Érdekes kérdés, a válasz pedig még annál is meglepőbb: egyes
embereket hizlal, míg másokat nem. Hogyan lehetséges ez? Lássuk!
Van egy ismerősöm, aki velem egyidős, ám súlyunkat tekintve
igen szembetűnő a különbség. Jó, nem szépítem a dolgot: csúnyán el van hízva ez
a fiatal hölgy. Egyszer valahogyan szóba került, hogy ő soha nem eszik
krumplit. Amikor rákérdeztem ennek az okára, szépen meg is magyarázta: azért
nem hajlandó burgonyát magához venni, mert az hizlal. Hm. Ez érdekes. Én
hetente többször is eszek belőle; van, hogy zsírban kisütve (és nem is keveset,
mert a férjem mennyeien készíti el), mégsem vagyok csúnyán elhízva. Ej, micsoda
igazságtalanság ez az élettől, ugye?
Hát a fenéket! Például ha fent említett hölgy néhanapján
megmozdítaná a fenekét, és nem három ember helyett enne; vagy ha elhagyná a napi négy-öt szelet agyoncukrozott müzliszeletét, akkor talán nem hízna a krumplitól
(amit nem is eszik, tehát kérdés, hogy mitől hízott meg?).
Van egy másik érdekes példám is. Egyik hétvégén szülinapi
ebédre voltunk hivatalosak a férjemmel. Nem vagyok egy szégyellős asszonyka,
így szépen végigettem a hatfogásos lakomát, ami után szemrebbenés nélkül
elfogyasztottam néhány szelet süteményt plusz másfél szelet tortát.😅 Sőt, másnap
az “útravalónak” kapott fél doboznyi sütit is bekebeleztem reggeli után. Ennek
ellenére a heti mérlegelésnél nem mozdult a kütyü nyelve fölfelé. Akkor nem is
hizlalnak a sütik? Mértékkel, ésszel fogyasztva semmi nem hizlal, ám
hozzáteszem, a rendszeres testmozgást sem szabad ám figyelmen kívül hagyni,
mint fontos tényezőt! Egyébként pedig a mindennapokban eléggé odafigyelek az
étkezésemre és eleget mozgok ahhoz, hogy ne hízzak el holmi krumpliktól.😏
Most eszembe jutott egy másik példa is: valószínűleg a natúr
zabpehelytől is el tudnék hízni, ha mondjuk a kásámat agyoncukroznám, jól
megtejszínhaboznám, nyakon önteném csokimázzal, és mindennap benyomnék belőle egy
nagy tállal úgy, hogy a rendszeres testmozgásom kimerülne az okostelefonom
cirógatásában és abban, hogy egyik fotelből a másikba ülök…
Ezzel mondjuk nem megbántani akarok egyes embereket, csak
megvédtem szegény krumpli becsületét. Ne kiáltsuk már ki csórikámat hizlaló
ételnek, amit kerülni kell, mint a leprást!😂
Egyszóval tehát összegezve az eddig leírtakat (ami igazából öt szó lesz): nem, a krumpli nem hizlal!
(egyik kedvenc vasárnapi ebédem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése