Fogadalom

Kíváncsi vagyok, van-e olyan ember, aki élete során nem tett valamilyen fogadalmat az év utolsó napján. Micsoda egy hagyomány ez, hogy legalább ilyenkor acélozzuk meg vasakaratunkat, és január 1-el kezdődően tegyük le a cigit (ne csak a földre); éljünk egészségesebben; kezdjünk el sportolni, spórolni; legyünk türelmesebbek szeretteinkhez, és még sorolhatnám. Addig pedig ami csak a csövön kifér: füstöljünk, mint a gyárkémény, tömjük magunkba a zsíros-cukros kajákat, ne mozogjunk semmit, költekezzünk ész nélkül, és továbbra is bánjunk cudarul a hozzánk közel állókkal, hiszen még nem érkezett el a nagy nap, amikor mindezen változtathatunk!

Furcsán hangzik, ugye? Miért kell erre egy napot kijelölni? És ha már kijelöltük, miért nem tartjuk be végleg? Az nem nagy siker, ha egy-két hétig megtartóztatjuk magunkat, aztán feladjuk, mert gyengék vagyunk, meg már úgyis ezt szoktuk meg, és folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Így, hogy belegondoltam, számomra az is érdekes, hogy mielőtt eljönne a szigorú önmegtartóztatás “véres” napja, bepánikolunk az előre várható megvonásoktól, és kétszeres erővel űzzük rossz szokásainkat. Na de mi van akkor, ha pont ez az utolsó löket dönti el, hogy a testünk nem tolerál tovább, és egy komolyabb betegséggel jelez nekünk vissza, hogy elég legyen már a sok rosszból?

Aki tehát azt fontolgatja, hogy kihozza magából a maximumot, és ezentúl máshogy fog élni, annak azt tanácsolom, hogy ne várjon a hétfőre, a január elsejére, a szülinapjára, vagy egy olyan hétfőre, ami elsejére esik, netán egy olyan szülinapra, ami január elseje lesz, hanem szorítsa össze a fogait, legyen méltó emberi mivoltához, keményítse meg magát, és ne hagyja, hogy bármi kizökkentse! Hiszen azért vagyunk emberek, mert amit igazán akarunk, azt meg tudjuk csinálni!

A végére egy nagyon találó idézettel szeretnék segíteni azoknak, akik esetleg még mindig bizonytalanok magukban:

“Kevés dolgot tudsz pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor: a hozzáállásodat!”

Mindenkinek sok sikert kívánok!