Élménygyűjtés gépiesen - másoknak

Múlt szombaton voltunk férjemmel a nyíregyházi Vadasparkban, ami pontosan szólva Sóstógyógyfürdőn van, de nem ez a lényeg. Hanem!

Elnézegettem az embereket. Ahelyett, hogy az adott pillanatot élvezték volna, és elmerülnek az élményekben, amit az őket körülölelő csodálatos környezet és az érdekesebbnél érdekesebb állatok nyújtottak, inkább azzal foglalkoztak, hogy kütyüjeikkel minél pengébb fotókat és felvételeket készítsenek. Nem beszélve a rakás szelfiről… Na de kérdés, hogy kinek készítik azt a sok remek műalkotást? Maguknak? Otthon előveszik a képeket, és megnézik, hogy miről maradtak le élőben? Vagy a közösségi oldalaknak szánják őket, hogy lehetőleg lepipálják az ismerőseiket fantasztikus élményeket nyújtó életük ábrázolásával? Végül is, nekem tökmindegy.

Ha már így elkezdtem ezt a bejegyzést, megragadom az alkalmat, hogy bevalljam, innentől sajnos meglehet, hogy valamelyest ritkábban jelentkezek be. Gőzerővel dolgozok ugyanis a harmadik könyvemen, aminek írására heti nyolc órát szigorúan szakítanom kell! Különben nem haladok vele. Szóval előírtam magamnak, hogy ha törik, ha szakad, ezt az adagot teljesítem. Egy ismerősöm megkérdezte tőlem: “És van rá időd?” Nem, nincs. De szakítok, mert fontos.😏

Végszónak mit is írhatnék? Van egy kedves idézetem, ami folyton a szemem előtt lebeg. Na jó, nem lebeg, stabilan áll, ugyanis kibiggyesztettem a konyhai üzenőfalamra: “Tedd azt, amiben hiszel és higgy abban, amit teszel. Minden más csak erő- és időpocsékolás.”