A szeretet mindenkinek jár

Kislánykoromban arról álmodoztam, hogy felnőttként kertes házban fogok élni, és lesz egy kutyám és egy macskám. Ez harminchárom éves koromra meg is valósult, kiegészülve egy extra ajándékkal, amiről nemigen mertem álmodozni: lett egy csodás férjem is!💕

A kutyusunkat, Bogarat apósoméktól örököltük meg, miután múlt nyáron végleg hazajöttünk Londonból. Tornádó, a kandúrunk egy kicsit kalandosabban került hozzánk.

Tavaly ősszel a sógornőm, Jutka egy meglepetés-ebédet szervezett az anyukája hatvanharmadik születésnapja alkalmából. Jutka egy hatalmas kertes házban lakik, és valamilyen oknál fogva szívesen tanyáznak ott a környék kóbor macskái. Mondjuk lehet azért, mert mindig van nekik kikészítve harapnivaló és friss víz, ráadásul az egész terület ebmentes övezet, amit a macsekok külön díjaznak.😸

Sorolom Jutka akkori kóbormacska-állományának a tagjait: egy fiatal fekete kandúr, Kormi, aki saját tulajdonának vélte az ételes tálat, így gyakorta őrködött mellette; két darab vadabb macska, akik a kedvező alkalmat kivárva sietve bekaptak pár falatot, majd gyorsan továbbálltak; végül egy jámbor, hatalmas, vörös, ámde csapzott bundájú cicus, aki lesoványodva mindig arra várt, hogy tiszta legyen a levegő, és suttyomban egy kevéske táplálékhoz juthasson. Szegény párát megsajnáltam, és mivel a férjemmel már előtte elhatároztuk, hogy Bogárnak szerezni fogunk egy kis barátot, így betettük a vörös cicát egy kosárkába, és hazavittük hozzánk. Valami belső hang azt súgta nekem, hogy legyen a neve Tornádó, így a keresztelés is megvolt már a kocsiban, úton hazafelé.😊

Természetesen a jó öreg "minden kezdet nehéz" szlogen újdonsült jószágunk megszelídítése esetében is működött.😏 Az első két napban úgy elbújt a garázsban, hogy csak a neki kikészített étel megcsappanásából következtethettem a jelenlétére. Utána előmerészkedett egy-egy rövidebb időre. Később bemutattuk őt Bogárnak is. Végül pedig kialakítottuk állandó helyét az udvaron, a kertre néző konyhaablak előtt.

Kis idő múlva elvittem Tornádót az állatorvoshoz pofavizitre. Szerencsére minden rendben volt vele, kapott védőoltást is, amit meglepően jól viselt.

Teltek-múltak a hetek, hónapok. Tornádó magára szedett egy kis súlyt, és egy cicavitaminnak hála a bundája is gyönyörűen rendbejött. Január közepén azonban egy hétvégére magára kellett hagynunk őt és Bogarat, mert rokonlátogatóba utaztunk Pestre. Előtte külön-külön felkészítettem a két kis rosszcsontot a távollétünkre: elmagyaráztam nekik, hogy két napig nem fognak látni minket. Szombaton a sógorom átugrott ugyan hozzánk, hogy megetesse mindkét bundás jószágunkat, mégis, amikor hazaértünk, azt vettem észre Tornádón, hogy megviselte őt a hiányunk. Attól a naptól kezdve mindenhová követ engem az udvaron, mint egy hűséges kiskutya. Az áttörés pedig egy hétre rá következett be!

Mint minden valamirevaló macska, Tornádó is eltűrte, hogy mindennap megetessem és megsimogassam, ám különösképpen nem viszonozta a törődésemet. Egyik este viszont, amikor éppen a kazán előtt ültem, és a tüzet élesztettem fel, a kandúrom fogta magát, belemászott az ölembe, és a fejecskéjét kedvesen dorombolva hozzám dörgölte.😌

Azóta, ha véletlenül számára nem elegendő mennyiségű simogatásban részesítem, akkor addig nyávog, amíg ki nem megyek hozzá. Ilyenkor türelmesen elmagyarázom neki, hogy akkor is szeretem őt, amikor éppen nem simogatom. A kapott szeretetadagja után megnyugszik, letelepszik a párnájára, és elégedetten szunyókál egész nap.

Olyan is előfordult, hogy amikor véletlenül először a cicát kezdtem el simogatni, akkor Bogár rám vakkantott, jelezve, hogy el ne feledkezzek róla sem. Bizony, a kutyusunk is kiköveteli magának, ami jogosan megilleti őt, vagyis a szeretetet.💓

Saját tapasztalatom tehát az, hogy legyen szó bármilyen élőlényről, igenis szüksége van szeretetre. A legszebb a dologban pedig az, hogy bármennyi szeretetet adunk, soha nem fogy el, sőt, előbb-utóbb hatványozottan kapjuk vissza.😇

A testmozgás hihetetlen előnyei

Arról már írtam egy korábbi bejegyzésemben, hogy mi történik a testünkkel, ha nem mozgunk. Azt viszont még nem foglaltam össze, mennyi pozitív hatása van annak, ha összeszedjük magunkat, felkelünk a fotelből, és rendszeres időközönként megmozgatjuk a porcikáinkat. Az összeset.😄

A mozgásnak elvileg lételeme kellene, hogy legyen az embernek. Erre mi, fáról lemászott és megokosodott majmok a fene nagy civilizálódásnak hatására mit csinálunk? Moccanatlanul vegetálunk, mint a növények! Beülünk az autóba, elmegyünk a munkahelyünkre, ott leüljük a napi 8-9-10 órát, hazafelé ülünk az autóban/metrón/buszon, ülve megvacsorázunk, leülünk a TV elé, végül este befekszünk az ágyba. Hol marad a mozgás, kérem szépen?😏

Tudom, ezek közül a legtöbbet nem lehet kivédeni, na de gonosz módon kitaláltam, hogyan lehet segíteni picit ezen a tarthatatlan állapoton.

• Ha tömegközlekedsz, tessék összegyűjteni elszántságodat, és egy-két megállóval a célállomás előtt leszállni! Megoldható, hiszen vélhetően nem a pusztaságban laksz, gondolom a munkahely is zsúfolt helyen van, tehát ha hamarabb leszállsz, gyaníthatóan nem kell hosszú mérföldeket gyalogolnod a semmi közepén.
• Az előbbi példa autóval történő közlekedésnél is alkalmazható, amennyiben nem pont a célállomás orra előtt parkolsz le, hanem pár száz méterrel távolabb.
• A másik trükk az, ha egy fárasztó nap után jól megérdemelt és kedvenc sorozatrészednek reklámszünetében szintén előkapod elszántságod, és mozogsz egy kicsit.
• És végezetül, hogy népszerűségemen még nagyobb csorbát ejtsek, tessék negyed órával előbbre állítani a vekkert, és felserkenteni tested-lelked egy jóleső reggeli tornával!
• Bocsánat, még egy ötlet: ébredés után egy jóleső rövid átmozgató reggeli torna kombinálható egy este a tévé előtti súlyzós emelgetéssel (nasit a szánkhoz lifteztetése helyett!).

Mielőtt még felsorolnám a hihetetlen, ámde tényszerű pozitívumokat, lássuk, mire jöttek rá a nagytudású tudósok 2009-ben:

“Óriási fejlemény a tudományban, hogy bebizonyosodott: a wellness - a “jól-levés” -, vagyis a megfelelő életmód, mozgás, táplálkozás, stresszoldás stb. tudományos módszerekkel is kimutathatóan tényleg segíti a szervezet, és ezen belül az immunrendszer megfelelő működését!” 😀🎉

Most már végre jöjjön a felsorolás, mi minden köszönhető a rendszeres mozgásnak:

1. Csökkenti az LDL-koleszterin szintjét, ami eltömíti az artériákat.
2. Csökkenti a vérnyomást.
3. Javítja az inzulin-érzékenységet.
4. Javítja a szívizom működését és a keringést.
5. Megelőzi a csontritkulást.
6. Csökkenti a cukorbetegség szövődményeit.
7. Csökkenti az asztma súlyosságát, mivel fejleszti a tüdőt.
8. Késlelteti az öregedést.
9. Segít megelőzni az agyi érkatasztrófát.
10. Javítja az egész test oxigén-és tápanyagellátását.
11. Segít az ízületi gyulladás esetén.
12. Segít az alvási problémák megoldásában (csak nehogy este kilenckor álljunk neki edzeni, mert a mozgás serkentőleg hat a szervezetre).
13. Szerepet játszik a rák megelőzésében. Bizonyítottan a rákos halálesetek legalább 35%-a összefüggésbe hozható a túlsúllyal és a testmozgás hiányával. A testmozgás gyorsítja a táplálék áthaladását a bélrendszeren, így csökken a méreganyagok szervezetben töltött ideje. (Csak gondoljunk bele, mi mindent megeszünk manapság a mű-kajákkal!)
14. Segít az impotencia legyőzésében. Gondoljuk végig: a testmozgás alatti fokozott keringés a vért sikeresebben eljuttatja a kívánt helyre!
15. Jó hatással van a szexuális életre, két okból is. Egyrészt pszichológiailag: jobban érezzük magunkat a bőrünkben; másrészt fizikailag: növekszik a libidó, javul a  keringés és ezzel együtt a szexuális funkciók.

Ha ez még nem lenne elég kedvcsináló a rendszeres mozgás elkezdéséhez, felsorolok olyan dolgokat is, amiket már megtapasztaltam magamon:

1. Segíti a súlycsökkenést (még úgy is, hogy a fogyást 70%-ban segíti elő a táplálkozás, és csak 30%-ban a mozgás).
2. Feszesebb lesz a bőr, hajlékonyabbak az izmok, ízületek.
3. Kiváló stresszoldó.
4. Hatékony depresszió ellen: mozgás közben az endorfin-kiválasztás növekedése miatt fokozódik a jókedv; az elvégzett edzés öröme pedig növeli az önbecsülést.
5. A megemelkedett testhőmérséklet csökkenti az izomfeszültséget.
6. Fájdalomcsillapító hatású, mivel az endorfin egy kiváló saját termelésű fájdalomcsillapító anyag.
7. Akik rendszeresen mozognak, 23%-kal kevesebbszer betegszenek meg. Ha mégis, akkor pedig könnyebben gyógyulnak.
8. Karbantartja a mentális egészséget, fejleszti a logikát és a memóriát, mivel a mozgás serkenti a vér áramlását az agyba (való igaz, újabban már el merek indulni a boltba bevásárlólista nélkül😅).
9. Növeli az izmok méretét és erejét, erősíti az ízületeket.
10. Fokozatosan, de hihetetlen mértékben növeli az állóképességet.
11. Növeli az energiaszintet.
12. Edzés után reflexből egészségesebb és kevésbé hizlaló ételekre vágysz.
13. Minél izmosabb valaki, annál gyorsabban égeti el a szervezete a zsírt. (Észrevettem magamon, hogy valamelyest több finomságot engedhetek meg magamnak - büntetlenül!)

És ezek után mondja valaki, hogy nem érdemes mozogni. Szerintem ezt a listát még napestig lehetne bővíteni. Azt azért jó tanácsként mondom, érdemes megjegyezni, hogy sokkal könnyebb nem megenni 500 kalóriát, mint elégetni!

Mindennek tetejében a legjobb hír az, hogy 3-4 hét rendszeres mozgás után annyira hozzá lehet szokni, hogy onnantól kezdve testünk-lelkünk sóvárogni fog utána, tehát kényszer helyett öröm lesz a mozgás!

Alkohol-lista

Már régóta készülök ezzel az irománnyal, csak eddig gyűjtögettem hozzá a gondolatokat. Még arra is emlékszem, pontosan mikor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy írjak pár sort az alkoholizálásról.

Tavaly ilyenkor Tibivel még Angliában éltünk. Néha-néha eljártunk barátokhoz kicsit lazítani, beszélgetni, netán kártyázni. És igen, inni is. Mivel addigra eljutott a tudatomig (33 éves voltam akkor), hogy igazán érdemes lenne egészségesebben élnem, így fokozatosan bevezettem mindennapjaimba a rendszeres mozgást, és szép lassan elhagytam a káros dolgokat, mint például cukros édességek, alkohol. No nem mintha addig annyit ittam volna, mint a gödény, csak éppen előfordult egy-egy alkalommal, hogy betintáztam.🙈 Szóval rádöbbentem, hogy egy szimpla baráti összejövetelt nem kell alkohollal ünnepelnem (mondjuk azóta nagyjából semmit sem ünneplek alkohollal).

Igen ám, de milyen a jó magyar szokás? Ivászattal szembeni ellenállásodat tapasztalva rögtön szaladnak barátaid a tölcsérért, lefognak, és döntik beléd a piát “Igyál, igyááál!” kedves kis noszogató csatakiáltásuk kíséretében.😅 Az nem baj, hogy te személy szerint nem kívánod az alkoholt és a vele járó későbbi negatív közérzetet. Többség dönt, innod KELL, különben jön az “öri-harival” való fenyegetőzés a barátok részéről. Ehh.

Hát miért nem tartják tiszteletben az emberek a döntésemet?! Miért kell megindokolnom, hogy miért nem iszok? Az nem elég jó indok, hogy mert nem akarok? Komolyan mondom, összesen 3 db, mások által elfogadott indokot ismerek csak a közös népjóléti alkoholizálás elutasítására:

1. vezetek
2. terhes vagyok (bár ez a férfiak esetében nem mindig hihető)
3. eltiltott tőle az orvosom

...bár ez utóbbit nem mindig akarják elhinni. Kíváncsiságból egyszer lehet bedobok egy ilyen mondatot: “Eltiltott tőle a szervezetem, mert nem akar túlórázni a májam az alkohol káros hatásainak ellensúlyozása miatt.”

Alkalom bezzeg mindig van! A szomjas ember iszik örömében, bánatában, ha megszületik valaki, ha meghal valaki, ha sikerül egy vizsga, ha nem sikerül egy vizsga, esküvőn, válás után, szimpla hétvégén, és még sorolhatnám napestig.

Az természetesen mindenkinek szíve-joga, milyen gyakran és mennyire terheli a szervezetét alkohollal. A bajok akkor kezdődnek, amikor egy ember annyira a rabjává válik a folyékony drognak, amivel a családja biztonságát és boldogságát veszélyezteti. Mint például az egyik volt barátom apja.

Apuka hosszú évek alatt sajnos eljutott arra a szintre, hogy csak egy cél lebegett a szeme előtt: mindennap boldoggá tenni magát a betevő alkoholadagjával. Attól sem rettent vissza, hogy felfeszítse a hatéves kisfia malacperselyét, és kifossza azt. Mondjuk arra azért volt esze, hogy csak a nagyobb pénzérméket szedje ki, gondolván, az mégsem olyan feltűnő, mintha kiszedné az összes aprót. De az sem lehetett a kisfiúnak egy idillikus gyermekkori emlék, amikor hazaért az iskolából, ám a bejárati ajtón már nem tudott bejutni, ugyanis apuka belülről a zárban felejtette a kulcsot. Ez még nem is lett volna baj, ha a gondos szülő résen van, amikor csemetéje megérkezik, de neem, apuka magán kívül, részegen fetrengett a folyosón, így a gyerek órákig a lépcsőházban rostokolt, amíg anyuka hazaért a munkából, és a kedves párjára verte az ajtót.

Mondjuk ez a gyerek még mindig jól járt, hiszen az “édesapja” nem verte agyba-főbe az anyjával együtt, valahányszor lerészegedett. Csak majdnem elitta a lakást a családja feje felől, de ez mellékes… Mint ahogy az is, milyen lelki sérüléseket hagyhatott a kisfiúban azt látni, hogy az anyja kétségbeesésében és dühében szétveri apuka fején a klumpáját.

Őszintén bevallom, én is a rabja vagyok valaminek. Szinte nem múlhat el nap nélküle. Leginkább az esti rituálémhoz tartozik, ám képes vagyok orvosi váróteremben vagy akár mozgó járművön is hódolni e szenvedélyemnek.😀 Az olvasásról van szó, ami nem tudom, mennyire rongálja a szememet, más életét azonban (tudtommal) nem keserítem meg vele.

Az alkoholt pedig jó szívvel hagyom meg azoknak az embereknek, akik jól érzik magukat tőle, és nem mellesleg tudnak mértéket tartani - ha nem is a saját, legalább szeretteik érdekében.

Egészségedre!

Kissé túltolta szegény.

Milyen jó, ha a barátaid vigyáznak rád! :0)

Szegény, szeeegény milliárdosok (második rész)

Ahhoz képest, ami most jön, az első rész amolyan bemelegítés volt. Akinek kötélidegzete van, nyugodtan olvasson csak tovább, hiszen valószínűleg meg tudja majd emészteni a következő irdatlan számokat és hihetetlen példákat az esztelen költekezésre, illetve mértéktelen pazarlásra vonatkozóan. Aki viszont érzékenyebb lelkületű, azt lehet kissé fel fogják zaklatni a most következő csemegék a gazdagokról.

Kezdjük is a sort például azzal, hogy valahol lakniuk kell csórikáimnak, dukál nekik egy pazar otthon. Illetve csak szerintem egy otthon, ők ugyanis rendszerint hat házat vesznek maguknak szerte a világon. Az nem baj, hogy van olyan ingatlan is ezek között, amelyikben a tulajdonosuk még egyszer sem hált meg, de a személyzetnek akkor is naprakésznek kell lennie. Miért? Azért, hogy ha gazdagék utazgatnak, akkor legyen egy hely, ahol megszállhatnak. És most jön a csattanó: egy-egy ilyen vityillóért milliárdosék képesek kiadni akár százmillió eurót is. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ez mennyire rengeteg pénz. Jó, nem vagyok valami lángész matekból, na de akkor is. Azt pedig végképp nem bírom megemészteni, hogy amíg az egyik embernek hat palotája van, addig a másik a híd alatt lakik. Nem szégyellem bevallani, sírni tudtam volna, amiért ekkora igazságtalanság van a Földön! Vagy eltúlzom a dolgot, és csak én vagyok olyan begyepesedett agyú, hogy úgy érezzem, ez így nagyon nincs rendben? Végül azért csak végiggördültek arcomon a sós cseppek. Mondjuk nem a szememből, hanem izzadság formájában, ugyanis mialatt néztem egy-egy részt, közben edzettem.😎

Ha ez még mindig nem lenne eléggé bicskanyitogató csemege, akkor elárulom, van olyan gondos és törődő ultramilliárdos gazdi, aki a kutyájának vesz ingatlant - plazmatévével. És ezt úgy kell érteni, hogy az eb nevére íratja a kéglit.😑

Úgy tűnik azonban, hogy egy embernek még hat ingatlan is kevés tud lenni. Előfordulhat ugyanis, hogy olyan városba utazik csórikám, ahol éppen nincs háza. Mit tesz ilyenkor? Bérel egy luxuslakást - nem, nem csak egy szobát vagy lakosztályt -, mindössze heti harmincezer fontért.

Most vegyünk egy átlagos, vagyis egyáltalán nem kirívó példát: az egyik család megvesz egy pindurka, pontosabban tizenhétezer négyzetméter alapterületű palotát. Nyilván lesz olyan szeglete a viskónak, ami nem tetszik az újdonsült és roppant kifinomult ízléssel bíró tulajdonosoknak, ezért íziben át is kell alakítani a nem megfelelő helyiséget! Mondjuk egy fürdőszobát úgy százezer fontért. Majd még négyszer rögtön egymás után, mert sehogy sem válik ínyükre őuraságéknak a végeredmény.💩

Azért az sem volt piskóta, amikor az egyik hölgyemény egymillió fontot költött fürdőkádra. Na igen, ha az ember lánya rendelésre készítteti fürdőalkalmatosságát, méghozzá amazóniai hegyikristályból, annak bizony elkérik az árát! Mondjuk még így is tisztára megérte, ugyanis ebben az árban benne volt a fürdőszobapadló megerősítése, nehogy a kád leszakadjon a nappaliba. Mindezek fényében azt hiszem, talán nem is akkora túlzás egymillió fontot elkérni egy aranyporszívóért…

Az ultragazdagok egyszerűen mesterei annak, hogyan lehet feleslegesen két kézzel szórni a pénzt bele a vakvilágba. Legfőbb szórakozásuk az, hogy lepipálják egymást yachtvásárlásban. Bennfentesek szerint valódi fájdalmat okoz nekik, ha a barátjuk yachtja nagyobb.😅

Ismét matekozzunk egy kicsit! Van olyan vízi járgány, amelynek az építése egymillió euróba kerül méterenként, és hát hülyék lennénk azt gondolni, hogy ez a végösszeg. De legalább könnyű kiszámolni szegény gazdagnak, vajon mennyibe fog fájni neki egy hatvanhat méteres yacht. Persze van olyan is, aki nem aprózza így ki a dolgokat, hanem egyszerűen megvesz egy tetszetős kis ladikot potom egymilliárd dollárért.

Aki azt hiszi, ezzel le van tudva a pénzszórás, az most kapaszkodjon. Ha a büszke tulajdonos haladni is akar a vízi járgányával, és nem csak himbálózni a kikötőben a lágy habokon, akkor a tankolásra is érdemes félretennie “egy keveset”. Pontosabban negyvenezer eurót kell kicsengetnie minden hetedik órában. Ez úgy jön ki, hogy egy luxusyacht fogyasztása 1500 liter/óra, ami hét órára elegendő üzemanyagot jelent. Na igen, egy kilencvennégyezer(!) vízilóerős járműnél ezen a bődületes fogyasztáson ne is csodálkozzunk! Az egyik fickó ezzel kapcsolatban viccesen megjegyezte: “Ha azt akarod, hogy a pénzed eltűnjön a semmiben, vegyél egy yachtot!”

Térjünk át egy kicsit a légi járművekre, vagyis a repcsikre. Gazdagék nem fogják azzal égetni magukat, hogy holmi vacak utasszállító gépen utazzanak a pórnéppel együtt. Áá, inkább vesznek maguknak egy egész gépet - ami amúgy eredetileg több száz utas furikáztatására lett tervezve -, és átalakíttatják úgy, hogy legyen benne fürdőszoba (ha véletlenül betrottyolna valaki a turbulencia miatt), golfpálya, homokos strandrész napernyőkkel. Igen, ez utóbbit én sem értem.😏

És ez még mindig semmi! Gondoltam, csinálják csak, megtehetik. Ám egy kicsit felment a vérnyomásom, amikor az egyik vevő azon sopánkodott, mennyi olajat (nem napraforgó vagy repceolaj) kell még eladnia ahhoz, hogy egy drágább gépet megengedhessen magának, és erre az eladó buzgón biztatta őt: “Csináld csak, megéri!” Igen, megéri még tovább szennyezni az amúgy is haldokló Földet.👏👏👏

Hihetetlen módon még ezek az ultragazdagok is el tudnak érni egy telítettségi pontot, amikor már nem elégíti ki őket az sem, ha megveszik a fél bolygót. Ilyenkor nem tárgyakat vásárolnak, hanem élményeket gyűjtenek. De nem ám úgy, hogy elmennek a vidámparkba, nem-nem. Sokkal inkább azon versengenek, hogy melyik híresség “barátságát” tudják megvenni (mondjuk ez szerintem elég szomorú); vagy például kikajtatják maguknak, hogy az angol királynővel vacsorázzanak; vagy elintéztetik, hogy elmehessenek az Oscar-díjátadó ünnepségre, ahová egyébként egy közönséges földi halandó nem szokott hivatalos lenni. Szóval ilyenek.

Az egyik partyszervezőnek ugyancsak fel lett adva a lecke, amikor is az ügyfele azért nyafogott, hogy unja már az olyan bulikat, ahol csak az a szórakozás, hogy ötvenezer fontos pezsgőt locsolnak egymásra, meg már besokallt attól, hogy Elton John klimpírozását kelljen hallgatnia a saját nappalijában, találjanak ki neki valami izgalmasat. Én ezt a feladatot szívesen vállalnám! Megszerveznék ennek a rinyagépnek egy élet-halálra menő ketrecharcot (úgy értem, hogy ő lenne az egyik harcos), vagy elküldeném nagyvizitre egy kórházba haldokló gyerekek közé, esetleg elvinném háztűznézőbe egy hajléktalanszállóra - egyheti bentlakással egybekötve. Na, az már eléggé izgalmas lenne neki? De ha még ez sem elégítené ki a kedves ügyfél kalandvágyát, kiraknám a dzsungel kellős közepén egy szál hátizsákkal.

Természetesen gazdagék szívesen fizetnek azért, hogy vadabb helyeken kalandozzanak. Egy utazásszervező azonban egyetlen mondatával ki tudta fejezni, mennyire kemények is ezek a pénzes kalandorok: “A vadont akarják, de az italuk azért legyen hideg.”

Végszónak mit is írhatnék? Amíg az egyik földi halandó gyémántporral vegyített parfümöt rendel magának, hogy az emberek lássák rajta, ő mennyire gazdag; addig én szívem szerint egy olyan csodaszert fejlesztenék ki, amivel az emberekre rá lehetne szórni egy kis alázatot, együttérzést, kedvességet és mások iránti türelmet, elsősorban azonban szeretetre való képességet.

Szegény, szeeegény milliárdosok (első rész)

Egy igazán érdekes, hatrészes dokumentum-sorozatot néztem végig, amiben olyan megdöbbentő dolgok hangoztak el, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy szorgalmasan jegyzetelek. Eddig sem akartam volna ultragazdag lenni, de ahogy ezek a milliárdosok élnek, nemhogy irigylésre nem méltó, hanem egyenesen elrettentő.😱

Kezdjük mondjuk azzal, hogy ezek a mások szemében hihetetlenül kiváltságos emberek állandó rettegésben és stresszben élnek. A vagyonuk miatti állandó fenyegetettség eredményeképp folyton aggódnak, pánikolnak, és olyannyira paranoiásokká válnak, hogy még a saját testőreiket is megfigyeltetik, mert nem bíznak meg bennük sem - holott az életüket bízzák rájuk. Az egyik hölgy pedig hihetetlen módon állandóan attól retteg, hogy hajléktalanná fog válni. Csak azt tudnám, csekély százmilliónyi dolláros vagyonkával mennyi a reális esélye annak, hogy ez bekövetkezik?😏 Szóval szerencsétlen párák soha nem tudnak megnyugodni és lazítani, és valljuk be, a non-stop stressz igencsak meg tudja tépázni az ember egészségi állapotát. És hiába van megszámlálhatatlanul sok dollárjuk, nem hinném, hogy egy új gyémántszívet be tudna nekik építeni egy sebészcsoport, legyenek bármilyen képzettek is.

Ha már itt tartunk, nézzük a gazdagok szívügyeit. Általánosságban elmondható róluk, hogy nagyon magányosak. Számukra hatalmas rizikó egy kapcsolatba belevágni. Soha nem tudhatják biztosan, hogy választottjuk kibe szeretett bele: az emberbe, vagy a pénzébe? Így nem csoda, ha nem tudnak/mernek megbízni partnerükben. De bizalom nélkül vajon van-e szerelem? Aligha. Ebből adódhat, hogy mivel képtelenek bízni, képtelenek szeretni, így egyáltalán meg sem próbálnak hűségesek lenni a másikhoz. Így viszont mi értelme egy kapcsolatnak? Mindenesetre az sajnos tény, hogy minél többe kerül az esküvő, annál nagyobb a válás esélye. Ha tehát azt vesszük, hogy gazdagék akkora lagzikat csapnak, ahol a vendégeknek kocsikat osztogatnak; és ahol egy ilyen mulatság általában hét napig tart, akkor talán nem meglepő, hogy maga a házasság nemhogy hét esztendeig, de sok esetben még hét hónapig sem tart ki.

Azért lássuk be, a gazdagok is emberből vannak, ők is vágynak családra. Csak sajnos nem tudják felmérni, hogy szeretteiknek elvileg, normális esetben fontosabbnak kellene lenniük a vagyonuknál. Ezzel kapcsolatban az egyik biztonsági cég főnöke elmondta, van olyan ügyfele, aki  jobban félti a műtárgy gyűjteményét, mint a családját. Csoda ezek után, ha a gyerkőc inkább üres zsebbel vág neki a nagyvilágnak, minthogy továbbra is a kacsalábon forgó kastélyban éljen - üres szívvel?

Szomorú, de ezek a szegény gazdagok rendszerint perfekciós szindrómában szenvednek. Vagyis az apróbb örömöknek már nem tudnak örülni. Egyszerűen feleslegessé válnak a saját otthonukban, mégpedig a mindent elintéző személyzet miatt. Valljuk be, cseppet talán káros lehet az önértékelésnek, ha az égvilágon mindent megtesznek helyetted, mivel így feleslegesnek érzed magad. Hiszen mi, emberek nem akkor vagyunk boldogok, ha birtoklunk, hanem ha alkotunk valamit, még akkor is, ha az csak egy szimpla szendvics. Nos, az egy dolog, ha ezek a gazdagok nem produkálnak semmit, ám az egyenesen botrányos lenne, ha magukra mosnának, vasalnának, netán ők porszívóznának. Na de kérem szépen, van olyan nőszemély, aki életében még sohasem szárította be magának a haját! Nem tudom, képesek ezek egyedül zuhanyozni, vagy arra is külön embert tartanak, hogy lecsutakolják őket?😁

Ezek a gazdagok tehát csupán birtokolják az életüket, de nem élik azt! Nem tudnak önfeledten játszani a gyerekeikkel a közeli parkban az állandó fenyegetettség miatt; nem sétálhatnak egyet csak úgy az esőben vagy napsütésben; nem ülhetnek be egy kávézóba a barátaikkal, főleg, hogy még igaz barátaik sincsenek (hacsak nem vesznek maguknak…). Egyszerűen nem élvezhetik az Élet apró örömeit, mert bezárják magukat gyémántpalotáikba, ahol csak annyi a dolguk, hogy magányosan még több pénzt gyűjtsenek maguknak, amit nem tudnak élvezni és nem tudnak kivel megosztani. Nos, mennyire vonzó élet ez?

Hamarosan megosztom a második részt is, ahol sok esetben számszerűsíteni fogom a tényeket, még ha azt azoknak is elég lesz ép ésszel felfogniuk, akik nem olyan gyengék matekból, mint amilyen én vagyok.🙈

A varázsgyűrű

A minap kikapcsolódásképpen elolvastam egy cikket egy fogyókúrás sikertörténetről. Amellett, hogy az írás először felbosszantott, bekapcsolta elmémben a Nagy Kérdésgyártó Gombot.😅

Nézzük a történetet: egy harmincas, fiatal elvált anyukát felkeresi az interneten régi szerelme. Lázas levelezésbe bonyolódnak, majd kisvártatva az is kiderül, hogy a fiatalember fél éven belül végleg hazaköltözik Amerikából, és akkor végre személyesen is találkozhatnak. Anyuka egyrészt nagyon megörül, másrészt kétségbeesik, mert nem akarja, hogy volt szerelme őt a zsenge 30-as éveiben járva, 30-as többletsúllyal lássa viszont. És ekkor “csoda” történik!

A fogyni vágyó hölgy valahogy tudomást szerez egy csodagyűrűről, amit ha a lábujjára téve hord, akkor az segíti a fogyást. Gyűrű fel, kilók le. Ennyire egyszerű a dolog. Vagy mégsem?😶

Most jön a csattanó.😁 A sikeresen lefogyott anyuka későbbi élménybeszámolójában azt is bevallotta, hogy attól a naptól kezdve, amikor meggyűrűzte magát, minden áldott nap sétált egy órát, és drasztikusan megváltoztatta az étrendjét is. A hizlaló csipszek, édességek és készételek helyett párolt zöldségeket, salátákat és sovány halat illetve csirkehúst evett. Na akkor a kérdésem a következő? Miben segített a gyűrű? Merthogy fiziológiailag semmiben, az biztos. Ha a hölgy mindezt a “varázsgyűrű” nélkül küzdi végig, akkor is sikerült volna leadnia a harminc kiló súlyfeleslegét. Persze a történet boldog véggel zárult: a régi szerelmesek ismét egymásra találtak. Nem mellesleg pedig az anyuka egészségét nem veszélyeztette tovább az a sok zsír, amit addig hűségesen cipelt magán.

Kicsit elmerengtem ezen a történeten. Hogyhogy nem kezdte el főszereplőnk az életmódváltást addig, amíg nem talált a varázsgyűrűre? Nem bízott magában eléggé ahhoz, hogy elhiggye, csak a saját elhatározására és erejére támaszkodva is sikerülhet száműznie magáról az ártó felesleget? És ez csak egy eset a sok közül. Persze nagyon is dicséretes dolog, ha valaki eljut odáig, hogy változtatni akarjon az életvitelén, és - igaz, csodamankóra támaszkodva - tegyen is a siker érdekében!

Ismerek olyan embert is, aki varázsszer híján mindig belefog az életmódváltásba, aztán egy hét után feladja. Majd eltelik néhány hét/hónap, ismét elhatározza magát, de egy-két hét, és megint csak belebukik. Lehetséges, hogy az illetőnek is be kellene szereznie valamiféle talizmánt, amibe kapaszkodhat? Ámbár ha nincs kitartása, talán a csoda sem segíthet rajta…

Saját tapasztalatom alapján annyit mondhatok még el, hogy ha Te is életmódváltás előtt állsz, nem elég egy szalmalángszerű fellángolás! Az igazi életmódváltáshoz az akaraterődnek és kitartásodnak akkora erdőtüzet kell generálnia, amivel egyúttal felperzseled magad mögött a régi rossz szokásaidhoz és egészségtelen életviteledhez visszavezető hidakat!