A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kincsőrző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kincsőrző. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 27., csütörtök

Kár a gőzért!


Kérlek, ne olvasd el ezt a bejegyzést, ha teljesen elégedett vagy az életeddel, és semmilyen változást nem szeretnél a személyiségedben.

Légyszi görgess tovább, ha úgy érzed, hogy már nincs hova fejlődnöd.

Szépen kérlek, már most hagyd abba az olvasást, ha neked megfelel panaszkodni, a külső körülményeket okolni a “rossz” dolgokért. 

Légyszi már most fejezd be a drága időd elvesztegetését erre a bejegyzésre, miközben nyugodtan folytathatod életed intézését a megszokott, jól bejáratott módon.

Ha azonban készen állsz a belső munkára…

Tudod. Olvass tovább! 😄

Tudom, mert tapasztaltam, hogy rohadtul nem könnyű a belső munka: dolgozni magunkon; áldozni az időnkből, pénzünkből, energiánkból, hogy hullámvölgyek közepette, érzelmileg megterhelő vagy kihívásos folyamatokon keresztülküzdve magunkat megtapasztaljuk, milyen egy feszültségmentes, békés, kiegyensúlyozott, örömteli, hálatelt, nyugodt, boldog létállapot. És az a helyzet, hogy nem is áll erre mindenki készen.

Szörnyen ijesztő szembenézni önmagunkkal. Lemenni mélyre, szembesülni elnyomott traumákkal, mintákkal, amelyek alapján viselkedünk, reagálunk a világra.

Nem könnyű elengedni bizonyos dolgokat; felhagyni a ragaszkodással, változtatni, változni, nem feladni, küzdeni, elbukni, felállni, sírni, sírva nevetni, végül rádöbbenni, hogy minden belőlünk indul ki, és az életünk a saját kezünkben van. Melós, de megéri. 😇

Ha mégis eljutottál idáig (aminek szívből örülök!😊), engedd meg kérlek, hogy a figyelmedbe ajánljak valamit. Ha készen állsz, csak kattints a linkre!

"Nem kell benne ragadni a szenvedésben, le lehet tenni"

2025. február 18., kedd

Mire jó a jóga?

 

Egyre népszerűbb és persze divatos dolog jógázni. Az pedig külön nagyszerű, hogy férfiak sem szégyellik gyakorolni. 😁

Igyekszem most rövid és lényegre törő lenni, ezért vázlatosan összeszedve írom le Neked, mi mindenre jó a jóga.

  1. erős, energikus, hajlékony lesz a test
  2. erősíti az izomzatot és a csontozatot (csökken a sérülések kockázata)
  3. kiválóan formálja a testet
  4. nő a testtudatosság, a koncentrációs készség
  5. segíti a koordinációt, az egyensúlyérzéket
  6. javítja a testtartást
  7. fejleszti a rugalmasságot
  8. relaxálja a testet, nyugodt alvást biztosít
  9. javítja a mentális egészséget
  10. segít fejleszteni az érzelmi stabilitást és a stressztűrést
  11. segít megszabadulni a méreganyagoktól
  12. javítja az emésztést
  13. erősíti az immunrendszert
  14. javítja a szív- és érrendszer működését
  15. csökkenti a gyulladást
  16. harmonizálja a légzést, a keringést és a hormonrendszert
  17. közreműködik az idegpályák fejlesztésében
  18. segíti az önreflexiót, javítja az önbecsülést
  19. fejleszti az önkifejező készséget
  20. úgy összességében, javítja az életminőséget
  21. segít az érzelmi egyensúly megtalálásában
  22. segít a belső béke elérésében

És ezt figyeld!! Nyugtatja az elmét; oldja a feszültséget, az aggodalmat és a stresszt. 😎

Aha, “rövid leszek”. 😅 De mennyire fantasztikus már, hogy ezt mind-mind megtapasztalhatod, ha rendszeresen gyakorlod, nem?

Oké, még egy utolsó érv: semmit nem veszíthetsz vele, ha kipróbálod.

Én csakis arra tudlak ösztönözni, hogy kezdd el, és még ha nem is építed be az életedbe a mindennapi, rendszeres jógagyakorlást; amikor csak teheted, végezz el egy-egy flowt, avagy áramlást. A tested-lelked-szellemed egyaránt hálás lesz érte. 😇

Fogadd kérlek szeretettel ajánlásomat → Gottschall Eszter YouTube csatornáján (Jóga Életmód) kezdőtől a haladóig, pár percestől a másfél órás gyakorlatsorokig kedvedre válogathatsz.

Telefonnyomkodás helyett...


2021. szeptember 2., csütörtök

Triatlon növényi alapokon

 

Magam sem hittem volna, de megcsináltam! Oké, az egy dolog, hogy külön-külön edzettem már előtte, de egymás után rakni a 0,75 km úszást, a 20 km tekerést és 5 km futást, elég rendes kihívás volt.

Bevallom, az úszástól tartottam, mert már sok éve nem jártam úszómedencében. (Pedig a strand szó szerint a szomszédunkban van. 🙈) Viszont nem kapkodtam el a dolgot, beosztottam az erőmet, így végül sikerült teljesíteni a távot. Jó, hozzáteszem, békaúszást választottam, ami a tempóját tekintve is hasonlított a róla elnevezett jószágra… 😅

Külön hála illeti meg az úszómester hölgyet, aki szavakkal biztatott minket, amatőr indulókat, hogy tartsunk ki. 🙏

Megvolt tehát az első teljesítendő feladat, és én már előre örültem, hogy száraz ruhába bújhatok. Aha! A reggeli izgatott készülődésemben olyan ügyesen sikerült a kulacsomra csavarni a tetejét, hogy a belőle kiszivárgott víz totál eláztatta a táskámban lapuló edzőfelszerelésemet. 😂 No de nem agonizáltam sokat a tragédiámon. Egy elnagyolt törölközés után már ugrottam is a bicajos cuccba, majd nyeregbe pattantam. Isteni volt a reggeli kellemes napsütésben tekerni. Menet közben pedig többször is figyelmeztettem magam, hogy osszam be az erőmet, mert bizony várt még rám 5 km futás!

Bicajozás előtt, és a táv felénél is jócskán kortyoltam az előre elkészített, energiával teli turmixomból, szóval az energiapótlás rendben volt.

Elérkezett a harmadik feladat teljesítésének megkezdése is! Leraktam a bringámat a dokkban, és már indultam is. Igazán sokat segítettek az aszfaltra felrajzolt kis motivációk, külön hála értük a szervezőknek! 💗

Érdekes tapasztalás volt ennyi úszás és tekerés után futni. Azt hittem, bele kell majd sétálnom, de szerencsére elkaptam egy ritmust, és csak futottam, futottam. Közben pedig azért is hálás voltam, hogy van két lábam, egészséges vagyok, tehát futhatok. 😊

Az is sokat segített a kitartásban, hogy volt egy célom, miért is vállalkoztam erre a kihívásra. Nincs semmilyen sportmúltam. Nagyon sokáig gondjaim voltak a súlyommal. Amióta azonban áttértem a növényi alapú étrendre, az összes maradék felesleges kilómat leadtam, 100%-osan egészséges vagyok, az energiaszintem pedig az egekben! Mindez “csupán” attól, hogy többé nem juttatok a szervezetembe semmiféle állati terméket. Szóval, igen, az állatokért futottam. Azért, hogy elmondhassam, pusztán a növények erejével igenis jelentős változásokat lehet elérni. 💪

Amúgy röhej, de aznap reggel, amikor megcsináltam a triatlont, még mindig annyira telve voltam energiával, hogy az igen bőséges vacsi után el kellett mennem sétálni egy órát.

Jövőre szerintem ismét benevezem magam egy ilyen mókára.

a 106-oska 😄


csobbanás előtt


csak semmi kapkodás 😅


Megcsináltam!


regenerálódás

2021. július 21., szerda

Ingyenes tanácsadás


A legutóbbi, futással kapcsolatos bejegyzésemre Facebook üzenetben reagált egyik kedves ismerősöm. A posztban arról is írtam, hogy mit reggelizek (gyümölcs, müzli stb.). Szóval kaptam egy linket, amiben felsorolták, mi mindent “nem szabad” enni a reggeli órákban. Köztük bizonyos gyümölcsöket sem. Na, akkor erre most reagálok.
😅

Elfelejtettük, hogy mi magunk vagyunk a testünk táplálkozási szakértői. Nem kellene hagynunk, hogy egy random “tizeslistás” cikket összerakó idegen, vagy a reklámok, netán az élelmiszeripar, esetleg a szokásaink diktálják le, hogy mikor mit ehetünk! Miért nem figyelünk a testünk jelzéseire? Saját magunk is kitapasztalhatnánk, mi az, ami jólesik, a javunkra válik, és mi az, ami nem.

Én már hosszú ideje indítom a napomat többnyire gyümölcsökkel, és kijelenthetem, hogy soha nem voltam még ennyire rendben. Hozzáteszem, ez azóta van így, amióta áttértem a teljes értékű növényi étrendre. 😇

Egy másik kedves ismerősömtől ugyancsak kaptam jó tanácsot a táplálkozásommal kapcsolatban. Egyébként ezekért valójában hálás vagyok, mert látszik, hogy törődnek velem.

Szóval az volt az intés, hogy kerüljem a fehérjeporokat. Én erre csak azt mondom, hogy valóban nem lenne szükségem rájuk, hiszen az étrendemnek köszönhetően minden szükséges makro- és tápanyagot megkap a szervezetem a tökéletes működéséhez. Néhanapján mégis fogyasztok növényi fehérjeport, mert szeretem az ízét, és jólesik. Úgy gondolom, ez még belefér az egészséges táplálkozásba. Ugyanez már egyáltalán nem jelenthető ki az állati termékekről, amelyek folyamatos gyulladásban tartják a szervezetet. Csak szét kell nézni, hány elhízott/túlsúlyos ember (sajnos egyre több gyerek is) van körülöttünk, és hányan szednek közülük marékszámra gyógyszereket!

Ugyanúgy a mozgás terén is nyugodtan hallgathatunk a testünk jelzéseire. Nekem például bejött az éhgyomorra történő futás. (A súlyzós edzés üres hassal már nem.) Futás közben is figyelek a belső hangomra. Van, hogy betervezek ötven percet, de érzem, hogy aznap elég lesz negyven is. Máskor viszont annyira belejövök, hogy hatvan percet futok egyhuzamban, mégis jól bírom, és jólesik. 😊

Ha tehát én is adhatok egy megszívlelendő tanácsot, akkor annyit mondanék csupán: figyelj befelé! 💓

2021. június 22., kedd

Iszkiri!


Újra rákaptam a futás édes ízére. A házunktól négy perc sétára van egy kis liget, ahol olyan öröm futni, hogy az szavakkal nehezen kifejezhető. 😊


Több mint tíz éve, amikor még Nyíregyházán éltem, egy időben rendszeresen futottam a Sóstói erdőben. A nulláról kezdve először felváltva sétáltam és futottam egy-egy percet, majd végig bírtam galoppolni egy egész zeneszámot, majd tíz percet, végül pedig egy-másfél órát is simán lefutottam, eléggé lendületes tempóban.

Most is ugyanígy járok el. Fokozatosan szoktatom magam az egyre tovább tartó futáshoz. Kora reggel, éhgyomorra szoktam végezni ezt az áldott jó sportot. Nekem tökéletesen bevált. Most még csak fél órákat kocogok, de szerintem rövidesen megemelem ezt az időt. Meg persze az intenzitást is. Egyelőre csak az utolsó percekben húzok bele jobban. Ekkor kiválasztom a lejátszási listámból a “legkedvencebb” számomat, és minden gondomat és gondolatomat elhagyva (majdnem a hajamat is…😅) úgy vágtázok, mint a szélvész.

Lassan három éve már, hogy teljes értékű növényi étrendre váltottam, ám még mindig meglepődök, hogy mennyire tele vagyok energiával, mozgásvággyal! És hogy milyen üzemanyaggal tankolom fel a szervezetemet? Reggelire általában gyümölcsöt, vagy növényi tejet és müzlit fogyasztok. A nap további részére is van példám. Ha kíváncsi vagy rá, kattints az alábbi linkre:

Mivel táp-lálom a testem?


Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az edzés előtti bemelegítés, és az edzés utáni nyújtás! Utóbbi élvezetes művelésére mutatok is egy példát. 

Nyújtás

2021. április 28., szerda

Mozgásban

 

Múlt pénteken egy kissé feszültebben értem haza munkából. Nem akarok belemászni abba, mi a meglátásom és a véleményem ezzel az egész helyzettel kapcsolatban, ami felforgatta a világunkat… 😒 Inkább elmesélem, mi az, ami segített.

Már az úton hazafelé megfogalmazódott bennem, hogy edzeni fogok egy kiadósat. Megszaporáztam hát lépteimet, otthon átöltöztem edzőcuccba, és már kezdtem is a bemelegítést (mert az FONTOS!). Ugrálókötelezéssel jól megemeltem a pulzusomat, aztán súlyzóztam, végül jött a kedvencem, a hasazás. Egyszerűen elképesztő, mennyire ki tudja cserélni az embert a mozgás! Megszűnt minden gondom. Nem beszélve a sport temérdek pozitív hatásáról. 💗👊

Arra biztatlak, hogy ha megteheted (és miért ne tehetnéd, hiszen kin múlik a dolog?), mozogj rendszeresen! Nem kell túlagyalni a dolgot. Egyszerűen bújj bele valami kényelmesbe, és kezdd el, mielőtt még az egód ráeszmélne, mi is történik, és ellenkezni akarna. 😅 Hiszen:

“A legnagyobb hatalom az, amikor az ember saját magát uralja.” 

Publilius Syrus

Hajrá! 😉

2020. november 23., hétfő

Élelmiszereink árnyoldalai


Belegondoltunk-e már abba, hogy a mai modern korban oly’ könnyen hozzáférhető, többnyire feldolgozott élelmiszerek milyen hatással vannak a szervezetünkre?

Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök könyvét jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnének tudatosabb vásárlóvá válni. Azok is haszonnal forgathatják, akik a jövőben jobban odafigyelnének, mit tesznek a családi asztalra; milyen élelmiszerek kerülnek saját és szeretteik szervezetébe, és azok mit okoznak. Nem véletlen a mondás: “Az vagy, amit megeszel.” Az egészségünk nagyban ettől függ!

Ez a könyv nem fél kimondani az igazságot az élelmiszeriparról, ugyanakkor olvasmányos, elgondolkodtató, és változásra buzdít.

“Kezdj el úgy táplálkozni, mintha az életed múlna rajta, mert pontosan ez a helyzet: az életed múlik rajta!”

Laurie Coots

2020. május 13., szerda

Megvonások


Május hetedikén telihold volt, nagyszerű időpont arra, hogy az ember elvégezzen egy tisztítókúrát. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy böjtöljek egyet, ám a végső lökést az “Isteni erőnk” nevű Facebook csoport adta meg, mely közösség tagjairól az egyik (szerintem az egyik legjobb!) YouTube csatorna által értesültem.
A szívemhez legközelebb álló videót ide linkelem:

A csatorna vezetője azt találta ki, hogy aznap ne csak az ételt vonjuk meg magunktól, hanem a technikát is. Ezt igazán jó ötletnek tartottam, mivel hónapok óta érzem azt, hogy egyszerűen túl sok az állandó pörgés. Alig vártam tehát a május hetedikét! Szerencsére aznap szabadságon voltam, mert előzőleg időpontot kértem a cicusomnak az állatorvoshoz.
Ő Tornádó. 😊 Láthatóan hosszúszőrű jószág, és bizony meg szokott gyűlni a baja a bundájával. Évente egyszer vagy kétszer el szoktam vinni az állatorvoshoz, hogy bódításban kikócolják.

Előző este, hatodikán még rendesen megvacsoráztam, és közöltem a szervezetemmel, hogy ezt a mennyiséget kell beosztania másnapra is. 😃 A telefonomról pedig lefekvés előtt lecsatlakoztattam a netet.

És elérkezett a nagy nap! Reggel kilencre volt időpontunk, Tornádót pedig éhgyomorra kellett vinni. Mondtam neki, igazán díjazhatná, hogy szolidaritásból vele együtt koplalok. Őuraságának ugyanis már hajnalok hajnalán szervírozni kell a reggelit, addig a nap sem kelhet fel. 😅

Böjtöknél szokták javasolni a könnyű testmozgást. Én ezt aznap kipipálhattam, mivel az ötkilós kandúromat gyalog vittem a félórányi sétára lévő doktornőhöz. Szép, napos idő volt, így amíg Tornádó bundáját rendbe szedték, várakozás közben kint ültem a teraszon egy padon, és könyvet olvastam.

Érdekes módon a nap folyamán nem tapasztaltam állandó, szűnni nem akaró éhségérzetet. Mindössze kb. kétszer kordult meg a gyomrom, egyébként egész jól elvoltam. Persze a natúr teát döntöttem magamba rendesen! Kicsit talán le voltam lassulva, de nem a rossz értelemben véve, vagyis nem dekoncentrált voltam, inkább békés, nyugodt. Meglehet, az is számított, hogy nem sajnáltam magam előre, amiért “éhezni” fogok, hanem fejben helyre tettem magamban, hogy mindezt a tisztulásomért teszem, és egy napot igazán ki lehet bírni.

Aznap tudatosult bennem igazán, mennyire rossz lehet azoknak az embereknek, akik nélkülöznek, és nem tudják előre, hogy mikor jutnak legközelebb élelemhez. Ehhez képest a jóléti társadalmakban az emberek többsége gyakran rosszullétig zabálja magát, és pazarló módon él: kidobja az ételt, amit már nem kíván, vagy amit szimplán megunt. 😢 Az pedig talán soha eszükbe sem jut, hogy megköszönjék, amiért mindennap jóllakhatnak. Hiszen ez természetes! De vajon mindig az lesz? Én az utóbbi hónapokban szoktam rá arra, hogy lehetőleg minden étkezés után hálát adjak, amiért jóllakhatok, és amiért finom, tápláló ételeket ehetek.

A böjt napjára semmilyen feladatot nem terveztem be magamnak. Sokat voltam kint a kertben a nyugágyon a cicáimmal, és csak úgy elvoltam. Élveztem a napsütést, a tavasz illatát, a méhek döngicsélésének dallamát, az életet. 💗 Délután annyira elálmosodtam, hogy elvonultam szundítani egyet. Talán életemben nem aludtam még olyan jót!

Elérkezett a vacsoraidő, ám még ekkor sem vett erőt rajtam gyötrő éhség. Inkább teljesen rendben éreztem magam. És könnyűnek, felszabadultnak. A technikai böjtölés pedig talán még jobban tetszett, mint az ételek megvonása. Hiszen attól, hogy egy napig nem vagyok elérhető, még nem áll meg a világ! És én sem leszek kevesebb, nem maradok le az égvilágon semmiről.

Másnap egy csodálatos gyümölcstállal indítottam a napot, aztán ment minden a régi kerékvágásban.

Összességében, harmincnégy órányi nullkalóriás és “nullnetes” nap után kijelenthetem, hogy nagyon is megérte böjtölni, elcsendesedni, és biztosan meg fogom ismételni ezt a kúrát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert igazán jótékony hatásai vannak.

2019. június 9., vasárnap

Élet növényi alapokon


Immár nyolc hónap is eltelt azóta, hogy véglegesen áttértem a növényi alapú étrendre. És igen, biztos vagyok benne, hogy ez a döntésem életre szóló, mert elsősorban etikai indíttatású volt. Miután felnyílt a szemem, és látom, hogy az állati termékek mögött mekkora szenvedés, halálfélelem, rettegés, kínok és horror van, egyszerűen nem tudnék lenyelni semmiféle állati eredetű terméket.

Na most, e sorok írása közben így nézett ki a környezetem:

Erre a bejegyzésre hónapok óta készülök. Amellett, hogy időről-időre feljegyeztem egy-egy gondolatot, élményt, ötletet, bizony egy meglepetéssel is szolgálhatok. A “Képgalériában” (lent) ugyanis kereken 101 db fotó látható különböző ínycsiklandó, növényi alapanyagokból készült ételről. Az ízüket sajnos nem tudom prezentálni, de annyit mondhatok, hogy egy új és csodás gasztronómiai élményvilág tárult ki előttem!

Ezzel kapcsolatban van is egy aranyos sztorim.
A szobában tettem-vettem, amikor a férjem bekiabált a konyhából:
- Na hallod!
Kíváncsian kukkantottam ki:
- Mi az?
- Hát ilyen jókat nem eszik senki! - jött a válasz, miközben Tibi egy csicserikrémes-zöldséges tortillát majszolt. - Nem is tudom, mikor ettem ilyen finomat. 😊

Tibivel egyébként (minden téren) nagy szerencsém van. Soha nem volt valami nagy húsrajongó, így nem kell külön főznöm neki. Teljesen elégedett azzal az étrenddel, amire váltottam. Nem mellesleg az emésztése is tökéletesen működik, azelőtt ugyanis voltak vele problémák. Szóval Tibim még örül is az új diétámnak, mert mint megjegyezte: “Legalább már nem kell néznem, ahogy eszed a húst.” 🙈

Erről jut eszembe! Amikor szóba kerül, hogy nem eszek állati eredetű dolgokat, akkor rendre megkapom a csodálkozó kérdést elkerekedett szemű embertársaimtól: “Úristen, akkor mit eszel?!”
Ilyenkor próbálom türelmesen elmagyarázni, hogy körülbelül nyolcvanezer féle ehető növény létezik a Földön, amiből bizonyára tudok válogatni. Azt is hozzáteszem, hogy a vegyes táplálkozásúaknál a köret például kimerül a krumpli-rizs-tészta hármasában, holott csak rizsből több ezer fajta van. Ezenfelül ott a bulgur, köles, árpa, hajdina, zab, quinoa; továbbá a csicseriborsó, szója, tofu, szejtán; valamint a zöldségek és gyümölcsök garmadája. A felsorolt alapanyagokból pedig bármit el lehet készíteni: fasírtokat, rántott dolgokat, töltött/rakott ételeket, süteményeket, pogácsát, szószokat; mindenféle levest, főzeléket, egytálételt. Szóval igazán változatosan tudunk étkezni. Ráadásul hab a tortán, hogy ezek az ételek általában húsz-harminc perc alatt készen vannak, szóval időt is nyerek az elkészítésükkel. 😎

Ha már a nyerésnél tartok, akkor felsorolok néhány pozitívumot, amit eddig megtapasztaltam:
  • örömmel, bűntudat nélkül étkezek minden egyes alkalommal (ezért is nevezik békés étrendnek)
  • érezhetően megnőtt az erőnlétem
  • szebb és erősebb lett a hajam, tisztább a bőröm
  • többnyire elkerülnek a betegségek, de ha el is kapok valamit, sokkal hamarabb gyógyulok meg
  • a gyakori migrénes fejfájásaim egyszerűen megszűntek
  • a testem elengedte a maradék felesleges kilóimat
  • láthatóan eltűnőben van a narancsbőröm
  • gyorsabb az anyagcserém → többet ehetek büntetlenül 😄
  • békésebb, kiegyensúlyozottabb vagyok, tisztább gondolatokkal
  • környezettudatosabb lettem
  • csodálatosan gazdag kulináris világ tárult ki előttem
  • felerősödött az ízérzékelésem, ezért élvezni tudom a természetes ételek valódi ízét
  • könnyebben és gyorsabban tanulok 😏
  • megértőbb és elfogadóbb vagyok az embertársaimmal 💗
  • amikor előfordul, hogy degeszre eszem magam, nyugodt marad a lelkiismeretem, mert tudom, hogy nem szaladnak fel rám plusz kilók, és senkinek sem ártok a falánkságommal

Bevallom őszintén, egyvalamit nagyon-nagyon bánok azzal kapcsolatban, hogy áttértem erre az életmódra. Mégpedig azt, hogy ez a váltás nem hamarabb jött el az életemben.

Sok olyan embertől hallottam, akik áttértek a növényi alapú táplálkozásra, hogy óhatatlanul ráléptek a spirituális utazás ösvényére, és egy olyan utat követnek, ami segít megtalálni a legjobb valójukat. Ezt én is tapasztalom. És nagyon élvezem az utazást! 😇

Emlékszem, először három hónap elteltével álmodtam “vegánul”. Álmomban álltam egy hamburgeres bódé előtt, és azon agyaltam, mit is választhatnék. Rájöttem, hogy a hambit lehet kérni húspogácsa nélkül, és a sült krumplit sajt és majonéz nélkül is. Egyébként ez már a való életben is megtörtént. Amikor egy rendezvényen a séftől hús-és sajtmentes hamburgert kértem, először elkerekedett a szeme. Kérdezte is, hogy akkor mit rakjon bele? Mondom: salátát és sok-sok zöldséget. Isteni lett az elkészült étel! Ráadásul a tulaj olcsóbban számolta fel, mint a húsos verziót.

Á, az anyagiak. Sokaktól hallom, hogy nekik nincs pénzük annyi zöldséget meg gyümölcsöt venni, mint amennyit szeretnének. Volt olyan ismerősöm, aki kijelentette, hogy ő sajnálja a pénzt gyümölcsre. Mhm, oké. Amikor megkérdeztem az illetőtől, hogy melyiknek a kilója drágább: a húsé vagy a banáné, a sajté vagy a borsóé, akkor csak röhögött, de nem tudott mit mondani. Persze mindenki maga dönti el, hogy étteremben eszik, gyorsétkezdében, félkész kajákat vesz; vagy pedig "áldoz" az életéből egy fél órát, netán egy órát, hogy bevásároljon és főzzön valamit. Áldoz... Az egészség és boldogság oltárán. 😏

Szándékosan nem tértem ki a vegyes táplálkozás romboló és sötét oldalára. És a lentebb található képgalériára, illetve a linkekre is nyugodtan rá lehet kattintani. Nem áll szándékomban elrettentő, horrorisztikus tartalmakat Rád tukmálni. Nincs jogom ugyanis senkit sem “megtéríteni”, és nem is akarok ilyet tenni. Én csak elmeséltem, miket tapasztaltam, hogyan érzem magam. A váltás mindenkinek egyéni döntése, és pontosan akkor fog ez megtörténni, amikor készen áll rá az ember.

Bejegyzésem végére tartogatok két mókás jelenetet.
Anyósom az elmúlt években tanúja volt jó néhány életmódbeli próbálkozásomnak: kalóriaszámolás, szénhidrátcsökkentett táplálkozás, konditermi edzések stb. Egyem meg, azt hiszi, hogy ez a mostani is holmi múló szeszély, amit csak kipróbáltam. 😅

A munkahelyemen az egyik “törzsolvasónk”, a hetvenöt éves Sándor bácsi, akivel érdekes témákról szoktam beszélgetni, múltkor így szólt hozzám: “A feleségem egyszerűen nem hiszi el, hogy itt a könyvtárban dolgozik egy igazi vegán.” Ezen jót derültem. Micsoda kuriózum lettem. 😂 Válaszul ennyit közöltem mosolyogva: “Mondja meg a kedves feleségének, hogy üdvözletét küldi neki egy hús-vér vegán.”

Búcsúzóul pedig egy magvas gondolat:
“A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.”
                                                                  Tom Peters

Extra tartalmak:
Kivonat A világbéke étrend című könyvből
Olvasmány
(Emlékszem, miután letöltöttem és elkezdtem olvasni ezt a művet, eszembe jutott egy ötlet. Szerettem volna, ha a szeretteim is tudatára ébrednek a valóságnak. Ezért a 230 oldalas könyvből készítettem egy 23 oldalas dokumentumot, ami tisztán és érthetően tárja fel előttünk az igazságot. Aki pedig mélyebben bele akarja ásni magát a témába, az ingyenesen elérheti ezt a fantasztikus könyvet.)
Ingyenesen hozzáférhető anyag:
A világbéke étrend

2019. május 26., vasárnap

Test és lélek összefüggései


„Csak azért esszük túl magunkat, mert valami folyamatosan visszatérő érzés evésre késztet bennünket abban a reményben, hogy az ételtől jobban érezzük majd magunkat, boldogabbak és energikusabbak leszünk.”

Ezek a szavak a “Szüntelen éhség” szerzőjétől, Doreen Virtue-tól származnak. Könyvét olvasva válaszokat kapunk a túlevéssel, mértéktelenséggel, az ételek iránti sóvárgásunkkal kapcsolatos kérdéseinkre, és sokat tanulhatunk az ételek és a lelki problémáink közötti összefüggésekről. 

Hiszem, hogy ez a könyv sem véletlenül került a kezembe. A könyvtárban, ahol dolgozom, rendre olyan művekre bukkanok, amelyek éppen a legjobbkor jönnek. Igyekszem őket mihamarabb elolvasni, hogy minél jobban fejlődhessek általuk. Persze olyan sokan vannak, hogy kénytelen vagyok vezetni egy külön bakancslistát olvasásra váró könyvekből. 😅

Könyvtárunknak rendre én írom, szerkesztem a könyvajánlóit. Bizony ez a kötet is belekerült. Ha megengeded, néhány gondolatot megosztok Veled a tartalmából.

Talán Te is hallottad már, hogy betegségünk mindig valamilyen lelki okra vezethető vissza, és ahelyett, hogy pirulákkal csillapítanánk a tüneteket, valójában megszüntethetnénk a probléma gyökerét. Nincs ez másként a csillapíthatatlan étvágyunkkal sem. A testünk nagyon okos. Mindig jelzi, hogy mit akar, nekünk csupán figyelni kell rá. Nem véletlen tehát, hogy bizonyos élethelyzetekben, vagy bizonyos stresszhatásra reagálva az adott típusú ételhez nyúlunk. Ezt a könyvet elolvasva biztosan tisztábban látjuk majd az ételválasztásainkkal kapcsolatos rögzült szokásainkat, és magyarázatot kapunk arra is, miért nem tudjuk abbahagyni bizonyos finomságok habzsolását.

Nagy segítségünkre lesz az első lépések megtételénél a könyvben található kérdőív, melyet megválaszolva kiderül, hogy milyen típusú érzelmi evők vagyunk. Ez alapján pedig magabiztosan indulhatunk el azon az úton, amely elvezet végső célunkhoz: kialakítani egy egészséges viszonyt az ételekkel, aminek hatására nem kell tovább rettegnünk a plusz kilóktól sem.

Aki ismeri az írónő nevét, bizonyára nem lepődik meg a kötetet végigkísérő ezoterikus fűszerezésen. És pont ettől válnak igazán élvezhetővé, emészthetővé a könyvben olvasott alapigazságok. A táplálkozás témakörén túl a szerző életvezetési tanácsaival is gazdagodhatunk.

Olvasói vélemények
„Kíváncsi voltam, hogy mit árulnak el rólam azok az ételek, amiknek képtelen vagyok ellenállni. Többet, mint hittem volna. Persze már a könyv végén található táblázat is elegendő lett volna ennek kiderítésére, de nem bánom, hogy elolvastam az egészet, mert tele volt számomra érdekes és olykor meglepő információkkal is.”

„Számos kutatás eredményével és életből vett példával is kiegészítette az írónő a gondolatait, amik még közelebb hozták hozzám a témát. Meglepett, hogy mennyire tájékozatlan vagyok ezen a téren, mennyire nem tudom, hogy mely ételek milyen hatást fejtenek ki a szervezetemben. Kifejezetten érdekes.”

„Ajánlom az összes érzelmi túlevéssel küszködőnek!”

„Nagyon érdekes, ahogyan bemutatja, hogy amilyen étel után sóvárgunk, abból következtetni lehet arra, hogy mi van a lelkünkben. Az étvágy és a sóvárgás közti különbséget is pontosan meg tudjuk majd határozni magunkban. Kitér arra, hogy az önismeret, az önmagunkkal való munka mennyire fontos egy „minőségibb” élethez.
Összességében nagyon tetszett, több ponton is találónak éreztem.”

Személyes tapasztalatom pedig a következő: a könyvben olvasottakat megértve sikerült lejönnöm a mogyoróvaj-függőségemről! 😄

Ízelítő a tartalomból:
– Érzelmi éhség: Jellegzetességek, kiváltó okok és győzelmek
– Az étvágy: A túlélés ösztöne
– Hogyan befolyásolja a személyiségünk a súlyunkat?
– Hogyan változtatják meg az ételek a hangulatunkat?
– A lélek eledele: A szüntelen sóvárgás gyökerének gyógyítása
– Csokoládé utáni sóvárgás: Szeretetéhség
– Sós rágcsálnivalók: Stressz, düh és szorongás
– Kenyér, rizs és tészta: Vigasztalás és nyugtatás
– Édesség utáni sóvárgás: Édes frissítők, jutalmak és szórakozás
– Magas zsírtartalmú ételek: Az üresség betöltése
– A sóvárgások feltérképezése

Remélem, Neked is segít majd a könyv! 😉

2018. június 25., hétfő

A számok nem hazudnak


Egy olyan világba léptem önként és dalolva, melynek lakói mindig is a frászt hozták rám. Ahhoz azonban, hogy elérjem a magam elé kitűzött célokat, bizony bátran be kellett merészkednem a számok birodalmába.

Néhány éve rendszeresen mozgok. Legfőképp itthon végzek saját testsúlyos, illetve súlyzós edzéseket; valamint alkalmanként a spinning cangára is felpattanok. Az elmúlt fél évben azonban azt vettem észre, hogy egyáltalán nem fejlődök, és az edzések sem jelentenek már kihívást a testemnek. Elkezdtem hát edzőterembe járni. Igen ám, de ez még mindig csak egy része volt annak, hogy közelebb kerüljek a célomhoz (szálkásodni, izomtömeget növelni). Rettentő fontos a táplálkozásra is figyelni! Egyszerűen nem volt tovább menekvés: el kellett kezdenem számolgatni a makrókat. Bevallom, rendesen be voltam rezelve a feladattól. Én meg a matek… 🙈
Körülbelül így voltam vele:
- Milyen idegen nyelvet tanultál az iskolában?
- Matekot.

Először, csupán kísérletképpen, azt figyeltem meg, hogy egy nap alatt hány gramm szénhidrátot (a későbbiekben CH), zsírt és fehérjét fogyasztok. Ahogyan azt sejtettem, túl sok volt a CH, és túl kevés a fehérjebevitelem.

Az a nagy büdös helyzet, hogy csupán “hagyományos” élelmiszerekből képtelenség a megfelelő mennyiségű fehérjét biztosítani. Kellenek a táplálékkiegészítők. Én a reggeli kávémba szoktam tenni 30 g kollagént, amiben 24 g fehérje van, és esténként újabb 24 g fehérjeport kanalazok be. És még így is nagyon rá kell koncentrálnom, hogy milyen kajákat egyek! Az a baj, hogy szinte nem létezik olyan étel, ami csak fehérjét (és még valamennyi zsírt) tartalmazna. Mindenhol ott vannak azok a sunyi CH-k! 😣

A továbbiakban célirányosan számolgattam, hiszen megvolt, hogy milyen arányban kell bevinnem a makrókat, figyelembe véve a paramétereimet is: nem, súly, fizikai aktivitás, stb.

Inkább nem untatnálak Téged számadatokkal, csupán érdekességként jegyzem meg, mennyire össze kell szednem minden agysejtemet a számolásnál. Nem mindegy ugyanis, mi kerül a füzetembe egy-egy étkezésnél: 49,5 vagy 4,95 g zsír… 😅

Bízom benne, hogy erőfeszítéseimnek (és a plusz időráfordításnak) meglesz a gyümölcse, és látványos eredményt fogok elérni. Tudom persze, hogy türelemmel kell lennem, hiszen idő szükséges ahhoz, hogy a szervezetem reagálni tudjon a változtatásokra, és a testem a kellő mértékben átalakuljon.

Azt hiszem, egyebet most nem fűznék a témához. Mivel szeretem színesíteni a bejegyzéseimet, ezért búcsúzóul ide biggyesztek néhány, a témával kapcsolatos képet.


 
     Igen, újabban én is mérem a kis kocka csokimat. 😄

<-- Egy makrókijelzős mérleget szívesen elfogadnék.

2018. május 14., hétfő

Súlyos kérdés


Elkezdtem konditerembe járni. Igen, 36 évesen. És tudod miért?

Tulajdonképpen nem csak azért ragadtam billentyűzetet, hogy ezt közöljem, hanem néhány érdekességről szeretnék mesélni kicsit.

Nemrégiben a plazmacenterben az egyik lány elárulta nekem félelmét: azért nem mer edzőterembe járni, mert attól tart, ott azt fogják nézni, hogy ő mit bénáskodik kezdőként. Megnyugtattam, hogy oda azért járnak az emberek, hogy a saját testüket formálják, építsék. Ráadásul, akit bámulnak, az saját maguk. A tükörben. De nem ám azért, mert annyira egoisták, hanem azt figyelik, helyesen végzik-e a gyakorlatokat.

A másik félelmük a nőknek a következő:
 

Pánikra azonban semmi ok! Ugyanis, hacsak nem szteroidozol, akkor nem leszel ilyen:
 


Amennyiben viszont bátran és rendszeresen emelgeted a súlyokat (akár otthon is), előbb-utóbb ilyenné válsz majd:

          

Ehhez persze az is kell, hogy odafigyelj az étkezésedre. Nem muszáj feltétlenül kalóriákat vagy a makrókat (fehérje, szénhidrát, zsír) számolgatni, elég néhány változtatás. Például a finomított liszt és cukor kiiktatása, magasabb fehérjebevitel, délutántól a szénhidrátok mellőzése. Nekem most ez az új szabályom: DU NO CH! Azaz, délután semmi szénhidrát.

Van ám egy harmadik félelem is, méghozzá a fájdalomtól. Az a helyzet, hogy fájdalom nélkül nincs fejlődés. Én például kifejezetten szeretem az edzés közbeni égető érzést, és az utána következő izomlázat is, mert úgy fogom fel, hogy ez egy visszacsatolás a testem részéről. Azt sugallja, hogy nem feleslegesen töltöttem az időmet és energiámat edzéssel, hanem idővel látni fogom magamon a változást. A fájdalom számomra egyfajta ígéret arra, hogy ha keményen küzdök, akkor elérem a célomat.
Fontos tudni azt is, hogy alapos bemelegítéssel és nyújtással csökkenthetjük a fájdalom mértékét, és komoly sérüléseket előzhetünk meg vele.☝

A helyzet az, hogy nem mindenki szereti a fájdalmat. Sógornőm például, aki velem együtt jár a konditerembe, az egyik karedzésünket követően, a futópadon sétálva megjegyezte: “Én most utállak téged!”😅
Nézek rá értetlenül, mit követtem el, hiszen nem én írom elő a gyakorlatokat, hanem a srác, aki edz minket. Ám mire végeztünk a levezető kardióval, Jutka vigyorogva bevallotta, hogy már nem is utál, csak nagyon fáj a karja, és emiatt nyűgös “kissé”. Persze tudtam én, hogy nem rám irányult a haragja.😄

Egyébként pedig idővel hozzá lehet szokni a fájdalomhoz. Meg persze nem ovis gyerekek vagyunk, akik egy szúnyogcsípés miatt is hisztiznek, hanem felnőtt, érett emberek, akik felfogják, mi mindennel jár az, ha el akarjuk érni a magunk elé kitűzött célt. Nem igaz?

Régebben nem voltam tisztában ezekkel a dolgokkal. Sőt, céljaim sem voltak. Azt hittem, hogy ha hébe-hóba ráveszem magam a tornára, amikor is egy feladatból rengeteget végzek el, akkor hű de sokat tettem az alakomért! Nem-nem. Az izmok formálásához, növeléséhez ugyanis súly kell, nem pedig ezres ismétlésszámok.
A legjobb pedig az egészben az, hogy minél több izomsejted van, annál többet ehetsz büntetlenül, hiszen az izomnak rengeteg energiára van szüksége. Csak úgy falja a kalóriákat, amit beviszel! Nem úgy a zsírsejtek…😏
Van is erre egy frappáns mondat:
“Az izmok legfőbb ellensége az éhezés, a zsíré pedig a mozgás.”

Végezetül, csak hogy ne ragozzam túl a dolgot, hadd osszak meg Veled egy fitness magazinban olvasott okosságot.
"Az 5T elve a következő:
Tökéletes Testsúly Tudatos Táplálkozással, Testmozgással."

2018. április 23., hétfő

Zavar-e a testképzavar?


Úgy tűnik, van némi igazság abban a régi bölcsességben, hogy “minden rosszban van valami jó”. Amikor például több héten keresztül, legyengülve feküdtem a hurutos köhögésem miatt, rengeteg okosságot megtudtam a fitness világáról.

Az egyik videóblogger csajszinak (Gökler Kriszti) szinte az összes videóját megnéztem, így bepillantást nyerhettem egy-egy fitness modell verseny felkészülési időszakának kulisszatitkaiba. No, amit ott láttam, az igen megdöbbentett, és egyben erősen elgondolkodtatott. Ha valaha meg is fordult volna a fejemben, hogy egyszer én is induljak egy ilyenen (igen, 40-esek kategóriájában is lehet nevezni😎), a videók megtekintése után végleg letettem róla. Persze, dicséretes dolog, ha valaki keményen dolgozik azon, hogy kihozza magából a maximumot. Ám ha mindezt úgy éri el, hogy közben rámegy az egészsége, az már nem annyira vonzó, számomra legalábbis.😒 Szegény Kriszti az egyik videójában elsírta magát, és őszintén beszélt arról, mennyire felborult a hormonháztartása és az anyagcseréje. Szemmel láthatóan meghízott, annak ellenére, hogy odafigyel az étkezésére, és továbbra is keményen és rendszeresen edz. A menzesze is teljesen összezavarodott, és szinte minden nő rémálma és kínzója, a rettegett narancsbőr is utolérte. Bár azt azért hozzátenném, hogy ez a hölgyemény viszonylag olcsón megúszta a teste hónapokig tartó sanyargatását, hiszen kivizsgáltatta magát, és a leletei rendben vannak. Akad viszont néhány versenyző, akinek a mája nem bírja tovább a gyűrődést, és az illető kórházban köt ki. De olyanról is tudok (Judit barátnőm mesélte, aki közel került ehhez a világhoz), hogy egy bikini modell versenyző letántorgott a színpadról éhségtől szédelegve, leroskadt a földre, és egy ültő helyében befalt egy egész üveg Nutellát.😕 Nem ilyen picuri üveggel:
Nem hinném, hogy ez egészséges és követendő példa lenne, sőt!

Számomra érdekes kérdés, vajon egy egészséges és csinos nő miért sanyargatja magát hónapokig. Jó, persze, ott a válasz: azért, hogy a színpadon a legjobb formáját hozza. Mhm. De az csak egy nap az életéből. Ezért készülnek olyan keményen a formaidőzítéssel arra az egy bizonyos napra. Hiszen nem lehet, képtelenség huzamos ideig fenntartani azt az állapotot, amikor valakinek annyira lecsökken a testzsír százaléka, hogy az összes izma elszeparáltan látszódik a bőre alatt, sajtot lehet reszelni a kockahasán, és az erek is úgy kígyóznak a felkarján, mint jólfejlett siklók a homokos patakparton. És vajon kinek akarnak bizonyítani? Kinek igyekeznek megfelelni? Ugyanazt látják-e a tükörben, mint ami a valóság?

Van egy másik videóblogger is, Torma Valentin. Egyszer elmesélte, hogy ő is ki akarta próbálni magát egy versenyen, és a felkészüléshez keresett magának személyi edzőt. Hamar kiderült azonban, hogy hiába tartja be maradéktalanul az előírt szigorú diétát, és hiába ad bele az edzéseibe 110%-ot, esélye sem lesz a többiekkel szemben.😳 Hogy miért?

Mert Valentin “tisztán” akart versenyezni, magyarán szteroidok használata nélkül. Felvetődik bennem a kérdés: milyen csaló világ az, ahol mesterséges és nem mellesleg veszélyes stimulánsok nélkül bele sem érdemes vágni egy testépítő vagy fitness modell versenybe, mert egyszerűen irreális a cél, amit el akarsz érni?
Az érdekesség kedvéért: ő az, akinek esélye sem lett volna egy testépítő versenyen!!

Egyébként valahol nem is csodálkozom, hogy “kissé” eltolódott ez a fitness világ, ami a neve alapján jól-létet sugallna. Mindenhonnan a retusált, vagy ki tudja milyen vegyszerekkel manipulált test-képek özönlenek az emberre. Persze, hogy a legtöbben bármit megtennének, hogy hasonlítsanak ezekre a hamis bálványokra. Pedig az egészséges az lenne (szerintem), ha mértékkel ugyan, de bármit, amit megkívánsz, megeszel, mert tudod, hogy rendszeresen mozogsz annyit, amennyit a tested kíván és elbír. Így ha nincs is szoborszerű alakod, jól érzed magad a bőrödben, és egy frusztrációktól mentes, boldog ember vagy.😊

Most azon mosolygok, hogy egyik edzésem után boldogan számoltam be WhatsApp-on Judit barátnőmnek az erősítés közbeni élményemről a következő szöveggel: “Az érzés, amikor csípi a szemed az izzadság, de nem tudod letörölni, mert tele a kezed súlyzóval, megfizethetetlen.”😂

Én tehát megelégszek azzal, hogy a férjemnek tetszik minden porcikám úgy, ahogy van, és jól érzem magam a bőrömben. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy ha a testem jelez nekem, amikor valami finomságra vágyik, akkor azt megadom neki. Vagy ha akad egy olyan nap, amikor semmi huzalmam az edzéshez, hát egye fene, kihagyom. Ebből azonban nem csinálok rendszert, hiszen annyira hozzászoktam a mozgáshoz, hogy bizony a legtöbbször alig várom már az edzést! Azt tapasztaltam ugyanis, hogy minél többet edzek, annál több energiám lesz edzeni (is), annál fittebb, ellenállóbb és erősebb leszek, vagyis több energiám lesz edzeni… Na ezt nevezem én anti-ördögi körnek, vagy inkább angyali körnek.😇

Szívből kívánom, hogy találd meg azt az állapotot, amikor önsanyargatás nélkül élvezed az ízeket, amikor örömmel végzel bármiféle testmozgást, aminek köszönhetően jól érzed magad a bőrödben!

2017. november 26., vasárnap

Megéri küzdeni?


Én azt mondom, mindenképp! Na de miről is van szó? Az egészségünkre, testünkre fordított időről, energiákról, erőfeszítésekről, lemondásokról.

Nincs is annál hitelesebb dolog, mint ha a saját bőrödön tapasztalod meg a helyes életmóddal járó pozitív változásokat. Megpróbálom röviden összefoglalni, személy szerint milyen remek metamorfózison megyek keresztül:
  • a betegségek elkerülnek,
  • jobb az állóképességem, terhelhetőbb vagyok,
  • nőtt az erőnlétem,
  • definiált izomzatra kezdek szert tenni,
  • a narancsbőröm eltűnőben van.

S mindezt minek köszönhetem?
  • tiszta ételek
  • rendszeres edzés
  • vitaminok.

A tiszta étkezés azt jelenti, hogy nem eszek agyonfeldolgozott szemét kaját, vagy olyat, amiben cukor és/vagy fehér liszt van. Tulajdonképpen az utóbbi időben jóformán ezekkel az alap élelmiszerekkel táplálom a szervezetemet: barna rizs, csirkemell, hal, sovány tejtermékek, tojás, zöldségek, zabpehely, müzli, gyümölcsök. Néha krumpli. Ja, és pufirizs. ...igen, akárhogy töröm a fejem további élelmiszereken, a kajáim kb. 90-95%-át ezek teszik ki. Ám mivel ember vagyok, és fitness versenyre sem készülök, ritkán és mértékkel azért becsúszik egy kis bűnös nasi.🙈

Rendszeres edzés. Az utóbbi hetekben meglepve tapasztaltam, hogy az eddigi megszokott mozgás már nem elég intenzív, nem fejlődök tőle. Hosszú ideig Béres Alexandra anyagaira tornáztam, ám határozottan éreztem, hogy nagyobb kihívás kell az izmaimnak. Éppen ezért kezdtem el bevezetni a heti háromszor egyórás edzést, amiben az izomcsoportok szerinti felosztást követem, vagyis azon fáradozok, hogy adott napon a kiválasztott két-három izomcsoport megtudja, mi a magyarok istene!😂 És persze szükség van nagyobb súlyokra is! Alig várom, hogy a Jézuskától megkapjam a variálható súlyzókészletet, amit karácsonyra kértem!!

Vitaminok → erről most azért nem írok részletesen, mert a Mindennapi vitaminunk című bejegyzésemben már megtettem.

Az a helyzet, hogy még igencsak sokat és keményen kell dolgoznom azért, hogy végre büszkén, és ne a zsírpárnáimat takargatva vonulhassak végig a strandon. Ám az a jó a már megszokott életvitelemben, hogy örömet okoz nekem.😊 Sokszor alig várom a munkanap végét, hogy hazamenjek, és jó alaposan kieresszem a fáradt gőzt egy kemény edzéssel. Mert kikapcsol, feltölt, miközben fürdök az endorfin hormonban (az izzadsággal együtt); és ami a fő: látom a fejlődést, ami erőt ad a folytatáshoz.

Befejezésként néhány képpel szeretném megmutatni Neked, honnan indultam, hol tartok most, és hová szándékozok eljutni.
 2015. júniusa (Jól kivehető sonkakarok.)
2015. november (Botrány ez a kép!)
2017. február (Már nagyító nélkül is kivehető izom a felkaron.)
 2017. november (Felfedeztem egy pókot a sarokban.)
2017. november (Fényt kaptam. De tényleg! Ott van a kezemben.)
A CÉL
 

2017. október 15., vasárnap

Mindennapi vitaminunk


Már régóta tervezgetem, hogy írok egy kis összefoglaló szösszenetet azokról a parányi dolgokról, amiknek elvileg még a mindennapi kenyerünknél is fontosabbak kellene, hogy legyenek. Ezek pedig a vitaminok.

Érdekes, mennyire strapabíró és alkalmazkodóképes egy kütyü ez az emberi szervezet! Még akkor is működik, ha nem kapja meg a számára amúgy nélkülözhetetlen üzemanyagokat. Maximum átcsoportosít, és elvesz innen, leépít onnan; lényeg, hogy megoldja. Csak sajnos közben meglehet, hogy megbetegszik. Vagy meggyengül ugyan, de azt nem mutatja kifelé; csak akkor vesszük észre, hogy valami nem jó, amikor már nagy a baj.😱

Mielőtt még rátérnék a lényegre, ami nem más, mint hogy mennyit segített rajtam és családomon a vitamin, elmesélnék egy rövidke történetet.
Egyik nap felvetettem a kolléganőmnek, hogy mivel rendszeresen dohányzik, így neki dupla adag C-vitamint kellene szednie a szokásos napi dózisánál. Amikor a hölgyemény ennek az anyagi vonzata miatt aggodalmaskodott, jó tanácsként megjegyeztem, vegyen a patikában aszkorbinsavat, ami egyenlő a C-vitaminnal. Az éppen ott tébláboló takarítónőnk rögtön lehurrogott engem ezzel a mondatával: "Persze, aztán meg kilyukad a gyomra a savtól!" Attól tartok, nekem meg ezen a ponton lyukadt ki az agyam a hülyeségtől…😅

Ó, jut eszembe, ez az igen tájékozott kolléganőm egy másik alkalommal ezt a kijelentést tette: - Én nem hiszek a vitaminokban.
- Igen? - gondoltam. - És a gravitációban hiszel?...😏

Kénytelen vagyok tovább csigázni a kíváncsiságot (egek, létezik egyáltalán ilyen mondat?!), ugyanis most hirtelen megrohamozott még néhány idevágó gondolat.

Valahogyan kibukott belőlem az informatikusunk előtt, hogy nem szégyellek egy-két ezer milligramm C-Vitamint befalni naponta (a kis bélpoklos, mi?🙈). Ő ijedt arccal kérdezte: “Nem sok az?” Nem! De a leghatározottabban nem!😄

Sajnos nem kerülhetem el a dolgot, lássunk néhány tényt:
  • A C-Vitamin vízben oldódó vitamin, szóval nem kell attól félni, hogy túladagolod, mert a felesleg simán ki tud ürülni a szervezetből (egyszerűen mindenféle fájdalom nélkül kipisiljük).
  • Nobel-díjjal kitüntetett büszkeségünk, Szent-Györgyi Albert (akit nem mellesleg a C-Vitamin felfedezéséért ismertek el) nem átallott idős korában nyolc-kilenc ezer mg C-Vitamint magába zúdítani. De “csak” mert beteg volt. Amúgy megelégedett a napi 1000 mg-mal. (Vagyis ezerrel szedte a vitamint.) Kilencvenegy évesen halt meg, és nem, nem C-Vitamin túladagolásban.
  • Igenis túl lehet adagolni a C-Vitamint! Persze csak extrém módon. Okos emberek kiszámolták a halálos adagot: 70 kg-os embernek közel 1 kg (!) C-Vitamint kellene belapátolnia, hogy feldobja a pacskert.

Kérdésem ezek után: nem röhej, hogy a nagytudású “szakemberek” a felnőtt ajánlott bevitelt 80 mg-ban állapították meg? Nem, nem röhej. Botrány! Ugyanis nem a vitamin veszélyes, hanem azok a kapzsi emberek, akik a népet félrevezetve igyekeznek minél több betegséget generálni, hogy a drága, kedves gyógyszeripar tovább hízhasson…

Egészen harmincnégy éves koromig én sem igen törődtem azzal, vajon megadom-e a szervezetemnek a tökéletes működéséhez szükséges tápanyagokat, vitaminokat. Aztán egyre több ilyen jellegű cikket, könyvet kezdtem el olvasni (többek között az általam is oly’ nagyra becsült Dr. Lenkei Gábortól több könyvet). És kezdtem megvilágosodni. És változtatni az életmódomon. Persze régen előfordult, hogy hébe-hóba megvettem egy-egy doboz hagyományos, patikában kapható multivitamint, de őszintén szólva semmilyen hatást nem vettem észre magamon. Hacsak nem annyit, hogy karcsúbb lett tőle a pénztárcám. Utólag persze megtudtam, képtelenség, hogy egyetlen kapszulába beleférjen az egy napra elegendő összes szükséges tápanyagocska (nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok)!

Akkor most már ideje, hogy rátérjek a lényegre. Ezeket a változásokat tapasztaltuk, amióta rendszeresen szedjük a Lenkei "Alap Vitamincsomagot", kollagénnel kiegészítve:
- férjemnek és nekem is megszűnt a fogínyvérzése,
- sokkal ritkábbak és gyengébbek a menstruációs görcseim,
- sógornőm rendszeresen lebetegedett a menzesze alatt, ez teljesen megszűnt,
- sógorom ízületi fájdalmai jelentősen csökkentek,
- megszűnt a fájdalom a térdemben,
- már alig fordul elő nálam migrénes fejfájás, ami azelőtt havonta többször is megtámadott,
- a hajam és a körmöm is úgy nő, mint a vadkender,
- férjemmel gyorsabb sebgyógyulást tapasztaltunk,
- fáradhatatlannak érzem magam,
- jobban alszok, pihentebben ébredek,
- és a végére egy számomra vicces jelenség: post-it sárga színű a vizeletem.😂

Azt is töredelmesen be kell vallanom, hogy amikor egy kis anyagi nehézség miatt két hétig nem tudtam szedni a vitaminokat, azt éreztem, hogy kezd megrendülni az egészségi állapotom. Ezenfelül azt is el kell mondanom, hogy a fenti pozitívumokat már azzal sikerült elérnem, hogy csak minden másnap szedem az Alap csomagot.

Összefoglalva tehát: “nem kell félni, nem fog fájni!” Nyugodtan szedhetjük a vitaminokat! Ám ha valaki ettől is nagyobb bátorításra vágyik, íme Szent-Györgyi Albert egy megrendítő jelentésű (és jelentőségű) mondata:
"A vitamin olyan anyag, amely akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg."