Újra rákaptam a futás édes ízére. A házunktól négy perc sétára van egy kis liget, ahol olyan öröm futni, hogy az szavakkal nehezen kifejezhető. 😊
Több mint tíz éve, amikor még Nyíregyházán éltem, egy időben rendszeresen futottam a Sóstói erdőben. A nulláról kezdve először felváltva sétáltam és futottam egy-egy percet, majd végig bírtam galoppolni egy egész zeneszámot, majd tíz percet, végül pedig egy-másfél órát is simán lefutottam, eléggé lendületes tempóban.
Most is ugyanígy járok el. Fokozatosan szoktatom magam az egyre tovább tartó futáshoz. Kora reggel, éhgyomorra szoktam végezni ezt az áldott jó sportot. Nekem tökéletesen bevált. Most még csak fél órákat kocogok, de szerintem rövidesen megemelem ezt az időt. Meg persze az intenzitást is. Egyelőre csak az utolsó percekben húzok bele jobban. Ekkor kiválasztom a lejátszási listámból a “legkedvencebb” számomat, és minden gondomat és gondolatomat elhagyva (majdnem a hajamat is…😅) úgy vágtázok, mint a szélvész.
Lassan három éve már, hogy teljes értékű növényi étrendre váltottam, ám még mindig meglepődök, hogy mennyire tele vagyok energiával, mozgásvággyal! És hogy milyen üzemanyaggal tankolom fel a szervezetemet? Reggelire általában gyümölcsöt, vagy növényi tejet és müzlit fogyasztok. A nap további részére is van példám. Ha kíváncsi vagy rá, kattints az alábbi linkre:
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az edzés előtti bemelegítés, és az edzés utáni nyújtás! Utóbbi élvezetes művelésére mutatok is egy példát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése