Évzáró gondolataim

Ebben a bejegyzésemben négy, az adventhez kapcsolódó fogalomról szeretnék pár gondolatot írni. Ezeket a fogalmakat jelképezi az adventi koszorún az a négy gyertya, amelyeket december hónap egy-egy vasárnapján gyújtunk meg, s amelyek fényében hittől, reménytől, békétől és szeretettől ragyog a szívünk is.💖

Hit

Talán hihetetlenül hangzik, de hittel bármit megvalósíthatsz. Ha elhiszed, hogy amit kigondoltál vagy amit elterveztél, sikerülhet, akkor félig már meg is valósítottad az álmodat. Előfordulhat, hogy olyanok kerülnek az utadba, akik nem hisznek benned, ám csak az számít, hogy Te mennyire bízol magadban. Ha szeretnéd, egy idézettel is meg tudlak erősíteni Téged: “Ha hiszel benne, hogy megérdemled, az Élet megadja neked.”

Remény

Reménykedtél már valaha valamiben? Hogy emlékszel, közben milyen érzés töltött el? Ugye pozitív? Hiszen azért szorítottál, hogy sikerüljön a dolog, igyekeztél az összes pozitív energiádat mozgósítani azért, hogy valósággá váljon az, amiben reménykedsz. És azt megfigyelted, hogy hiába fordul elő egyszer-egyszer, hogy a kívánt dolog nem teljesül be, akkor sem hagysz fel örökre a reménnyel? Nem hiába igaz ez a mondás (is): “A remény hal meg utoljára.”

Béke

A karácsony nem csak a szeretet, hanem a béke ünnepe is. Ilyenkor elcsendesedik a bennünket körülvevő, mindig rohanó, csodálatos világunk, elhalkulnak a fejünkben zakatoló gondolatok… még a föld is békésen szunyókál a puha hótakaró alatt. Próbáljunk mi is békével fordulni embertársaink felé! Ássuk el a csatabárdokat! A fagyos föld nem lehet kifogás!

Rendhagyó módon az utolsó fogalomról szóban fogom elmondani a gondolataimat. (A felvétel december 10-én készült a községi ünnepségünkön, amelyen a Művelődési Ház dolgozói szerepeltek.)
Szívből szóló szavaim

Végezetül engedd meg, hogy egy rövidke versikével kívánjak Neked és Szeretteidnek Békés, Áldott ünnepeket!

Bejegyzésemnek ezennel vége,

költözzön hát szívetekbe béke!

Életetek legyen bármilyen kemény,

gondoljatok arra, hogy mindig van remény.

Hitetek mindennap legyen veletek,

s öleljen körül mindenkit a szeretet!

Köszönet a névtelen rajongómnak!

Az a helyzet, hogy egyáltalán nem erről akartam írni, mint ami most következik, de van valaki, aki erre inspirált.

Roppant érdekes módon múlt héten felbukkant az éterben egy Kedves Olvasóm, aki két, az étkezés témaköréhez kapcsolódó írásomhoz is megjegyzést fűzött. Azért írom, hogy ez a dolog roppant érdekes, mert a piszkálódás gyanúsan egybevág azzal az időponttal, amikor egy rokonom valószínűleg bevághatta rám a durcit, amiért kizártam őt az életemből. Aminek nyilván oka volt, amivel egy egész könyvet meg tudnék tölteni (és lehet, hogy egyszer fogok is). Szóval, vagy ez a rokonom gondolta úgy tévesen, hogy mindezzel fájdalmat tud nekem okozni (vagy akár csak felbosszantani), vagy pedig egy, a kifejezési stílusára veszélyesen hasonlító idegen ajándékozott meg engem frappáns kis kötekedésével. Utóbbi esetben fogalmam sincs, mivel bőszíthettem fel annyira az illetőt, hogy (az értő olvasás fontosságát figyelmen kívül hagyva) olyan dolgokat vágjon a fejemhez, amiket valójában ő értelmezett félre.😏

Na de miért is mondok köszönetet ennek az én névtelen rajongómnak? Azért, mert amióta felbukkant, hihetetlen mennyiségű pozitív energia árasztott el engem! Igen, pontosan annak ellenére, hogy az ő megjegyzései nyilvánvalóan rosszindulatúak és provokálóak. Belegondoltam ugyanis abba, hogy mennyire szerencsésnek mondhatom magam, amiért én rendben vagyok önmagammal! Amiért én nem azzal töltöm az egyébként értékes és véges időmet, hogy megpróbáljak más embereket lehúzni.

Itt rögtön meg is kell állnom egy pillanatra. Sajnos az figyelhető meg, hogy mi, magyarok, valahogy így gondolkodunk és viselkedünk: “Picsába má’, döggöljön meg a szomszéd lova, ha mán az enyim elpusztult. Hogy rohhadjon meg, ennek má’ megin’ jobb mint nekem, a tetű egye meg a nyakát! No beszólok neki oszt akkor legalább szar lesz neki is, ha-ha.”

Én kérek elnézést a kifejezési módért, de úgy gondolom, valami ilyesmi játszódhat le az irigy emberek fejében. Ezzel mindössze csak annyi a bibi, hogy akinek céljai vannak, azt nemhogy lehúzzák vagy hátráltatják a “jóakarói”, hanem pont többlet erőt adnak a kitartáshoz; ahhoz, hogy megmutassák, milyen az, amikor valaki az energiáit a saját céljai megvalósításába fekteti, és nem mások indokolatlan pocskondiázásába.

Ha a fenti példánál maradunk, nem is tudom, mire számított az, aki megpróbált fogást találni rajtam. Arra, hogy majd magamba zuhanok, és felhagyok az írással? Hát ez a fegyver pont fordítva sült el, ugyanis még lelkesebben vetem bele magam!😃 Ráadásul még egy jó kis témával is szolgált nekem az illető, és ezért hálás vagyok neki.🙋

Kis kitérőm után folytatom a felsorolást: azért is szerencsés vagyok, amiért egy olyan társam van, akivel mindent meg tudok beszélni, és akivel közösen rájöttünk arra, hogy valamit mégiscsak elértem a gondolataim közzétételével: lám, egy ember, akiből érzéseket csaltam ki, akit arra ösztönöztem, hogy egyáltalán olvasson! Hiszen az olvasás nagyon hasznos dolog ám!

És azért is szerencsés vagyok, mert van egy olyan barátom, aki kiáll mellettem! Nem, nem aki megvéd, mert én magamat nem tudom, hanem aki mellém áll, hála a hasonló életfelfogásunknak. Igen: zsák a foltját, nem véletlen.💕

Biztosan sorolhatnám még a pozitív dolgokat, ám nem akarom, hogy túlságosan hosszú legyen ez a bejegyzés. Inkább csak megragadom az alkalmat egy kis önreklámra, és felhívom a figyelmet másik blogomra, amit szintén szívvel-lélekkel vezetek. A Kedves Kiemelt Olvasóm nyilvánvalóan odavan a táplálkozás témaköréért, ezért ezt neki jó szívvel ajánlom!
Mérleg nélkül

Ízelítőnek annyit még elárulok, hogy a közelgő szeretet ünnepének tiszteletére hamarosan egy csupa pozitív dologról szóló bejegyzéssel jelentkezem!

Méregzsák

Vajon a Télapó rosszat akar a gyerekeknek? Nem hinném. Akkor ha feltételezzük, hogy ő nem is létezik, a szülők akarnak rosszat a gyerekeiknek? Igazából ezt sem hiszem. Attól tartok, sokkal inkább a tájékozatlanságuk vagy nemtörődömségük lehet az oka, hogy szegény kisgyerekeket december hatodikán még a szokásosnál is nagyobb mértékben árasztják el mérgekkel. Persze a jóságos Mikulás nevében!

Bevallom, rég voltam gyerek, mégis tisztán emlékszem a következő sorocskákra: “Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró.” Hol??! Manapság egy ilyennel odaállítanánk bármelyik gyerek elé, biztosan a fejünkhöz vágná a piros-alma-mogyorót!😅

Tulajdonképpen egyik munkahelyi szokásunk ihletett ennek a bejegyzésnek a megírására. Nálunk ugyanis a művházban van olyan lehetőség (persze biztosan máshol is), hogy a szülők elhozzák a gyerekeknek szánt, mérgekkel teletömött csomagokat, és december 5-én a “Mikulás bácsi” sorra járja a címeket, hogy az édességre kiéhezett gyermekeket elárassza függőséget okozó, egészségre ártalmas stimulálószerrel, vagyis cukorral. Most akkor nevezzem őt drogdílernek?🙈🙊

Egyébként az, hogy a cukor méreg, nem az én véleményem, hanem tény (Cukorhorror)! Ám hogy az egészségromboló hatás teljes legyen, ott lapulnak a csomagban a nápolyik meg különböző bolti piskótaszeletek, amiknek az alapja agyonfinomított búzaliszt, hidrogénezett növényi olajok, mesterséges ízfokozók meg egyéb művi adalékanyagok. Ez kell a fejlődő szervezetnek!

Jut eszembe, milyen “vicces” dolgot láttam a Mikulás-csomagok között: olyan zsákocskákat, amiket nem ám a jóságos Télapó kedves és jól bejáratott reklámarca díszített, hanem különböző mesefigurák, akiknek egyébként közük nincs ehhez az ünnephez. Na de ez a hagyomány is “elbizniszesedett", úgy látom. (Meg persze úgy látom, béna vagyok az új szavak kreálásában…😂)

Most biztos én leszek a csodabogár (ám remélem, nem egyedül én gondolkodok így), de elmerengtem azon, mi lenne, ha olyan csomagot kapnának a gyerkőcök, amiben gyümölcsök (piros alma, narancs, banán), dió, mogyoró, jó minőségű étcsoki lenne; sőt, fahéjrudacskát is el tudok képzelni az egészséges finomságok között. Micsoda illatos csomag lenne egy ilyen!😊

No jól van, nem ábrándozok tovább. Inkább befejezem eszmefuttatásom, és próbálok nem gondolni arra, hogy ezekben a napokban mennyi mérget falnak fel csóri gyerekek.