Kirajzás

Nem hiába mondják, hogy a tavasz csalóka. Ez főleg a húsztízes esztendőre volt igaz (2010), amikor is egyik héten még annyira jó idő volt, hogy végre előszedhettem a tárolóból az egyetlen és kedvenc bicajomat, a következőn pedig visszatért a sapka-sál-kesztyű jól összeszokott triója.

Szóval a húsztízes tavasz egy jól megérdemelt szabadnapján (ha jól emlékszem, valamikor hét elején) gondoltunk egy nagyot a húgommal, és mivel olyan nagyon szépen sütött a nap, elterveztük, nyeregbe pattanunk, hogy megmozgassuk télen elgémberedett izmainkat-ízületeinket. Felkaptuk hát tavaszi bicajos hacukánkat, és szépen kigurultunk a nagyvilágba. Illetve csak gurultam volna, ugyanis csak nagy nehezen tudtam haladni, mivel az első kerekem (gyaníthatóan a téli pihenő miatt) teljesen leeresztett. Alighogy ezt konstatáltuk, pár szem eső pettyezte a járdát. „Hohó, nehogy már két ilyen kis semmiség megállítson minket!” - gondoltuk. Így továbbra is lelkesen a közeli benzinkút felé vettük az irányt, hogy ott feltankoljuk az "elsőmet” levegővel. No igen. Kemény izommunkával tekertem odáig, és neki is láttunk a "tankolásnak". Húgom azt javasolta, ha már ott vagyunk, fújjunk kicsit a hátsó kerékbe is. Mhm. Azzal a lendülettel, amivel belepasszíroztuk a levegőt, mind ki is szökött a szelepen. Kicsit odébb tettük magunkat, hogy nyugodtan vakarhassuk a fejünket, ugyanis más bicajosok is fújtatásra vártak.

Enyhén tanácstalanul álldogáltunk a ráfon álló hátsó kerekem fölött, amikor feltekintettem a borongós égre, és megkérdeztem a fent ülő és rajtunk jól mulató égieket: "Most komolyan, miért nem akarjátok, hogy bicajozzunk?" Alig fejeztem be a kérdő mondatot, az egyik fújtatásra váró srác odafordult hozzánk, és megkérdezte, nincs-e szükségünk átalakítóra? Nem tudtam ugyan, mi az, mégis rögtön rábólintottam, mert gyanítottam, az talán segít gurulóvá tenni a bicajomat. Egyébként a srác megjegyezte, hogy együtt mulattunk ősszel az unokatestvérem lagziján, és jé, tényleg felkiáltással lopva az ég felé küldtem egy megbocsátó mosolyt, amiért máris segítséget küldtek nekünk. Mire végeztünk a kerekekkel, időközben az a pár csepp eső is abbahagyta a szabadesés élvezetes gyakorlását, így boldogan és nagy lendülettel vágtunk neki egy közel 10 km-es délutáni bicajozásnak. És kábé eddig tartott a Nagy Tavaszi Kirajzás.

A következő napoktól ugyanis nagy iramban hanyatlásnak indult az Időjárás egészségi állapota, olyannyira, hogy hétvégére ágynak dőlt a Tavasz, ezért a Tél ugrott be helyette. Elég kellemetlen sarki szelek vették át a hatalmat. Még egy darabig eltartott az a hideg-szeles idő, de aztán hamarosan fogta magát Tél anyó, és elment melegebb éghajlatra hideget csinálni.