Igen kellemes élményben volt részem legutóbb a
fogorvosomnál. (Igen, léteznek csodák!)
Délre kaptam időpontot, ám amikor kicsivel előtte
megérkeztem, már ott várakozott egy anyuka a négyéves forma kislányával. Épp
akkor érkezett meg a körzeti orvos is, aki soron kívül bekéredzkedett. Amíg ő
bent volt, megkérdeztem az anyukát, hogy időpontra jöttek-e. Nemleges válasza
hallatán felajánlottam, hogy menjenek be előttem nyugodtan, mert egy
kisgyerekkel nehezebb várni, mintha csak az ember lánya van ott egymaga (mint
én). Ráadásul fel voltam szerelkezve olvasnivalóval, és őszintén szólva még
örültem is ennek az ajándékba kapott plusz időnek, mert otthon mostanában
sajnos nincs időm olvasni. 😏
Kijött a körzeti doki. Bement az anyuka a pici pácienssel.
Szegényke elég riadt fejet vágott.
Az ajtó bezárult. 😬
Meglepődve és mosolyogva hallgattam, hogy a doktornő férje,
aki asszisztensként dolgozik felesége mellett, mennyire megnyugtatóan
magyarázott el minden egyes lépést a gyereknek, hogy mit miért csinálnak. Még
bátorította is, hogy ne féljen a fúrótól, mert annak csak a hangja nagy, de jó
munkát végez, mert kiugrasztja a szájából a rossz manókat, akik el akarják
rontani a fogát. A gyerek az egész kezelés alatt meg sem pisszent.
Amíg türelmesen várakoztam, elmerengtem azon, hogy
választhattam volna a mérgelődést is. Na de a körülmény adott volt. Különben
is, bármikor előfordulhat némi csúszás. Azzal, ha pufogok, nem leszek előrébb.
Az, hogy hogyan reagálunk egy helyzetre, tulajdonképpen rajtunk múlik. A mi döntésünk. Az ember
amúgy is izgul a fogorvosnál, nem hiányzik még egy plusz gyomorgörcs is. 😅
Az is eszembe jutott, hogy ha nem szánja az asszisztens a
riadt gyerekre azt a plusz egy-két percet, amíg elmagyaráz neki mindent, talán
a sírás-rívás-ellenállás miatt még tovább is tartott volna a kezelés. Ráadásul
stresszesen.
A jövőben azon fogok igyekezni, hogy tudatosan türelemre
ösztönözzem magamat, mert ez az a terület, amellyel eddigi életemben talán a
legtöbb gondom volt.
Attól tartok, nagyon rég volt már, hogy idézettel zártam egy
bejegyzést. Mielőtt még hiányérzeted támadna, íme:
“Az életnek csak tíz százaléka az, ami történik Veled, és
kilencven százaléka az, ahogyan reagálsz rá.”
John C. Maxwell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése