Béke poraidra, Magyar Helyesírás

Az idei nyaralásunkra vettem magamnak egy Wellness és egy Psziché nevű újságot. Az egyikben megláttam valami borzalmas dolgot! A “Story napfény” című lapot reklámozták benne, amelyen ez a szalagcím virított nagy betűkkel:

“A lányom megálmodta, kis testvére lesz.”

Na most ez a mondat azt jelenti, hogy a gyerkőc kisnövésűként fog megszületni. Legalábbis alacsony lesz. Ha ugyanis egy családba másodszor készül ellátogatni a gólya, csőrében az új poronttyal, akkor az elsőszülöttnek kistestvére lesz. Milyen kár, hogy a tisztelt újságírók nincsenek tisztában ezzel a különbséggel. 😞

Nem ez az egyetlen példa létezik, ami az utóbbi időben elkeserített (meg persze fel is bosszantott). Úton-útfélen belebotlok ebbe a nemtörődömségbe (avagy tudatlanságba). Egy autómosó hatalmas táblán hirdeti: “Folt mentes száradás”. Egy étkezde ily’ módon csábítja vendégeit: “Villás reggeli”. Egy művelődési ház így árulja programját: “Belépő jegy”. Egy büfé előtt állva a táblán ezt olvasom: “Meleg Szendvics” (így, külön és nagy kezdőbetűvel írva). Borzasztó! 😩

Örök “kedvencem” mégis a jólesik és jól esik formák keverése. Ha valamit élvezek, az jólesik. Ha szakad az eső, mint az állat, akkor jól esik. Különösen elszomorít, amikor újságokban, könyvekben ennek a helytelen használatával találkozok.

Engedd meg kérlek, hogy hasonló stílusban meséljem el egy napomat. Mármint úgy, hogy cseszek a helyesírásra. Aztán mire a végére érsz a beszámolónak, eldöntheted, hogy zavaró volt-e a töméntelen hiba, esetleg elszomorított, vagy éppenséggel teljesen rendben volt így is.

Reggel az ébresztő órám keltett. Bekaptam pár falatot: zab pelyhet tejes kávéval. Elindultam munka helyemre. Gőz erővel dolgoztam egész nap. Ebéd időben akadt egy kis vész helyzet. A főnök asszony elájult. Megpróbáltam újra éleszteni. Sikerrel jártam, így mire megérkezett a mentő autó, magához tért. Elmondta, hogy hetek óta fogyó kúrázik, és három napja nem is evett semmit. Agy vérzést kapok az ilyen nem törődöm emberektől!

Lejárt a munka időm, kiléptem az épületből, s feltettem nap szemüvegemet. Meleg volt, ezért vettem egy hűsítő jég krémet. Haza buszoztam, átöltöztem, bekentem magam nap tejjel, és elkocogtam az öt kilo méterre lévő kondi terembe. Az edzés tervemben egy kis súly emelés szerepelt. Otthon lezuhanyoztam, bekentem magam test ápolóval. Vacsorára ton halat ettem jég salátával, desszertként pedig ét csokit. Fog mosás után száj vízzel is öblögettem. Leültem író asztalomhoz, bekapcsoltam a számító gépemet, és a face bookon írtam néhány ismer ősömnek.

Lefekvés előtt éjjeli szekrényemre készítettem vizes poharamat, majd kellemesen elfáradva kis párnámra hajtottam a fejemet.

Négynapos kikapcsolódás - Negyedik nap

Nem vagyok koffeinfüggő. Inkább úgy mondanám, hogy rituálé-függő vagyok. Éppen ezért, mielőtt még kijelentkeztünk, és elindultunk volna reggelizni a Hegyipatak Panzió éttermébe, leültem az étkezőben, és kényelmesen elhörpöltem szokásos reggeli kávémat, néhány darab keksz társaságában.

Lehurcoltuk motyóinkat az autóhoz, rendeztük a számlát, majd elkocsikáztunk reggelizni. Falatozás közben igyekeztünk magunkba szívni - a kolbászos-sajtos omlett finom illatán kívül - a táj szépségét, a környező fák zöldjét, a friss levegőt.

Egy “kis” kitérővel indultunk haza, ugyanis előbb elkanyarodtunk Nyíregyházára, hogy megmutassuk magunkat a családomnak. Túl sokáig nem maradhattunk, hiszen aznap egy újabb közel négy órás út várt ránk.

Teli hassal és zsúfolásig megpakolt autóval (a szüleim szívüket-lelküket ideadják nekünk minden alkalommal💝) indultunk el szeretett fészkünk irányába. Nagy öröm volt begurulni a kapun. Csak bedobáltuk a házba a cuccokat, és már mentünk is ki az állatkáinkhoz egy kiadós szeretet-cserére. Tornádó kandúrkánk addig nyávogott a teraszon lévő asztalon, amíg mindketten oda nem mentünk Tibivel, hogy agyonsimogassuk. Persze közben Lilibogyó ott ugrándozott a lábunknál, és Pupillácska is dorombolva sertepertélt körülöttünk. 💗😌

A kipakolást nem vittük túlzásba, csak a legfontosabb dolgokat rendeztük el, hiszen másnap még mindketten szabadságon voltunk. Bőven akadt időnk kimosni és elrámolni a cuccainkat.

Ennyi volt hát a négynapos nyaralásunk beszámolója. Ehhez a bejegyzéshez nemigen tudok galériát mellékelni, hiszen tulajdonképpen csak a hazafelé vezető sík tájat tudtam volna megörökíteni. 😅

Négynapos kikapcsolódás - harmadik nap

Ezen a szép napon férjemmel ellátogattunk a Siroki várba, amely hazánk egyetlen barlangvára.

Nem állíthatom, hogy egy egész hegyet kellett megmásznunk célunkig, ám elég rendesen megizzasztott az emelkedő, mire feljutottunk. Legalábbis engem. 😅

Örülök, hogy korán kelő pacsirta típusok vagyunk mind a ketten, mert mire körbebóklásztunk a várban, és indultunk visszafelé, a tömeget éppen elkerültük.

A nap további részében a közelben lévő Szépasszony völgyébe látogattunk el. Ez a hely megdobogtatta a szívemet, hiszen kedves emlékek fűznek hozzá. Éppen tíz éve nyaraltunk ott a barátnőmmel, Melindával. Fiatalok voltunk, szinglik, életvidámak, bohókásak, szóval egy szuper hetet töltöttünk ott el. Na de nyomás vissza a jelenbe!

Ebéd előtt betértünk egy ajándékboltba, ahol sikerült az összes szerettünknek találni valami kedves kis emléktárgyat.

Étkünket a Nótafa nevű étteremben fogyasztottuk el, igen jóízűen. Röstellem, de mire észbe kaptam volna, már a harmadát is befaltam az ebédemnek, így képen sajna nem tudom megmutatni, micsoda kulináris műremeket választottam magamnak. Csülökpörköltet kértem tócsniban. Annyira finom volt, hogy azt nem is nagyon tudom szavakba önteni. Édesanyám főztjére emlékeztetett, aki mindig isteni ételeket készített a családnak!

Időben még mindig jók voltunk, épp csak a délutánt kóstolgattuk. Úgy döntöttünk hát, hogy elkocsikázunk a Kékes-tetőhöz, körülnézni szép hazánk legmagasabb pontján. Alföldi betyárok lévén igencsak kifárasztott minket a szerpentines úton való vezetés, ahol módfelett nagy koncentrációt igényel a jármű kezelése. Ám a környező táj látványa igencsak kárpótolt minket. Csodaszép volt! 😊

Kora este értünk vissza szállásunkra, így vacsora után ismét volt időnk bóklászni a környéken.

Idejében tértünk nyugovóra, hiszen tudtuk, hogy másnap módfelett hosszú út vár még ránk.