Életemnek ez a szakasza élmények gyűjtéséről szól. Természetesen vegyesen: jó és rossz élmények egyaránt megtalálnak, és hatnak rám.
Szerintem nem lehet általánosítani, vagyis
"ráhúzni" ilyen-olyan tulajdonságokat egy-egy nemzetiségre. Azt
azonban eddigi londoni munkáim során tapasztaltam, hogy megfigyelhetőek
bizonyos alap tulajdonságok. A lengyelek például roppant összetartóak, segítik
egymást, és nehezen fogadják be a nem fajtájukbeli embereket. Ezzel szemben a
magyarok sajnos csak azt lesik, hogyan tudnak kitolni fajtársukkal, hogyan tudnak
átgázolni rajtuk a saját előrehaladásuk érdekében, vagy csak azért, hogy
megtartsák addigi pozíciójukat, és véletlenül se kerekedjen feléjük más.
Velem már az is előfordult, hogy lengyel
"túrt ki" egy munkahelyről, bár az valahogy nem is esett annyira rosszul.
Ám amikor a legutóbbi eset történt azzal a cudar magyar ügynökkel, akinek a
kapzsisága miatt egy heti keresetem kiesett, na az már fájt!
Nem értem. Ahelyett, hogy összefognának az
emberek, azt lesik, hogyan lehet a másikra oly módon rátaposni, hogy ők maguk
egy fél méterrel feljebb kerüljenek. Onnan talán szebb a kilátás, a másik
eltiport testén állva?
Mégsem fognak rossz irányba „tolni” ezek a
dolgok. Lehet bármilyen csodálatos a panoráma egy másik emberen tiporva, én
akkor sem vagyok rá kíváncsi. Inkább maradok két lábbal a földön, szépen
lábujjhegyre állok, és igyekszem meglátni a szépet abban a látványban, ami
onnan elém tárul.
És Te hol állsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése