Kincs, ami most még van

Már jó ideje motoszkál a fejemben egy gondolat, hogy elindítsak egy sorozatot, ami arról fog szólni, hogyan vigyázzunk legfőbb kincsünkre, az egészségünkre.

Ha netalán most nagyon őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor itt egy kedvező pillanat, hogy megválaszoljuk a következő kérdéseket: törődök az egészségemmel? Mit teszek érte? Tisztában vagyok vele, hogy ha nem vigyázok rá, és elveszítem, nem vásárolhatom vissza? Esetleg ha van még időnk, azon is el lehet gondolkodni, hogy ha magunkat hizlaljuk, és közben a pénztárcánkat fogyasztjuk, vajon ennek hatására élményekkel gazdagodunk, vagy betegségekkel?

Már nem emlékszem, hol olvastam - amit így visszagondolva egy időben sajnos magamon is tapasztaltam -, hogy a mai ember fél az éhség érzésétől! Ezért mit csinál? Ürügyeket keres, hogy ehessen. Eszünk bánatunkban, unalmunkban, vagy ha idegesek vagyunk; evéssel ünneplünk meg egy-egy vidám eseményt; még akkor is közös lakomát csapunk, ha meghal egy szerettünk (halotti tor). Miért félünk egy kicsit is megéhezni? Sokkal jobban kellene félnünk inkább az elhízás okozta betegségektől!

Természetesen az elhízásnak nem kötelező velejárója a betegségek kialakulása. Ismerek olyan, aktív életmódot folytató férfiembert, aki ugyan százötven kg, mégis rendben van az összes belgyógyászati lelete. És persze ellenpéldaként ott van az alig ötven kilós hölgyismerősöm, aki állandóan betegeskedik, és olyan gyenge, mint félig kiszáradt dudván a harmatcsepp.

Eszembe jutott egy kis történet, ami szerintem sajnos nem egyedülálló, és persze korántsem példaértékű. Ismerek egy lányt, akivel valamikor réges régen együtt dolgoztam még az élményfürdőben. Fiatal, nagyon szép arcú, igényes, ápolt, vicces és okos. Egyetlen szépséghibája, ami miatt egyszer állapotosnak nézte az egyik hölgyvendégünk: a hatalmas, zsíros, lelógó hasa. És ez a lány rettentően fel volt háborodva, amikor kinézték belőle, hogy terhes! Pedig szegény szervezetének valóban teher az a sok zsír.

Aki tehát úgy dönt, hogy szeretne törődni az egészségével, az bizony sok odafigyelést igényel. Hiszen nem elég külön csak az étkezésre koncentrálni, vagy csak a mozgásra, ápolni kell a mentális és a lelki egészségünket is.

Ha úgy érzed, hogy egészséged megőrzésének a feladata hegyként tornyosul előtted, bizony magadra kell aggatnod az akaraterő, elszántság és kitartás málháját, ami megnyugtatlak, nehéz lesz, de megéri magaddal cipelned! Ám ha inkább a Nemtörődömség és Lustaság folyóján sodródsz lefelé, végül bele fogsz folyni a Betegségek tengerébe, ahol különböző nyavalyák borotvaéles fogaikkal fogják szétmarcangolni a testedet.

Miután ilyen szépen rád hoztam a frászt, lazításképpen álljon itt, hogy miféle érdekes témák fognak szerepelni a “kincsőrző” címke alatt: szó lesz a táplálkozásról, különböző mozgásformákról, tippekről, egy-két recept is fel fog bukkanni, valamint kedvcsinálónak ilyen-olyan küldetés-táblázatok is helyet kapnak majd.

Végezetül nem maradt más hátra, mint két darab bónusz lelkesítő idézettel zárnom soraimat. Az elsőnek az igazságát magamon tapasztalom, a második pedig egyszerűen csak önmagáért beszél.

“Az akaraterő pont olyan, mint az izom. Minél többet edzed, annál erősebb lesz.”

“Vigyázz a testedre! Ez az egyetlen hely, ahol élhetsz.”