Nem is olyan régen írtam arról, mennyire szeretek
“plazmáskodni”. Az ijesztő címválasztásom ellenére továbbra is mindig alig
várom a szombatokat, hogy mehessek végre Békéscsabára ferezisre!😄
Múlt szombaton történt, hogy miután kényelmesen
elhelyezkedtem a “fotelben”, az olvasnivalót az ölembe tettem olvasásra kész
állapotban (ez egy nyitott könyvet jelentett), és szép türelmesen vártam, hogy
a kedves, fiatal nővérke megkezdje a műveletet. Az előkészületek után, és még
mielőtt a tűt a vénámba vezette volna, egy pillanatra kihúzott egy fiókot abból
a szekrényből, ami velem szemben, pár lépésre helyezkedett el. A pillanat
tovatűnt, a hölgy arcberendezése megváltozott. Igencsak!😯 Mérgesen oda is szólt
a mellettem lévő pácienst pátyolgató kolleginájának, mennyire rossz ötlet volt
rápillantania a telefonjára. Én ekkor kezdtem el félni. (Magamban persze
röhögtem.😂) Elmém rögtön elkezdett vetíteni nekem egy filmet, amelyben a nővérke
indulatosan odaront hozzám, és a véremet veszi. De az összeset!! Meg is
jegyeztem hangosan (bár nem tudtam visszafojtani a nevetésem): “Na jó, most már félek!
Légyszi ne rajtam töltsd ki a dühödet.” A mellettem lévő hölgy vette a lapot,
rögtön rá is kontrázott: “Látod, fél a donorod!”😅
Ezek után attól féltem, de ténylegesen, hogy ha továbbra is
nevetek, még a végén félremegy a tű. No de természetesen rendben lezajlott a
ferezis, csak a szokásosnál is jobb volt közben a hangulat!
Elégedettségemet tovább fokozta, hogy az “operáció”
végeztével elfogyaszthattam az ott kapott finom pizzaszeletet, amit a kávéautomatából
díjmentesen választható finomsággal öblítettem le, majd hogy tovább segítsem a
szervezetem regenerálódását, desszertként a kapott csokit és banánt is
elmajszoltam.
Minden jó, ha jó a vége, úgy, mint ennek a történetnek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése