Egy kis érdekességet hoztam most Neked, Kedves Olvasó!
Legutóbbi élményemet ugyanis egy újságcikk formájában osztom meg Veled.
Akkor jöttem rá, mennyivel könnyebb blogot írni, amikor
először próbáltam meg összehozni egy cikket a Mezőberényi Hírmondóba. Nem elég,
hogy stílusát tekintve nagy a különbség, hiszen utóbbi esetben lényegre törően
és röviden kell minden információt, történést egy keretbe foglalni, és még a
leütésszámok tekintetében is igencsak meg van kötve a keze a szerzőnek. Ezerötszáz karakter. Slussz-passz. 😅 Oké, előfordul, hogy egy pár tízessel túllépjük a
keretet, ami még belefér, ám az addig vezető út eléggé strapás. Újra és újra le
kell faragni eredeti szövegünkből (amikor is elszalad velünk a billentyűzet),
majd az újabb verziót át kell nézni, csiszolni, esetleg az egész bekezdést
újrafogalmazni. Ám ennek is megvan a szépsége. Hiszen amikor a szerkesztő végre
rábólint, hogy mehet az anyag az újságba, az minden erőfeszítésért kárpótol. 😄
Fogadd hát szeretettel legutóbbi kirándulásomról készült irományomat,
hiszen ugyanúgy, ahogy mindegyik írásom, ez is szeretettel készült.
Városnézés Nagyváradon
Egy kisbusznyi túratárs vágott neki az útnak Nagyváradra,
2018. október 14-ének hajnalán. A kirándulást Véha Béla vezetésével az Alföld
Turista Egyesület szervezte.
Mire megvirradt, a csapat már a határon is átjutott, és egy
pár perces pihenő után leparkolt első állomásán. A nagyszalontai piacon
vásárláson kívül lehetőség volt finom reggelivel és kávéval indítani a napot.
Egy rövid buszozást követően a társaság végre nyakába
vehette Nagyváradot, és elsőnek a Római Katolikus Székesegyházat csodálhatta
meg kívül-belül egyaránt. Ezt követően a mindössze néhány percnyi sétára lévő
vasútállomás következett, ahol az 1938-ban gyártott gőzmozdony megtekintésén
túl a túratársak tagjai sok érdekes információt hallhattak Pusztai László
előadásában.
A buszsofőr újabb helyre fuvarozta a társaságot. A
csodaszép, napsütéses időben igazi élmény volt körülsétálni a Nagyváradi várat,
mely látnivaló Erdély egyik legjelentősebb késő középkori műemléke. Innen a
csapat átsétált a szemet gyönyörködtető Unirii (Szent László) térre, ahol mind
a Fekete Sas Palota, mind a Holdas templom lenyűgözte a tagokat. A Republicii
(Fő) utcán végigsétálva pedig kedves szuveníreket is be lehetett szerezni.
A kora délután kezdődő szabad programot megelőzően a
társaság tagjai együtt hódították meg az Óratornyot, hegyekhez szokott lábukkal
rutinosan legyűrve a 250 lépcsőfokot.
Hazafelé a határon a negyven perces várakozás sem szegte
kedvét senkinek, hiszen Véha Béla és felesége szakszerű, érdekes beszámolókkal
fűszerezett idegenvezetése csodás hangulatot adott a napnak.
Oszlánszky Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése