Átigazolás

Legutóbbi bejegyzésemben a „kettes számú” ügynökséghez történő beregisztrálásom viszontagságairól írtam. Pontosabban az odaút viszontagságairól, a regisztrálás sikerült. Még azon a héten néhányszor felhívtam őket, hogy tudnak-e nekem valamilyen munkát adni, de sajnos mindannyiszor nemleges választ kaptam. Addig is persze még a régi ügynökség kiközvetítését fogadtam el, vagyis továbbra is jártam éjszakás műszakba a csipszgyárba.

Már-már beletörődtem a sorsomba, hogy nem lesz olyan egyszerű más munkát találnom. Szombat éjszaka még dolgoztam, a vasárnap szokás szerint szabad volt. Délutánig aludtam, aztán elvégeztem a ház körüli teendőket, amire a héten nem volt időm (vagy erőm), majd késő este megint aludtam. Hétfőn elmentünk Tibivel elintézni a heti nagybevásárlást, főzőcskéztem, majd amikor délután éppen nyugovóra tértünk volna, hogy felkészüljünk az éjszakás műszakra, csörög a telefonom. Az új ügynökségtől hívtak, hogy keresek-e még munkát? Naná, hogy kerestem! Főleg nappalos műszakban. Szóval megbeszéltük szépen a részleteket, és késő estére tettem a délutáni elalvást, mert másnap korán kellett kelnem.  

Szóval beindult a nappalos műszak, a szervezetem viszonylag hamar (2 nap alatt) át is állt az éjszakázásból, az új munkahely pedig a régihez képest álommeló volt! Egy raktárszerűségben voltunk, a szalagoknál csak női dolgozók, munka közben szólt a rádió, és sikerült pont egy magyar lány mellé kerülnöm, akivel tudtam eszmét cserélgetni. A rádióhallgatásra kicsit ki kell térnem: a harmadik naptól már sajnáltam, hogy nem egy ólomgyárban dolgozok, ugyanis akkor legalább forró ólmot önthettem volna a fülembe… Egy átlagos 8 órás műszak alatt lejátszottak 2 db karácsonyi számot 3-szor, és 10 „mai slágert” 8-szor. Na jó, belátom, lehet túloztam. Igazából 3 db karácsonyi szám ismétlődött 2-szer, és 8 sláger 10-szer. Ennek ellenére nagyon szerettem ott dolgozni! Még úgy is, hogy reggelente másfél órát, délutánonként pedig a forgalom miatt kettőt utaztam.

A későbbiekben arról fogok beszámolni, hogy miért is változott meg ez a „nagyon-szerettem-ott-dolgozni”, és még milyen munkahelyeken próbálhattam ki magamat (és a tűrőképességemet) itt Londonban.