Ribiképzés gyermekeknek

Végeztem egy kis kutatómunkát. No nem úgy kell ezt elképzelni, hogy bevonultam egy laboratóriumba, hanem csak leültem szépen a laptop elé, és megnéztem pár mai videóklipet. Döbbenetes “élmény” volt!

Aki nem tud angolul, semmi baj, annak is tökéletesen érthető a számok mondanivalója: jelenj meg party-kon minél kurvásabban felöltözve; mozogj úgy, mint aki vár valamit a lábai közé; ha éppen nem jut neked pasi, sebaj, markolássz és nyalogass egy nőt. A fiúknak tömören ennyi az üzenet: válogatás nélkül dugj meg annyi csajt, amennyit csak bírsz. A refrének többnyire csak egyvalamire buzdítanak: “Rázd a segged!”, és “Térdelj le!” (na nem imádkozni…). Egyes klipeket elnézve pedig olyan érzése támad az embernek, mintha pornóforgatás zajlana éppen. Csoda hát, ha ilyen nyíltan zúduló impulzus hatására a kislányok már általános iskolás korukban kifordulnak önmagukból, és lélek nélküli szextárgyakká válnak?😔

Sajnos nem túlzok. És sajnos a világ már jó tíz éve elkezdte az elfajzást. Még a sóstói Élményfürdőben dolgoztam, amikor az egyik úszómester kollégám a következő párbeszédet folytatta le egy nyolcadikos kiskrapekkel:

- És van már barátnőd, vagy udvarolsz egy kislánynak?

- Ugyan már! Csak bemegyek a budiba, ott meg 500 Ft-ért lecumizza a dákóm az egyik kiscsaj a suliból.

Ez volt tíz éve. Ennyire tartotta magát egy kislány.

Elég azonban az is, ha megnézzük, micsoda képeket raknak ki magukról közszemlére az olyan lánykák, akik még nem végeztek a nyolc általánossal, vagyis még tizennégy évesek sincsenek! Úgy ki vannak sminkelve, hogy bármely kidobó simán beengedné őket felnőtt szórakozóhelyekre, mert kinéznek huszonkét-huszonnégy évesnek is. A műköröm alap. A pucsítós kép cicanaciban nem hiányozhat a repertoárból. És persze ezek a kis csibék, akiknek a tojáshéj még ott van a pucsítva kitolt fenekükön, a bögyüket is rendre kiteszik a kirakatba.

Hogy egy konkrét példát is említsek, egyik ismerősöm tizenhárom éves lányának igazi tetoválások “ékesítik” a testét, és az orrába egy szép nagy karika van belőve. A százezres telefonjával rendre pucsítós-cicimutogatós képeket posztolgat a közösségi oldalán, persze olyan sminkben, hogy aki nem tudja, mennyi idős, biztosra venné, hogy a huszonötöt is betöltötte. Csak sajnos van “egy kis gond” a kislánnyal: bukdácsol az iskolában. Mi lesz így belőle, ha még a nyolc általánost sem képes kijárni? Bár, mivel máris több mint ezerötszáz követője van, a képeiből és a testéből biztosan meg fog tudni élni…

Jut eszembe a követőkről. A szülő (vagy bárki más) nem gondol bele abba, milyen veszélyes az, ha a gyereke ennyire provokáló képeket rak ki magáról úgy, hogy az adatlapján még az is szerepel, melyik iskolába jár; valamint az ész nélküli posztoknak köszönhetően az is nyomon követhető, mikor merre őgyeleg?! Így aztán egy beteg elméjű pedofilnak igazán könnyű levadásznia.

Mennyire igaz a mondás: kiskutya is a nagytól tanul. Ezek a kislánykák is a nagy “sztároktól” tanulnak ám! Olvastam valahol, hogy az egyik amerikai énekesnő ezzel kezdi a napját: készít magáról körülbelül háromszáz képet, és azok közül választja ki a legtökéletesebbet, amit persze úgy rak fel a közösségi oldalára, hogy előtte a telefonján lévő programmal még kicsit kiretusálja. Azért elég szomorú, ha egy ember ezzel tölt órákat, mert annyira nincs önbizalma, hogy ha nem kap reggel több ezer pozitív megerősítést a neten keresztül, akkor ki sem lép az utcára.

Picit még visszatérek a “sztárok” által közvetített üzenetekre, amit a klipjeiken kívül az élő fellépéseiken is megfigyelhetünk. A könnyen dekódolható üzenet tehát ez: “Kurvás ruhában rázd a segged a pasiknak. Alázd meg női mivoltodat azzal, hogy a padlón vergődsz szexre kiéhezve. Ne szégyelld, ha berúgsz, és összeokádod magad a tömeg előtt”. Ilyenre is volt példa női előadótól! Azt hiszem, ennyi. Legalábbis nekem ez jött le a klipekből és fellépésekből, de gondolom, az általános iskolás kislányok sem értelmezik félre a nagy gigasztárok követendő példáját, azért viselkednek úgy, ahogy…

Nem akarok többet írni ehhez a témához. Az eddigi gondolatmenet is éppen eléggé lelombozott. Jobban teszem, ha ezt most befejezem, és inkább szép dolgokra koncentrálok. Mindenesetre néhány képet még mellékelek a bejegyzés végén, bár azok feldolgozásához sajnos kell némi lelki erő... (A rajzfilmfigurás bácsikával mélységesen egyetértek: néha én is átköltöznék egy normálisabb bolygóra.)