Január 22-én tartjuk a magyar kultúra napját, mely eseményt
1989 óta ünneplünk. Azért erre a dátumra esett a választás, mert Kölcsey Ferenc
1823-ban ezen a jeles napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Azért döntöttem eme téma mellett, mert január 19-én a helyi
művelődési házban (ahol jelenleg dolgozom) ennek kapcsán volt egy jó kis rendezvényünk.
A Békéscsabai Jókai Színház négy színésze jött el hozzánk, akiknek köszönhetően
egy igen színvonalas előadást élvezhetett az erre kíváncsi néző. Akiből sajnos
nem volt sok, sőt… Hiába hirdettük az eseményt több vonalon, ráadásul a
könyvtárba betévedt ügyfeleknek is reklámoztuk, mégsem tolongtak az érdeklődők,
sajnos.
Jön még egy sajnos. Az egyik idősebb néni, amikor hívtuk az
ingyenes rendezvényünkre, ekképpen nyilatkozott: “Jaaaj, én akkor sem jövök, ha
ti fizettek nekem érte. Otthon mennek a tévében az én kedvenc sorozataim, én
azokat nézem.” Na igen, kinek mi a szellemi tápláléka.
Ez most csak egy ilyen kis nyúlfarknyi szösszenet. Na de
amit a következő bejegyzésemben tervezek leírni, az nem lesz piskóta!
Elöljáróban annyit, hogy a talentum-kereső műsorok egyes szereplőit fogom ízekre
szedni.
Addig álljon itt néhány kép az Arany János-emlékév
alkalmából rendezett zenés irodalmi est előadásából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése