Élménygyűjtés gépiesen - másoknak

Múlt szombaton voltunk férjemmel a nyíregyházi Vadasparkban, ami pontosan szólva Sóstógyógyfürdőn van, de nem ez a lényeg. Hanem!

Elnézegettem az embereket. Ahelyett, hogy az adott pillanatot élvezték volna, és elmerülnek az élményekben, amit az őket körülölelő csodálatos környezet és az érdekesebbnél érdekesebb állatok nyújtottak, inkább azzal foglalkoztak, hogy kütyüjeikkel minél pengébb fotókat és felvételeket készítsenek. Nem beszélve a rakás szelfiről… Na de kérdés, hogy kinek készítik azt a sok remek műalkotást? Maguknak? Otthon előveszik a képeket, és megnézik, hogy miről maradtak le élőben? Vagy a közösségi oldalaknak szánják őket, hogy lehetőleg lepipálják az ismerőseiket fantasztikus élményeket nyújtó életük ábrázolásával? Végül is, nekem tökmindegy.

Ha már így elkezdtem ezt a bejegyzést, megragadom az alkalmat, hogy bevalljam, innentől sajnos meglehet, hogy valamelyest ritkábban jelentkezek be. Gőzerővel dolgozok ugyanis a harmadik könyvemen, aminek írására heti nyolc órát szigorúan szakítanom kell! Különben nem haladok vele. Szóval előírtam magamnak, hogy ha törik, ha szakad, ezt az adagot teljesítem. Egy ismerősöm megkérdezte tőlem: “És van rá időd?” Nem, nincs. De szakítok, mert fontos.😏

Végszónak mit is írhatnék? Van egy kedves idézetem, ami folyton a szemem előtt lebeg. Na jó, nem lebeg, stabilan áll, ugyanis kibiggyesztettem a konyhai üzenőfalamra: “Tedd azt, amiben hiszel és higgy abban, amit teszel. Minden más csak erő- és időpocsékolás.”

KalMag

Gyaníthatóan nem normális dolog, ha az ember úgy alszik, mint egy túlkoffeinezett nyúl vadászszezon idején. Sajnos nekem hosszú, hosszú időn keresztül rettenetes alvókám volt. És itt a hangsúly: volt!

Tulajdonképpen “csak” annyi történt, hogy rendszeres időközönként (heti két-három alkalommal is) megébredtem hajnali fél kettő körül, és sehogyan sem bírtam újra elaludni úgy hajnal négy, fél öt utánig. Kínomban megnéztem egy-egy Poirot részt, vagy olvastam, vagy éppen azon dühöngtem, mi a francért nem tudok aludni. Borzasztó volt. És egyszer csak csoda történt!

A kezembe akadt dr. Lenkei Gábor egyik könyve, amelyben ott volt a megoldás a problémámra. Persze az elején szkeptikus voltam, nem akartam elhinni, hogy ennyire egyszerű legyen az alvászavarok elleni praktika. De igenis működik a dolog!

A “csodaszert” immár egy hónapja veszem magamhoz a vacsorám során, és azóta egyszer sem fordult elő, hogy hajnalok hajnalán órákig vergődtem volna ébren. Jó, bevallom, egyszer volt olyan, hogy úgy kettő körül megébredtem, mert csöppet túl sok folyadékot ittam estére, és ezt gondoltam: “Na, most aztán kezdődik minden elölről, ennyit a csodaszerről...” Ám épphogy ezt végiggondoltam, leraktam a fejem a párnára, és már aludtam is.😊

Most pedig lássuk a teljesen veszélytelen, mellékhatások nélküli altató-koktélom receptjét: 2 dl folyadékba (nálam ez natúr teát jelent) egyszerűen beledobok egy-egy db Calcium és Magnézium pezsgőtablettát, amit a még jobb hatás érdekében meghintek egy kis aszkorbinsavval. Kiszámoltam, egy havi adagom (ha hozzáveszem annak a picurka C-vitaminnak az árát is) kijön 1600 Ft-ból. Nem egy botrányosan nagy összeg, úgy vélem.

Nos, ennyit szerettem volna megosztani Veled. Bízom benne, hogy nincsenek alvászavaraid, de ha mégis, akkor abban bízom, hogy a te gondodat is ilyen prímán megoldja majd a KalMag!

És ezennel eme lélekmelengető képpel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát!

Bajuszkommandó

Hihetetlen, mit csinált múlt héten Tornádó nevezetű kandúrcicánk! Kicsit még most is a hatása alatt vagyok, és kezdeti, pillanatnyi haragomat büszkeség váltotta fel.😌

Egyik este már éppen sötétedni készült, amikor a férjem kinézett a konyhaablakon. Összevont szemöldökkel csak ennyit mondott: “Hát ez meg?!” Rohanok oda, hogy mi van már, hát azt látom, hogy egy idegen, hófehér cica Tornádó kajáját falatozza a legnagyobb nyugalomban. Hirtelen megijedtem, mert arra gondoltam, ha ezt a kandúrunk észreveszi, biztos lepofozza onnan a betolakodót.😅 Szememmel sebtiben végigpásztáztam az udvart, és alig akartam elhinni, amit láttam: Tornádó békésen ücsörgött az asztalkája előtt a földön.

És ekkor összeállt a kép!

Halványan már eddig is gyanús volt a dolog, hogy az ötkilós macsekunk többet eszik, mint a tizennégy kilós ebünk.🙈 Ám továbbra is rendületlenül szervíroztam Tornádónak minden reggel és este a kétféle ínyencséget: pépes kaját (húskonzerv tasakos falattal kombinálva), valamint száraz ropogtatnivalót, persze márkásakat, mert őurasága nem éri be holmi nevenincs maszlaggal! Hiába, no, a kandúrkánk igazi ínyenc. Tehát jött a megvilágosodás: eddig két macskát etettünk hűségesen. Az pedig, hogy Tornádó ott ült az asztala előtt, azt jelenti, hogy őrt állt, illetve őrt ült, arra figyelvén, hogy ha Bogár kicammog a műhelyben lévő kényelmes vackából, akkor tudjon jelezni a haverjának, hogy iszkiri! Elképesztő! Ezek kijátszották a kutyát és minket is!😂

Beindult a fantáziám, és elképzeltem egy párbeszédet a két cicus között:

- Szasz haver!

- Csá Tornádó, korán jöttem?

- Oda se’ neki, a gazdáim ilyenkor már nem jönnek ki, nem lesz baj.

- És a morgós-bundás? Benn van már a kutricájában?

- Ehh, tudod, hogy nyugdíjas kutya ősz bajusszal és öreg csontokkal. Most nincs ugatnivalója, hát bekucorodott a vackába.

- Akkor jó. Te, Tornádó! Az én gazdám nem ad nekem olyan finomat, mint amilyet te kapsz.

- Igen, az enyéim mindig valami “frikizt” emlegetnek. Na, pattanj fel a tálkáimhoz, addig én őrködök. Jó étvágyat!

...és persze a két szőrmóknak az lett a veszte, hogy nem várták meg, amíg teljesen besötétedik! Az eset óta Tornádónak a műhelyben szolgálom fel a reggelijét és vacsoráját, és “csodák csodájára”, a fele is elég az eddigi adagoknak. A műhelyben egyébként közös agglegénylakot alakítottunk ki a két szőrmókunknak, külön vacokkal ugyan, de közös csapóajtóval. Oda pedig csak nem fogja tán beinvitálni Tornádó a haverját.😏

Megjegyzem, a fehér cicát nem kell ám sajnálni, nem egy zörgő csontú kóbormacska. Jó húsban van, és szoktam látni az egyik szomszédos ház udvarán.

Történetem végére egy képet tartogatok. Sajna a cicakommandó tagjait nem sikerült akció közben lencsevégre kapnom, így be kell érned egy olyan képpel, amelyen Tornádót láthatod a kajamentesített övezetében, ártatlan képpel a kamerába bámulva.

S hogy mirefel a büszkeségem? Hát kinek van még egy ilyen jólelkű és önzetlen cicusa?!😇