VALAHA (gyűjtőcím)

A minap rendezgettem a gépemen a mappáimat, és találtam néhány feljegyzett kis gondolatot, anekdotát, mely események ugyan jó pár éve történtek, mégis jó szívvel emlékszem vissza rájuk. Éppen ezért azt találtam ki, hogy indítok egy amolyan 'múltba révedő sorozatot', és megosztom Veled, mi minden történt velem akár a néhai munkahelyemen (élményfürdő), akár a hétköznapjaimban.

Kellemes szórakozást kívánok!

Céges kirándulás

Amíg még a sóstói élményfürdőben dolgoztam (pontosabban Sóstógyógyfürdőn), egy ízben volt olyan szerencsénk nekünk, a fürdővíztől elázott igát rendíthetetlenül húzóknak, hogy egy cserelátogatás ürügyén elmehettünk az egerszalóki fürdőbe. Mondhatni, gyárlátogatásra, na de hogy nézne ki ez a szó fürdők esetében.

Egy keddi napon indultunk el Egerszalókra a céges kisbuszunkkal reggel 8-kor. Ez amolyan háztűznéző is volt egyben, ugyanis a gépészeink és a főnökök még a gépházba is lemehettek, hogy megszemlélhessék az egerszalóki fürdő-üzemeltetési technológiát!

Miután megérkeztünk, az ottani műszakvezető körbekalauzolt minket, egy kellemes kis idegenvezetést kaptunk tőle, utána 11-től szabad program volt: fürdőzés, napfürdőzés, szaunázás, fél 2-kor ebéd, végül indulás haza.

A szaunázás részre muszáj kicsit jobban kitérnem: volt ott egy nagyon kedves és nedves szaunamester, aki megkért minket, hogy a finn szaunába történő belépés előtt vegyük le a fürdőruháinkat. Na, mire kimondta a mondat végén a pontot az úriember, az ijedősebb kolleginák már el is húzták a csíkot. A hím kollégák, a főnökök, egy darab nőnemű kollegina és én NANÁ, hogy bementünk! Persze kaptunk egy-egy szaunalepedőt, amit magunk köré kanyaríthattunk, úgyhogy nem látott ám minket tök pucéron a csapatnyi férfi kolléga! A legjobb az volt az egészben, hogy sörrel öntötte fel a szaunamester a köveket, és intenzíven kavarta körülöttünk a levegőt egy erre a célra létrehozott célszerszámmal (vagyis egy egyszerű törölközővel). A negyed órás program után belemerészkedtem a jéghideg merülő-medencébe. Kár lett volna kihagyni! Nagyon élveztem!

Szóval, ott tartottam, hogy hazaindulás. Igen ám, de a nagy többség megszavazta, hogy ha már úgyis a környéken téblábolunk, ugorjunk már át a Szépasszony-völgybe borvásárlás céljából. A sikeresen végrehajtott akció, és némi buszban történő, borkóstolással egybekötött mérsékelten zajos zötykölődés után 5-kor meg is érkeztünk Nyíregyházára, és ki-ki szétszéledt a szélrózsa egy-egy irányába. Én keletnek indultam, az akkori albérletem felé.

Aznap kellemesen elfáradtam ugyan, ám mivel én olyan vagyok, hogy nehogy már tétlenül lődörögjek otthon, hajmosás és a tiszta ruhák behajtogatása után bevetettem magam a konyhába. Mondjuk nem merültem bele nagyon a főzésbe, csak egy kis fahéjas almalevest, és dióban panírozott rántott sajtot csináltam. Végezetül, mivel láttam, hogy csak este 7 óra van, szóval az idő még csak gyerek-surranóban jár, kicsit átrámoltam a kamrát is.

Dióhéjban ennyi volt a történet, és mivel nemigen jut most eszembe semmiféle frappáns befejező mondat, így ez lesz az.