Bajuszkommandó

Hihetetlen, mit csinált múlt héten Tornádó nevezetű kandúrcicánk! Kicsit még most is a hatása alatt vagyok, és kezdeti, pillanatnyi haragomat büszkeség váltotta fel.😌

Egyik este már éppen sötétedni készült, amikor a férjem kinézett a konyhaablakon. Összevont szemöldökkel csak ennyit mondott: “Hát ez meg?!” Rohanok oda, hogy mi van már, hát azt látom, hogy egy idegen, hófehér cica Tornádó kajáját falatozza a legnagyobb nyugalomban. Hirtelen megijedtem, mert arra gondoltam, ha ezt a kandúrunk észreveszi, biztos lepofozza onnan a betolakodót.😅 Szememmel sebtiben végigpásztáztam az udvart, és alig akartam elhinni, amit láttam: Tornádó békésen ücsörgött az asztalkája előtt a földön.

És ekkor összeállt a kép!

Halványan már eddig is gyanús volt a dolog, hogy az ötkilós macsekunk többet eszik, mint a tizennégy kilós ebünk.🙈 Ám továbbra is rendületlenül szervíroztam Tornádónak minden reggel és este a kétféle ínyencséget: pépes kaját (húskonzerv tasakos falattal kombinálva), valamint száraz ropogtatnivalót, persze márkásakat, mert őurasága nem éri be holmi nevenincs maszlaggal! Hiába, no, a kandúrkánk igazi ínyenc. Tehát jött a megvilágosodás: eddig két macskát etettünk hűségesen. Az pedig, hogy Tornádó ott ült az asztala előtt, azt jelenti, hogy őrt állt, illetve őrt ült, arra figyelvén, hogy ha Bogár kicammog a műhelyben lévő kényelmes vackából, akkor tudjon jelezni a haverjának, hogy iszkiri! Elképesztő! Ezek kijátszották a kutyát és minket is!😂

Beindult a fantáziám, és elképzeltem egy párbeszédet a két cicus között:

- Szasz haver!

- Csá Tornádó, korán jöttem?

- Oda se’ neki, a gazdáim ilyenkor már nem jönnek ki, nem lesz baj.

- És a morgós-bundás? Benn van már a kutricájában?

- Ehh, tudod, hogy nyugdíjas kutya ősz bajusszal és öreg csontokkal. Most nincs ugatnivalója, hát bekucorodott a vackába.

- Akkor jó. Te, Tornádó! Az én gazdám nem ad nekem olyan finomat, mint amilyet te kapsz.

- Igen, az enyéim mindig valami “frikizt” emlegetnek. Na, pattanj fel a tálkáimhoz, addig én őrködök. Jó étvágyat!

...és persze a két szőrmóknak az lett a veszte, hogy nem várták meg, amíg teljesen besötétedik! Az eset óta Tornádónak a műhelyben szolgálom fel a reggelijét és vacsoráját, és “csodák csodájára”, a fele is elég az eddigi adagoknak. A műhelyben egyébként közös agglegénylakot alakítottunk ki a két szőrmókunknak, külön vacokkal ugyan, de közös csapóajtóval. Oda pedig csak nem fogja tán beinvitálni Tornádó a haverját.😏

Megjegyzem, a fehér cicát nem kell ám sajnálni, nem egy zörgő csontú kóbormacska. Jó húsban van, és szoktam látni az egyik szomszédos ház udvarán.

Történetem végére egy képet tartogatok. Sajna a cicakommandó tagjait nem sikerült akció közben lencsevégre kapnom, így be kell érned egy olyan képpel, amelyen Tornádót láthatod a kajamentesített övezetében, ártatlan képpel a kamerába bámulva.

S hogy mirefel a büszkeségem? Hát kinek van még egy ilyen jólelkű és önzetlen cicusa?!😇