Világbéke étrend

Nehéz olvasmányt választottam, amin mindenképpen végig fogom küzdeni magam. Lelkileg egyszerűen a padlóra küld, és borzasztóan nehéz feltápászkodnom onnan. Will Tuttle, Ph.D. A világbéke étrend című könyvét igyekszem feldolgozni lelkileg.

Már a kötet alcíme is sejteti, hogy itt bizony komoly összefüggésekre fogunk bukkanni:

“Táplálkozás a spirituális egészségért és társadalmi harmóniáért”

Akinek eddig még nem nyílt volna fel a szeme, vagy nem járt utána az állatok kihasználásával, az egészségünk tervszerűen felépített és profitéhes emberek által szakszerűen kitalált lerombolásával, az bizony nagyon meg fog lepődni a sorok olvasása közben. Á, nem is, túl egyszerűen fejeztem ki magam: szívszorító, elkeserítő, gyomorforgató, bicskanyitogató, felháborító, elgondolkodtató, könnyfakasztó, elrettentő tények, igazságok, összefüggések látnak napvilágot ebben a könyvben. Ezeknek a dolgoknak a nagy részével már eddig is tisztában voltam (és pont ezek miatt tértem át a növényi étrendre), ám sajnos sok olyan részlet is a szemem elé kerül, amiktől egyszerűen megszédülök, és nagyon, nagyon sötét gondolataim támadnak az emberiséggel kapcsolatban. 😔

Amit mások mondanak A világbéke étrend című könyvről

„Gondolatébresztő és a legtöbb gyűjtemény számára ajánlott.”

Library Journal

“Használd A világbéke étrendet útmutatóként, hogy képessé tedd magadat és másokat olyan étrendi döntések meghozatalára, amelyek minden képzeletedet felülmúló hatással bírnak.”

Julia Butterfly Hill, környezetvédelmi aktivista

„...az egyik legelgondolkodtatóbb könyv, amit valaha olvastam. Mély éleslátása kihívást és ösztönzést jelentett számomra, és hatására még inkább megkérdőjeleződött bennem az, amit Will Tuttle úgy nevez: ‘a tabu arról, hogy ne tudd, kit eszel meg’. Ez a könyv... feltárja egy kultúra önteltségét...”

John Robbins, a Diet For A New America és The Food Revolution című könyvek írója

„Hálás vagyok ezért a nagy hatású és meggyőző könyvért. Kitágította gondolkodásmódomat (és szívemet) az állatokkal, a könyörülettel és társadalmunkkal kapcsolatban, és valószínűleg személyes fejlődésem további katalizátora lesz.”

John Mackey, a Whole Foods cég alapítója és ügyvezető igazgatója

„A világbéke étrendet mindenki számára kötelező olvasmánnyá kellene tenni, étrendi irányultságától függetlenül.”

Harold Brown, környezetvédelmi aktivista, korábbi állattartó és egy tehenészet üzemeltetője

„Rendkívül mély gondolatokat hordozó, fontos könyv. A világbéke étrend garantáltan az emberi tudatosság evolúciójának katalizátora és fontos eszköze lesz.”

Satya magazin

„Will Tuttle felbecsülhetetlen értékű perspektívát nyújt – nemcsak a bolygószintű válságról, amellyel mindannyian szembesülünk, hanem arról is, milyen módokon tudjuk azt hatékonyan befolyásolni. Műveltsége és könyörülete sugárzik a könyvből.”

Joanna Macy, a Coming back to life című könyv írója

„Teljes, könyörületes és mélyreható. Sosem fogod ezután félvállról venni azt a kérdést, hogy ‘Mi van vacsorára’?”

Victoria Moran, a Creating a Charmed Life című könyv szerzője

“Will Tuttle mesterfokozatot szerzett humán tudományokból a San Francisco Állami Egyetemen, valamint Ph.D. fokozatot az oktatás filozófiájának területén a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben. Professzionális zongoraművész, zeneszerző és tanár, aki több mint 15 éve tart előadásokat haladó szellemű egyházakban, vegetáriánus és humán potenciál konferenciákon és tervezett közösségekben az USA-ban és a világ számos más országában."

Végezetül néhány kép, ami a könyvben olvasottak egy-egy gondolatát jeleníti meg:
Horror

Ami késik, nem múlik

A költözésünk, egy betegség, illetve a munkafronton történt változások egy kicsit késleltették ugyan a dolgot, ám végre-végre elkészült a honlapom, amelyet szeretettel ajánlok minden Kedves Olvasónak!

Kellemes böngészést kívánok az oldalon! 💝

Könyvek szívből

Az élet nem habostorta...

Milyen érdekes, hogy a külvilág felé mindig a legjobb arcunkat próbáljuk mutatni. A közösségi oldalakon csupa szép és csili-vili, az élet napos oldalában pompázó képet posztolunk, amikor minden tökéletes rajtunk is és körülöttünk is, csak talán bennünk nem. Ám az már nem látszik.

Ugye könnyű ezeket a láthatóan (és látszólag) boldog embereket irigyelni? Nekik aztán bejött az élet! Azt azonban senki nem tárja a nagyérdemű közönség elé, ahogyan macskahányást takarít a lakásban, mert kényszerhelyzet adódott, és bizonyos időre a hidegtől védeni kell az egyébként kinti cicust. Olyan képeket sem látni, amikor az ember az otthoni melegítőjében, lestrapálva, a kialvatlanságtól karikás szemekkel áll a tűzhely mellett, és a könnyek talán nem a hagymapucolás miatt folynak a szeméből. Nem találkoztam még olyan fotóval sem, amin az “irigyelt ember” azt örökíti meg, ahogy az éjszaka közepén pánikroham tör rá, és reggelig nem tud elaludni, mert kétségbe van esve amiatt, vajon a tizennyolc éve szedett hormonok elhagyása milyen módon fogja megborítani a szervezetét, hogyan és mennyi idő alatt ürül ki a testéből a rengeteg felhalmozódott méreg? Talán olyan képre sem lehet bukkanni a pompázatos fotóalbumot nézegetve, ahol az ember migrénes fejfájástól eltorzult arccal áll energiavámpír kollégája mellett, aki olyan sötét jövőképet fest le kéretlenül, amivel elveszi az ember kedvét még az élettől is. Vagy Te esetleg láttál olyan pillanatot megörökítve, ahogyan valaki éppen a belét kidolgozza egy üzemi konyhán éhbérért, a ruhája pedig tele van ráfröccsent ételmaradékokkal? És az a pillanatfelvétel hol van, ahol az látható, hogy a kimerültségtől elgyötört alany kétségbeesve tekint az óra számlapjára, mert még olyan sok dolga lenne, hogy igazából még sírni sincs ideje. Persze van olyan pillanat is (no nem a fotón), amikor az ember zokog, mert összeroppantotta a fájdalom, amit az okozott, hogy rútul kihasználták jóindulatú segítő szándékát.

Hogy ez mind az én példám lenne? Dehogy! Ez mindannyiunk példája. És csak egy szeletkéje a nagy kerek egésznek. Ezektől a pillanatképektől persze biztosan vannak súlyosabb problémák is. Egy egész regényt meg lehetne tölteni a sötétebbnél sötétebb, irigylésre már cseppet sem méltó helyzetekkel, amik mind az élet részei.

Talán nem minden szelete egyformán finom az Élet tortájának. Lehet keserédes, savanyú, büdös.

...és én mégis minden falatát élvezem.

Minek nevezzelek?

Majdnem cím nélkül maradt ez a bejegyzés.

Az történt ugyanis, hogy egy számomra nagy élményt nyújtó előadásról hazafelé baktatván, magamban pufogva azon morfondíroztam, vajh’ milyen cím is lenne a legtalálóbb ehhez a témához. És órák múltán, egyszer csak a semmiből, hirtelen beugrott! Petőfi Sándor csodálatos költőnk egyik versének címét bátorkodtam kölcsönözni ehhez a szösszenethez.

No tehát, március 21-én, egy kellemes csütörtök délután részt vettem egy igényes és gazdag mondanivalóval bíró irodalmi előadáson.  A helyi Művelődési Központban tekintettem meg a Feleségek felesége című Szendrey Júlia emlékműsort.

Nagy örömömre igen szép számmal voltak további kulturálódni vágyó kedves érdeklődők rajtam kívül is. Annak viszont már kevésbé örültem, amikor első ízben – az előadás javában zajlott -, megszólalt egy telefon. Ez még nem is volt annyira botrányos, hiszen valami gitárszóló-féleség volt a csengőhang, és mivel Csörsz Rumen István régizenész gitárral kísérte Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek jelmezes előadását, így hirtelen azt hittem, ez is a műsor része.

Ám a második eset már botrányosabb volt! A nézőtérről felhangzó sóhajok és ciccegés szerint nem csak engem zavart meg az élesen és hosszan rikácsoló csengőhang! 😠 Sajnos ki is zökkentett megfelelően koncentrált állapotomból. Szendrey Júlia naplórészleteit és verseit hallgatva ugyanis meglepve fogalmazódott meg bennem a tény, hogy mennyire felvilágosult és bátor asszony volt ő valójában, milyen hatalmas szíve volt, és mennyire jól tudott bánni a szavakkal.

Az előadást tovább színesítették Petőfi Sándor Útilevelek részletei, Júliához írt költeményei, valamint a kortársak feljegyzései, korabeli újságcikkek, kordokumentumok.

Szerencsés vagyok, mert egy újabb csodás élménnyel gazdagodtam, kellemes szellemi kikapcsolódásban volt részem, ráadásul a zavaró momentum arra sarkallt, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amelyben ismét kérdések tömkelegét vetem papírra, illetve monitorra: ugyan minek nevezzelek, te telefonodat lenémítani nem tudó egyén? Bunkónak? Hányaveti, nemtörődöm parasztnak? Műveletlen tetűnek? Óh, mondd meg hát! Minek nevezzelek? 😅

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha a merengés alkonyában

Szép szemeidnek esti-csillagát

Bámulva nézik szemeim,

Mikéntha most látnák először...

E csillagot,

Amelynek mindenik sugára

A szerelemnek egy patakja,

Mely lelkem tengerébe foly –

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha rám röpíted

Tekinteted,

Ezt a szelíd galambot,

Amelynek minden tolla

A békeség egy olajága,

S amelynek érintése oly jó!

Mert lágyabb a selyemnél

S a bölcső vánkosánál –

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha megzendűlnek hangjaid,

E hangok, melyeket ha hallanának,

A száraz téli fák,

Zöld lombokat bocsátanának

Azt gondolván,

Hogy itt már a tavasz,

Az ő régen várt megváltójok,

Mert énekel a csalogány –

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha ajkaimhoz ér

Ajkadnak lángoló rubintköve,

S a csók tüzében összeolvad lelkünk,

Mint hajnaltól a nappal és az éj,

S eltűn előlem a világ,

Eltűn előlem az idő,

S minden rejtélyes üdvességeit

Árasztja rám az örökkévalóság –

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?

Boldogságomnak édesanyja,

Egy égberontott képzelet

Tündérleánya,

Legvakmerőbb reményimet

Megszégyenítő ragyogó valóság,

Lelkemnek egyedűli

De egy világnál többet érő kincse,

Édes szép ifju hitvesem,

Minek nevezzelek?

(Pest, 1848. január.)