Megvonások

Május hetedikén telihold volt, nagyszerű időpont arra, hogy az ember elvégezzen egy tisztítókúrát. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy böjtöljek egyet, ám a végső lökést az “Isteni erőnk” nevű Facebook csoport adta meg, mely közösség tagjairól az egyik (szerintem az egyik legjobb!) YouTube csatorna által értesültem.

A szívemhez legközelebb álló videót ide linkelem:

Az emberi nem tudás - Táplálkozás

A csatorna vezetője azt találta ki, hogy aznap ne csak az ételt vonjuk meg magunktól, hanem a technikát is. Ezt igazán jó ötletnek tartottam, mivel hónapok óta érzem azt, hogy egyszerűen túl sok az állandó pörgés. Alig vártam tehát a május hetedikét! Szerencsére aznap szabadságon voltam, mert előzőleg időpontot kértem a cicusomnak az állatorvoshoz.

Ő Tornádó. 😊 Láthatóan hosszúszőrű jószág, és bizony meg szokott gyűlni a baja a bundájával. Évente egyszer vagy kétszer el szoktam vinni az állatorvoshoz, hogy bódításban kikócolják.

Előző este, hatodikán még rendesen megvacsoráztam, és közöltem a szervezetemmel, hogy ezt a mennyiséget kell beosztania másnapra is. 😃 A telefonomról pedig lefekvés előtt lecsatlakoztattam a netet.

És elérkezett a nagy nap! Reggel kilencre volt időpontunk, Tornádót pedig éhgyomorra kellett vinni. Mondtam neki, igazán díjazhatná, hogy szolidaritásból vele együtt koplalok. Őuraságának ugyanis már hajnalok hajnalán szervírozni kell a reggelit, addig a nap sem kelhet fel. 😅

Böjtöknél szokták javasolni a könnyű testmozgást. Én ezt aznap kipipálhattam, mivel az ötkilós kandúromat gyalog vittem a félórányi sétára lévő doktornőhöz. Szép, napos idő volt, így amíg Tornádó bundáját rendbe szedték, várakozás közben kint ültem a teraszon egy padon, és könyvet olvastam.

Érdekes módon a nap folyamán nem tapasztaltam állandó, szűnni nem akaró éhségérzetet. Mindössze kb. kétszer kordult meg a gyomrom, egyébként egész jól elvoltam. Persze a natúr teát döntöttem magamba rendesen! Kicsit talán le voltam lassulva, de nem a rossz értelemben véve, vagyis nem dekoncentrált voltam, inkább békés, nyugodt. Meglehet, az is számított, hogy nem sajnáltam magam előre, amiért “éhezni” fogok, hanem fejben helyre tettem magamban, hogy mindezt a tisztulásomért teszem, és egy napot igazán ki lehet bírni.

Aznap tudatosult bennem igazán, mennyire rossz lehet azoknak az embereknek, akik nélkülöznek, és nem tudják előre, hogy mikor jutnak legközelebb élelemhez. Ehhez képest a jóléti társadalmakban az emberek többsége gyakran rosszullétig zabálja magát, és pazarló módon él: kidobja az ételt, amit már nem kíván, vagy amit szimplán megunt. 😢 Az pedig talán soha eszükbe sem jut, hogy megköszönjék, amiért mindennap jóllakhatnak. Hiszen ez természetes! De vajon mindig az lesz? Én az utóbbi hónapokban szoktam rá arra, hogy lehetőleg minden étkezés után hálát adjak, amiért jóllakhatok, és amiért finom, tápláló ételeket ehetek.

A böjt napjára semmilyen feladatot nem terveztem be magamnak. Sokat voltam kint a kertben a nyugágyon a cicáimmal, és csak úgy elvoltam. Élveztem a napsütést, a tavasz illatát, a méhek döngicsélésének dallamát, az életet. 💗 Délután annyira elálmosodtam, hogy elvonultam szundítani egyet. Talán életemben nem aludtam még olyan jót!

Elérkezett a vacsoraidő, ám még ekkor sem vett erőt rajtam gyötrő éhség. Inkább teljesen rendben éreztem magam. És könnyűnek, felszabadultnak. A technikai böjtölés pedig talán még jobban tetszett, mint az ételek megvonása. Hiszen attól, hogy egy napig nem vagyok elérhető, még nem áll meg a világ! És én sem leszek kevesebb, nem maradok le az égvilágon semmiről.

Másnap egy csodálatos gyümölcstállal indítottam a napot, aztán ment minden a régi kerékvágásban.

Összességében, harmincnégy órányi nullkalóriás és “nullnetes” nap után kijelenthetem, hogy nagyon is megérte böjtölni, elcsendesedni, és biztosan meg fogom ismételni ezt a kúrát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert igazán jótékony hatásai vannak.

Spirituális fegyelem - Böjtölés