Könyvmoly-találkozó

Rendhagyó munkanapom volt hétfőn, sok-sok érdekes programmal. A Békés Megyei Könyvtár október 16-án tartotta az “MKE Gyermekkönyvtáros Szekció” szakmai napját. Igazság szerint nem vagyok hivatásos gyermekkönyvtáros, de még csak igazi könyvtáros sem; ám ha a húgomat akarnám idézni: “Ne foglalkozz vele, nem ez a lényeg!”😅

Mielőtt még bárki azt gondolná rólam, hogy én csak úgy hívatlanul belógok mindenféle szakmai napokra, gyorsan elárulom, hogy a köröstarcsai könyvtárunkban lévő kolleginám íratott fel engem a regisztrációs lapra, mint önként és dalolva jelentkezőt!😁

Hétfőn reggel tehát kiválasztottam alkalomhoz illő ékszeremet (egy óriási baglyos gyűrűt), és elindultam busszal Békéscsabára, a programsorozat helyszínére. Egy körülbelül ötven főt befogadni képes teremben gyülekeztünk, ahol egy kedves hölgy pogácsával illetve kávéval kínált, majd legnagyobb meglepetésemre egy ajándékcsomagot nyomott a kezembe. No nem azért érdemeltem azt ki, mert cirkalmas autogramommal gazdagítottam a regisztrációs lapját, hanem mert az ajándék minden résztvevőnek járt. Ezek voltak a csomagban (megjegyzem, bagolyból nálam sosem elég):

                                                 ott figyel a tollba kapaszkodva a gyűrűm

A programokat nem fogom felsorolni, helyette máris idebiggyesztem a meghívót, amin minden fontos információ rajta van.

Azt viszont el kell mondanom, hogy egy percig sem unatkoztam! Nagyon élveztem az egész napot, és köszönhetően a teremben szálldogáló finom pogácsaillatnak, egy vicces kis szójáték is beugrott elmémbe. Amikor ugyanis az egyik előadó hölgy ezt mondta: “összekovácsolódik a csapat”, én bizony mintha ezt hallottam volna: “összepogácsolódik a csapat”.😂

Egy csabai-kolbász kóstolóval egybekötött szendvicsebéd és kávézás után indult a “Séta a városban” nevezetű program. Első állomásunk az ötpercnyi bandukolásra lévő Napsugár Bábszínház volt, amelynek személyesen a szívélyes igazgatója, Lenkefi Zoltán kalauzolt minket körbe az épületben. Az egyik ajtón egy táblán a következő figyelmeztetés intette az addig cserfesen csivitelő csapatot nesztelenkedésre (nem összekeverendő a meztelenkedés szavunkkal!): “Csendet kérünk! Próba van!” Szinte lábujjhegyen, lélegzet-visszafojtva óvakodtunk be ...a fiúk mindig zajos barkácsműhelyébe (van lányoknak is egy, erről később)! Odabent tehát egy egész kis asztalos-műhely működött fűrészgépekkel meg egyéb zajt okádó kütyükkel. Idegenvezetőnk elmesélte, mennyire praktikus dolog, hogy helyben vannak a bábok készítői, hiszen a színészek (akik ugye a kezükkel játszanak) gyakorta jönnek azzal, hogy itt szorít, ott csiszoljanak le belőle egy kicsikét, vagy vágni kell a végéből… Nem tudtam megállni, ártatlanul megkérdeztem: “Már hogy a kezéből?” Egy kis derült nevetés után megkaptam méltó “büntetésem”, következő állomásunk ugyanis a lengőfolyosó volt! Említettem már, hogy tériszonyos vagyok?🙈 Igen, úgy rémlik, a Spartacus-os írásomban, és azt is, hogy sikerült legyőznöm a szörnyemet. Na persze! Ott álltam durván izennégy méteres magasságban, durván izzadt a tenyerem, és durván leszidtam magamat, amiért botor módon rögtön az igazgató után léptem a függőfolyosóra, hosszú percekre elvágva magam mögött a menekülési útvonalat, hiszen a többiek mind utánam sorjáztak!😅 Szerencsére minden baj nélkül elhagyhattam a “veszélyes terepet”, ahol bizony ott hagytam izzadságtócsámat, mint érdekes leletet…

A bábszínházban már csak a “lányműhely” várt megmustrálásra, ahová belépve a duruzsoló mosógépből áradó finom öblítőillat lengett körül minket. Megcsodálhattuk, hogyan készülnek a bábok, sőt, még különböző tervrajzokba is bepillantást nyerhettünk.

A programsorozat záróakkordjaként a városban található Meseházban nézhettünk szét, ámulatba esve a szivárványszínes, múltillatú és muzsikahangú környezettől.

A végére már csupán néhány fényképet tartogatok.
könyvmolynap képei

Köszönet a szervezőknek ezért a csodás napért!🙏