Utolért a végzetem?

Az utóbbi időben alkotói válságban szenvedtem. Pontosabban, nem szenvedtem én olyan nagyon, hiszen van egy fantasztikus lelki segítőm, aki rávezetett arra, hogy nekem most ezt meg kell élnem, jól bele kell mennem az érzésbe, mert a későbbiekben ebből ihletet meríthetek. Egyébként érdekes ez a dolog, mert azt hittem, az alkotás csak önfegyelem és szorgalom kérdése. Hát nem!

Évekkel ezelőtt ráléptem az önkeresés, önfejlesztés útjára. Ez az utazás cseppet sem könnyű, mégis szépen haladok előre. Ráadásul az elmúlt közel egy évben mintha még jobban haladnék, és olyan helyekre jutok el, amelyekről álmomban sem hittem volna, hogy léteznek! Csodálatos, ami bennem zajlik, és ezt visszatükrözi a külső környezetem is. 💞

Az önfejlesztésben rengeteget segítettek a könyvek. Amit leginkább kiemelnék, az Rhonda Byrne-tól A varázslat volt, amelyről már írtam élménybeszámolót (A hálás szív mágnese a csodáknak). Mel Robbins 5 másodperces szabály című könyve is nagy hatással volt rám (a jövőben készülök írni róla). Legutóbbi könyvélményem pedig Balogh Bélától A végső valóság. Nem túlzok, egy új világ nyílt meg előttem. Sokkal tisztábban látom a dolgokat. Békésebb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Igyekszem elfogadással és megértéssel fordulni embertársaim felé.

Hiszem, hogy a fejlődésemhez és az életem javulásához az is nagyban hozzájárult, hogy lassan egy éve áttértem a növényi alapú táplálkozásra, amelyet nem véletlenül neveznek békés táplálkozásnak. Ha érdekel a téma, az alábbi címre kattintva olvashatod tapasztalataimat, mely bejegyzés újabb könyvajánlót tartalmaz. 😄
Élet növényi alapokon

Hál’ Istennek az alkotói válságom nem tartott túl sokáig, és újra érkeznek hozzám az ötletek, sugallatok, gondolatok, amelyeket - ahogyan eddig is - szívem szeretetével osztok meg Veled. 💗