2018. február 5., hétfő

Tehetséges seggrázók


Kicsit most zavarban vagyok, mert azt sem tudom, hogyan vezessem elő a belőlem kibugyogni kívánó gondolatokat. Egyszer már elmélkedtem erről a témáról (Ribiképzés gyermekeknek), de az a helyzet, hogy azóta sajnos még tovább züllött a világ…

Már jó ideje futnak az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, híres-neves talentum-kereső műsorok világszerte. Döbbenet, amit azokban láttam a youtube-csatorna jóvoltából.

Van ez a “táncműfaj”, vagy a jó ég tudja, minek kellene neveznem ezt a dolgot. “Twerk”, magyarul seggrázás. Mondjuk, egy kis kutakodás után sikerült megtalálnom a jelentését: “Kedvelt zenére provokatív stílusban táncolni, szexuális aktust imitáló csípőmozgásokat végezve.” Igen.

Na szóval. Fent nevezett remek és roppant igényes műsorokban sokan ezzel a produkcióval lépnek fel. Ebben érzik magukat tehetségesnek. Mi tagadás, némely nőnek tényleg a vérében van a ritmus, és igen formás hátsóval büszkélkedhet. Na de!

Volt egy 18 éves leányzó is, aki ezen a téren igyekezett csillogtatni hatalmas tehetségét. Nem tudom, mennyi lehetett a testzsír százaléka, de csak úgy rengett rajta a háj, miközben a színpadon vergődött. Nem is igen volt fitt csórikám, mert az alig másfél perces produkciója után levegőt is alig kapott, épphogy össze nem rogyott.

Szerencsére azért a legtöbb versenyző, aki a seggrázás számban indult, igen tetszetős volt a szemnek. És mégis, az egyik orosz zsűritag arcára már kiült a tömény undor, valahányszor fent nevezett műfaj egy képviselője tárult a szeme elé. Szegény, biztos megcsömörlött.

Ó, a tárulásról jut eszembe! Egynémely hölgyeménynek a produkciója közben, amikor éppen a padlón vonaglott, és hihetetlen módon beterpesztett… jaj, nem is tudom, hogyan írjam ezt le szépen? Na jó, kimondom: egy pillanatra még a petefészkét is láthatta a nagyérdemű nézősereg.🙈 És ekkor gondolkoztam el azon, hogy ez miben tehetség? Vagy ezzel mi a céljuk az előadóknak? Számukra kielégítő annyit látni pozitív visszacsatolásként, hogy a férfiak nyalják a szájukat, el ne cseppenjen a nyáluk?

Felmerülhet a kérdés, vajon lehet-e még az ilyen jellegű előadásokat fokozni? És lehet! Ha például csapatostól rázzák a valagukat a csajok! Az persze mellékes, hogy nem tudnak szinkronban mozogni, de hol várható el ez egy csoportos előadástól, nem igaz? Számomra persze az is elgondolkodtató, mit keres egy tizenhat éves lány kurvás ruhában egy országos tévéműsorban, a seggét rázva? Vajon büszkék rá a szülei?

Az a legdurvább az egészben, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. Hiszen olyan remekbeszabott produkciót is levetítenek főműsoridőben, ahol egy jótestű párocska néhány táncmozdulattal körítve levetkőzteti egymást; vagy ahol úgy táncizik egy gerlepár, hogy közben egymás szájában van a nyelvük. Félve kérdezem meg: így mi felé haladunk? Néhány év, és eljutunk oda, hogy balettozgatás közben a férfi megujjazza a nőt a színpadon? Vagy egyéni produkció keretében egy felfedezésre váró tehetség bemutatja, meddig megy fel neki egy sörösüveg? Túlzok talán? Nem hinném. Hiszen olyan dolog ez, mint ami arról a kísérletről szól, amikor a békát egyből beledobják a forró vízbe (kiugrik), vagy pedig beteszik a vízbe, amit elkezdenek melegíteni alatta (békésen megfő). Ugyanez van a médiában is. Szép lassacskán egyre tovább feszegetik a határokat. És ha a néző önfeledten ujjong egy néhány éve még megbotránkoztatónak számító műsor láttán, az egy idő után elfogadott lesz, amit persze überelni kell valami még extrémebb, még perverzebb és betegebb dologgal.

Mindezek fényében csodálkoznunk kellene azon, hogy tízéves gyerekek, ismétlem, tízéves gyerekek párosodnak az iskola budijában (ezt egy tanár ismerősöm mesélte)? Vagy kislánykák kifordulnak önmagukból, és tizenévesen (vagy még inkább tízévesen) olyan videót töltenek fel a facebookra, ahol miniruhában rázzák magukat? Csak ahogy azt a tévében látták… És vajon hol van ilyenkor a szülő?

Mondjuk ez sajnos nem újkeletű dolog, erről azonban már tettem említést az első bekezdésben szóba hozott bejegyzésben. Úgy tűnik, azóta egyre csak züllik a világ. Olyannyira, hogy egyre gyakoribbak az ilyen történetek: az általános iskolás kislányokat elviszik pszichológushoz a szülők, és csak ott derül ki, miért is lelki beteg a gyerek. Azért, mert már az összes lány osztálytársát használják a fiúk orális szexre, csak őt nem, mert duci, és nem kell senkinek.😢

Említettem már azt is, hogy évek óta nem tévézek, és az ilyen jellegű műsorokat is leginkább a blogíráshoz szükséges kutatómunka miatt nézem. Felvetődött bennem egy kérdés: manapság tényleg ezt a szellemi táplálékot nyújtja a tévé? Ám ahogy látom, hiába ömlenek a varázsdobozon át ezek a - többséget - szórakoztató műsorok, a nézők agysejtjei mégis minőségi éhezésben szenvednek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése