Amikor csak tehetem, elmegyek a Pilisbe túrázni. Hogyan is fogalmazhatnám meg szavakkal az érzést, amely közben átjár?! Legutóbb, ahogy az úton baktattam csendben, azon kaptam magam, hogy örömkönnyek szöknek a szemembe, annyira intenzív hálaérzés öntött el, amiért ott lehetek. 😌
Egyre inkább azt érzem, hogy
erre vágyom: önmagammal levés, csend, természet. Az pedig extra kincs, hogy ép
és egészséges vagyok, van hol laknom, és mindennap jóllakhatok.
Múlt
hétvégén is elvonultam a hegyek közé töltődni. Csak mentem, amerre a lábam
vitt. Nem tudtam, hová vezet az újonnan felfedezett út, de őszintén szólva nem
is érdekelt. Biztonságban éreztem magam. Közben meg-megálltam készíteni egy-egy
képet, vagy hallgatni a madárcsicsergést, az erdő hangjait; az életet, ami
körülvett. A földi Mennyországban jártam. 💗
És hogy mit műveltem szegény ártatlan zabkásámmal, amitől az ilyen bizarr zöld színre váltott (és még egy katica is megcsodálta)😅? Spirulina port adtam hozzá. No nem hóbortból, hanem mert szuperegészséges.
