Mizéria

A PC-k abban az időben (körülbelül 6-7 éve) már-már kifutóban voltak, amikor a következő események történtek velem, ám én mégsem hagytam egyszerűen veszendőbe menni a gépemet. Egyrészt, mert keményen megdolgoztam érte, másrészt pedig szórakoztatott a megmentéséért tett erőfeszítések sorozata. Emlékszem, mindez akkor történt, amikor szingliként egy olyan női lakótárssal éltem együtt, aki még annyit sem konyított a számítástechnikához, mint én.

Azt hiszem, minden hónapnak megvan a maga sajátossága. A július nekem pl. abban a bizonyos évben a szervezkedésről és utánajárásról szólt. A legnagyobb felhajtás a számítógépem körül zajlott. Nos, ha áttekinthetően akarom összefoglalni az egész „kedves kis” történetet, akkor azt hiszem, az lesz a legjobb, ha napokra bontom le az eseményeket.

Az egész azzal kezdődött, hogy július hónapot megelőzően néhány héten keresztül azt észleltem, hogy a számítógépem szó nélkül kikapcsolja magát, miközben én mindenfélét molyolok rajta. Eleinte homlok-ráncolva arra gyanakodtam, hogy oké, biztosan túltoltam a dolgot, mert egyszerre ment körülbelül 5 böngésző, egy Media Player, egy szövegszerkesztő, valamint msn-en történő eszmecsere 2-3, esetenként 4 emberrel. Amikor azonban egyre sűrűsödtek ezek a duzzogások a masinám részéről, hogy ő márpedig nem hajlandó dolgozni, kénytelen voltam mozgósítani az informatikus ismerőseimet. Hosszas egyeztetés után a következőképpen alakultak a dolgok.

július 11, szombat

Topi (Informatikus Haver 1) és Andrew (Informatikus Haver 2) megjelentek nálam egy doboz sűrített levegővel, hogy felvegyék a harcot a gépházban bujkáló "pornagymacskák" ellen. Gyönyörűen ki is tisztították, ám a gép megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó elindulni, pedig eleinte szépen kértem, és csak utána kezdtem el azzal fenyegetőzni, hogy kipróbálhatja, milyen érzés két emeletet szabadesésben zuhanni. Pár perc hümmögés után Topi kitörpölte, hogy elviszi a gépemet a munkahelyére, mert ott úgyis nagyon ráér egész nap az egyik informatikusuk. Rábólintottam, mert egyrészt nem nagyon volt más választásom, másrészt ott volt vésztartaléknak a laptopom.

július 13, hétfő

Topitól jött a telefon: az informatikus kolléga megdiagnosztizálta a gépet, új "táp" kell bele. 3600 Ft. Jó. Hétfő-kedd meló az élményfürdőben, tehát szerda táposbolt, be a gépgyógyítók munkahelyére, hogy beszerelhessék az alkatrészt, és ezzel meg is volnánk. Gondoltam naivan...

július 16, csütörtök

Az új táp már a gépemben figyelt okosan, amikor Topi elhozta nekem. Igen ám, de indítanánk el nagy boldogan, és semmi! Némi fejvakarás után Topi megállapította, valószínűleg az a baj, hogy az egerem csatlakozó pöcke szerte-szana-széjjel van barkácsolódva, de sebaj, majd hoz ő nekem kölcsönegeret, azt érzékelve biztosan feláll a rendszer. Gond kipipálva.

július 17, péntek

Mivel péntek-szombat melóztam, az „Informatikus Haver 1” volt olyan kedves, és kiszaladt egy kölcsönegérrel a munkahelyemre, hogy majd este próbáljam meg csatlakoztatni, biztos jó lesz a gép. Én akkorra már eljutottam arra a pontra, hogy kajánul mosolyogva beletörődjek a sorsomba, miszerint ezzel még nincs vége. És persze igazam is lett: az egér nem segített.

július 19, vasárnap

Topi felajánlotta, hogy amíg ismét elviszi a munkahelyére a gépemet a nagytudású informatikus kollégának, addig kölcsönadja nekem az egyik gépházát, mivel neki kettő van otthon. Időközben kikönyörögtem tőle egy rootert is, hogy megoszthassam a netet a gép és a laptop között, és sikerült beszereznem egy „kütyüt” az egérkábelhez. Szóval, a hétfői nap úgy nézett ki, hogy volt asztali gép működőképes nettel, viszont működésképtelen „D” meghajtóval. Ez csak annyiból említésre méltó mozzanat, mivel az akkori lakótársamat nem sokkal azelőtt bocsátották el a munkahelyéről, otthon volt mindennap, és nyafogott, hogy így nem tud filmeket nézni. Mindegy, tőlem akár le is irigyezhet bárki, akkor sem adtam oda neki a laptopomat, hiába kérte, mivel azt kímélni akartam.

július 20, hétfő

Sikerült elcsábítanom Ákost az albérletembe. Na, ezt nem kell ám félreérteni! Ákos egy olyan informatikus haverom volt (csak a rend kedvéért "Informatikus Haver 3"), aki azzal kereste a kenyerét, hogy interneteket állítgatott be. Ezért csábítottam magamhoz, pontosabban a laptopomhoz, hogy segítsen megosztani a netet. Ment is minden, mint a karikacsapás, egészen másnapig, amikor újra bekapcsoltam a laptopot, és nem találta a hálózatot, amit pedig előző nap Ákos beállított. Hm... Néhány olyan okos pislogás után, mint egy jól kifejlett ponty egy Tesco-s szatyorban, tárcsáztam Ákost, hogy elpanaszoljam neki, mennyire kicseszett velem a technika ördögfiókája. Új időpontot egyeztettünk. Erika (akkori lakótárs) megint bepróbálkozott, hogy elkérje a laptopot, és most már akár gonosznak is lehet engem nevezni, de akkor sem adtam oda neki, hogy egész álló nap szünet nélkül azon csüngjön.

július 24, péntek

Délután felugrott Ákos, hogy ismét ölébe vegye az irányítást. Ugyanis az ölében volt a laptop, miközben ujjai a gép klaviatúráján száguldoztak. Nem részletezem a ténykedését, mert nekem, mint laikusnak, gőzöm sincs, mi a manót művelt a gépen, azt azonban láttam, hogy nagyon dolgozik. Mindenesetre miután elhagyta a lakást, aznap még volt net a gépen és a laptopon egyaránt. Másnap már egyiken sem...

július 25, szombat

Melónap. Nem gyenge. 1000 vendég, persze szokás szerint értelmesebbnél értelmesebbek. Este bent maradtunk pár kollégával zárás után az élményfürdőben pancsolni és beszélgetni, hogy lazítsunk az aznapi agyzsibbasztás után. Éjfél után értem haza, de olyan fáradtan, mint egy dög, ami ráadásul végkimerülésben patkolt el, erre rám pirít a lakótársam, hogy mi a francért nincs net? (Bár talán egy másik f-betűs szót használt, nem emlékszem.) A munkám során megtanultam, hogyan kell a hőbörgő embereket úgy lecsillapítani, hogy még ők kérjenek tőlem bocsánatot, szóval ezt a taktikát vetettem be Erikánál is, és békésen elvonultam aludni.

július 27, hétfő

A barátnőmmel augusztus 11-én indultunk nyaralni Abádszalókra, és mire összeegyeztettünk mindent, rám várt a feladat, hogy lefoglaljam a szállást. Éppen ezért a legjobbkor maradtam net nélkül... Sebaj, gondoltam, nagylány vagyok, megoldom a dolgot. Irány egy net-kávézó, ott kigyűjtöttem a szükséges adatokat, telefonon tárgyaltam szállásügyben, elküldtem az előleget üdülési csekkben, majd miután mindezzel végeztem, megérdeklődtem, mizu a gépemmel. Szegény Topi már félve bökte ki, hogy új alaplap is kell. Amikor azt is közölte, hogy az durván 11 rongy lesz, jött az újratervezés. Mármint anyagilag.

július 28, kedd

Ahhoz, hogy minél hamarabb visszaszerezzem a makacs kis gépemet, kénytelen voltam két és fél órát elpazarolni az életemből az OTP-ben, hogy még több hitelt vegyek a nyakamba. Miután felmarkoltam a pénzt, indultam vele az informatikus urak munkahelyére, hogy meg tudják venni, amit kell. Délutánra kész is lett a gépem. Topi leszállította, és ha már ott volt – igaz telefonos segítséggel -, beállította a netet is. Tehát minden működött. Illetve, látszólag csak, hallhatólag már nem, este ugyanis Erika észrevette, hogy nincs hang a gépen, ráadásul nem ismeri fel a dvd-ket… Valószínűleg az új alaplap miatt néhány program még feltelepítésre várt, és akkor már tényleg úgy tűnt, hogy kész lesz a megújított gépem. És végül sikerült!

A legjobb az egészben az volt, hogy mindezek után sem őrültem meg, mert tudtam, hogy pontosan ez lett volna a céljuk az égieknek. "Hadd röhögjenek csak rajtam!" - gondoltam. Én meg azon mulattam, hogy mindez nem borított ki, sőt, még élveztem is azt a sok-sok intézni valót. Elvégre úgy szép az élet, ha zajlik!