tudatossági szintre ébredni. A kulcsszó
itt az ébredni. Addig ugyanis alvó állapotban voltam. Mondhatni, vegetáltam.
Pörögtem a mókuskerékben, panaszkodtam, hülyeségeken akadtam fenn; magyarán
“áldozata voltam ennek a csúnya, igazságtalan életnek”! Költői túlzásnak tűnik
talán? Pedig így éreztem.
Kitartásom azonban meghozta gyümölcsét. Nem azt mondom, hogy
már nincs mit tanulnom, de ez a könyv, ami a kezembe “került”, teljessé tette a
képet. Végre megértettem a legfontosabb dolgot: hálásnak kell lenni mindazért,
amim van! Ráébredtem, mennyire gazdag, áldott és szerencsés vagyok. És persze,
hogy én irányíthatom a sorsomat. Annyira egyszerű a dolog! Mindössze hálásnak
kell lennem minden egyes nap - minden egyes napomért.
A VARÁZSLAT című könyvben huszonnyolc napra való feladatsor
található, amelyek betartásával fantasztikus módon meg fog változni az életünk.
Ez tény. Az enyém máris változóban van. 😇
Azt még mindenképpen szeretném megemlíteni, mennyire bölcs
mondásaink vannak. Csak kicsit figyelni kellene rájuk, és belegondolni az
üzenetükbe. Itt van például a következő: “Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem
érdemli.”
Milyen igaz! Csak ezt én eddig valahogy nem fogtam fel.
Mindent-mindent meg kell becsülnünk: az egészségünket; a
szabadságunkat; azt, hogy van hol laknunk, van mit ennünk; tudunk ruházkodni;
van hol dolgoznunk; körülvesznek a szeretteink, és ezt a felsorolást a
végtelenségig lehetne fokozni. Amint szokásunkká válik, hogy minden “apróságot”
(amit eddig természetesnek vettünk, és ami igenis nagy dolog) megköszönjünk,
egyre több és több jó dolog fog áramlani az életünkbe. Érdemes kipróbálni!
Miután elolvastam a könyvet, a benne foglaltak hatására el
is kezdtem vezetni a hálanaplómat.
Minden reggel írok bele tíz olyan dolgot, amelyekért hálás
vagyok. Olyat is meg lehet köztük említeni, ami még nem következett be, de
nagyon szeretnénk. Ám a vágyainkért is úgy kell köszönetet mondanunk, mintha
azok már megtörténtek volna. És láss csodát, működik a dolog! 😃
Szeptember elején történt. Indultam egy internetes játékon.
Előre köszönetet mondtam azért - és teljes szívemmel éreztem is közben a hálát
-, amiért megnyertem a tizenkét darabos ajándék könyvgyártást. Lelki szemeimmel
láttam, hogy én leszek a 8. nyertes. Annyira beleéltem magam a dologba, és
olyan biztos voltam benne, hogy enyém lesz a nyeremény, hogy fejben többször is
átgondoltam, kiknek fogok ajándékozni a könyveimből. És így is lett. Nyertem.
Tudom, hogy ez még csak a kezdet. Kitartó munka kell ugyan
hozzá, mégis megéri, hogy dolgozzak magamon, a gondolkodásomon, a jövőmön.
Mindennek az alapja a HÁLA. Azért, hogy ezt soha ne
felejtsem el, rá is tetováltattam a jelét a kezemre.
Folyamatosan változik az életem. Minden nap tartogat valami
kis meglepetést, örömhírt.
Szívből kívánom Neked, hogy megtaláld azt az utat, amelyre
rálépve biztosan eljutsz a boldogsághoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése