Életed utazással telik. "A" pontba születtél, és valahogyan el kell jutnod végső állomásodra, ahol kipihenheted az út fáradalmait. Időközben biztosan elidőzöl egy-egy kisebb állomáson, hogy kifújd magad, de aztán újra felkerekedsz, és próbálsz elérni egy újabb szekeret, hogy továbbindulhass. Nos, a legtöbb ilyen szekéren zűrös emberekkel kell osztozkodnod. Leszállhatsz, hogy megvárj egy következőt, de azon is lesznek zűrös utastársak. Vagy zűrös helyzetek. Egyesek annyira nem bírják elviselni utazásaikat, hogy nem egyszerűen leszállnak, sokkal inkább vakmerően, akár nagy sebességnél is leugranak a szekérről, és megesik, hogy nem csak megsérülnek, hanem sajnos szerencsétlenül esve nem tudják kellő méltósággal befejezni útjukat. Én nem vagyok az a fajta, aki hülye módjára leugrál a szekérről, ám néha mégis megesik, hogy rosszul lépek le, és elesek. Olyankor azonban mindig talpra állok, leporolom magam, és türelmesen, leginkább kíváncsian várok egy következő járgányra, hogy az vajon milyen meglepetéseket tartogat nekem!
Mindennapjaim során előfordul, hogy érdekes, vicces, esetleg elgondolkodtató események történnek velem. Ezeket szeretném megosztani a Kedves Olvasóval, néhány fényképpel fűszerezve. A blogomban egyaránt előfordul múltba révedés, valamint különböző aktuális témák boncolgatása. Jó szórakozást kívánok!
2014. október 17., péntek
Zűrszekerek
Életed utazással telik. "A" pontba születtél, és valahogyan el kell jutnod végső állomásodra, ahol kipihenheted az út fáradalmait. Időközben biztosan elidőzöl egy-egy kisebb állomáson, hogy kifújd magad, de aztán újra felkerekedsz, és próbálsz elérni egy újabb szekeret, hogy továbbindulhass. Nos, a legtöbb ilyen szekéren zűrös emberekkel kell osztozkodnod. Leszállhatsz, hogy megvárj egy következőt, de azon is lesznek zűrös utastársak. Vagy zűrös helyzetek. Egyesek annyira nem bírják elviselni utazásaikat, hogy nem egyszerűen leszállnak, sokkal inkább vakmerően, akár nagy sebességnél is leugranak a szekérről, és megesik, hogy nem csak megsérülnek, hanem sajnos szerencsétlenül esve nem tudják kellő méltósággal befejezni útjukat. Én nem vagyok az a fajta, aki hülye módjára leugrál a szekérről, ám néha mégis megesik, hogy rosszul lépek le, és elesek. Olyankor azonban mindig talpra állok, leporolom magam, és türelmesen, leginkább kíváncsian várok egy következő járgányra, hogy az vajon milyen meglepetéseket tartogat nekem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése