Megéri küzdeni?

Én azt mondom, mindenképp! Na de miről is van szó? Az egészségünkre, testünkre fordított időről, energiákról, erőfeszítésekről, lemondásokról.

Nincs is annál hitelesebb dolog, mint ha a saját bőrödön tapasztalod meg a helyes életmóddal járó pozitív változásokat. Megpróbálom röviden összefoglalni, személy szerint milyen remek metamorfózison megyek keresztül:

• a betegségek elkerülnek,
• jobb az állóképességem, terhelhetőbb vagyok,
• nőtt az erőnlétem,
• definiált izomzatra kezdek szert tenni,
• a narancsbőröm eltűnőben van.

S mindezt minek köszönhetem?

• tiszta ételek
• rendszeres edzés
• vitaminok.

A tiszta étkezés azt jelenti, hogy nem eszek agyonfeldolgozott szemét kaját, vagy olyat, amiben cukor és/vagy fehér liszt van. Tulajdonképpen az utóbbi időben jóformán ezekkel az alap élelmiszerekkel táplálom a szervezetemet: barna rizs, csirkemell, hal, sovány tejtermékek, tojás, zöldségek, zabpehely, müzli, gyümölcsök. Néha krumpli. Ja, és pufirizs. ...igen, akárhogy töröm a fejem további élelmiszereken, a kajáim kb. 90-95%-át ezek teszik ki. Ám mivel ember vagyok, és fitness versenyre sem készülök, ritkán és mértékkel azért becsúszik egy kis bűnös nasi.🙈

Rendszeres edzés. Az utóbbi hetekben meglepve tapasztaltam, hogy az eddigi megszokott mozgás már nem elég intenzív, nem fejlődök tőle. Hosszú ideig Béres Alexandra anyagaira tornáztam, ám határozottan éreztem, hogy nagyobb kihívás kell az izmaimnak. Éppen ezért kezdtem el bevezetni a heti háromszor egyórás edzést, amiben az izomcsoportok szerinti felosztást követem, vagyis azon fáradozok, hogy adott napon a kiválasztott két-három izomcsoport megtudja, mi a magyarok istene!😂 És persze szükség van nagyobb súlyokra is! Alig várom, hogy a Jézuskától megkapjam a variálható súlyzókészletet, amit karácsonyra kértem!!

Vitaminok → erről most azért nem írok részletesen, mert a Mindennapi vitaminunk című bejegyzésemben már megtettem.

Az a helyzet, hogy még igencsak sokat és keményen kell dolgoznom azért, hogy végre büszkén, és ne a zsírpárnáimat takargatva vonulhassak végig a strandon. Ám az a jó a már megszokott életvitelemben, hogy örömet okoz nekem.😊 Sokszor alig várom a munkanap végét, hogy hazamenjek, és jó alaposan kieresszem a fáradt gőzt egy kemény edzéssel. Mert kikapcsol, feltölt, miközben fürdök az endorfin hormonban (az izzadsággal együtt); és ami a fő: látom a fejlődést, ami erőt ad a folytatáshoz.

Befejezésként néhány képpel szeretném megmutatni Neked, honnan indultam, hol tartok most, és hová szándékozok eljutni.

 2015. júniusa (Jól kivehető sonkakarok.)

2015. november (Botrány ez a kép!)

2017. február (Már nagyító nélkül is kivehető izom a felkaron.)

 2017. november (Felfedeztem egy pókot a sarokban.)

2017. november (Fényt kaptam. De tényleg! Ott van a kezemben.)

A CÉL

 

Pörgés

Nem mintha panaszkodni akarnék, mennyit pörgök állandóan, de azért mégis erről lesz szó.😅

Azon agyalok, hogyan kerüljem el, hogy “mártírszagú” legyen ez a bejegyzés. Hiszen tényleg imádom, hogy soha nem unatkozok, és valójában arany életem van! Mindössze próbálok rájönni, hol csúszok meg néha, ami miatt nem tudok itt rendszeresebben bejelentkezni. Talán a nem megfelelően felállított fontossági sorrend lehet a probléma gyökere? Vagy talán még az, hogy egy nap mindössze 24 órából áll...😏

Azon is sokat töprengtem már, mi a fenét szorítsak háttérbe (a házimunka sajna kicsikét máris áldozatául esett a folytonos időhiányomnak), vagy mely kedvelt tevékenységemről mondjak le.

• Edzésről? Szó sem lehet róla!
• A szőrmókjaim (egy kutya, két cica) pátyolgatásáról? Hisz’ így is többet szeretnék foglalkozni velük!
• Olvasásról? Akkor inkább kevesebbet alszok!
• Az írásról? Azt már nem! Azzal végképp többet akarok törődni, hogy fejlődhessek benne.
• Kapcsolattartásról a barátokkal? Hiszen nélkülük mit sem ér az élet!
• Az első és legfontosabb helyen persze a férjem áll, és azért nem őt említettem legelőször, mert nem lehet opció a hanyagolása!! Hiszen akkor áshatnám is el magam, még úgysem fagyos a föld.😄

Így tehát egy-egy dolog sajnos mindig kimarad egy napomból. De mindig más. Tehát egyik nap mondjuk az edzés nem fér már bele az időmbe, másik nap pedig az olvasás. Ám a felsoroltak közül egyikről sem óhajtok lemondani!

Marad tehát a zsonglőrködés az idővel, de nagyon is jól van ez így, mert legalább felesleges, haszontalan tevékenységekre nem marad időm.

A krumpli hizlal?

Érdekes kérdés, a válasz pedig még annál is meglepőbb: egyes embereket hizlal, míg másokat nem. Hogyan lehetséges ez? Lássuk!

Van egy ismerősöm, aki velem egyidős, ám súlyunkat tekintve igen szembetűnő a különbség. Jó, nem szépítem a dolgot: csúnyán el van hízva ez a fiatal hölgy. Egyszer valahogyan szóba került, hogy ő soha nem eszik krumplit. Amikor rákérdeztem ennek az okára, szépen meg is magyarázta: azért nem hajlandó burgonyát magához venni, mert az hizlal. Hm. Ez érdekes. Én hetente többször is eszek belőle; van, hogy zsírban kisütve (és nem is keveset, mert a férjem mennyeien készíti el), mégsem vagyok csúnyán elhízva. Ej, micsoda igazságtalanság ez az élettől, ugye?

Hát a fenéket! Például ha fent említett hölgy néhanapján megmozdítaná a fenekét, és nem három ember helyett enne; vagy ha elhagyná a napi négy-öt szelet agyoncukrozott müzliszeletét, akkor talán nem hízna a krumplitól (amit nem is eszik, tehát kérdés, hogy mitől hízott meg?).

Van egy másik érdekes példám is. Egyik hétvégén szülinapi ebédre voltunk hivatalosak a férjemmel. Nem vagyok egy szégyellős asszonyka, így szépen végigettem a hatfogásos lakomát, ami után szemrebbenés nélkül elfogyasztottam néhány szelet süteményt plusz másfél szelet tortát.😅 Sőt, másnap az “útravalónak” kapott fél doboznyi sütit is bekebeleztem reggeli után. Ennek ellenére a heti mérlegelésnél nem mozdult a kütyü nyelve fölfelé. Akkor nem is hizlalnak a sütik? Mértékkel, ésszel fogyasztva semmi nem hizlal, ám hozzáteszem, a rendszeres testmozgást sem szabad ám figyelmen kívül hagyni, mint fontos tényezőt! Egyébként pedig a mindennapokban eléggé odafigyelek az étkezésemre és eleget mozgok ahhoz, hogy ne hízzak el holmi krumpliktól.😏

Most eszembe jutott egy másik példa is: valószínűleg a natúr zabpehelytől is el tudnék hízni, ha mondjuk a kásámat agyoncukroznám, jól megtejszínhaboznám, nyakon önteném csokimázzal, és mindennap benyomnék belőle egy nagy tállal úgy, hogy a rendszeres testmozgásom kimerülne az okostelefonom cirógatásában és abban, hogy egyik fotelből a másikba ülök…

Ezzel mondjuk nem megbántani akarok egyes embereket, csak megvédtem szegény krumpli becsületét. Ne kiáltsuk már ki csórikámat hizlaló ételnek, amit kerülni kell, mint a leprást!😂

Egyszóval tehát összegezve az eddig leírtakat (ami igazából öt szó lesz): nem, a krumpli nem hizlal!

(egyik kedvenc vasárnapi ebédem)