A 2. 40 napos

Tavaly pont karácsony környékére időzítettem egy 40 napos édességböjtöt, amiről már írtam a "40 napos édességböjt" és "Az édességböjt eredménye" című bejegyzéseimben. Idén ismét úgy alakult, hogy túlzásba vittem az édességfogyasztást, így gondoltam egy nagyot, és belevágtam egy második böjtbe.

Augusztus 17-ét jelöltem ki kezdési napnak, és az élet rögtön aznap próbára is tette az elszántságomat. Mivel állított haza a férjem? Egy doboz sütivel, amit a nővére küldött nekünk. Na neeem, gondoltam magamban, ha egyszer elhatároztam, hogy végigcsinálom, akkor semmi sem tántoríthat el! Így hát Tibi kivette a részét a dobozból, én pedig a maradékot szépen, ha nem is rács mögé, de hűvösre tettem (lefagyasztottam).

Azt már tapasztalatból tudtam, annak ellenére, hogy nincs hét fejem, hajlamos leszek elsárkányosodni az édességmegvonás hatására. Ezért, hogy szegény férjemet ettől megkíméljem, egyvalamit engedélyeztem magamnak: az étcsokit, ami bevált, mert anélkül sikerült átvészelnem a böjti időszakot, hogy tűzokádással felperzseltem volna a kis fészkünket.

Miközben ezeket a sorokat írom, az utolsó napomat töltöm a böjtből, és örömmel mondhatom, hogy amint vége lesz, vár rám a Balaton! Mármint a Balaton szelet, ugyanis vagy két hete megvettem a limitált kiadású ultra-kakaós finomságot (nehogy lemaradjak róla), ami azóta türelmesen vár rám a kamrában.

Ja igen, pár szóban hadd számolok be az önként vállalt cukorstop előnyeiről:

• sikerült fogynom 3 kilót,
• 2%-kal csökkent a testzsír százalékom (ez a rendszeres tornának IS köszönhető),
• a picurka havibajt az eddig elmaradhatatlan görcsök nélkül úsztam meg,
• érezhetően ellenállóbb lett az immunrendszerem,
• változott az ízérzékelésem, édesebbnek érzem a gyümölcsöket,
• jócskán csillapodott az édesség utáni vágyam.

Ezek után már csak egy dologra kell figyelnem: nem szabad újra abba a hibába esnem, hogy mérték és ész nélkül tömöm magamba a sok bolti cukros vackot, és akkor nem kell ilyen szigorú, hirtelen megvonással terrorizálnom a szervezetemet. Mert bevallom, nagyon nem volt könnyű kitartani, egyszer csak egy fél hajszál választott el attól, hogy feladjam.

Aki esetleg azt fontolgatja, hogy valami hasonló élményben szeretné részesíteni magát, annak azt tanácsolom, jelölje ki az időtartamot (hiszen a határidő nélküli cél csak álom), és a kezdő dátumot is, és vegye úgy, hogy az kőbe van vésve! Mert ha az ember valóban meg akar csinálni valamit, akkor az olcsó és üres kifogásokon kívül semmi sem tántoríthatja el a célja megvalósításától! Úgy gondolom, nagyon találó ide a következő kedves kis idézet:

“Amikor úgy tűnik, hogy minden ellened van, emlékezz rá, hogy a repülő is a széllel szemben száll fel, nem vele.”